Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-05 / 102. szám

1939 MÁJUS 5, PÉNTEK TEMUWflH J%cfolRHTRI>SB 5 Litvinov bu összeomlott az angol-trancia-orosz bekeritési politika Ribbentrop olaszországi útja előtt hosszú kihallgatásra megy Hitlerhez — Románia nem kötötte le magát a demokrata hatalmak mellé Vigyázat! shajtót utál 1 minden “ szónak^^ ell lenni.YWTíndc 'csomagolás*; V tokkal nem rendelkező Molotov népbiztossá történt kinevezése csak neti intézkedés. Valószínű, hogy egyelőre Sztálin maga veszi kezébe a Szovjet küHigyek tényleges irányítását. A J°ur értesülése szerint a szovjetkor­mány elhatározta, hogy visszatér az elszi­getelődés politikájához és feláldozta az egyetemes biztonság tanait hirdető nép­Az európai politikának egyik legfonto­sabb, váratlanul bekövetkeaet eseménye: Litvinov bukása. A szovjet hírhedt kül­ügyi népbiztosával nemcsak a népszövet­ségi politika (amelyben legjobban érvé­nyesült Litvinov aknamunkája) bukott meg, de összeomlott az a bekeritési terv is, amelynek megvalósítására hetek óta tár­gyalások folynak Londonban, Párizsban és Moszkvában. A tengelyhatalmak bekeríté­sét célzó blokkot angoLfrancia-orosz hár- mflsszövetségnek nevezték el. Embrionális állapotban volt ez a szövetség most, ami­kor kimúlt — mielőtt még megszületett volna. Litvinov elejtésével Sztálin úgylát- szik megszüntette a szovjet-külpolitika nyu­gati orientációját is. Molotov, az új kül­ügyi népbiztos, teljesen Sztálin hatása alatt áll, s így bizonyosra vehető, hogy is­mét elszigetelödési politikát folytat Orosz­ország. Ez a bekeritési politika teljes csődjét jelenti. A világpolitika másik kimagasló esemé­nye a Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminiszter küszöbönálló comoi találkozója, amelyen a tengelyhatalmak két külügyminisztere sorsdöntő elhatározáso­kat fog hozni a párhuzamosan haladó né­met és olasz külpolitika legközelebbi célki­tűzéseiről. A comoi találkozón előrelátha­tólag szóba kerül a lengyel kérdés is. Francia lapok szerint Mussolini vállalta a közvetítést Berlin és Varsó között. Sorozatos politikai és gazdaságpolitikai utazások és tanácskozások teszik teljessé az Európa külpolitikai helyzetéről készült pillanatfelvételt. Molotov lőtt Litvinov utóda Moszkva, május 4- Litvinov szovjetorosz külügyi népbiztos lemondását a szovjet legfelsőbb tanácsa elfogadta és utódjává Molotovot, a népbiztosok tanácsának elnökét nevezte ki. Molotov a külügyi tárcát elnöki tisztségé­nek megtartása mellett vette át. Litvinov lemondásának híre Moszkvában is nagy meglepetést keltett. A volt kül­ügyi népbiztost Sztálin egyik kedvelt em­berének tartották, habár bizonyos szem­pontból önálló politikát folytatott. Utódja, Molotov teljesen Sztálin akaratától függ. A külügyi népbiztosság vezetésében be­állott változás a szovjet külpolitikájának forradalmi irányban való eltolódását je­lenti. Az új külügyi népbiztos felesége zsidónő és családi neve Perlmann. Molotovné éve­ken át a szovjet parfömiparának élén állott, jelenleg pedig az élelmiszeripar női népbiztosa. A vörös hadsereg buktatta meg Litvinovot London, május 4. Az angol sajtó nem titkolja, hogy Litvinov szovjet külügyi népbiztos lemondása a legkényesebb an­gol—francia—orosz tárgyalások idején teljesen váratlanul és megdöbbentő meg­lepetésként érte Londont, ahol sem a diplomáciai világ, sem a kormány, vagy a külügyi hivatal még csak nem is sej­tette, hogy az „együttes biztonság” atyja a buká3 küszöbén állott. A „Daily Express” úgy tudja, hogy Litvinov lemondását Vorosilov had­ügyi népbiztos követelte a vörös had­sereg nevében. londoni szovjetnagykövet is panaszkodott volna, hogy sohasem kaphat Litvinovtól világos utasításokat, mindennap mást és mást mond. A „News Chronicle” szerint Litvinov minden eshetőségre kiterjedő angol—francia—orosz szövetséget hir­detett, Anglia ellenben csak bizonyos meghatá­rozott országoknak akart különleges biz­tosítékokat adni, vagy azért, mert közvet­len veszély fenyegeti őket, vagy azért, mert függetlenségük angol érdek. Azzal vádolta Litvinovot, hogy habozásá­val és kapkodásával ártott Oroszország helyzetének a Közel-Keleten, főként Tö­rökországban, és hogy állítólag Majszki A „Daily Telegraph” washingtoni véle­ményt közöl, amely szerint Litvinov bu­kása azt jelenti, hogy a szovjet visszatér az elszigetelődés külpolitikájához. Sztálin szembefordult az orosz külpolitikával Róma, május 4. Litvinov bukása Rómá­ban nagy feltűnést keltett. Az eseménynek olasz politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak. Az első benyomások sze­rint Litvinov eltávolitása nyilvánvalóan azt jelenti, hogy Sztálin szembefordult Litvinov egész eddigi politikájával, amely az utóbbi időben Szovjetoroszország számára a kudarcok egész sorozatát hozta. A Liívtrtor-féle politika alapelve közismer­ten a kapitalista demokrata hatalmakkal való szoros együttműködés volt. A szovjet visszatér az elszigetelődés politikájához Párizs, május 4. Litvinov lemondása nagy feltűnést keltett Párizsban. Politikai körökben még nem látják tisztán a kül­ügyi népbiztos távozásának igazi okait, az általános nézet általában azonban az, hogy az angol—szovjet tárgyalásokon fel­merült nehézségek és a szovjet külpolitika vezetésében beállott változás között hatá­rozott összefüggés áll fenn. Úgy vélik Párizsban, hogy a diplomáciai tapasztala­biztost. Figyelemreméltó, — írja a lap —- hogy Molotov, az új külügyi népbiztos, ha­tározottan ellenzi a kapitalista államokkal való együttműködést. London elfogadhatatlannak tartja a szovjetjavaslatot Párizs, május 4. Az angol—szovjet tár­gyalásokon súlyos nehézségek merültek fel. A Matin londoni tudósítója jólértesült angol körökből jelenti, hogy az angol kor­mány az angol—francia—szovjet szövet­ség megkötésére irányuló szovjet ja vaslatot jelenlegi formájában elfogadhatatlannak tartja. Az angol kormány erről a döntéséről 48 órán belül hivatalosan tájékoztatni fogja Moszkvát. Az angol nagykövet egyben kö­zölni fogja a szovjetkormánnyal, hogy London nem hajlandó szavatosságot vál­lalni a balti államokban, viszont Chamber­lain kész arra, hogy Kelet-Európábán re­gionális jótállást vállaljon. Az angol—szovjet tárgyalások a kölcsö­nös bizalmatlanság és gyanakvás jegyében folynak — írja a Matin. — Angol részről kételyek támadtak Moszkva szándékaival kapcsolatban. Egyesek lehetségesnek tart­ják, hogy esetleges háború esetén Szovjetorosz­ország csak a küzdelem legvégső órái­ban lépne közbe és pedig azért, hogy Európában a kommu­nizmust jutassa uralomra. Szovjet részről viszont attól tartanak, hogy összeütközés esetén Anglia nem nagy lelkesedéssel sietne Szovjetoroszország segítségére. Szovjet hivatalos körökben egyenesen az­zal vádolják Angliát, hogy örömmel látna egy német—szovjet összeütközést. Mussolini Berlin és Varsó közt? Párizs, május 4- A francia közvélemény érdeklődésének középpontjában Hitler be­szédének elhangzása óta a lengyel—német viszony kérdése áll. A sajtó attól tart, hogy a két ország között fennforgó ellen­tétek súlyos nemzetközi bonyodalmak for­rásává válhatnak. A lapok varsói tudósítói szerint igen valószínű, hogy Beck lengyel külügyminiszter, aki május 5-én válaszol Hitler javaslataira, el fog zárkózni a német részVÚÍ \ért engedmények elől. A Journal jelentése szerint Bonnet kül­ügyminiszter Sir Eric Phipps párizsi angol nagykövettel folytatott legutóbbi megbe­szélésén megvitatta a lengyel—német szer­ződés felbontásának következményeit s Varsó várható magatartását is. London és Párizs között teljes az egyetértés. Az Excelsior kétségtelennek tartja, hogy Beck május 5-én kifejezésre fogja juttatni a lengyel közvélemény hazafias érzelmeit. A lap Lengyelország biztonságá­val foglalkozva nagy bizalmatlanság és kétkedés hangján ír a Szovjet-Oroszország­gal való védelmi együttműködés kilátá- sairól. A francia közvélemény jelentékeny része arra számít, hogy Mussolini közvetítő és békítő szerepet fog betölteni Berlin és Varsó között. Az Oeuvre úgy értesül, hogy Mussolini Ciano gróf útján hosszú jegyzéket jutta­tott el Varsóba, amelyben felajánlja sze­mélyes közvetítését. Róma a jegyzékben a német kívánalmak teljesítését javasolja Varsónak, de ellenszolgáltatás fejében Lengyelország valamennyi határára kiter­jedő olasz—német szavatosságot helyez ki­látásba. Az Excelsior római tudósítója szerint biztosra vehető, hogy az olasz kormány mindent elkövet a német—lengyel ellentét békés rendezése érdekében. A Paris Midi római jelentése szerint Róma tapintatos közvetítést akar meg­kísérelni egyfelől Berlin és Varsó, más­felől pedig, amennyiben erre lehetőség nyílik, Berlin és London között is. Sorsdöntő fontosságú Ribbentrop és Ciano comoi ^ m jr * m r m Róma, május 4. Az olasz fővárosiban a legnagyobb érdeklődéssel tárgyalják Ciano gróf és Ribbentrop külügyminiszterek kü­szöbönálló comoi találkozásának hírét. Ró­mai politikai körök véleménye szerint a megbeszélés minden bizonnyal azt a célt szolgálja, hogy Berlin és Róma további magatartását — tekintettel a nemzetközi politika idő­szerű kérdéseire — egymással összhang­ban állapítsa meg. Rómában a látogatásnak különösen két szempontból tulajdonítanak nagy fontossá­got: egyrészt Ciano gróf és Ribbentrop találkozását Rómában és Berlinben a dip­lomáciai tárgyalások egész sora előzte meg, másrészt Róma és Berlin egyúttal fontos megbeszéléseket folytatott a magyar, ju­goszláv és román külpolitika vezetőivel. Kézenfekvőnek látszik tehát, hogy Ciánn gróf és Ribbentrop Comoban kicseréli ezek­nek a megbeszéléseknek anyagát és a kö­zép- és keleteurópai helyzet szempontjából megvizsgálják az időszerű politikai kérdé­seket. Különös jelentőséget kölcsönöz a német­olasz megbeszéléseknek a német—lengyel ellentét, amelynek további alakulása szempontjából természetesen Rómában is döntő jelentő­ségűnek tekintik a lengyel külügyminisz­ter pénteki beszédét. A Messaggero értesülése szerint Rib­FELVIDÉKI AJ Magyar hírlap s? * és kiadóhivatal, Bp, VIII, Jóxsef-krt 5. Telefonsaim! 144-400

Next

/
Oldalképek
Tartalom