Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-26 / 119. szám

1939 MÁJUS 26, PÉNTEK ttmidEH _Ma.ofeiRHIRItAE 5 Egy poros szlovákiai városkától Debrecenig Ifjú lélek átalakulása a felszabadulás mámorában A múlt már csak kísértő rossz emlék öt évvel ezelőtt láttam utoljára. Akkor egy szlovák nemzetiségű vidéket jártam újságírói munkám teljesítése közben és megállapodtam egy mezővároskában. Nagy sárga épület előtt állott meg a kocsi, ame­lyet az országút pora borított. A sárga épület barokk pompában épült, finom íz­lésű főpap, hatalmas arisztokrata család tagja emelte a barokk pompaszerető haj­landóságában. Hűs falai között egykor fő­ispánok, országnagyok élték a vidéki nagy­urak csöndes életét. Az egyik szalonban egy finom arcélű, fehérhajú uriasszony játszott a biedermaier divatos játékát, a trik-trákot Stefferlel, ahogy arisztokrata hajlékban. Most a kastély főúri exkluzivi- országépítő gondjai között — erre jártá­ban — megállapodott a vendégszerető hajlékban. Most a kastély főúri excluzivi- tását ugyancsak áttörték a jövevények. Vasrácsa, amely egykor tilalomkorlátot jelentett, most ki van több helyütt for­gatva, angol ízlésű parkját megnyitotta a közönségnek a prágai értelemben felfogott demokrácia, sőt a kert egyik szögletében egy élelmes cseh tisztviselő már hajlékot emelt magának, hogy az egykori nagy- urak palotája árnyékában pöffeszkedjék. Szemben egy másik épület tragikus ese­ményre emlékeztet, magyar kaszinó volt egykor az emeletén, a vegyes nemzetiségű városkában valóságos magyar őrhely, ahonnan a kultúra csodálatos ereje ára­dott széles körzetben. Ennek a kaszinónak a nagy szobáját a megszállás első napjai­ban, mártírok vére festette pirosra, cseh őrjárat toppant be tisztjének vezetésével, rátámadott a békésen kártyázó magyar úri társaságra és három kiváló magyar úriember fizetett életével. A tikkasztó nyári melegben az utcán csöndesen ballag a városka vízhordó sza­mara, mellette kßjla bajuszú gazdája ban­dukol, aki olykor-olykor hangos szóval ro- szogatja a poroszkálásban is elfáradó ál­latját; Pista hej, Ez a Pista egyidöben or­szágos nevezetességre emelkedett, mert az egyik túlbuzgó cseh városatya nemzetiségi Sérdmet csinált az ügyből, hogy a szlovák többségű város tulajdonát képező szamarat a magyar Pista névvel noszogatják to­vábbhaladásra. A bölcs városi tanács előtt a szamár gazdája azzal érvelt, hogy noszo­gatná ő Stefánnak, vagy S te fkának is a szamarat, de az nem hallgat rá, csupán a Pista névre fülel. A városi tanács erre bizottságot küldött ki az ügy felülvizsgá­lására és miután Skorovina igazgató úr, a panasztevő, harsány hangon elkiáltotta: Stefko és a szamár még a füle botját sem mozgatta meg, viszont a harsány Pista kurjongatására azon nyomban megindult, a városi tanács a kérdést levette a napi­rendről. Szóval Stefkó-Pista a vizeshordóval ott baktatott el az auó mellett s a kis szekér nagy port vert fel. A szemközti udvarház­ban magas, hajlott termetű férfi indult a kis rózsáskert felé. A magyar orvosi kar nesztora volt e csöndes úriháznak a gaz­dája, már jóval meghaladta a kilencvene­dik életévet. Két évtizede ez az egyetlen sétája: a tornáctól a rózsakertig, amely­ben, mint valami modern gülbaba, csodá­latos kereszteződéseket termelt ki. Még akkor el tudtam vele beszélni gyermek­kori élményeiről, ma már csak a sírjához mehetnék el. . . Gyermekleánnyal találkoztam akkor. A szép, kényelmes, tágas iskolaépületből jött, a gimnáziumból, a’ol Skoovina igazgató úr és tanártársai a Pista ügyében már is­mertetett szellemben nevelték a rájuk bí­zott ifjúságot. A kislány barátnőivel autónk mellett haladt el és az egyik társ­nőjéhez magyarul szólott. Döcögős, rossz magyarsággal mondott valamit, fájtak te eh a magyar szavak, mint ahogy éveken át kínozták a telkemet szlovák iskolába kényszeritett kismagyarok írásai, levélkéi, rosszul fűzött mondatai. De ez a rossz ma­gyar beszéd is büntetendő cselekmény volt Skorovina városában. Egyik társnője go­romba szóval támadt rá azért, hogy ma­gyarul beszélt. Megfenyegette, hogy majd feljelenti az igazgatónál. A kislány meg­szeppent, arca elvörösödött, majd hal­vánnyá változott és most már kifogástalan szlovák beszédben kérlelte társnőjét hogy ne árulja be, meghálálja neki. öt évvel ezelőtt, pünkösd vigüiáján ez a találkozásom egy szlovákiai mezőváros po­ros utcáján a magyar leánykával, akit nemzetlenítésre ítélt Trianon. Éppen szü­leinek házába igyekeztem és ott azután A felvidéki iparigazolványok ügyéről ír hosszú cikket Az Est s azt mondja egye­bek közt, hogy az iparengedélyek újraki­adása dolgában beadott (kérvények java­részét már felülbírálták. A meghozott döntések elsősorban a zsidó iparigazolvá­nyok elvonásáról intézkedtek. A lap kifo­gásolja, hogy szerinte túlsók zsidót sújt az iparelvonás, holott szerinte a revíziós eljárás elrendelésekor- azt mondták, hogy csak nemzethűség szempontjából fogják a helyi bizottságok elbírálni a kérvénye­ket. Most a kereskedelmi minisztériumtól és nem a felvidéki minisztériumtól indul ki szerinte a kezdeményezés s bár a ke­reskedelemügyi minisztérium a felvidéki­vel egyetértésben intézte a revíziót, azon­ban „korántsem azok a szempontok érvé­nyesültek csupán, amelyeknek a kiadott rendelet intenciói alapján érvényesülni le­hetett volna”. Azt fájlalja ugyanis a li­berális lap, hogy olyan tényezőik ipar- igazolványát is elvonták, akikről a S'ZMKE, vagy a kereskedelmi és ipari gré­miumok jó véleményezést adtak s ezeknek most már csak harmincnapos haladékuk van üzleteik, illetve műhelyek nyitvatar­A tendenciózusan kiszínezett s egy­oldalú beállítottságot tükröző cikkel kap­csolatban felkerestük az Egyesült Párt Budapesten tartózkodó országos ügyvezető elnökét, Révay István grófot s kikértük véleményét a lap sirámairól. Révay mun­katársunknak a következő felvilágosítást adta. — A cikkre vonatkozólag kevés mon­danivalóm van. A valószerűség látszatá­val lép föl és hemzseg a tévedésektől és ferdítések­től. — Az iparengedélyek fölülbírálása első fokon a legdemokratikusabb módon, a helyi bizottságok tökéletes helyi ismerete és véleményezése alapján a legteljesebb igazságosság és méltányosság szellemében történt. A nemzethűtlenség legkiáltóbb eseteiben az iparengedély megvonása vol­taképpen csak a legminimálisabb és leg­enyhébb következmény, amit a becsehel­meghallottam a szülők keserves panaszát, lázadozó tiltakozását a rendszer ellen, amely anyjától tépi él a gyermeket és sa­ját nemzetiségét akarja megutáltatnivele. öt év után ugyancsak pünkösd virgiliá- ján találkoztam az egykori kis gimnazista leánnyal Budapesten. A debreceni egyetem hallgatója. Lelkes, vidám magyar. Olyan szépen, zengzetesen beszéli az édes anya­nyelvet, mintha mindig a Tiszaliáton élt volna. Skorovina igazgató úr, a mezitlábra szandált húzó latintanár, a volt légionista rajztanár, aki tanítványai helyett borüzlet­tel foglalkozik, már mind rossz emléke csupán. Három éve költözött át családja a szlovák vidékről magyar területre, amely aztán felszabadult! A felszabadult lélek és örömujjongásból még most sem tért telje­sen magához. Tele van pünkösdi rózsával a keze s ezzel szeretné meghinteni a kis falu útját, ahová párnapos pihenőre tér. Amikor pünkösdi pirosságú örömujjon­gása tölti el a szobát, azokra gondolok, akiket mégis elragadott tőlünk az átkos húsz esztendő. Az ottmaradt magyarok keserű pünkösdje, a szórvány-magyarok nehéz élete homályosítja él pünkösdi örö­münk fényességét. tására s július elsején kötelesek lehúzni redőnyeiket. A lap a továbbiakban arról vél tudni, hogy az elutasító végzések kiadását már meglassították, sőt már a Felvidéki Egye­sült Párt is „növekvő nyugtalansággal látja a kereskedelemügyi minisztériumnak minden indokolás nélkül hozott határoza­tait”. Az Est azt is tudni véli, hogy a zsidó kereskedők és iparosok igazolvá­nyainak több mint 80 százaléknyi eluta­sító véleményezés érkezett Budapestre a helyi véleményező, bizottságoktól s eddig csak ezeket intézték el, a kedvező vélemé­nyezéssel felküldött ügyeket csak később veszik majd sorra. A legszenzációsabb bejelentése a zsidó lapnak az, hogy az Egyesült Párt kebe­lében hangok hallatszanak el. amelyek sürgősen ki akarják vizsgáltatni, hogy „milyen szempontok voltak irányadók a példátlan arányú revízióban”, olyannyira, hogy a párt a probléma megoldása tekin­tetében „egyre élesebben áll szemben a minisztérium intencióival”. A lap végül valószínűnek véli, hogy a kormányelnök és Jaross miniszter ma délelőtti hosszas tanácskozása során „valószínűleg ez a kérdés is szőnyegre került”. teknek a múltban tanúsított magavisele­tükért viselniök kell. Az Est cikke tiszta kútmérgezés. Azoknak az elemeknek az érdekében, akiket az iparengedély reví­ziója sújt, nem riad vjssza a tények elfer­dítésétől. Azt állítja, hogy a felvidéki ma­gyarság Egyesült Pártja „egyre növekvő nyugtalansággal látja a kereskedelmi mi­nisztérium határozatait” és „egyre éleseb­ben áll szemben a minisztérium intenciói­val”. Kijelenthetem, hogy ebből egy szó sem igaz. Épugy a legteljesebb bizalommal és helyes­léssel kísérjük a kereskedelmi minisz­térium működését, mint amilyen fel­iétien bizalommal és ragaszkodással vagyunk Jaross Andor miniszter sze­mélye és intenciói iránt. A párt és miniszterünk intenciói közt már csak azért sem lehet semmiféle eltérés, mert hiszen pártunk elnöke ás a felvidéki A Kormányzó Or Őfőméltósága mélynyomásul arcképe 63 95 cm. méretben P 1.40 + porié költségért, valamint a legújabban megjelent Csak ez a keresztünk 0 a ml wezérttnh Ez a ml hazánk feliratú fenti nagyságú, de háromsztn nyomású képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők STADIUM JAJTÓflfilLALAT AT-nti Budapest, VI., Rózsa-utca 111. sz. ügyek minisztere egy és ugyanaz a sze­mély. A pártunk elleni aknamunka ugyan­abból a forrásból jön, mint a cseh uralom alatt, a cseh rezsim egykori kiszolgálói részéről. Ezek most új álarcban új jelsza­vakkal és új szócsövek segítségével támad­nak, de ez nem újdonság, csak a régi ás'ká- lódást folytatják. Inszinuációikat a legeré­lyesebben visszautasítjuk. Külföldön emelkedik a pengő árfolyama Gazdasági és pénzügyi körökben élénk figyelemmel kísérik, hogy a pengő árfo­lyama úgy Zürichben, mint más külföldi gazdasági központokban, az utóbbi időben jelentékenyen emelkedik. Ismert cégek és magánosok nagy mennyiségben vásárol­ják külföldön a pengőt. Budapestre ér­kező jelentések szerint május 8—9-ike körül Zürichben egy közismert európai bankár egymaga félmillió pengőt vásárolt egy tétéiben és jóval magasabb árfolya­mot fizetett, mint amennyiért a pengőt előző nap jegyezték. Hasonlóan magy az érdeklődés a pengő iránt Brüsszelben és Amszterdamban, sőt Párizsban is. A pengő árfolyama itt is jelentékenyen magasabb értéket ért el, mint az utóbbi időben. Változások a háló- és étkezökocsi- forgalomban A Felvidék és Kárjyátalja visszakerülésével a magyarországi háló- és étkezők öcsi forgalom mennél tökéletesebb kiépítése céljából, vala­mint a már meglévő relációknak az ország területi nagyobbodásához való alkalmazkodá­saként a Nemzetközi Hálókocsi Társariig az alábbi változásokat jelenti a háló- és étkező­kocsiforgalomban: Az eddig Budapest Nyugati-pályaudvarról 22.25-kor induló hálókocsi egészen Ungvárig közlekedik. A Budapest Keleti-pályaudvarról 0.10-kor induló budapest—kassai hálókocsi ezentúl Poprádfeikáig közlekedik. A Budapest Nyugati-pályaudvarról éjfélkor induló sze­mélyvonat Pozsonyig I., II., III. osztályú hálókocsit visz magával. Az eddig Debrecenig, Miskolcig, Sátoralja­újhelyig közlekedett étkezőkocsik forgalmát kiterjesztették Ungvárig, Munkácsig, Király­házáig és Munkács—Volócon keresztül egé­szen Lembergig, ahonnan Varsóig hálókocsi­csatlakozás van. A Budapest Déli-pályaudvarról 8.10-kor in­duló pragerskoi étkezőkocsi május 15-től Triesztig közlekedik. Az este 20.15-kor induló velencei hálókocsi pedig Párizsig és így köz­vetlen hálókocsi-szolgálatot létesít Olaszorszá­gon és Svájcon keresztül. Ezenkívül az összes belföldi gyorsvonatokon, továbbá az éjjeli személyvonatokon minden irányban közlekednek étkező-, illetve háló­kocsik. « ,1 .11 qi wmmr* ORIHllUl mm, » RÉVAY ISTVÁN NYILATKOZATA a felvidéki iparenge­délyek ügyében „A legteljesebb igazságosság és méltányosság szellemében történt az iparengedélyek felül­bírálása“ „A legteljesebb bizalommal és helyesléss

Next

/
Oldalképek
Tartalom