Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-23 / 116. szám
1939 MÁJUS 23 XII. Pius pápa a lateráni Szent János székesegyház erkélyéről áldást oszt A miskolci 13-ik „Görgey Arthur” honvéd gyalogezred zászlószentelési ünnepségén megjelent előkelőségek Nem bánok semmit, csakhogy már végre szabadok vagyunk Kárpátalja népe Budapesten Budapest, május ZZ. Részemről örömteli viszontlátás volt, a budapesti közönség részére pedig örömteli meglepetés, hogy a Ruténföld lányai, asszonyai, férfiai ellátogattak Budapestre. A lelkűkben elevenen, tisztán, hegyi tisztaságban élő mély vallásosság, a katolikus nagygyűlésen végighordozott Oltáriszentseg ^férvye vezette, a magyar fővárosba a kárpá- .fyf fenyői alól őket, de hozta, a magyarokat »őszintén szerető szivük is. Itt jártak festői viseletűkben a körutakon, a ligetben, a Duna partján. Úgy jártak, nézelődtek, mintha álomban, álomvárosban jártak volna. Valóban, álmuk valósult meg: titokban álmodott álmuk. A Duna partján találkoztam velük. Ott állt a parton egy öreg rutén, fiával és menyével. Szótlanul nézték a vizet, én pedig azt bámultam, hogy miképpen tudnak — nézni. — Eto Dunaj, — hallom a hangnak mély érzéstől festett színén. — Ez a Duna, — mondta, nem mintha a fia és menye nem tudta volna. Úgy hangzott, mintha ezzel azt akarta volna mondani: Ez az élet. Mert a Duna a legnagyobb folyó. Folyó. Olyan, mint a Tisza, amelyen tutajok indulnak fentről és ők a tutajokon. Vissza mátr íjon altom, pénzzel a zsebükben. Ez az élet. >Duzse Kraszivej...* Szóba elegyedem velük. W — No, mit szólnak hozzá? — kérdezem, bár tudom, hogy nem vagyok nagyon szellemes, de valahogy csak meg kell kezdeni a beszélgetést. — Duzse kraszivej, — mondja a fiatal, mert az még nem tud magyarul. — Na gyón szép, — ismétli az öreg magyarul, önkéntes tolmácsképpen. Valahonnan Volóc környékéről valók. Miközben beszélgetünk, kíváncsiak csoportja verődik körénk, nézegetik eredeti viseletűket. — Ez a harisnya, — hallom a hátam mögött valakinek a megjegyzését, aki úgy látszik, szakembernek hiszi magát a népviseletek terén. A két férfi fehér, testhez álló nadrágját érti harianya alatt. Pedig ez a székelyek nadrágjának a neve. A ruténeké: halina. A nők sokkal nagyobb hozzáértéssel, sőt elismeréssel nézegetik ruténjeink hímzéseit. A férfiak gyócsingén az oroszos szabású gallér gyönyörű mintával van kivarrva, olyan apró öltéssel, mint gobelineken a ti poén-öltés. És ez a gyönyörű hímzés végigvonul az ing közepén és ebből van mandzsettájuk is. A fiatalasszony szép, finomvonású, szinte arisztokratikusan finom arcán biborfelhö vonul végig a vizsgálódó pillantások következtében. Habfehér ingváll van rajta, kivágás körül ugyancsak finom kézimunkával díszítve és misztikusan szép szláv minta díszíti a két karját is. Elevenszínű kötény borítja szoknyáját. Á királyi vár alatt Ha merne, hát szólna, hogy menjenek, mert szokatlanul furcsa nekik ez a nagy érdeklődés, de nem mehetnek, mert várnak valakit. A község tanítóját várják. Addig beszélgethetünk. Miről is beszélgethetnénk? Arról, hogy itt vannak. — Nem hittük volna — mondják, — dehogy hittük volna. — Csak reméltük, — mondja az öreg rutén, aki büszkén említi, hogy ő Miskolcon volt kar tona. ö ott szolgált. Kitüntetése is v*n. A fia a hegyi lakók félénk érdeklődésével függeszti ránk szemét s bár nem mutatja, mégis látjuk, hogy örvend & barátságos szavaknak. Az apja beszédközben, egy-egy pillantással bátorítja és felel is egyben. Ez a tekintet diadalmas, mert a barátságás beszélgetés végre igazolja őt, aki bizonyára húsz éven át sok hitetlenkedés között bizonygatta, hogy a magyarok nem olyan emíberfalók, mint amilyeneknek a csehek lefestették őket és hogy igenis szeretik a derék rutén népet. Húszévi szeretet hűségének diadala ez a pesti tartózkodás, mert hiszen nemcsak mi, mások is, mindenki szeretettel szól hozzájuk. Sőt szinte becézik. — Nagyon szép itt minden — mondja az öreg, — de a legszebb az ott. A királyi várra mutat. — Ott lakik a kormányzó, — kapcsolódik be egy úr a beszélgetésbe. — Tudom, tudom — bólint az öreg rutén, nekünk a képe is megvan odahaza. Egy magyar katonától kapták. — Mi tetszett itt legjobban — kérdezi a beszédbe bekapcsolódott idegen. — Minden, — hangzik a felelet. Színes ruhában, fehér lélekkel... Néhányan megbocsátón mosolyognak, pedig nincs igazuk, mert a valóság az, hogy számukra minden a legszebb. Nekik káprázatos szépség itt most minden, szemük még nem szokott ahhoz, hogy különbséget tehessen szép és szép között. Most megérkezik a tanító, akire vártak. A fiatalember és a fiatalasszony magatartása szinte megváltozik. Tartózkodásuk megenyhül. Már nem érzik magukat egyedül, mert mellettük áll szellemi vezetőjük, a tanító, akit szeretnek. Magasnövésű, jóvágású, -delibermetű ember a tanító, aki a cseheknél főhadnagy volt. — Nem bánok semmit, — mondja — csakhogy már egyszer, az életbon, végre szabadok vagyunk. Ruténul is megismétli, hogy a két fiatal is értse, s lám, a két fiatal is sietve lelkesen bólintja, hogy úgy van. És a tanító elmondja, hogy nemcsak ő, de az egész nép mennyit szenvedett, az ukrán terroristáktól, a cseheknek irántuk meg nem értő, sőt ellenséges magaviseletétől. — Attól a perctől kezdve, — mondja a tanító, — hogy az impériumváltozásikor a csehek rájöttek, mennyire magyarszeretők a rutének, nem törődtek velük s hogy ebben a hűségükben nem rendültek meg, ellenségként kezelték őket. Ellenségként ezt a szelidtekintetü, vallásos, hűséges népet. De most már jól van, most már minden Ottawa, május ZZ. VI. György király és Erzsébet királyné ir.ásfélórai kimgstoni tartózkodás után Ottawából Coburgba utazóit, ahol az éjszakát töltötte és Torontóba folytatta útját. Ottawában elutazása előtt a király leleplezte a háborús emlékművet. Drámai hatású beszéddel fordult az emlékműben a békét és szabadságot jelképező alakokhoz, hangoztatva, hogy a kettő nem élhet egymás nélkül. Szabadság nélkül nincs maradandó béke és viszont béke nélkül nem lehet tartós szabadság — mondotta. Coburgba félórai késéssel érkezett meg az udvari vonat, mert a király útközben egy- kitérőnél megállittatta, amidőn értesült aról, hogy az udvari vonat előtt robogó sajtókülönvonat egyik utasát, Lapp Margit torontói ujságírónöt, baleset érte. Ugyanis a von-itról leszállva, megbotlott é3 leesett a töltésről. A király személyesen intézkedett, hogy a kíséretében lévő udvari orvos azonnal első segélyben részesítse a sebesült ujságírónöt, akit felvettek az udvari vonatra, amely Brightonban megállt és itt a sebesült ujságírónöt kórházba vitték. Egyidejűleg Callanderből a torontói kormány által rendelkezésre bocsátott különvonat indult, amelyen a világhírű dionnei ötösikrek szüleik, testvéreik, orvosuk, ápolójuk és tanítónőjük kíséretében életük első vasúti útjára indultak Torontóból, hogy az uralkodópárnak bemutatkozzanak. A leánykák földigérő hófehér tüllruhácskában izgatottan várják első udvari szereplésüket. Mind. egyikük egy-egy játéktárgyat szorongat, amelyet az uralkodópár gyermekeinek, Érjél van, most nagyon sokan úgy járják a magyar fővárost, mint az erdőt a kárpáti erdők pillangói, színes ruhában és fehér lélekkel, s erre a fehér lélekre most írja a főváros népe szeretetteljes viselkedésével az első em- lékaorokat. A tömeg már túlnagy lett körülöttünk. Elbúcsúzunk. — Do szvidania. — Mondják. — A viszontlátásra. A köszönésükben már benne van, hogy még vissza akarnak jönni, látogatásra talán nem ők, hanem szomszédaik, de munkára, kenyérért, aratni — mindnyájan. — Do szvidania — kapjuk el a szót és viszonozzuk szívből az üdvözlést, mert mi is készülünk Kárpátaljára, közéjük, nyáron, hogy gyönyörködjünk a Kárpátok szépségében és az ő lelkűk tisztaságában és hűségűkben. Máriása Imre. zsébet és Margit hercegnőnek akarnak ajándékul küldeni. Útközben üdvözlő beszédüket ismételgetik, amelyre nevelőnőjük tanította őket. Az ötösikrek az angol királyi himnus-7 francir.szövegű változatát fogják az uralkodópár előtt karban énekelni. A leánykák egy hét híján ötévesek. Nagykedvezményü vonat Indul a Kárpátokba A Magyarországi Ruszinszkóiak Szövetsége és a Magyar Turista Szövetség túra-bizottsága június 2—I-éi'g egy és félnapos és háromnapos kirándulóvonatot indít a borsavai havasokba, Volócra. A vonat felerésze június 2-án, pénteken reggel 10 óra 45 perckor,-a másik fele június 3-án, szombaton délután 2 óra 30 perckor indul a Keleti pályaudvarról. Vissza együtt érkezik a két vonat és június 4-én, este 6 órakor indul Volócról. Kisebb-na- gyobb kirándulásokról a rendezőség gondoskodik. Menettérti vasúti jegy ára 13.50 P. Bővebb felvilágosítással szolgál a rendezőség: VIII., Rákóczi-út 53. Telefon: 131—470, ugyanott kaphatók a jegyek is. felvidéki MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bp, VIII, József-krt ő. 144-400 Telefonsaim t Bemutatják az angol királyi párnak a kanadai ötösikreket VI. György leleplezte az ottawai háborús emlékművet
