Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-23 / 116. szám

TEHHDEtt 1939 MÁJUS 23, KEDD Folytatás az 1. oldalról a két nép közötti szoros kapcsolatot egy átfogó politikai lés katonai Szerző­dés megkötésével juttatják kifeje­zésre. Milánéban — ahol a Führer kiküldötté­nek győzelmi fogadtatást rendeztek — az olasz külügyminiszter és én Felső-Olasz- ország örömujjongása' közben, az egész olasz nép helyeslése mellett a kormányel­nököknek ezen elhatározását kézfogással megpecsételtük. m- Ma, két héttel kééőbb a német nép ugyanolyan lelkesedéssel fogadja a Dnce követét, Ciano grófot, akS éppen most irta alá velem együtt a szövetségi szerződést. Ez a történelmi esemény befejezése annak a fejlődésnek, amely a nemzeti szocialista és a fasiszta forradalom lényegéből fa­kad s amely a két nép mind szorosabbá váló érdekközösségére és mély szövetségére vezetett. Németország és Olaszország most már Ciano gróf rádióbeszéde Ciano gróf olasz külügyminiszter rádió­beszédében a következőket mondotta: — A ma megkötött szövetségi és barát­sági szerződés világosan körvonalazott po­litikai és katonai kötelezettségekkel meg­határozza és megerősíti a szellemnek és munkának azt a mély összetartozását, amely a nemzetiszocialista Németország és a fa­siszta Olaszország között fennáül. A Füh­rer és a Duce zsenije és akarata útján meg- ujhodott és megerősödött két nagy nem­zet Európa történelmének az élése került, hogy megőrizze ezeréves kultúrájának alapjait és ma ez a két nép a rend ég igaz­ságosság elveinek megőrzésére az erő, akarat és érdekközösség azéttéphetetlen tömbjévé kovácsolódott össze a ezéfcbomlö- ban levő világban. — A szövetségi szerződés megállapodá­sai rövidségükben és világosságukban olyan félr sérthetetlenek, hogy nincs szükség azok A német-olasz barátsági és szövetségi szerződés hogy sekélyes publicise Ilkái eszmecserével luntassuk. Ez a stílus helyénvaló lehetett a XIX. század kaszinózó Magyarországá­ban, de mi régi kisebbségiek ebből a for­mából már kinőttünk. És nem vagyunk hajlandók még egyszer belészokni. Nem óhajtunk tehát ezúttal sem vitába keveredni a magyarországi szabadelvű sajtó felvidéki vonatkozású írásaival. Azonban a közelmúltban olyasvalami tör­tént, ami méltán megzavarhatja magát a felvidéki magyarságot is. Az esemény köz­ismert: Esterházy János gróf, a szlovákiai magyarság vezére cikket, szinte azt mond­hatnék, nyílt levelet tett közzé a magyar- országi liberalizmus egyik közismerten harcos lapjába, a 8 órai Újságba. Ester­házy János gróf itt a Felvidéki Magyar Hírlapot leckézteti meg égjük Bethlen Ist­vánt méltató cikkéért és bár bevezető so­raiban kijelenti, hogy nem akar beleszólni a magyar belpolitika kérdéseibe, voltakép­pen azt teszi, hogy hasábokon keresztül tanácsokat ád a felvidéki magyarságnak arra nézve, milyen politikai magatartást foglaljon el a mai magyar helyzetben. Esterházy János gróf nyílt levelét a hazai zsidó-liberális sajtó azonmód átvette és azóta is úgy publikálja, mint a „felvidéki szellem” üzenetét. A Felvidéki Magyar Hírlap napokkal ezelőtt válaszolt a kér­désre és reméltük, hogy ez a válasz vég­érvényesen lezárja a vitát, amelyet a libe­rális ellenzék alkonyati futárja úgy tünte­tett fel, mint az odaát maradt és vissza­csatolt magyarság nagy szellemi perét. A hullámok azonban nem ültek el, a buda­pesti szabadelvű közvélemény tovább har­sogja a régti nótát és az egész eseményt mint politikai nyereséget szeretné elköny­velni. Minket nem érdekelnek a budapesti, zsidó ösztönnel vezetett és zsidó vágyakat szolgáló szabadelvű iránycikkek. Az egész kérdésben egyetlen dolog az, ami érdekel és ez Esterházy János grófnak a személye. Esterházy 'Jánosnak,' « régi osztályos boj­tárának, a felvidéki politikai magyar egy­ség bátor harcosának, a szociális új ma­gyar gondolat hirdetőjének a személye. És érdekel az a látszatkapcsolat, amely a je­lek szerint közte és a magyarországi libe­ralizmus között fennáll. Egyetlenegy kér­dés az, ami pillanatnyilag minden felvi­déki, magyart érdekel és ez: a nyílt és őszinte válaszadás arra nézve, érti-e, látja-e Esterházy János gróf, hogy itt most az ő jóhiszeműségével, esetleges tájékozat­lanságával a legerkölcstelenebb játékot rendezi a magyarországi zsidó-liberális sajtó? Az az erő, amely ellen húszéven keresztül, rendíthetetlen fegyverbarátság­ban harcolt egymás mellett Esterházy Jár nos és Jaross Andor? Látja-e Esterházy János gróf, hogy akkor, amidőn nyíltan éa egész mellel a magyar szabadelvűség mellé áll, önmagát, múltját és azokat a tömege­ket tagadja meg, amikért húsz éven keresz­tül dolgozott? Látja-e vájjon, hogy amidőn — érthetetlen politikai és a múltat meg­hazudtoló lelki fordulattal — az ellenfél által képviselt politikai irány mellé áll, nemcsak a múltat tagadja meg, de mifelénk iránjűtja az ütést? Mifelénk, akik együtt hirdettük vele annakidején az új magyar élet hitvallását és akik hat hónap óta tö­retlenül képviseljük azt minden támadás és erkölcstelen mesterkedés ellenére is? Látja-e, tudja-e Esterházy János gróf, hogy aki a mai magyar viszonyok között a zsidó ösztön, a zsidó célok által fű­tött szabadelvűség mellé áll: az el­lenségévé szegődik a magyar nép igaz­ságot akaró nagy törekvéseinek? Hogy aki nevét adja ahhoz az alantas vállalko­záshoz, amelyik a zsidó töke és nemzsidó feudalizmus megtartása érdekében harcot 'kezd az új magyar reformtörekvések ellen, az végérvényesen zsoldjába szegődött egy olyan ellenfélnek, amelyikkel nem lehet és nem lesz kibékülés? Amelyikkel az új ma­gyar élet nem fog sohasem paktumot kötni? > Hisszük és hirdetjük, hogy a mi húsz- esztendős múltúnk mindennél erősebb kap. csőt létesített köeöttünk. Hisszük még ma is rendületlenül, hogj- közöttünk nincsenek és nem lehetnek dezertörök. És ha el is hullanak sorainkból néhányon, talán sok­szor épp«» azok, akiknek velünk való lelki egybeforr ásót mindig szentnek hittük, a felvidéki magyarság szent egységét még es sem bonthatja meg. Húsz éven keresztül megszoktuk a meg­lepetéseket Megszoktuk, hogy sokszor olyan részről kapjuk a támadást, ahonnan legkevésbbé vájtuk. De ugyanakkor megta­nultuk a becsületes őszinteséget is és el is vártuk minden időben. Főleg osztályos bajtársaink részéről. Nem tagadjuk, fáj­dalmas a csalódás főleg, ha olyan va­laki részéről történik, akit mindig ve­lünk egynek hittünk. Ám jöjjön inkább a keserű csalódás, de tűnjenek el közülünk a levegőt állandóan mérgező gombák! Lás­suk végre egymást nyíltan és leplezetlenül, őszintén és kertelés nélkül. Ez ma minden magyarnak egyetlen, legnagyobb követe­lése. És minden felvidéki magyarnak baj­társi kívánsága. A Németország és Olaszország között kötött barátsági és szövetségi szerződés tartalma a következő: „A német birodalmi kancellár és őfel­sége az olasz és albán király és abesszln császár elérkezettnek tartotta az időt, hogy a barátságnak és együvétartozásnak azt a szoros viszonyát, amely a nemzeti szocialista Németország és a fasiszta Olaszország között fennáll, ünnepélyes szerződéssel megerősítse. Miután a Németország és Olaszország között minden időre megállapított közös határral megteremtették a kölcsönös segí­tés és támogatás számára a biztos hidat, a két kormány újból hitet tesz amellett a politika mellett, amelynek alapjaiban és céljaiban már régebben megegyeztek és amely a két ország érdekeinek előmozdí­tása és az európai béke biztosítása érdeké­ben egyaránt sikeresnek bizonyult. Világnézetük benső rokonsága és érde­keik széleskörű összetartozása révén szo­rosan egymáshoz kapcsolva a német és az olasz nép elhatározta, hogy a jövőben Is egymás oldalán és egyesült erővel lép fel életterének biztosítása és a béke fenntartása érdekében. Németország és Olaszország ezen a történelem részéről számukra elő­írt úton a nyugtalanság és szétbomlás világában szolgálják azt a feladatot, hogy biztosítsák az európai kultúra alapjait. Ezeknek az alapelveknek szerződésbe fog­lalására meghatalmazottakul kinevezték: a német birodalmi kancellárt, Ribbentrop Joachim birodalmi külügyminiszter urat, őfelsége az olasz és albán király és abesz- szin császár, Galezzo Ciano di Cortelazzo felbonthatatlanul egyesültek; a világnak tudomásul kell ezt a tényt ven­nie. A világ semilyeir hatalma, semilyen elidegenítés, vagy uszítás nem változtathat ezen. Ha a demokrata háborús uszítok a legkomplikáltabb és legkétértehnűbb szö­vetségi rendszereket próbálják is megte­remteni, hogy ezekkel Németországot és Olaszországot bekerítsék, ez a most meg­kötött szövetség a határozott válasz azokra. Ennek szava világos és biztos a céljában, amint az gondolkodásunknak megfelel. A jövőben a két- nemzet összefog, hogy min­dig készen álljon a barátnak baráti kezet nyújtani, de egyúttal vasikövetkezetesség- gel közösen megóvja és biztosítja életér­dekét. A 150 millió német és olasz — ba­rátaikkal együtt — olyan tömböt alkot­nak a földön, amely legyőzhetetlen. Min­den németet és olaszt büszke öntudat tölt­het el, hogy Hitler Adolf és Benito Mus­solini vezetésével hozzátartozik ehhez az oldhatatlan harci közösségihez. magyarázására. Lényegük megfelel annak a becsületes nyíltságnak, amely az olasz-né­met kapcsolatokat jellemzi. A kifejezésre juttatott akarat olyan két nép akarata, amely mélységesen tudatában van sorsa egjrüvétartozásának. — Különösen örülök, hogy nevemet Rib­bentrop birodalmi miniszter úr nevével együtt látom ezen az okmányon, amely — éppenúgy, mint ahogy megpecsételi a Né­metország és Olaszország által eddig kö­zösen végzett munkát — mutatja azt a hosszú utat is, amelyen a két nemzet 150 millió munkásával, polgárával és katonájával közösen halad a jövő felé, attól a kívánságtól áthatva, hogy legma- gasztosabb célját, a békét megőrizze, de egyúttal szilárdan elszánva arra, hogy tör­hetetlen határozottsággal megvédelmezze elévülheteteln életjogait. gróf külügyminisztert, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicseré­lése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg: 1. cikk. A szerződéstkötő felek állandóan érintkezésben maradnak egymással, hogy értesítsék egymást a közös, érdekeiket, Ciano gróf olasz külügjoniniszter és Ribbentrop német birodalmi külügyminisz­ter hétfőn délután 1 órakor fogadta a bel­földi és külföldi sajtó képviselőit. Ciano gróf az újságírók előtt a következőket mondotta: — Az az egyezmény, amelyet Ribbentrop úr és én kormányaink nevében ma aláír­tunk, félreérthetetlenül megállapítja Né­metország és Olaszország teljes politikai és katonai összetarto­zását. Rendelkezései kategorikusak. A szellem, amely áthatja, ugyanaz, amely jellemzője a fasizmus etikai törvényeinek, amint azt a Duce 1937 szeptember 28-án a Maifelden mondott történelmi beszédében körvona- lezta: „Barátoknak lenni és ha barátok va­gyunk, végig együtt menetelni”. Az olasz­német kapcsolatok a múltban megfeleltek ezeknek a törvényeknek és megfelelnek majd a jövőben is. A két ország és a két nép most már szétrombolhatatlan tömböt alkot, amelyet felfogásuk rokonsága, az örök időkre megállapított közös határ fenn­állása, érdekeik közössége és politikájuk vagy az egész európai helyzetet érintő va­lamennyi kérdésről. 2. cikk. Abban az esetben, ha a szerzői déstkötő felek közös érdekeit a nemzeti közi események bármilyen módon veszé­lyeztetnék, haladéktalanul tanácskoznak az érdekeik megvédésére alkalmas intézkívlé- sekről. Ha az egyik szerződéstkötő fél biz­tonságát, vagy más életérdekeit kívüliből fenyegetnék, a másik szerződéstkötő fél k teljes politikai és diplomáciai támoga­tást , nyújt a fenyegetett félnek, hogy ezt áll fenyegetést kiküszöböljék. _ ’ 3. cikk. Ha a szerződéstkötő felek kivárni ságaival és reménységeivel ellentétben arra kerülne sor, hogy a feleik egyike más! hatalommal, vagy más hatalmakkal hábo­rús bonyodalmakba keverednék, a másik szerződéstkötő fél mint szövetséges társ- azonnal ennek oldalára áll és ezt minden szárazföldi, tengeri és lég! katonai erejével támogatja. \ Jf. cikk. A két szerződéstkötő fél kormát nyai katonai téren és a hadigazdálkodási terén tovább mélyítik együttműködésüket,,, hogy adott esetben gyorsan végre tudják hajtani a 3. cikkben vállalt szövetségi kői telezettségeket. Hasonlóképpen a két kori mány a szerződés rendelkezéseinek gya­korlati végrehajtására szükséges intézke­désekről állandóan értesíti egymást. A két kormány az első és második bekezdésben, megjelölt célok érdekében állandó bizottság gokat alakít, amelyek vezetése a két kül­ügyminiszter hatáskörébe tartozik. 5. cikk. A szerződéstkötő felek már most kötelezik magukat, hogy közösen folytatott háború esetén fegyverszünetet és békét csak egymással teljes egyetértésben köt­nek. 6. cikk. A két szerződéstkötő fél tuda­tában van annak a jelentőségnek, amely a velük barátságos hatalmakkal való közös kapcsolatoknak kijár. Eltökélt szándékuk, hogy ezeket a kapcsolatokat a jövőben Is fenntartják és a megegyező érdekeknek megfelelően közösen alakítják, amely kapcsolatok réi vén ezekkel a hatalmakkal össze vannak kötve. 7. cikk. Ez szerződés az aláírással azonnal életbelép A két szerződéstkötő fél egyetért abban, hogy a szerződés érvéi nyességének első időszakát tíz évben állapítsa meg. A határidő Lejártától és a szerződés érvényességének meghosszabbítás fiáról idejében értesítik egymást. • tökéletes összhangja szorosan összeková­csolt. A ma aláírt szerződés e szilárd egy* eég történelmi tényét a két állam közötti kötelezettségek pontosan körülírt forrná» jába önti. — Az Olaszország és Németország kö» zött megkötött szövetség mentes minden hátsó gondolattól és fenntartástól. Alap- jai, rendelkezései és céljai világosak. E* a szerződés az állandó politikai és feltét­len katonai együttműködés szerződése. A nemzeti szocialista és fasiszta kormány aj tárgyalások és a szerződés megkötése ali kaiméval az európai béke fenntartását tartotta szem előtt. — Nem szükséges megismételnem, amit a Dúcénak a közelmúltban többször volt alkalma hangoztatni, nevezetesen, hogy Olaszország munkáját és kultúrtevékeny» ségét tovább akarja folytatni. Európában nincsenek olyan kérdések, amelyeket jó­akarattal és igazságossággal meg ne le­hetne oldani és nincsenek olyan okok, amelyek a háborút indokolhatnák, amely európai méreteiből szükségszerűen világ­háborúvá nőné ki magát. Így gondolko­dik Olaszország és így gondolkodik Né­metország is. — Amint egyek vagyunk a béke utáni vágyban, ugyanúgy mindkét ország egyet­ért abban az elszánt kívánságban, hogy meg kell oldani azokat a csomókat, ame­lyek még mindig guzsbakötik Európa életét és egyek abban a szilárd elhatárol zásban, hogy erejüket, akaratukat és sorsukat egyesítsék, hogy — békéberf éppenúgy, mint a háborúban — szembe* szálljanak minden olyan kísérlettel, amely fenyegeti életterük biztonságát, vagy erő* (ÁRIUNK SZÍNHÁZBA! ezzel is támogassuk a magyar művészetet és magyar művészeket Kedvezményes színházjegyek az összes színházakba a eciimbSun VSDIIIM Budapest VOL, József-köritt 5. szám ♦ Telefonrendelés; 140-000 Ciano Németország és Olasz­ország teljes politikai és katonai összetartozásáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom