Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-21 / 115. szám

SZABÓ DEZSŐ ÉS A FELVIDÉK r 1939_MAJUS 2i_v^ARNAP__ TELVTDEta i^\(&ARHIRM£ Hatvanéves Szabó Dezeő és legna­gyobb regénye, az „Elsodort Falu", húsz évvel ezelőtt jelent meg. Mindkét évfor­duló a felvidéki magyarság életében is jelentős esemény. Vidéki tanárkodásából Ungvár és Lőcse is részesedett, regény­írói pályája Ungvárról indult el, itt írta a „Nincs menekvés” című első szépiro­dalmi munkáját és a szepeseégi város­kában kezdett hozzá, az összeomlás első hónapjaiban az Elsodort Fol-u-hoz. Tria­non után, a kisebbségi sorba hullott felvidéki magyar fiatalság az anyaország nemzeti megújhodásának szellemi moz­galmaiból — Ady és Móricz Zsigmond mellett — különösen Szabó Dezső népi- faji és szociális gondolatvilágát fogadta magába. Szabó Dezső akkoriban annak a hatalmas lendülettel nekiindult újjá­építő kornak volt egyik legsúlyosabb szavú tényezője, amelyet állampolitikai és katonai téren Szeged alapozott meg napjainkig kiható érvényességgel. í A csehszlovák uralom éveiben az anyaországból átsugárzó magyar népi eorsközösség írott és íratlan parancsai . fölbeesülhetetlenül hasznos hatást gya­koroltak a kisebbségi magyar ifjúságra. Beszéljenek, tanúskodjanak erről a jó­tékony hatásról maguk a levelek, cikkek — értékes dokumentumai egy hősi kor­nak —, amelyeket a jubiláló nagy író küldött a huszas években a hajdani szlo­vákiai magyar ifjúsági mozgalom veze­tőinek. Szabó Dezső levele Dobossy Imréhez A Szent György Kör országos vezető­ségének megbízásából Dobossy Imre, a brünni egyetemen tanuló magyar cserkész (most az Egyesült Párt orszá­gos pártvezetőségi tagja) 1927 decembe­rében levélben fölkérte Szabó De­zsőt, az „Elsodort Falu” nagynevű szer­zőjét, hogy látogassa meg Szlovákiát és tartson a regősdiák mozgalma javára előadásokat. Szabó Dezső, aki A Mi Lapunkat szívesen olvasta és a regősfiúk munkáját nagyon szerette, a kérésnek egyelőre nem tudott eleget tenni és a következő közérdekű levélben válaszolt Dobossy Imrének (a levelet közölte A Mi Lapunk 1928 januári száma): Tisztelt Uram! Nagyon-nagyon fáj ne­kem, hogy kedves és jóleső meghívásukra kedvezőtlenül kell válaszolnom. Súlyos kö­rülmények nem engedik, hogy belátható időn belül ilyen utazásra gondoljak. Ké­rem megmondani Csehszlovákia magyar ifjúságának, hogy figyelem munkájukat és nagy szeretettel és hálával nézem mindazt, amit csodálatosan szép magyar nyelvünkért tesznek. Ebbe a nyelvbe ka­paszkodjunk minden erővel, mert ez az élet számunkra. Mindnyájukat szeretettel üdvözli Szabó Dezső. Ezerküencszázhuszonnyolc nyara a fel­vidéki magyar ifúság életében rendkívül mozgalmasnak ígérkezik: a Szent György Kör főiskolás cserkészmozgalma országos táborozásra hívta össze G o m ba­szó g r e a szlovákiai magyar ifjúsá­got és annak pártfogó barátait. Közvet­lenül az összejövetel előtt jelent meg A Mi Lapunk 1928 júniusi számában Szabó Dezsőnek a következő nagy- jelentőségű kiáltványa: Csehszlovákia magyar ifjúságához! Lányok és fiúk, kicsinyek és nagyok, jöjjetek a szeretetemhez. Ez a szeretet a magyarság, az élet, a jövő szeretete. Nem egy idegen, külön valaki beszél hozzátok. Én a ti Ielkeíetk vagyok, ati életetek sza­vakba foglalt akarata. Hogy vidám és erős holnapjai legyenek a szegény ma­gyarságnak. Nagyon megnőtt a történelem és nekünk hozzá kell nőnünk, ha nem akarunk kiszo­rulni a jövő jogaiból. Ma már a nyolcéves gyermeket is komoly feladatok várják: építenie kell magában a holnap okosabb, praktikusabb, egészségesebb és hősibb ma­gyarságát. Minden magyar gyermek, min­den magyar ifjú lelke készítő csodás mű­helye az eljövendő messiási magyarság­nak. És minden kicsi műhelyre nagy szük­ség vau. Szeressétek a magyar nyelvet! Nem is csak nyelv ez már: hanem legteljesebb végtelen életünk. Minden életünket meg­mondó zene, ima s a munka erős riadója, legbensőbb sírásunk és legszélesebb hi­tünk ez a nyelv. Ebben a nyelvben a ma­gyar temetők nagy elpihentjei új szeretet­tel támogatnak bennünket s a jövő meg­váltott magyarjainak léptei döngenek. Szeressétek ezt az örökké fakadó forró anyaságot, a napnak és a földnek, a szí­veknek és az izmoknak ezt a« örök jövő felé hívó indulóját: az édes magyar nyel­vet. Ennek a nyelvnek munkása és apostola legyen minden magyar gyermek és ifjú. Én itt most csak egy pár dologra akarom a figyelmetek felhívni: hisz e lap terje­delme sem engedhet hosszabb és egyete­mesebb összefoglalást. Tudom, hogy a leg­több úton, melyeket mutatok, ti már ré­gen lelkesen és az elhivatás szent hitével haladtok előre. De a történelem nagy for­dulásában élünk: minden percben többet kell látni és akarni, nagyobb fiatalsággal tenni, hogy hátra ne maradjunk a halál felé. 1. A gyermekek a cserkészet kere­tein belül, otthon és mindenütt: dalaikat, meséiket, tréfás mondásaikat, játékaikat a magyar népi lélek, a magyar falu termé­keiből vegyék. A népi táncok, a népköl­tészet, népzene, népdal termékei színesít­sék magyarrá, a nagy szépségek meglátó- jává, az emberi nyomorúság megérzőjévé a felnőttebb lányok és ifjak lelkét. Merül­jetek vissza a magyar faluba, mint egy megtisztító, erőt adót ősi forrásba, hogy új értelmű új igék fakadjanak a magyar ajkakon. 2. Otthon a családban: a ruha és a szoba díszítésében, a konyhában, az egész házban, a kertben, az egyesületek termei­nek, egyenruháinak, jelvényeinek minden szükségeiben, a templomokban és min­denütt: alkalmazzátok a magyar falu kép­zőművészeti termékeit. Magyar lányok és fiúk álljanak össze társaságokba, gyűjtsék a magyar népi képzőművészet összes al­kotásait. Aztán egymást és a magyar paraszti és iparosifjúságot tanítsák ma­gyar népi hímzést, magyar népi motivumu ruhadarabokat, díszítéseket, láJr' és egyéb bútordarabokat, edényeket, botokat, fejdíszeket, kertberendezést, stb. stb. csi­nálni. Bevonva a falusi és iparosifjúságot, egyes egységes vidékeken rendezzetek a magyar népi művészet termékeiből nagy népies vásárt, összekötve népünnepélyek­4 kei, melyek sugározzák a magyar dalt, a magyar zenét, magyar táncot, a magyar lelket. 3. Ünnepnapokon gyűljetek össze maga­tok és gyüjtsétek össze az iparos és falusi ifjúságot. Csak vidám és fiatalságát fia­talon élő nemzedékben van erő. Daloljá­tok az ősi magyar dalokat, táncoljátok a magyar táncokat: hogy vigalmaitok is a magyar lelket építsék. Közben röviden is­mertessétek a magyar irodalom egy-egy nagy géniuszát, alkotásait, egy-egy ver­sét, vagy hirdessétek az új magyar ideo­lógiát: az eljövendő öncélú magyarság emberi és magyar demokráciájának igéit. 4. A magyar irodalom alkotásai közül az igazi nagyokat és az igazi magyarokat terjesszétek, régieket és újakat egyaránt. [imiinnnnninimnnnnmiiiiiiiiiiinniuiiiniiimiiiiGuiinniiiiiiniii» Ne speciális irodalmiaskodásra törekedje­tek: azt P-z irodalmat adjátok, mely élet és jövő a magyarságnak és úgy adjátok, mint életet és jövőt teremtő erőket. Különösen óvlak benneteket a modern iparirodalom üzleti és gyökértelen. termékeitől, akár nemzetközi témákkal kereskedik, akár egyéb nemzetieskedés álarcával terjeszti egy régibb romlott bor bacillusait. Tudno­tok kell, hogy Ady halála óta sem a „bal­oldali” Nyugat, sem a .jobboldali” Nap­kelet nem jelentenek magyar szellemisé­get. Egyaránt beteg idegenbégek ezek s nektek azokat az írókat kell keresnetek, akik a magyarságnak egészséges induio akaratot, a magyar falu érvényesülését s egy nagyobb szociális igazságú, magya- rabb építésű életet jelentenek. 5. Szervezzétek be, a magyar falut vßvc alapul, az egész magyarságot egy hatalmas magyar kultúrszövetkezetbe (a Magyar Nyelv Testvéreit), mely a magyarság min­den egyedében a magyar lélek, magyar nyelv, magyar kultúra építését, szolidari­tást és gazdasági támogatást jelentsen. És amelynek munkás ölében megszűnjék min­den felekezeti, politikai, társadalmi, vagy más különbség magyar és magyar között. 6. Minden család a hét egy estéjét szen­telje a magyar lélek, a magyar kultúra építésének. Gyűljenek össze a család tag­jai, esetleg más családokkal egyesülve, olvassák hangosan a nagy költők műveit. Ismertessék a nagy írók életét, alkotásait, a magyar jövő feladatait. Mindezt minden tudományos nagyképűség nélkül, egysze­rűen, mesemódja. Magyar dal, magyar zene adjon több színt ezeknek az esték­nek és havonként egyszer: magyar társas­játékok és magyar táncok-. Magyar lányok és magyar fiúk, csak az egyéni élet határait túlhaladó nagy célok­kal, csak egy nagy közösség hősi és alkotó szeleteiével érdemes élni a közeledő halál előtt. Az új magyarság katonái ezt az igazi életet élik. Ügy-e, nem hívlak hiában titeket erre az életre? Budagyöngye, 1928 május 18. SZABÓ DEZSŐ „Kedves Fiaim..." Soha még nagyobb izgalommal nem kap­kodták szét A Mi Lapunkat, mint ennél a számnál, amely Szabó Dezsőnek imént idézett nagyjelentőségű „kiáltvá­nyát” közölte! Az egész felvidéki magyar ifjúság lázban volt, úgy olvasták a nagy magyar író hozzánk intézett sorait, mint a Bibliát. ' Ezt a levelet valóban elnevezhetjük a felvidéki magyar fiatalság „Kisebbségi Kátéjáénak, amely magában foglalja mindazt, amit az idegen elnyomatás­ban élő magyarságnak hűen követnie kell, hogy megtarthassa nemzeti lé­tét, nyelvét és kultúráját. „Itt a gombaszögi táborban Szlovákia maj gyár cserkészei megesküdtek egymás arca előtt, hogy ezt a programot írják ki cse­lekvő eszük és izmaik vérébe”, — írta ak­koriban a felvidéki magyar főiskolás ifjú­ság Vetés című röpirata. — Az új magyar cserkészet, melynek alapjait palóc völgyek súlyos etnikumában rakjuk le: Szabó Dezső teszi teljesebbé Baden Powell társadalmi reform-elgondolását. És biztosabb járásúvá a magyar jövő útját”. Szabó Dezső a következő levélben kö­szöntötte a gombaszögi táborban össze­gyűlt magyar cserkészeket (a levelet an­nak idején — 19 2 8 nyarán — a V e t é s közölte): Kedves fiaim, ez a megszólítás nem a more patrio apámuraskodás. Bizonyos ma­gyar szokásokat nem szeretek, mert sok léhaságnak és hazugságnak voltak okai. Ez a megszólítás a jövőnek szól. Minden fiatalember, aki a magyar nyelv, a magyar demokrácia, magyar kultúra általam hir­detett programját elfogadja, az én fiam. És egész életemmel hiszem, hogy az én fiaim jelentik a magyarság egyetlen lehet­séges és egészséges jövőjét. Ebben a programban van sok olyan s köztük nem egy a leglényeghez tartozó: mely csak Magyarországra, a magyar államban élőkre vonatkozik. Önök ezeket fel fogják ismerni s ha közülük egy-két tétel fájdal­mas megütődést is okoz, meg fogják érteni, hogy itt a magyar fajjal szemben ezer évig követett politika pusztításait kell jóvá tennünk mindenekelőtt. És azt is tudni fogják: hogy én semilyen jószándékot, semilycn tehetséget nem zárok ki a ma­gyar történelmi munkából. Hinni kell bennem, hinni teljesen. Az én személyem nem fontos, bennem a magyar életakarat beszél. Nagyon jólesett, hogy a Ml La­punknak küldött soraim örömet okoztak Önöknek. Ha el-elküldenek hozzám Vala­kit, aki nógasson, többször fogok írni ennek a lapnak, melynek számait őszinte örömmel olvasom. Azt hiszem: a magyar kultúra egyete­mes megszervezése nem késhetik sokat. De vigyázni kell: ez a magyar falun nyug­vó magyar demokrácia jegyében történ­jék. Sok farkas leskelődik. Erről talán jövő ősszel személyesen beszélhetek Szlo­vákia ifjúságának. Mindnyájukat szeretet­tel üdvözli Budagyöngye, 1928 július 10. SZABÓ DEZSŐ Csírázik a jövő A gombaszögi tábor ifjúsága táviratban köszöntötte a kisebbségi magyar társada­lom ama kiváló vezetőférfiait, akik a fia­talság szorult helyzetét felismerve, az új nemzedék minden téren való nagylelkű támogatását tették magukévá. SzilaGsy Béla, aki hatalmas program­jával: a reális életpálya és az önálló magyar egzisztencia-teremtés ideáljá­nak hirdetésével tette sokat emlege­tette nevét az új nemzedék széles ré­tegeiben, továbbá az ifjúsági Nagybizottság elnökei, Törköly József, a Magyar Menza meg­alapítója és Grosschmid Géza, aJ\la­Megláttam a Férfit (Szabó Dezsőnek) Irta: Mécs László Ezüstös őszi hajnalon pókhálót szőtt az unalom, kopott volt szivem és dalom — s kimentem, hogy az ugaron s az utakon szivem színezzen ... Lombzápor, hulló életek: szivárványos színförgeteg színesre fesse, míg a dér ezüstöt szórjon rá — s a szél gyászindulókat orgonáljon, Borzongtam, jártam álmatag, bámultam barna árnyakat: ködlö egen, bús varjakat, őszből futó víg darvakat s a dáltalan, bimbótlan földet. . . . Egyszerre a titok-lakat keleti égről leszakadt, szivemből édes dal fakadt, csodák járták az utakat: mert jött a Magvető, a Férfi ... A főidből nőtt és égig ért, nézése száz tavaszt Ígért, markába népek sorsa fért, folyton szivébe nyúlt: s a vért nagy lendülettel szórta széjjel. így lépett árkon-bokron át, folyók felett, hegyormon át, se síró fák, sem orgonák, sem új királyi koronák nem állták útját: ment nyugatra. Leányok, vén és ifjú nők ezerszám jöttek, kérve őt, elébe dobták szivüket — ö lépett, mint ki vak, süket s piros virág-szívekre gázolt... Éreztem, hogyha lehajol s csak egy virágot megszagol: egy röpke pillanat alatt szíve helyén szivacs marad és ember lesz: kis földi féreg.., és égig ért, De ö csak ment nézése száz tavaszt Ígért, markába népek sorsa fért, folyton szívébe nyúlt: s a vért, a vért lendítve szórta széjjel... aimnnniinniniiHinnniniiniiiimiuuiiiiuiiiinpjamnninmtniniiiiiiuniimmiiiiiuniDiiiiuuuuiiiiiimniininiiininuiinminiininninB

Next

/
Oldalképek
Tartalom