Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-20 / 114. szám

1939 MÁJUS 20, SZOMBAT TEKUBfn -Mmíarhirlae 5 Az egyetlen, amit a Teleki-kormány beígért: a munka A miniszterelnök diadalútja a szegedi tanyavilágban Jaross Andor: A magyar térkép nem az állandó Ságot, hanem a fejlődést mutatja Az áldozócsütörtöki ünnep ismét mó­dot adott a kormány tagjainak, a Ma­gyar Élet Pártja vezéreinek, hogy a vége felé közeledő választási harcban megszó­laljanak. Szinte csodálatos az a szuggesz- tív erejű kitartás, a munkateljesítmény­nek az a mértéke, amivel a Teleki-kor­mány minden tagja résztvesz a kereszté­nyi és nemzeti gondolat teljes győbel- méért folyó küzdelemben. — Ez a munka kormánya — mondotta a külügyminiszter Kecskeméten és valóban ez a választási kampány is bizonyítja, hogy a kormány tagjai munkabírásuk maximumát meg­mutatják a választóknak. E példaadásban előljárt Teleki Pál gróf miniszterelnök, aki szinte megállás nélkül irányítja a vá­lasztási propagandát. Bejárta a tanya­világot és a szegedkörnyéki gazdák lel­kes ünneplése közben egész sereg beszé­det mondott. A miniszterelnök legközelebb Debrecen városába látogat el, majd pedig Szerencsre és ezzel lezárja választási be­szédeinek hosszú sorozatát. Áldozócsütörtökön az utolsó nagy alka­lom volt, amikor a jelöltek programbe­szédeikkel kiállítattak a választók elé, mert május 20-án és 21-én már az aján­lásokat kell bemutatni, ezt követő héten pedig nem szabad nyilvános ülést tar­tani, mert ez az úgynevezett néma hét. A választások pedig május 28. és 29-én, a pünkösdi ünnepeken következnek el. Az eseményekben gazdag Áldozócsütör­töki napról, a miniszterelnöknek, a kor­mány tagjainak, köztük Jaross Andor miniszternek és a Magyar Élet Pártja vezetőinek programbészedeiről az aláb­biakban számolunk be. Lassan visszaállítjuk Szent István birodalmát — mondotta Teleki Pál gróf miniszterelnök a szegedi tanyavilágban tett kőrútján , Szeged, máj. 19. Teleki Pál gróf minisz­terelnök, a Magyar Élet Pártja szegedi listavezetője csütörtökön reggel 8 órakor a LÉL motorossal Szegedre érkezett a tanyavilág meglátogatására. A fogadás után a miniszterelnök és kísérete autóba szállt és Szentmihálytelekre, majd Rösz- kére, innen tovább Nagyszéksósra hajta­tott. Mindenütt nagy lelkesedéssel üdvö­zölték Teleki Pál grófot. A körút következő állomása Szeged- Alsóközpont volt, ahol a tanyaiak viharos lelkesedéssel, tapssal és éljenzéssel fogad­ták a miniszterelnököt. Az üdvözlésekre Teleki Pál gróf hosz- szabb beszéddel válaszolt, melyben kijelen­tette, hogy Szegedet kívánja képviselni. — Szegedről indult ki a szegedi gondo­lat és ma már országszerte tudják, de úgy is nevezik az egész irányt, hogy sze­gedi gondolat. Innen indult ki a magyar lelkek visszahódítása és ma már megerősödött keresztény, nemzeti Magyarországban élünk. Ma már nem az a kérdés, hogy keresz­tény nemzeti irányt válasszunk-e vagy más irányt, mert ez régen eldőlt. Aki még azzal foglalkozik, hogy melyik irányt válassza, az éveket aludt át és nem ébredt fel a mai napig. — Azokra, akik a keresztény Magyar- országot megalkottuk, mindnyájan, akik itt együtt vagyunk és sokan szerte az or­szágban — vár a feladat, hogy a magunk országát megerősítsük, felvirágoztassuk. De a program, amit akkor Szegeden ki­tűztünk, beteljesült a lelkekben. — Én végigjártam az országot, láttam és látom, hogy gazdaságilag mit erősöd­tünk. Az ország gazdasági átállítása már folyamatban van. Meg vagyok győződve arról, hogy továbbra is jól fogunk haladni és lesz elég emberünk, hogy a keresztény gazdasági életet fel tudjuk építeni. A továbbiakban részletesen foglalko­zott a miniszterelnök a ma-gyar hadsereg megerősítésének kérdésével, hangsúlyozva, hogy azért kell erős hadsereg, mert enél- kül nem vagyunk biztonságban. Ide csak az jön be és itt az megy keresztül, akit mi engedünk és akit nem engedünk, az nem. (Úgy van! Vgy van!) Ezután foglalkozott a miniszterelnök Csehszlovákia széthullásával, a Felvidék visszaszerzésével és Kárpátalja visszafog­lalásával. Ez utóbbi fegyvertény is bebi­zonyította, hogy azok vagyunk, akik ré­gen. A fegyverkezés is gazdasági megerő­södés, mert mindent itthon készítünk. De a gazdasági megerősödést másként is elő kell segíteni és pedig földmíves vonatko­zásban. Minél több földet kell juttatni több magyar kézbe, mindenütt úgy, ahogy a gazdasági józan­ság ezt előírja és megköveteli. Termelé- fcünlket fejlesztenünk kell. Ez a kettő együtt halad. Ezzel kapcsolatban a külön­böző földbirtoktípusok termelési lehetősé­geiről si-ólt az egyes vidékek talaj- és ég­hajlati viszonyainak megfelelően. — Ez a választás nem az Ígéretek választása — fejezte be beszédét Teleki Pál gróf. Én szeretem betartani, amit elgondolok, de Ígéret a számon nem jön ki. ígérni nem tudok, de nem is fogok; az ember csak egy dolgot ígérhet becsületesen és ez az, hogy magyar. (Zúgó éljenzés és taps.) De ez elég kell legyen mindenkinek — válasz­tónak és megválasztottad — ahhoz, hogy a másikban bízzék. Bízzék minden ma­gyar ember minden magyar emberben. A miniszterelnök nagy lelkesedéssel fo­gadott beszéde és a gyűlés után délben a Katona-vendéglőiben közebéd volt, ame­lyen Teleki Pál gróf miniszterelnök az üdvözlésekre válaszolva hangoztatta, hogy azért jött ide, hogy barátságát a tanyavi­lággal erősebbre fűzze, majd arról szólt, hogy a fiataloknak és öregeknek össze kell fogni és az eddigi értékekkel párhuzamig kell állítani a haladás szellemét. Ebéd után a miniszterelnök a megje­lentek viharos lelkesedése közben kocsi­jába szállt és folytatta útját Ruzsajárás felé, ahol a Csorva-Átokházi Gazdakör előtt százakra menő tömeg tüntető lelke­sedéssel fogadta. A miniszterelnök itt hosszasan elbeszél­getett a gazdákkal, majd tovább indult Zákány kapitányságba. A miniszterelnö­köt Zákány közönsége is lelkes ünneplés­ben részesítette. Pompás búza- és rozstáblákkal szegélye­zett úton ment tovább a miniszterelnök Kiilső-Domaszékre, onnan Belsö-Doma- székre hajtatott, ahol szintén nagy tömeg várta és nagy lelkesedéssel fogadta. Itt csatlakozott a miniszterelnökhöz és kísé­retéhez Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter, aki Kecskemétről jött át a szegedi tanyákra. A feketeszéli kapitányság volt a követ­kező állomás. Már hat óra felé járt az idő, amikor a miniszterelnök és kísérete Kiskundorozs- mán át a szegedi tanyavilág másik részébe látogatott el. Az első állomás Szatymaz volt, ahol a lelkes ünneplés elültével Te­leki Pál gróf mondott beszédet. — Ma másként gondolkozunk és másra törekszünk, — mondotta a többi között — mint a liberális kapitalista korszak. Mi úgy fogjuk fel, hogy a nemzetnek a sejtje a család, a keresztény család, amelynek élete a közösségnek az első és legszentebb formája. A nemzet egy egység, elsősorban a nemzetet kell szolgálni. Minél egészsé­gesebb, erősebb az egyed, minél függetle­nebb anyagiakban, anf.ál erősebb lesz a nemzet. A nemzetet elsősorban a 1elkiek­1 ben keU erősíteni, vezetni is irányítani. Megteremteni azt, aminek zászlaját húsz évvel ezelőtt tűzték ki. (Nagy éljenzés és taps.) Megemlítette a továbbiakban a minisz­terelnök, hogy most újították meg Olaszor­szággal az állatkereskedelmi szerződést. Ennek sikere abban is rejlik, hogy Olasz­ország becsüli a magyar nemzett. Ha ezen az úton tovább haladunk, olyan munkát végzünk, amely évszázadokra ki fog hatni. Évszázadokat alapozunk meg most a nagy világmegrázkódtatás után. Lassan visszaállítjuk Szent István birodalmát. A miniszterelnök nagy tetszéssel és taps­sal fogadott szavai után még elbeszélgetett a jelenlevőkkel. Teleki Pál gróf miniszterelnök ezután ismét gépkocsiba szállt és Szeged-Felsököz- pontba hajtatott, ahol azzal kezdte beszédét, hogy egy porgram két óra alatt, sőt nyolc óra alatt is kifejthető, de megmondható két szóval is, azzal — mint már másutt is mondtam, — hogy magyar vagyok. — Eb­ben benne van minden — folytatta, — benne van az is, hogy magyar kötelességet próbálok térjesiteni minden magyar testvé­rem iránt egyforma meleg érzéssel, meleg szeretettel és egyfama igyekezettel. — Befelé is nagyon sok munkánk lesz még, — folytatta Teleki Pál, — hogy job­ban megtaláljuk gazdasági boldogulásunkat. Ehhez egyrészt vezetés kell, amit a kormány és a különböző gazdasági szervezetek vé­geznek. Ezek arra valók, hogy a gazdasági életet szervezzék és irányítsák. A másik té­nyező azonban maga a gazda és a társada­lom, amely az erőt és munkát kell, hogy ki­fejtse és adja. Ezután az igazságosabb munkaelosztás­Owen St. Clair, O. Malley, az új budapesti angol követ, jobfiról W. P. Barclay ez­redes, katonai attasé ról, az igazságosabb adópolitikáról és adó- elosztásról beszélt. A földbirtokpolitikáról szólva megemlí­tette, hogy a törvényjavaslatot az új parla­ment elé terjeszti, amely azt rövidesen tár­gyalás alá fogja venni. A földreform mun­kájában évekre szóló munka áll előttünk, de a végrehajtás alatt alkalmazkodnunk kell országunk különböző részeinek természeti viszonyaihoz. Én magam az alatt az idő alatt nem fogok a könyvekhez fordulni, nem fogok kutatni, hanem a magyar néphez fordulok (Nagy éljenzés.) és vidékenkint próbálom majd a vidék legjózanabb, legvi­lágosabb fejű gazdáival komoly tanácskozá­sokon és megbeszéléseken — természetesen a földmívelésügyi miniszter úrral egyetér­tőig — megállapítani azt, hogy az ország melyik vidékén mire van zsükség. Ezután Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter intézett beszédet a gazdákhoz. A miniszterelnök a szegedi tanyavilág­ban tett diadalútja után a felsőközponti vasútállomásra hajtatott, ahonnan nyolc óra után néhány perccel a Lél-vonaton visszaindult Budapestre Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter és Varga József iparügyi államtitkár társaságában. Csáky külügyminiszter és Reményi-Schneller pénzügyminiszter Kecskeméti beszéde Kecskemét, május 19. Csáky István gróf külügyminiszter áldozócsütörtökön délelőtt Kecskeméten programbeszédet mondott a Magyar Élet Pártjának válasz­tói gyűlésén. Szabó Iván felsőházi tag megnyi tőszavai után Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter .mondott nagyobb beszédet, amelyben vázolta a pénzügyi és gazdaságpolitikai alapelveket. A pénzügyminiszter hangoztatta, hogy a kormány gazdasági programjának célja az, hogy minden magyar embernek legyen munkája, munkájával mindenki tisztessé­gesen meg tudjon élni, sőt gyarapodjék is. Ahhoz, hogy ezt a politikát végre tudjuk hajtani, bárom dologra van szükség: munkalehetőségekre, hogy aki dolgozni akar, dolgozhassék, munkás kezekre és dolgozni akarásra, végül pénzre. A miniszter behatóan foglalkozott a gazdaságpolitikának e három elemével s a többi között kijelentette, hogy ami a pénzt illeti, az az elgondolás, hogy minden ter­melőmunkára rendelkezésre kell állani a megfelelő pénznek. Ne az arany mennyi­ségétől függjön, hogy mennyi munkalehe­tőség használható ki. — A zsidótörvényt észszerűen, de hatá­rozottan és energikusan végre fogjuk haj. tani. Ha a zsidóság be akar kapcsolódni a termelőmunkába, ám kapcsolódjék be, de egy feltételünk van: ez a bekapcsolódás csak a keresztény nemzeti gondolat szolgálatában állhat. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisz­ter végül az új földreformról szólott és az összefogás s minden foglalkozási ág /megbecsülésének szükségességét hangoz­tatta. Ezután Csáky István gróf külügymi­niszter, a Magyar Élet Pártja kecskeméti lajstromának vezetője mondott beszédet, amelyet a közönség gyakran szakított (félbe tapssal ós éljenzéssel.- — Megtaláltuk önmagunkat — mon­dotta a többi között a külügyminiszter. — Felfedeztük a magyar munkát és a ma­gyar munkást, megértettük, hogy csak a munkával, a keserű kemény munkával küzdhetjük fel ismét magunkat régi he­lyünkre: a kisebb dunai népek élére. (Lel­kes éljenzés.) — A huszadik század a munka százada. És ez a kormány dolgozni akar. •— Dolgozni azért, hogy a mezőgazdaság és a kertészet biztos és jobb megélhetést nyújtson minél nagyobb számú honfitár­sunknak. Az értékesítés szempontjából segítségünkre vannak nagy barátaink: Németország és Olaszország. A miniszter- elnökkel megtett legutóbbi római útunk e téren meg fogja hozni gyümölcseit. Ber­linben most tárgyalunk és még fogunk tárgyalni. Kísérletezünk piacszerzéssel a baráti Lengyelországban, más államok­ban is. . • . — Dolgozunk, hogy .százezreknek mun­kát adhassunk,, mert az egyetlen, amit Teleki Pál gróf kor­mánya előre beígér: a munka. (Éljen­zés és taps.) — Dolgozunk a belső és külső békéért, mert enélkül nincs igazi termelő munka. Dolgozunk az erős hadseregért, mert enélkül nincs igazi tartós béke, csak bé­kés állapot. — Közel két évtizeddel ezelőtt azt üzente a magyarságnak egy külföldi köz­ismert államférfiú, hogy az igazságtalan­ság, ha ezer évig is tart, igazságtalanság marad. Ezzel azt akarta nekünk, magya­roknak mondani, hogy Árpád vezír be­jövetele óta igazságtalanul terjesztette ki hatalmát a magyar nemzet a Kárpátok medencéjében. Ezt a mondást akkor a külső erőszak kényszerítő nyomása alatt kénytelenek voltunk tudomásul venni. De azonnal küzdeni kezdtünk azért, hogy be­bizonyítsuk, hogy a tétel ránk nézve nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom