Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-18 / 113. szám
TELVIDEttl Í^öVARHIRME 1939 MÁJUS 18, CSÜTÖRTÖK _______________:___________—ju 1 jL Az olasz önkéntesek elszállítása, a danzigi helyzet, a német-angol flottaszerzödés és a palesztinai kérdés az angol alsóház előtt London újabb kísérletezése a Szovjet- oroszországgal való megegyezésre London, május 17. Az alsóház mai ülésén fontos bejelentések hangzottak el. A Foreign Office parlamenti államtitkára, Butler közölte, hogy az angol kormány hivatalos értesítőt kapott Olaszországtól, amely szerint megtörténtek az előkészületek arra, hogy nyomban a madridi győzelmi parádé után megkezdődik valameny- nyi olasz önkéntes elszállítsáa. Az ellenzék több interpellációban a danzigi kérdést feszegette és iparkodott rászorítani a kormányt, hogy nyilatkozzék Anglia hivatalos álláspontjáról. Butler államtitkár végül is szót kért és a következő nyilatkozatot tette: — A külügyminisztériumba érkezett legújabb beszámolók szerint Danzigban a helyzet nyugodt. így tehát nincs is szükség semmi különleges nyilatkozatra. Chamberlain miniszterelnök a német—- angol flottaszerzödés ügyével kapcsolatban tett bejelentést, amelyben közölte, hogy Londonban még mindig folyamatban vannak a tanácskozások a Hitler kancellár legutóbbi kijelentésére adandó válasz ügyében. így tehát az angol kormány válaszát még nem nyújthatták át Berlinben. MacDonald gyarmatügyi miniszter közvetlenül a várva-várt Fehérkönyv közzététele előtt még érdekes adatokat közölt a palesztinai zavargások súlyos gazdasági visszahatásairól. Eszerint az 1937/38. esztendőben a Palesztinába irányuló bevitel értéke 15.500.000 palesztinai fontról 11,250.000 fontra csökkent s ugyanekkor a palesztinai kivitel értéke ötmillió palesztinai fontot tett ki, ami 750.000 fontos csökkenést jelent. Ez a csökkenés annál súlyosabban esik latba, mert a káliművek és a gyümölcsfarmok termelése erősen növekedett. A külkereskedelmi forI galomnak ez az összezsugorodása — mondotta a miniszter — az arabokat és a zsidókat egyaránt sújtotta. az eszközöknek a vizsgálatát, amelyek a szomszédokkal való gazdasági viszonyt illetik. Vázolta a Duna jelentőségét, mint .annak a folyóét, amely a Balkán-államok közlekedésének útja, majd hangsúlyozta, hogy „egy balkánnépet sem akarunk kizárni a közös érdekeknek ebből a rendszeréből”. „Sajnáljuk hogy nincs közöttünk — mint ahogy óhajtottuk volna, — a bolgár nép képviselője. Mindazonáltal reméljük, hogy sikerülni fog meggyőzni Bulgáriát arról, hogy a közös munkában való részvétele nem fogja csorbítani a jövőben sem az ő hírnevét, sem a balkán népek érdekeit, melyek szorosan egymásba fűződnek”. Hivatkozott továbbá arra, hogy a Balkán-szövetség nem irányul senki ellen. Gafencu beszédéről Törökország névé* ben Hassan Saka, Görögország nevében; Xenophon Zolotas és Jugoszlávia nevében Prodanovits válaszolt. A tanács ezután megkezdte érdemleges munkálatait. A bolgár kérdés Párizs, május 17. A francia diplomácia folytatja erőfeszítéseit, hogy létrehozza a fr" '--török megegyezést és ugyanakkor igyekezzék belevonni Bulgáriát is az angol és francia érdekek szolgálatába állítandó Balkán-szövetségbe. Bonnet külügyminisz. tér — mint a Quai d’Orsay környezetében közölték — hétfőn este hosszasan tanács* kozott ezekkel az ügyekkel kapcsolatban Politisz párizsi görög követtel, aki kormánya megbízásából rövidesen Athénbe és Ankarába utazik. A megbeszélés során a francia külügyminiszter érintette a bolgár követelések ügyét is. Párizsi diplomáciai körökben fel. tételezik, hogy az Ankarába utazó Politisz követ megkísérli majd a francia—török tárgyalások gyorsítását és Bulgáriának a Balkán-szövetségbe való bevonását. Bonnet külügyminiszter előtt a görög követ állítólag kijelentette, hogy kormánya hajlandó Bulgária irányában engedményekre, hogy ez az ország is csatlakozhassák a Balkán-szövetséghez. Az angol-török szövetség valamennyi Balkán-állam London újabb válaszjegyzéke London, május 17. Chamberlain elnökletével szerdán délelőtt összeült a rendes heti minisztertanács, amelynek najpirend- jén ezúttal különösen fontos külpolitikai kérdés szerepel, nevezetesen annak az angol válasz jegyzéknek a megszövegezése, amelyet a moszkvai kormány legutóbbi elutasító válaszára Anglia adni készül. • lambériáin miniszterelnök és Halifax lord külügyminiszter a minisztertanácson ismertették a válaszjegyzék szövegének tervezetét, amelyet kedden este a kormány szűkebbkörű külpolitikai bizottsága elhatározott. A Daily Express szerint Anglia válaszában a következőket javasolja: 1. Anglia, Franciaország és Oroszország közös nyilatkozatban jelentsék ki azt az eltökélt szándékukat és készségüket, hogy további támadási cselekményeknek ellenállának. 2. A Szovjet szavatolja vétlen támadás ellen valamennyi szomszédját, beleértve Lengyelországot, Romániát, Észtországot, Finnországot és Lettországot. 3. Franciaország és Anglia közös segítséget ígér Oroszországnak, ha kezességei teljesítése következtében háborúba keverednék. 4. Vezérkari megbeszélések állapítsák meg minden egyes szerződő állam feladatát ellenségeskedések esetén. A Daily Mail nagyjában megerősíti ezt az értesülést, hozzátéve, hogy a háromhatalmi angol—francia—orosz nyilatkozat nemcsak Kelet., hanem Nyugat-Európában bekövetkezendő támadás esetére is szólna. A lap párizsi levelezője szerint az angol —orosz egyezményt minden valószínűség szerint hétfőn írják alá Genfben, a francia küldöttség főhadiszállásán. Angol-francia értekezlet ül össze Párizsban Párizs, május 17. Párizsban meglepetést és némi csalódást keltett az a hír, hogy a Népszövetség ülésén Szemjetoroszorszagot nem Potemkin, hanem Majszki nagykövet fogja képviselni. A sajtó Potemkin távol- maradását az angol-szovjet tárgyalásokon Párizs és London élénken óhajtja, hogy az eszmecserék mielőbb kézzelfogható eredményhez vezessenek. Az angol ellenzék támadásra készül érdekeit érinti Berlin, május 17. A Berliner Börsenzeitung „Szakítás a Balkánnal” címen foglalkozik a Törökországban bekövetkezett külpolitikai irányváltozás következményeivel. A lap bizonyos heves török polémiákkal szemben megállapítja, hogy Németország katonái csak a Dardanellák és a Török Birodalom védelme érdekében léptek egy oly ország területére, amely hirtelen jogot emel arra, hogy féljen a német baráttól. Márpedig ez sohasem gazdagodott a török zsákmányon s a háború után nem szólított fel egyetlen szomszédnépet sem, hogy az elvérzett Törökországot megrohanja. Ha a török büszkeség meg tudott bocsátani azoknak, akik a török népet egyik párizsi külvárosi békeparancsban meg akarták alázni g nem egyszer nyújtották ki kezüket sóvárogva a tengerszorosok kulcsa felé, akkor remélni lehet, hogy hamarosan kiküszöböli azokat a lidércnyomásokat, amelyek a félelem pillanatában az angol rendszerbe bonyolították bele. E rendszer számításai szerint Törökország jövő feladata lesz az is, hogy kiinduló pontja legyen a Balkánnak az angol ellenőrzés alá való helyezésének, Anglia északról a lengyel-angol szövetséggel gyakorol nyomást a Balkán-Szövetség román tagijára, déliéiül pedig a török egyezménnyel operál a szövetség többi' tagja ellen. Kézenfekvő dolog, hogy az angol—török szövetség érinti valamennyi balkán állam érdekeit. Vájjon Törökország ezzel alapjában véve nem válik-e ki teljesen a Balkánból és ezzel Európából? Itt rejlik a magva annak a problémának, amelyet Törökország maga vetett fel. A balkáni egyezmény kijátszott részvevői kétségtelenül indíttatva érzik majd magukat, hogy az egész balkáni problémát döntő vizsgálat alá vessék. „Franciaország semmi bajlandóságot sem mutat arra, bogy kibogozza az európai politika csomóit“ ** felmerült újabb nehézségekkel hozza ösz- szefüggésbe. A lapok egy része úgy véli, hogy Moszkva a keleten szokásos halogató módszerek alkalmazásával nyomást akar gyakorolni Londonra és az angol kormányt újabb engedékenyebb állásfoglalásra akárja bírni. Párizsban remélik, hogy a fennforgó nehézségeket sikerül elhatárolni és Franciaország közvetítő erőfeszítései végül is meghozzák a várt eredményt. Az Oeuvre Potemkin genfi útitervének elhalasztásával foglalkozva, úgy véli, hogy Moszkva figyelmeztetést akar intézni a francia és angol kormányokhoz és ezért értésükre adta, hogy a megegyezést mielőbb meg kell kötni. A Petit Párisién értesülése szerint szombaton Párizsban angol—francia értekezlet lesz, amelyen lord Halifax, Daladier miniszter- elnök, Bonnet külügyminiszter, továbbá Sir Eric Phipps nagykövet, Leger és Strang vesznek részt. Az értekezleten a Szovjettel való együttműködés kérdését fogják megvitatni. Annyi bizonyos, hogy L^.-ion, május 17. Az alsóházi ellenzék újabb támadásra készül a kormány ellen. Pénteken ismét külpolitikai vita indul meg az alsóházban. Az ellenzék vezérszónoka ez alkalommal Lloyd George lesz. Úgy hírlik, hogy az ellenzék ezúttal nem elégszik majd meg az angol—szovjetorosz tárgyalások megvitatásával, hanem kikényszeríti majd az általános vitát az egész európai angol diplomáciai tevékenység fölött is. Megkezdődött a Balkán-államok gazdasági . értekezlete Bukarest, május 17. Szerdán nyitották meg a Balkán-szövetség gazdasági tanácsának ülését. Gafencu román külügyminiszter ebből az alkalomból beszédet tartott. Hangoztatta, hogy a négy ország mindegyike a Közép- és Nyugateurópa felé való gazdasági terjeszkedés eszközeit tanulmányozta és elhanyagolta azoknak Róma, május 17. A Popolo di Roma mai vezércikkében Mussolini beszédének visszhangjával kapcsolatban rámutat bizonyos feltűnő jelenségekre. A bekerítő-politika szerzőinek rendkívül kapóra jött volna, ha Mussolini harcos, támadó hangú beszédet mondott volna, amit azután vörös posztóként lobogtathattak volna azok előtt az államok előtt, amelyek húzódoznak a bekerítő politikához való csatlakozás elől. Ezzel szemben Mussolini mérsékelt, valóban államférfiúi beszédet mondott, amelyben világosan megnevezte, hogy kiket terhel a felelősség a nemzetközi helyzet alakulásáért és kiknek kezében van a háború vagy béke kérdése. A francia lapok tehát kénytelenek voltak más taktikához folyamodni. Most nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy Mussolini a békét akarja, de ugyanakkor sejtetik, vagy meg is jegyzik, hogy Olaszország azért akar békét, mert fél a háborútól és mert képtelen volna egy nagy háborút végigharcolni. Ennek a beállításnak a célja egészen világos, a franciák ugyanis így akarnak hatni azokra a nemzetekre, amelyek nem akarnak csatlakozni a bekerítő politikához, Egyet azonban feltétlenül meg kell állapítani és ez az, hogy Franciaország semmi hajlandóságot sem mutat arra, hogy kibogozza az európai politikának azokat a csomóit, amelyekre Mussolini rámutatott, hanem ehelyett továbbra is kitartanak merev, elutasító magatartásuk mellett. Mussolini kijelentette, hogy a háború nem feltétlenül szükséges, de egyidejűleg megjelölte, milyen módon lehet elkerülni és ezt egyszó- ban lehet összefoglalni: Igazság! Vájjon meghallják-e ezt a felhívást, erre a kérdésre még nem tudunk választ adni, de a franciák sem tudnak erre a kérdésre válaszolni, mert úgy látszik teljesen elvesztették politikai önállóságukat. Felelős szerkesztő: LÜKÖ GÉZA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ STÁDIUM SAJTÓVÁLLALAT RT.* BUDAPEST, VIII, RÖKK SZILÁRD-UTCA 1 — FELELŐSs GYŐRY ALADÁR IGAZGATÓ
