Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-17 / 112. szám

Ára: 10 fillér TELEKI VÁC GRÓF: A választásnak komoly és súlyos fel­adatok elvégzésére alkalmas parlamentet kell eredményezni Kedden este a Budai Vigadóban nagy- l mondott nagy beszédet. A miniszterelnök gyűlést tartott a Magyar Élet Pártja. A I beszédét óriási érdeklődéssel hallgatta vé- gyűlésen Teleki Pál gróf miniszterelnök | gig a termet zsúfolásig megtöltő közönség. Megértük Magyarország feltámadását! Választási ütközetben Ez a hét a heves választási küzdelem nagyhete, a hangos szónoklás, döntő csa­tája. A jövő héten már a némaság követ­kezik^ gyűlések, szónoklatok nem tartha­tók, már csak a néma propaganda lesz hátra, illetve a néma visszalépés azoknak a jelölteknek a részéről, akik a hangos hét ütközetének eredményei alapján be­látják, hogy számukra nem terem babér. Azért most előre kiadja a hangját és mér­gét minden párt, különösen azok a pártok és egyéni jelöltek, akiknek nincs párt­programjuk, illetve'ha van ilyenük, akkor az túlságosan — egyéni. A hiányzó pro­gramot ezek hanggal és méreggel próbál­ják pótolni s ez a törekvésük ad viharos jelleget a döntő hétnek. Pedig már az öreg Masaryki is megmondta, hogy a harag és szenvedély minden, csak ép nem pro­gram. A felindultság különben is egy­oldalú, azaz csak az egyik oldalon van meg: az ellenzék oldalán. Program híján adják a sértődöttet. A kormánytöbbség viszont nem izgul. Hallatlan nyugalommal és magabizással dolgozik. Nem Ígéretek­kel, hanem a jól végzett eddigi nemzeti munka kész eredményeivel áll a választók elé. A kitűnő külpolitika slágerjeivel: az északi magyarság felszabadításával, Kár­pátalja fegyveres visszaszerzésével, a szlovák—ruszin határ erélyes és gyors megoldásával, a római és berlini út nagy­szerű gazdasági és erkölcsi eredményei­vel. A belpolitikában elég csak a leg­nagyobbakat említeni: a titkos választói jogot és a zsidótörvényt. Ehhez a teljesít­ményhez csak egyet kell mondania: azt, hogy ugyanilyen szociális jobboldali szel­lemben akar dolgozni tovább is. Nem kell Ígérnie, -elég annyit tudni, hogy legköze­lebbi programja a reformok reformja: a földtörvény lesz. * Ebben a csatáiban a mi felvidéki vezéreink Is vitézkednek. Hallatlan szép sikerrel. Az anyaország népe a visszatérő testvért ün­nepli bennük. Ők igazán elmondhatják, hogy igazi népképviselők. Őket a magyar­ság tízezrei titkos szavazással tették meg követüknek. Negyedmillió magyar, titkos szavazással adott nekik mandátumot, hogy az északi magyarság nemzeti kollektivuma nevében szólhassanak. Népbizalom letéte­ményesei ők, s ezért mindig bizalommal és kitáruló szívvel hallgatják szavukat az anyaországiak is. És a Felvidék vezérei nem hirdetnek mást most sem, mint amit eddig hirdettek. A programjukat, a ke­resztényszocializmust és a magyar nacio­nalizmust. „Az új hazában tó azt a magyar hitvallást hirdetjük — mondta tegnap Ja- ross, — amelyet kisebbségi sorsban húsz éven át hirdettünk: a keresztény, nemzeti és szociális gondolatot. Mi nem egy poli­tikai pátrot, vagy személyt támogatunk, hanem a jobboldali népi és szociális poli­tikai mozgalmat. Mindig eszmei síkon mo­zogtunk és most is azt tesszük. Minden jobboldali erőt egy táborba akarunk fogni.”-Ez az eszmei hűség, a keresztény, nem­zeti és szociális gondolathoz való feltétlen ragaszkodás kötött le bennünket felvidékie­ket a Gömbös, Darányi, Imrédy és Teleki egyenes vonalban haladó jobboldali ke­resztény nemzeti politikája mellé. Mert árulói lennénk a saját örök eszméinknek, ha másfelé orientálódnánk. Mert a másik oldalon mit látunk? Az ellenzékben vannak jobboldali és baloldali pártok és középütt van az egykori liberalizmus,, amely ugyan jobboldalinak . játssza ki magát, azonban egyedül a kaszinók, a szabadkőművespá­holyok és zsidó rétegek támogatását él­vezi. Az ellenzéki jobboldalon rengeteg kiforratlansf 1 találkozunk, összefogás A közönség lelkes tapsa és éljenzése közben emelkedett szólásra Teleki Pál gróf miniszterelnök: Köszönetét mondott, hogy Buda közön­sége a választási lista vezetésére hívta meg. ■— Buda — mondotta — a keresztény nemzeti gondolatnak egyik legfőbb zászló­vivője volt Wolf Károly otthonában. (Lel­kes taps.) Budán a keresztény nemzeti gondolat életformát és tradíciót jelent. A miniszterelnök ezután elmondotta, hogy a párizskörnyéki béketárgyalások al­kalmával ugyanaz a hit hatotta át öt Magyarország külpolitikai jövőjét illetően, amely hittel Wolf Károly hitt a keresz­tény nemzeti Magyarország megvalósulá­sában. Idézte Wolf Károlynak egy írását, amelyben kifejti, hogy nem köt kompro­misszumokat, mert amit ő lát és érez, az be fog következni. Wolf Károly megérte a keresztény nemzeti Budapestet és mi megértük a feltámadó Magyarországot. (Szűnni nem akaró taps és éljenzés.) A program Wolf Károlyé! Nem is lehet más. Teleki Pál gróf ezután rámutatott arra, hogy a keresztény nemzeti liga elnöki tisztét most ő tölti be és itt is folytatja azt a politikát, amelyet annak idején Wolf Károllyal kezdeményezett. helyett ötféle frakció apró csetepatéiba hull szét ez a tábor. A mi számunkra a jobboldali gondolat a nemzeti erők össze­fogását és megszervezését, a fegyelmet és erőt jelenti s nem a meghasonlást, szét­húzást, fegyelmetlenséget. A baloldal mögött a nemzetköziség, az asszimilálatlan világpolgárok érdekszövet­kezete, az osztálygyűlölet szűk látókörű hada, a materializmus és a nemzetietlen érzület húzódik meg. Ezzel a nemzetbontó szellemmel mi nem haladhatunk együtt. De ugyanúgy idegen számunkra a libera­lizmus lejárt világa is. A liberalizmus ma­gyarán szabadosságot és nem szabadságot jelent, s a kizsákmányolás szabad lehető­ségét biztosítja a társadalomellenes lelkü­letű erőknek tó. A liberalizmus minálunk elsősorban a nagy földtőkének, másszóval a feudalizmusnak és a zsidójellegű nagy pénztőkének, a bankokráciának, a kartel­A miniszterelnök ezután kijelentette, hogy Wolf Károly gondolata a legtelje­sebb mértékben kapcsolódott a szegedi gondolathoz. A szegedi mozgalmat sokan összetévesztik a szegedi gondolattal. Szegeden két dolog történt. Az egyik, hogy magyar emberek összefogtak a vörös rém kiűzésére, a másik pedig a szegedi gondolat kialakí­tása volt, amely most is él és hal. Sokan hirdetik azokat a szavakat, ame­lyeken a gyakorlatban már régen túljutot­tunk, Aki nem tud ennél többet mondani, az primitiv. Annak idején a barlangi ■medve módjára éltünk és kísérletet tet­tünk arra, hogy magunkat a barlangon kívül meghallják. Négy-öt éven át azonban nem törődtünk mindazzal, ami körülöttünk történik, nem szereltük fel magunkat kel­lőképpen fegyverekkel. Ezért hoztam létre 1924-foen olyan egyesületet, amely ezt a munkát végezte. Ha valaki ma nem veszi igénybe az így elért eredményeket, hanem a régi jelszavakat ismerteti, amelyeknek már továbbja van, az nem felel meg a mai élet követelményeinek. Teleki Pál gróf miniszterelnök ezután leknek a szövetségére épül. Mi, a kisem­berek pártja, haladhatunk-e együtt három lépést is ezzel a társasággal, amelynek ép­pen olyan érdeke volt a zsidótörvény meg- akasztása, mint amilyen elemi érdeke lesz a földreform szabotálása ? Haladhatunk-e azzal az irányzattal, amely a kormánynak a zsidókérdésben és általában a szociális kérdésekben tanúsí­tott magatartásáról és cselekvéseiről úgy nyilatkozik, hogy „évek óta felülről folyik, a kormány bársonyszékeiből a tömegszen­vedélyek felkeltése és ezúton a tömegek lelki forradalmasítása”? Ellenkezőleg, mi a kormány munkájának ilyen jellemzésében látunk nyugtalanító véleményt. Éppen azt látjuk, hogy néhány év óta a magyar kor­mány fokozatosan visszatér oda, ahonnan húsz évvel ezelőtt a magyar megújhodás elindult és új hazát teremtett: a szegedi gondolathoz, a szegedi gondolat szociális kijelentette, hogy & jelenlegi választások komoly éá Súlyos feladatok elvégzésére alkalmas parlamentet kell eredményezze­nek és ezért a választás nem a könnyelmű Ígérgetések választása. Aki Ígér — mon­dotta Telki Pál gróf — az nem az én nevemben ígér. Ezt megmondtam annak­idején a parlamentben is. Kérem jegyezze meg jól magának mindenki. Én nem tu­dóik mást adni, mint magamat és erős akaratomat. És nem aprópénzre váltható Ígéreteket. (Percekig tartó lelkes taps.) — Én megmondottam — folytatta be­szédét Teleki Pál gróf miniszterelnök — például azt is, miként kell átállítani új síkra mezőgazdasági életünket. Aki elol­vasta legutóbbi beszédeimet, melyeket az ország különböző városaiban mondtam, úgy az látja, hogy a mezőgazdasági tér. melés átállítását nem kívánjuk azonnal és minden átmenet nélkül eszközölni. Évekre terjedő komoly terv szükséges ehhez. Megmondtam azt is, hogy kereskedelmi józanságból tesszük etz és nem kényszer­ből. Arról ig szóltam, hogy többfelé ke- résünk piacokat, leszögeztem, hogy önálló magyar ipar kell és mezőgazdaságunk át­állítása nem jelenti ipari életünk és fejlő­désünk lebontását. Az értékek megbecsülése De nekünk ezentúl is kell menni, de újból hangsúlyozom, amire már többször rámutattam, hogy nemcsak azé az ország, akié a föld, de aki a maga földjét ismeri. (Lelkes taps és helyeslés.) Ezzel kapcso­nemzeti tartalmához és fegyelméhez. MI azt látjuk, hogy éppen a zsidótörvény és a földreform lesz az a tán keserű, de min­denesetre hatékony orvosság, amely meg­gyógyítja a szociális bajokat és a szegedi programtól elkanyarodott országot az ere­deti szegedi héroszok vezetésével a szo­ciális megnyugvás, a társadalmi kiegyen­súlyozottság, a belső megerősödés és a nemzeti fegyelem felé viszi. Telekinek, a szegedi program elindítójának mai kor­mánya, — mint Hóiman miniszter éppen vasárnap mondotta — szembefordult a kapitalizmus diktatúrájával, lehet-e akkor ebben a küzdelemben a mi helyünk másutt, mint a szegedi program harcos hívei mel­lett? Azt csak fájlalhatjuk, hogy az egy­kori szegedi vezéreket nem mind látjuk együtt az egykori program mellett, mivel Bethlen István gróf, a legkiválóbb magyar államférfiak egyike, ma már nem a sze*

Next

/
Oldalképek
Tartalom