Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-16 / 111. szám
temjideKi 1939 MÁJUS 16, KEDD Jó lesz madárifeszlőnek.. (Hulló emlékek) Munkács még mindig egy kis darab történelmi tisztulási folyamatának a középpontjában áll. A város zuhogó esőben is csupa derű, az emberek arcán virító napfény, tavasz, élet indulás egy szebb, a szenvedő földből szinte kiszakadó jövendő, felé. Falu és város ölelkezik a vásárok zsivajában, pengő és cseh pénz fejezik ki számokban egy nyüzsgő-pezsgő gazdasági vérkeringés arányait. A magyar fillérek hétszeres aránya elnyomja a cseh koronákat, egy elavult, sok stabilizációs, érték- csökkenésen, illuzórikus aranyfedezeten átment pénzrendszer romjait. „Csupa rom és romlás.” Ä húszesz- dős politikai, gazdasági és szociális dilettánsok által összeeszkábált mozaik szilánkjaiból igen sok hullik az Árpád vezér új honfoglalást jelző pihenőhelyére. Ezeket a romokat képviselik a kiárusításban levő cseh szivarkák, a volt cseh vasutak nagy Skcda-autóbuszai, amelyeken áthúzták a CSD felírást és most a hadsereg szállítási eszközeiként szolgálnak. De legszembeötlőbben, legelevenebben e roncsokat az ukrán „szicsek” pünkösdi királyságából hazatérő cseh katonák hozzák magukkal. Szemükben az elmúlt rémnapok kihunyó kék-sárga lidércfényei, melyekbe akaratuk ellenére kényszerültek bele. Sapkájukon a cseh államjelvény mellett három színben virágzó magyar szalag, kokárda, koronás-keresztes magyar címer. A feketére mázolt katonaládák, mint valami kis koporsók csöngetnek a kezükben, öblükben egy hatalmi mánia Simon Judit-szerű sorsa. „Szegény kicsi féreg, nem tudott megnőni”. A gombok, rangjelzések leszaggatva, hiszen mit is jeleznének már. Csak azt, ami maholnap teljesen jeltelen. A ládákon fehér meszeléssel ilyen nevek: Horváth, -Hardubej, Sekura, Koroly. A magyar katonák utánuk fordulnak, jól megnézik őket, mint valami látványosságot. ... .............. ' — Hat ezek miféle szerzet? — kérdi egy nagybajuszú öreg honvéd. — Cseh katonák. Magyarok, ruszinok, szlovákok. Hogy a szicsek meg a csehek szitszaladtak, hát ők is hazagyüttek, — magyarázza egy fornosi magyar gazda nagy szakértelemmel. — fin is ilyen angyalbőrbe jártam vagy négy hónapig, de november 10-ike után levettem, mert már igen égette a testem. Beszédbe bocsátkozom a hazatérőkkel: — Honnan jönnek? —. Csak innen, Husztról. Most haza igyekszünk. Ki Rákosra, ki Bárdházára, ki Lucskára. — Nagyon meghajszolták magukat? — Hajszoltak is, meg enni sem adtak. Legtöbbször csak egy vékony szelet kenyeret, meg marmaládét kaptunk. Keresztülláttunk rajta. Az vót egész napra. Úgy vagdostuk oda a kaszárnya falához, hogy csupa piros tüle minden szöglet. Hun az ukránokat lőttük a gépfegyverrel, hun ők gyüttek nekünk a kézigránátokkal. A tisztek meg sehun sem vótak, parancsolni sem mertek már, csak úgy osontak néha el köztünk, akár a gonosz lélek. Kártyáztak és ittak, aztán összeakaszkodtak a szicsekkel. Komisz dogunk vót. De mikor mán tudtuk, hogy gyünnek a mieink, mi is készülni kezdtünk az aprításra. Az első magyar járőr láttára nekirontottunk a szicseknek. Hullottak is, mint a legyek. Később a Huszton rekedt csehek a magyar tiszteknek avval hencegtek, hogy ők verték ki az ukránokat. — Most legalább az otthoniak is megnyugodnak és maguk is kipihenik a fáradalmakat. — Nem pihenni köll, instállom alássan, hanem dógozni. Gyün a tavasz, kezdődik a szántás, vetés, rögforgatás. Most mán van miért dógozni. — Bezony, most mán érdemes, — vágja rá egy ruszin legény. — Mán nem fognak nyúzni a cseh „pán”-ok. — Még ha panaszunk is akad, a magunk nyelvén panaszoljuk ki ä magunk urainak. Nem a vörös cseh jegyzőnek, aki odahaza csak a száját tátogatta, ha szóltunk hozzá, mintha egy kukkot sem értene abbul, amit beszélünk. Megkockáztatok még egy kérdést: — Hát ezzel a mundérral mit csinálnak? Elteszik emlékbe? — Teszi a fene. Még emléknek is rossz. Ráhúzzuk valami nyeszlett karóra, jó lesz madárijesztőnek. Ebben benne volt az egész húsz év valami roppant népies tömörséggel kifejezve. Kezet fogtunk. Útjaink elváltak. Az övék a szülőfalu irányába, az enyém új átélések felé. , (czj) A csőd csodagyermek sorsa Érdekes tudományos kutatások Amerikai lapban olvassuk, hogy % Car- negie-alapítvány 20.000 dolláros támogatásával azt igyekszik most megállapítani a Stanford University tudósokból álló csoportja, hogy vájjon mi is az úgynevezett csodagyermekek sorsa. Mindenkit régóta érdeklő probléma ez, hiszen csodagyermekek mindig voltak s tudósok egyhangú megállapítása szerint mindig lesznek is. Koraérett, szellemileg koránfejlett szinte hihetetlen képességekkel rendelkező gyermekek azok a csodagyermekek, akik nemcsak a velük egykorúakat múlják felül, de gyárán még a náluk idősebbeket is. Hogy magyar példát említsünk: ilyen csodagyermek volt például a magyar mesterhegedűs, Kerekjártó Duci is, aki már mint 7 éves gyermek óriási tömegeket hozott lázba és királyokat hódított meg hegedűjével. Gyönyörű jelene van a csodagyermekeknek mindenütt. Körülveszik és dédelgetik, valósággal mutogatják őket. Tudásukat néha nagy pénzre váltják be és óriási összegekhez juttatják boldog és büszke szüleiket. A Stanford University tudós profesz- szorai most tovább mennek ennek a kérdésnek feszegetésében. Nem állnak meg ott, hogy milyen adottság teszi a csodagyermeket és milyen érték a csodagyermek. Azt akarják kifürkészi, vájjon a természet hogyan bánik a csodagyermekekkel később, felnőtt korukban. Más szóval: mi vár felnőtt korukban a csodagyermekekre, akik már gyermekkorukban elérik mindazt, sőt gyakran többet, mint amiért a magunkfajta ember egész életében küzd. . 1922 óta foglalkoznak már megfelelő statisztikai kimutatások összeállításával az egyetem egyes professzorai, összeírták olyan gyermekek neveit, akikre ráillett a csodagyermek meghatározás. A kutatás eredményeképpen 250.000 gyermek közül Miért volt szükség zsidétörvényre? Negyven esztendővel ezelőtt már válaszolt erre a kérdésre Bartha Miklós a legnagyobb magyar publicista és nemzetpolitikus. Könyvét akkoriban titokzatos kezek eltüntették a piacról, a szerzőt pedig támadták, csúfolták ... 739-et találtak, akiknek sorsával törődni fognakt miután valamennyien csodagyer- mekszámba mennek testi vagy szellemi képességeiknél fogva, ha nem is ismeri őket a világ. Észak-KaUforniában és DéU Kaliforniában két-két szakmeber fogja figyelni a gyermekek karrierjét s kimutatást készít majd arról, mi lesz belőlük. Egyidejűleg tanulmányozzák a régi adatokat olyan csodagyermekekről, akik ma már felnőttek. Választ akarnak kapni ugyanis arra a kérdésre is, vájjon mi lesz a csodagyermekkel, ha felnő. Rendkívüli s őket az átlagosak sorából kiemelő képességeik megmaradnak-e vagy eltompulnak s szürke átlagember lesz az egykor csoda- gyermekszámba menő gyermekből. Megállapították azt, hogy 17 éves korukban már elérte az egyetemet az amerikai csodagyermekek legtöbbje s képességeik kiemelték őket az első időkben társaik közül. Később lassan beolvadtak a többi közé és semmiféle különös eredményt nem produkáltak. A depresszió következtében esetleges fennmaradt adottságaikat ismét pénzre váltották. Ügyvédi, orvosi és papi pálya vonzotta legtöbbjüket, mások kereskedelmi pályán érvényesültek. Eszes, szakmájukat jól ismerő és értő emberek lettek belőlük. S legtöbben közülük vagyont gyűjtöttek. Gyermekkoruk rendkívüli teljesítményeire, 'igaz, nem képesek ma már, de azért az átlagos embernél jobban érvényesülnek. Kárpátalja képviselői az Egyesült Párt J vezetőségében Budapest, május 15. Az Egyesült Párt elnöki tanácsa legutóbbi értekezletén egyebek közt a kárpátaljai magyarság szervezési kérdéseivel is foglalkozott. Mivel a március 15-én visszacsatolt területek magyarsága az Egyesült Párt vezetőségében eddig nem birt képviselettel, ezért az elnökség a pártvezetőségbe behívta HokJcy Károly volt szenátort, a kárpátaljaiak tüzérét, Siménfalvy Árpád dr. ügyvédet, az Egyesült Párt kárpátaljai képviselői listájának második jelöltjét, továbbá Csuha Sándort és Ganyó Istvánt, az ottani pártélet legagilisabb irányítóit. Szegedi zászló Losoncnak Szeged, máj. 15. Vasárnap délelőtt a Szé- chenyi-téren díszes leventeünnepség volt abból az alkalomból, hogy Szeged város leventéi zászlót ajándékoztak a losonci leventéknek. Szeged város leventéi a felajánlott zászlótól búcsúztak el az ünnepség keretében vitéz Mérey László altábornagy, hadtestparancsnok és Pálfy József polgármester jelenlétében. Vitéz Imrey Róbert ezredes ismertette azt a mozgalmat, amely vitéz Mérey László altábornagy feleségének vezetésével zászlót adományozott a losonciaknak. Pálfy József polgármester beszédében hangoztatta, hogy ez a zászló hirdesse az alföldi magyarság üdvözletét a Felvidéknek. Hívja sorako- zóra valamennyi felvidéki testvérünket, hirdesse a hazszeretetet, munkát, becsületet, vallásosságot és bátorságot. Vitéz Mérey László altábornagy arról beszélt, hogy egy héttel ezelőtti losonci látogatásakor nagy örömmel tapasztalta, hogy ott az elmúlt húszesztendős cseh-szlovák uralomnak nyoma sincs. Az elmúlt húsz évre Losoncon mint lidércnyomásra, rossz álomra gondolnak. Losonc magyar volt és ma is magyar. A szegediek zászlaja az egész város közönségének szeretetét viszi abba a városba, amely hűséggel és magyar becsülettel kitartott. De ez a zászló azt is mondja, hogy a magyar zászló elmegy előbb-utóbb minden városba, minden vidékre, ahol szeretettel, magyar becsülettel várják. A szép ünnepséget díszrae- net fejezte be. Ára kötve: 2a50 P. Megállapításai nemcsak ma is igazak, hanem ma is égetően időszerűek, s a „Kazár- földön“ súlyos pmblémái ma is problémák! Minden művelt embernek olvasnia kell BARTHA MIKLÓS könyvét, amely meggyőz arról, hogy miért van szükség fajvédő politikára! Kapható a Felvidéki Magyar Hir aj kiadó- hivatalában (Vm„ József-krt, 5), a Stádium könyvkiadónál (VI., Rózsa-utca 111), Pleiter Ferdinand könyvkereskedésében (Kossuth Lajos-utca 5) és minden könyvesboltban.
