Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-14 / 110. szám

1939 MÁJUS 14, VASÁRNAP TEtvrofta AfcK&ARHIIUiAB 19 könyv —kultúra iHffliuíinnimmnmimmiiTmfflHimiiriiniHiiiniHinTraiiiinnninnmTramiminmTiTjr/mnnnnmnmnmiimmniTTminnminin^nimnT» Emlékezés Kálmány Lajosra, a legnagyobb magyar etnográfusra A Psalmus Hungaricus megrázó kodályi muzsikája csendül fel ma este először Debrecenben, a történelmi levegőjű Nagytemplom, fehér falai között. Kodály Zoltán leghatalmasabb alkotását már több, mint egy éve próbálták Tiszán­túl fővárosában, úgy készültek rá, mint egy kivételes nagy ünnepre, gondosan, cso­dálatos áhítattal. Valóban az, ünnep, a nemzet őrlelkének ritka megnyilatkozása, amely kecskeméti Vég Mihály megkapó erejű zsoltáros verssorain és a modem ze­neszerző népi korálisain keresztül múltat és jelent példázva, könyörögve és átko- zódva, sírva és fohászkodva az egész ma­gyarsághoz szól. A szöveg költője a 16. századi szokás szerint az eredeti zsoltár­szövegbe beleszőtte személyes panaszait s lírai epizódok segítségével önti ki nehéz szívét és megrendítően fejezi ki az egész nép szenvedését. Ez a szöveg inspirálta Kodály Zoltánt egy hatalmas kórusmű szerzésére, amelyet Buda-Pest-óbuda egye­sülésének 50. évfordulóján, 1923-ban ren­dezett ünnepi hangversenyen mutattak be. A műsoron „55. Zsoltár” néven szerepelt. A mű oly rendkvüli hatással volt a hall­gatóságra, hogy a nevet megváltoztatták Psalmus Hungaricusra. Magyar Zsoltár. A Magyar Zsoltárt azóta többször előadták, már a külföld metropolisaiban is, min­denütt úgy fogadták, mint a magyar lélek legdrámaibb erejű szózatát, kongeniális művészi alkotásban. Emlékezünk. Mült év nyarán, a szegedi szabadtéri játékok során hallgattuk a Magyar Zsoltárt. Sohase fe­lejtjük el, amint a szegedi csillagos éjsza­kában apokaliptikus erővel zúgott fel a magyar népi sirám: Mikoron Dávid nagy búsultában Baráti miatt volna bánatában, Panaszkodván nagy haragjában, Ilyen könyörgést kezde ő magában. Akkori Szegedről egyenesen Prágába kel­lett utaznom, de ott is, a lázas moldvaparti szláv főváros viharelőtti légkörében a Psalmus Hungaricus lázadó fugáját hal­lottam és a befejező tétel diadalmas orgo­nahangját ... A Musica Sacra katonái jó munkát végeznek évek óta a magyar földön, örömmel jelenthetjük in­nen az ország fővárosából a Felvidék felé, hogy az egyházi énekkarok megalakítása újabb lendületet vett, az énekesrend szel­leme diadalmasan hódít a városokban és falvakban egyaránt. Mindenütt képzett kar­vezetők munkálkodnak a liturgikus ének művelésén fáradhatatlanul és önzetlenül. Tapasztaltuk több helyütt, mily jótékony hatással van az énekkar a társadalmi és nemzeti együvétartozás érzetének és köz­szellemének kialakítására, ami eddig, saj­nos, nagyon hiányzott. Különösen dícsé- retreméltó munkát vágeznek a Cecilia- egyesületek, amelyeknek célja: az egyházi zene ápolása, a liturgia, a művészet, a jó ízlés hűséges szolgálatában, — küzdés a tunyaság, az ízléstelenség, az egyházzenei félmüveltség ellen. Az énekiskolák szelleme főleg a gregorián ének és a Palestrina-mu- zsika odaadó művelésében nyilvánul meg. A Magyar Cecilia Egyesület hangjegyes egyházzenei folyóiratának, a ,Jdagyar Kó­rus”-nak legújabb számában értékes íráso­kat olvashatunk erről a zenei közszellemet nevelő munkáról. Szerkesztője, a kiváló Bárdos Lajos karnagy a Cecilia-kórus élén (a karádi Gyöngyösbokrétával együtt) me­leg sikert aratott a nemrég Brüsszelben megtartott nemzetközi népi dalverseny ke­retében. Mert a Cecilia-egyesületek kórusai ma már egyáltalán nem zárkóznak el a magyar népi énekektől sem. Hiszen Bárdos Lajos neve ott van Bartók, Kodály és Lajtha népzene-gyűjtők sorában. A népi zene és ének nemes művelésében egyek és megértő testvérek tudnak lenni: a Cecilia- kórusok és a Kodály—Bartók-kórusok. És nemcsak a katolikus énekkaroknál látjuk ezt, hanem a református és evangélikus egyházi kórusoknál is. így is van rendjén. A napjainkban egyre erősödő magyarság- tudat ezt az egységet kívánja meg a nem­zet minden egyes fiától. /V-ó) Szeged, úgy látszik, a kallódó, tragikus végzetű értékek városa. A múlt héten Tö­mörkény Istvánról emlékeztünk meg, a századforduló egyik legerőteljesebb magyar prózaírójáról, akinek néhány igazán remek­művét kezdi eltemetni a homok. „Szögedi embör” volt Kálmány Lajos is, a szegedi- szeged vidéki nép hagyományainak fana­tikus gyűjtője, a modern magyar folkloriz- mus atyja, akiről halálának huszadik év­fordulóján már alig tudunk valamit. Ha a Kelet Népében nem emlékezik meg az eeyik hűséges tanítvány, Zolnay László, akkor fölötte is jeltelenül fut át a sivó homokkal kevert magyar élet. Évekkel ezelőtt Féja Géza nagy szociográfiai könyvében köve­telt Kálmány Lajos gazdag életművének méltó helyet a nap alatt, megérdemelte volna, hogy most a huszadik évfordulón legalább egy csekély töredéke jelenjen meg annak a nagyszabású tudományos munkásságnak, amely egy egész életet őrölt fel a magyar népkultúra és a ma­gyar néplélek hívő szolgálatában. „Ha már szégyenünk kell magunkat a jövendő előtt — írta Móra Ferenc tizenegy esztendeje — az utolsó magyar sámán életéért, halálá­ért, legalább emléke megbecsülése legyen javunkra szóló enyhítő körülmény.” Kato­likus plébános volt és a magyar néprajz Nemzetnevelésen sokan azt értik idehaza az anyaországiak, hogy a nevelés egy meg­határozott iskolás életkorra és egy szer­vezett intézményre korlátozódik. Mi, fel­vidékiek, a húszéves kisebbségi sorsban megtanultuk azt, hogy a nevelés ennél töb­bet jelent: a nemzet egész életközösségét, amely a nemzet minden egyes tagját nem­csak bizonyos életkorban és bizonyos isko­lai intézmény keretében, hanem egész éle­tük tartama alatt a kisebbségi sors min­den posztján szüntelenül neveli, képzi és fegyelmezi a nemzeti megmaradás és bő­vülés önzetlen szolgálatára. Ez a felisme­rés azonban a kisebbségi életforma meg­szűnésén túl is érvényes, sőt: a megbővült nemzeten belül eredményesen fejthető ki. Meggyőző erővel ezt bizonyítja Makkai Sándor most megjelent könyve (Tudo­mánnyal és fegyverrel) a nemzetnevelés tervének legszélesebb alapokra való kiépí­téséről. Nem véletlen, hogy ezt a köz­nevelési tervet éppen Makkai Sándor fejti ki, aki maga is hosszú éveken át kisebb­ségi sorsban élt, ismerhette a régi, egy­oldalú, csak az iskolás életkorra szorít­kozó nevelés hiányait és tapasztalhatta az erdélyi magyarságnak önmagából fejlődő, mindenkire parancsolóan ható nevelői munka csodálatos értékét, megtartó és bővítő erejét. Makkai Sándor új, tágabb értelmezését adja a nevelésnek, amely többé nem el­szigetelhető ügy és feladat a nemzet éle­tének egészén belül, hanem annak döntő politikai üggyé kell lennie. A nemzet- nevelés politikai előfeltételei: a honvéde­lem teljes kiépítése, a földkérdés egészsé­ges megoldása, a ma'gyar egzisztenciának az ipari, kereskedelmi, közéleti, szellemi pályákon való döntősúlyú érvényesülhetése. Ezek az előfeltételek most vannak a meg­valósulás útján, amely útról a magyarság­nak többé nem szabad letérnie. A nemzet- nevelés új életkerete, hangoztatja Makkai, a katonai nevelés legyen. Már régebben is nagy hiba Volt, hogy a magasabb célú ta­nulás ellentétben állott a katonai szolgá­lattal. Ezt az ellentétet csak fokozta Trianon: a magyarságnak a katonai szel­lemtől és életformától való kényszerült elidegenedése. A Felvidék visszacsatolásá­val hirtelen előtört a régi-régi, feledésbe ment magyar szellem katonai lendülete. Most világosodott csak meg igazán, hogy a katonai életeszmény nemcsak hogy nem idegen a magyar lélektől, hanem: ez az a sajátos, öröklött életmód, amelyben a ma­gyar természet és szellem a maga teljes­ségében megvalósítható, kiélhető. Ősi ha­gyomány, amelynek mélységes értelmét legtisztábban Zrínyi Miklós fogta fel, mi­kor a katona köznapi fogalmán túl, szel- * lemi és erkölcsi jelentőséget is látott a ősforrásaihoz zarándokolt el: a magyar néphez a nemzet legtisztább örökségéért. Pécska, Csanádapáca, Battonya, Szeged- Rókus, Száján, Törökbecse népe közt gyűj­tötte az alföldi népköltészet remekeit. Meg­írta a „Nagyboldogasszony, ősvallásunk istenasszonya” c. akadémiai értekezését, amelyben Kálmány a magyar anyák védő­asszonyának őshagyományát bizonyította be a Nagyboldogasszony-’mitosszal. 1893- ban adta ki legnagyobb fontosságú mun­káját, (Világunk alakulásai nyelvhagyomá- nyainkban), amely úttörő munka az etno­gráfiai irodalomban. Megírta a magyar Kalevalát, ősi kozmogóniánk valóságos bibliáját. Utolsó munkáira (Hagyományok) már fölfigyel az új tudósnemzedék. Hagya­téka feldolgozatlan, kéziratait Zolnay László készül sajtó alá rendezni, de java­része elkallódott. Az új magyar kultúrpolitika tartós alap­kövei között ott kell lennie majd a Kál- mány-műveknek is. A díszes szegedi Dóm csak altkor nőhet bele szervesen az egye­temes magyar életbe, ha a pompázó árká­dok árnyékában alvó tanyai zsellérviskók fanatikus szerelmese ébresztő szellemével áthatja az egész nemzeti művelődést. V. L. magyar katonás életrendben: „A nemzet- nevelés katonai szelleme elsősorban önma­gunk lehúzó erőivel, halálösztönével, el- ereszkedésével veszi fel a harcot”. Itt most sokan majd a legnagyobb vonzóerejű né­met és olasz életmintákra gondolnak. Nem kell utánoznunk senkit. Bethlen Gábor fe­jedelem levelének címeres jelmondata: Arte et marté dimicandum. (Tudománnyal és fegyverrel kell küzdeni.) Tehát csak meg kell újítanunk, nemzetnevelésünk alap­jául kell megtenni az ősi, sajátosan ma­gyar hagyományt. Ebben a megújító mun­kában meggyőződéssel és megalkuvással kell résztvennie minden magyarnak, az egyén teljes fegyelmezettségével, félreér­tésnélküli megegyezéssel az öncélú magyar jövendő szolgálatában. Ehhez az új élet­formához kell igazodnia a magyar család­nevelésnek és ez kívánja meg a társa­dalmi tevékenység átalakítását szervezett nemzeti önfenntartássá is. Így aztán a nemzeti társadalom nem más, mint a nemzetnevelési terv megvalósítására moz­gósított hadsereg és az-azzal azonos elvek szerint felépített testvérközösség. Világ- helyzetünk, felhősödő dunavölgyi sorsunk követeli meg ezt az állandósított katonai életformát. Az új nemzetnevelés tartalma: sajátos, gyökeres nemzeti műveltség, amelynek alapigazsága, értelme a magyar önismeret. Az iskolarendszerünket is az igazi magyar és európai műveltség egész fegyverzetével kizárólag a magyar nemzeti létérdek szol­gálatára kell felszerelnünk, ennélfogva bele kell illeszkednie a katonai nemzet- nevelés életkeretébe. Az iskolarendszernek teljesen meg kell semmisítenie a magyar műveltség mai kettősségét, „amely egy el­nyomott, titkos életre kény szer (tett, leg- fennebb különlegesség gyanánt elismert ősi, népi műveltség és az idegen szárma­zású, kívülről és felülről terjesztett magas műveltség összeforrni nem képes ellentété­ben nyilvánul meg”. Mai iskolai politikánk ugyanis nem a népi örökségre, mint ős- alapra építi fel a népoktatás tervét, hanem felülről irányított nemzetközi ismeret- anyagot igyekszik népszerűsíteni. Ennek az ősi lelkiséget elfojtó módszernek gyö­keresen meg kell változnia, mert „az európaiság népi a nagyképűségben van, hanem a magunkénak öntudatos átélésé­ben és bekapcsolásában az egyetemes humánumba”. Makkai Sándor műve a lehető legjobb időben jelenik meg: döntö politikai cse­lekedet, a modern Magyarország szellemi alapvetésének egyik legjelentősebb alko­tása. Mi, Felvidék hazatért fiai boldog igenléssel és hangos együttérzéssel kö­szöntjük bátor munkájáért a szerzőt. Vass László — CSSSSSS88sgK»Ma»«‘— — Tudománnyal és fegyverrel Makkai Sándor magyar életterve Uj könyvek jelennek meg pár nap múlva a könyvkeres­kedések ünneplő kirakataiban és a szokásos júniusi sátrakban; új magyar könyvek való­ban : a magyar író, magyar szellem és magyar kipdó együttes közreműködésének értékes eredményei, örömmel adunk hírt elsősorban arról a nemes kiadói vállalkozásról, amely rég óhajtott vágyakat teljesít azzal, hogy a magyar nép számára egy könyvsorozatot in­dítsanak el a mai magyar irodalom legjobb­jainak írásain keresztül. A sorozat minden egyes könyve a történelmi múltnak egy-egy nemzeti nagyságát eleveníti meg a magyar széles néprétegek előtt. A MEFHOSz (Magyar Egyetemi Főiskolai Hallgatók Országos Szö­vetsége) pár hónappal indult könyvkiadói vál­lalata, amely első három kiadványával (Ke­rék Mihály: A magyar földkérdés, Szabó Pál: Szakadék,vVeres Péter: Szocializmus-Naciona­lizmus) az egész magyar olvasóközönséget egyszerre meghódította, most Rákóczi, Kos­suth, Zrínyi alakjait állítja az olvasó elé, hogy rajtuk keresztül egy mélyebb magyar öntu­datot adó, tisztább magyar életszemlélet bontakozzék ki a nép szélesebb rétegei előtt. Az újszerű könyvsorozat szerzői: Erdei Fe­renc, Féja Géza, Illyés Gyula, Ortutay Gyula és Szabó Zoltán. Mindegyik név ma már meg­becsült értéke az igazi népi gondolat jegyé­ben működő magyar irodalmi életnek. ILLYÉS GYULA erre a nagy, izgató kér­désre ad feleletet uj müvében: „Kik a magya­rok?” Népünket ez a kérdés állandóan fog­lalkoztatja és állandóan keresi a magyarság ősét. Illyés Gyula erre az örök magyar kérdésre mesteri módon adja meg a választ. SZABÓ ZOLTÁN „Két pogány közt” cím­mel Zrínyi Miklós életét és életének hatalmas erejű megnyilatkozását tárja föl előttünk. Ez a két pogány, ki ellen Zrínyi a szellem és a fegyver erejével egész életén át küzdött: ma is itt van és ma is éppen olyan fojtó erővel nehezedik a magyar életsorsra. FÉJA GÉZA „Kurucok” című az egész köl­tészetet összefoglaló antológiájában a kuruc költészet népi eredetű és a nép lelkében ma is élő ritmusai elevenednek meg. Ezek a ver­sek a kurucság és labancság örök nagy ma­gyar küzdelmét soha el nem múló erővel feje­zik ki. ORTUTAY GYULA „Rákóczi két népe” című művében azt beszéli el, hogyan forrt eggyé a népmondák és népmesék csodás vi­lágában a magyarság és a ruszinság. A tör­ténelmi múlt és a történelmi emlékek elsza­kíthatatlan erős szálakkal kötik össze a Dunavölgyében élő két népet, amely sorsában, életszemléletében örökké egy volt s mindig ta­lálkoztak, ha a közös nagy eszmény, a sza­badság eszményéért harcba kellett szállni. Or- tntay Gyula kis könyvét a MEFHOSz ruszin nyelven Is kiadja, hogy ezzel is hitet tegyen a magar töténelml jog, a magyar birodalmi gondolat törhetetlensége mellett. ERDEI FERENC „Kossuth Lajos azt üzente” című könyvében hatalmas erővel és lendülettel az örök magyar szabadság mel­lett tesz mélységes fogadalmat. Kossuth La­jos a végső veszedelem óráiban üzent a nem­zetnek, hogy a szabadságért olyan áldozatot hozzon, amilyenre csak a magyar képes: ál­dozzon fel mindent a szabadság oltárán, de elnyomva, rabként a magyar élni sohasem fog. Ugyancsak a MEFHOSz-nál, a nagy könyv- sorozatban jelenik meg nemsokára Féja Géza újabb nagy lélekzetű munkája: „Dózsa György”, amelyben kérlelhetetlen őszinteség­gel és igazsággal mutatja be az 1514-es pa­rasztlázadás vezérét és gyászos életét, mely­nek egyetlen szerelmes tárgya volt: a föld: Féja nem emeli misztikus lénnyé Dózsa Györ­gyöt, hanem igyekszik a legnagyobb tárgyila­gossággal megvizsgálni történelmi szerepét. KEMÉNY GABOR a ruszin sors könyvét írta meg a „Verhovina feltámadás” cfmű ha­talmas munkájában. Miért ölték meg Egán Edét? Miért sikkasztották el a ruszin auto­nómiát? Miért harcol Kurtyák János? Miért bukott el Volosin? Milyen lesz az igazi auto­nómia? Ezekre a kérdésekre válaszol a leg­időszerűbb írás, amelyet a MEFHOSz a ma­gyar-ruszin irodalmi akció könyvei közt je­lentet meg. BÖZÖDI GYÖRGY „Székely bánja” című könyvében a mai Erdélyt mutatja be. Adatai megrázóak, a vázolt események megindítóak. Nyomukban föltartózhatatlanul következik az a fölismerés, mely megújít bennünket, mai magyarokat. Ez a könyv misszionális hatása. Ezért tartozik a legnagyobb magyar könyvek közé, amelyet Erdélyben már ismernek és a MEFHOSz most újabb, bővített átdolgozás­ban adja ki, hogy idehaza is megismerjék. (v. 1.) Az álmatlanságban gyötrődő ember kitűnő tanácsadója: Alvás Rliszékoiyság Álmatlanság című 145 oldalas könyv Irts: DB. BAPAPOBT. Az egyetlen ilyen munka a* egész bel- 4i külföldi szakirodalomban. Megrendelhető: PALGAS könyv- É-- o P kiadónál: VI., Rózsa-u. 111. ttfU w I

Next

/
Oldalképek
Tartalom