Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-14 / 110. szám
1939 MÁJUS 14, VASÁRNAP THSWDtta J^gVaRHIRDAS A szlovákiai magyar kulturcsönd és az anyaország Irta: Vájlok Sándor Lassan egy hónapja lesz, hogy Esterházy János a szlovákiai magyarság számára kiadta a parancsot: a magyarság tiltakozása jeléül Szlovákiában el kell né- mulnia a magyar kultúréletnek. A „parancs óta a kisebbségi magyarság szolidárisán és roppant némasággal tiltakozik a keresztényi szeretetet és nemzeti megértést hirdető' kormány és a fiatal állami sovinizmus magyar-ellenes intézkedései ellen. Amióta elnémult a pozsonyi Uj Hírek és feloszlatták a nagy iramban fejlődő SzMKÉ-ket, azóta néma a kulturélet is; nincs kultűrést, ismeretterjesztő, szórakoztató előadás, á tétlenséggel tiltakozik a híres és magas nívójú szlovákiai magyar műkedvelés. A SzMKE beszüntetése, amint ebből a megtörhetetlen némaságból kivehető, szívügye, illetőleg szívfájdalma az egész magyarságnak, mert életét és életlehetőségeit szűkítette, csorbította meg. Ez az egy hónapos kulturcsönd akaratlanul is próbaköre lett a szlovákiai magyar egységnek, " összetartásnak és fegyelemnek. A vezér bejelentése után nyomban megszűnt minden, eltűnt a külső kulturális élet, félbemaradt a munka és időszerűtlenné váltak a nagyszerű tervek. A pozsonyi keresztény kultúrkörtől, amely szinte gondolkodás nélkül mondta le szombat délután a vasárnapra meghirdetett és a nagy költséget felemésztett előadást, a legkisebb szórványmagyarság vallási egyletéig leállították a mozgalmas és anyagilag is sokat jelentő kulturális rendezéseket. A magyarság legrejtettebb, egyben a legerősebb bástyájába, a magyar lélek és lényeg területére vonult vissza. Amilyen erővel meggyulladt az utolsó évben a hazafias láng, amilyen gyors tempóban elindulj a magyar tündöklés; a színtelen és elveszett- magyarok megtérése a nemzethez, a magyar jelleghez, époly erővel hat most a magyar némaság is. Nem is kell külön kiemelni, hogy ez a csönd nem elernyedés, nem feladása a harcos életösztönnek és a nemzetkonzer- válási akaratnak. Ez a csönd csak külsőleg és külsőben tétlenség, passzivitás; a zajos rendezésekre, imponáló megmozdulásokra vonatkozik és nem a lényegre, magára a magyar kultúrára. A kulturális vérkeringés tovább tart és a kultúra tovább, sőt igazabban él. Ebben a csöndben nem gyengül, hanem erősödik a nemzet. A lényegbe és a belsőbe vonuló magyarság ősszel fellángolt hazafiságát ápolja és építi át idő- és veszélyálló értékké; lobogó érzelmeit konzerválja és táplálja szellemiségünk legtisztább forrásainál, a könyvnél, történelemnél és irodalomnál. A parancs hiánytalan betartása, a teljes kulturcsönd megmutatta a magyar kisebbség erejét s nemzeti ákarafát. Nincs többé köztük szabotáló, áruló, vagy megvehető magyar, aki mindenkor kész arra, hogy magyarellenes érdekeket szolgáljon és az egységre törjön. Nincsenek gyenge, meghúzódó, óvatos és gyáva magyarok, — ezek voltak az előző kisebbségi élet árnytipusai, — csak erős és nagyon erős magyarok vannak, akik a népi és a nemzeti magyarság új . élményeit élik át, s harcos meg nem alkuvó magyar életformát alakítanak ki. Új ez a típus általánosan magyar, de új kisebbségi szempontból is, amely távol van a cseh-szlovákiai kisebbségi formától és élettől. Vajúdásukban értékes magyar példa forr ki, amelyhez •— akárcsak eleddig — emberségét, magyarságot mehet tanulni, nézni és csodálni az anyaországi magyarság, ösztönzést meríthet belőle és kicsiben megláthatja benne a jövő, a szükségszerűen eljövendő magyar élet arcát, tisztult, nem- zetileg altruista és szociális vonásait. Ott, a legészakibb népi ponton előbb rajzolódik ki a jövő társadalom, mert a pozsonyi kapun szüntelenül becsap az idők rohanása és a nyugati eszmék hiánytalan zajlása, ami ösztönöz, sőt ostromolja az északi magyarságot. A pozsonyi kapun gáttalanul áthuílámzó eszmei sodrásban élnek, mennek az árral, sőt engedik, hogy átcsapjon felettük az alföldi tájakra is. A kisebbségi élet erkölcsileg kötelező figyelése és az új magyar élet vajúdásban levő mintája arra kell késztesse az anyaországi magyart, hogy szüntelen érdeklődéssel figyeljen az északi tájak felé. Tudjon minden életmegnyilvánulásról, harcának, gyürkőzésének fontos fokairól és lelki megújhodásáról. Ismerje a kisebbségi életet, mégpedig igazán, lényegében és necsak alkalmi cikkek, patetikus szónoklatok és ipari mártir-esetek alapján. Mert egyedül ez a tényleges, tárgyilagos ismeret értékes és képes arra, hogy megteremtse a kölcsönös lelki kapcsolatot, amelyből mindkét résznek haszna van, mert az egyik tanul, a másik pedig erőt merít belőle. Ha ebből a szempontból vetjük fel a szlovákiai kulturcsönd és az anyaország, illetőleg a kisebbség és a többségi nemzet Viszonyát, megütődve ejtjük le a hangsúlyt, mert hirtelen csap ránk az érzelmileg forró, de terméketlen és nem egyszer értelmetlen szele az átlagos közvéleménynek. És a szélroham elrohanása után sivár és szomorú kép tárul elénk. Ha ugyanis az átlag-magyar kisebbségi képéről lemállasztjuk a szentimentalizmust, a minden időben helyen, vonatkozásban és alkalommal elmondható sztereotip frázisokat, üres papír, vagy hamis vonások maradnak a lobogó, s szíveket, lelkeket facsaró képből. Sajnálatosan mutatkozott meg ez a tájékozatlanság a mostani felvidéki visszatérésnél is, amikor egyszerű kisebbségi parasztok állapították ezt meg és ütköztek meg nem egyszer hibás és sajnálatos következményein. A felvidéki hetilapok, emberek nem egyszer háborodtak fel, mert művelt anyaországi egyének csodálkoztak, hogy magyar iskolákat, a pusztának hitt Felvidéken aránylag fejlett magyar gazdasági, szociális és kulturális életet találtak. Egyszerű iparosok döbbentek meg, amikor művelt emberek képzelték el róluk, hogy elfelejtettek magyarul. Minden kertelés nélkül kimondva: sokat bántott az, hogy erről a heroikus magyar életről, alkotásról kevés embernek volt tudomása, és a kisebbségi arcot sokan még vázlatosan sem ismerték. |i ' . \ Ebből megállapítható, hogy az eddigi tájékoztatás rossz, illetőleg egyoldalú és kisméretű volt. Amikor ugyanis a tényleges sérelmekről, jogfosztásról bőségesen tájékoztatott, megfeledkezett arról, hogy az anyaország figyelmét magára a kisebbségi népre is felhívja. Alapjában véve az államról adott információkat, annak kisebbségpolitikáját bírálta, de nem szólott a kisebbségi magyarság hallatlanul erős népi próbálkozásairól, munkájáról, alkotó erejéről, emberségéről és eredményeiről. Csak a síró és szenvedő kisebbséget mutatta meg, pedig az alkotó magyarság épp olyan, sőt még jobb propaganda-anyag lett volna a revízió számára. Ez a munka és a nyomában járó eredményesség nem az államot és kisebbségi politikáját dicsérte, hanem magát a kisebbséget, annak magyar jellegét és elpusztíthatatlan erejét. A dolgozó kisebbség, amely még a mostoha helyzetben sem hátrál meg nemzetétől és megtartja nemzeti jellegét, mutatja meg legjobban hazatérési szándékát és az idegen államban elfoglalt helyének rendellenes voltát. Most, hogy a kisebbségi élet új formát vesz fel és a nemzeti politika a koreszmékhez finomodik, illetve ragaszkodik, új alapokra kell helyezni a belföldi tájékoztatást is. Teljességében kell adni a kívül élő népcsoportok életét és ki kell hangsúlyozni a mostoha sorsban élő, mégis magyarul és magyart alkotó nép erejét, lendületét. Új és igazi néptársi szeretetnek, okos nemzetféltésnek, aggódásnak kell kialakulnia, amely igaz és megalapozottan őszinte. Ennek az új képnek a megrajzolásánál, készítésénél a Felvidéknek kell jó példával elől járnia; a kép alapszíneit, alapeszméjét neki kell megadnia. Ezért várjuk, hogy ebben az irányban is megmozduljon már a felvidéki közvélemény és vezetőréteg, s lerakja az új tájékoztatási munka alapjait. Várjuk, hogy megszólal valamelyik nngy intézmény, egyesület és vállalja e munka tudományos és informáló részét. A kezdeményezésnek innen kell kiindulnia. Nemcsak azért, mert a vidék és emberei ismerik a kisebbségi gondolkodást, hanem azért is, mert a húszéves sorsközösség és a visszatéréskor szerzett tapaszatalatok egyenesen kötelezik erre. Ez a munka azonban korántsem csak felvidéki, hanem általános magyar feladat; így természetszerűen kell szolgálnia ezt az egész magyar sajtónak, rádiónak és minden intézménynek. A feladat nehézsége is az összmagyar erőt kívánja meg, mert a sok értelmetlen frázis-bál11 ványt csak így lehet lerombolni. Nehéz ez a munka, mert bizonyos mértékben kialakított, bedolgozott közvéleményt kell átképezni, átállítani. De meg kell tenni, mert nemcsak nevetséges, hanem szinte már tragikus is, hogy amikor :stuttgarti kisebbségi intézetek dolgoznak mindenfelé, nálunk a kisebbség-kérdés alig több egy csomó frázisnál és könnyen kicsalható szentimentái izmusnál. Mert nem a zokogó fájdalom, mártir-komplexumok és hazafiaskodó szónoklatok viszik előbbre a kisebbségi kérdést, hanem a nép józansága, anyaországának mielőbbi és minél impozánsabb felemelkedése, igazi sze- retete és kisebbségeinek tárgyilagos ismerete. Ez a szeretet és ismeret a hasznos, mert kisugárzó erejével segít, erősít, ugyanakkor maga is tanul. Meglátja, mit alkot a nép, ahol lehetősége van rá és nemzetpolitikai tényező lett; a nemzet melyik része a legértékesebb és a legmaradandóbb. A szlovákiai kulturcsöndből is ilyen nemzeti erő mutat példát, az alkotó nép és az osztálytalan társadalom, ahol parasztok, iparosok, szellemi munkások és grófok haladnak egy sorban, kéz a kézben és küzdenek a magyar sors felvirágoztatásán. Pál jugoszláv kormányzóherceg Firenzében Rómában nem írtak alá új szerződést vagy egyezményt Róma, május 13. Pál jugoszláv kormányzóherceg és Olga hercegnő szombaton délelőtt féltizenegy órakor elutazott Rómából. Az elutazás fényes keretek között ment végbe. Pál herceg és felesége délután félhárom órakor érkezett Firenzébe, ahol a piemonti hercegi pár, Ciano gróf külügyminiszter és Alfieri népművelésügyi miniszter fogadta őket. A hercegi pár a délutánt a város megtekintésével töltötte, majd este nyolc órakor a Piiíi-palotában ünnepi estebéd volt tiszteletükre. Utána a városi színházban díszelőadás keretében előadták Rossini Teli YHmos című operáját. A hercegi pár éjfélkor hagyta el Firenzét Postumia irányában. Belgrad, május 13. A jugoszláv kormányzó-hercegi pár olaszországi tartózkodásával kapcsolatban a, Politika megjegyzi, hegy . Rómában nem írtak a’á semmiféle új szerződést vagy egyezményt. Uj szerződés megkötése szükségtelen, mivel az 1937 március 25-én Bel- grádban kötött egyezménv a két ország közötti kapcsolatqk további kiépítését tartalmazza. Pál koripányzóherceg olasz- országi látogatása a Jugoszlávia és Olaszország között fennálló jóbarátsági viszonyt csak megerősítette. Ez a jóbarátsági viszony a két nemzet érdekének tiszteletben tartásán alapul és a politikai és gazdasági együttműködésre támaszkodik.-— . » m » ■... , Bűbájosok a párizsi törvényszék előtt A tizedik párizsi büntetőtanács előtt legutóbb a párizsi orvosszövetség 5000 frank kártérítést követelt egy „varázslónőtől”, ki a betegeket kézfeltevéssel és varázsimákkal gyógyította, s a fizetőképes klientéla ilyetér való elvonása által tetemesen megkárosította a nagytiszteletű orvostestületet,. Igazán amerikai ízű tárgyalás, amelynek pointje maga az ítélet. A szajnai bíróság érett megfontolás után a párisi egyetem orvoskarával szemben a varázslónőnek adott igazat és a felmerült perköltségek egészében a párizsi orvosszövetséget marasztalta el! A párizsi bírák e megdöbbentő ítélet in. dokolásául azt hozták fel, hogy amennyiben kártérítés ítéltetik meg az orvosi karnak a kuruzsló terhére, akkor ugyanilyen alapon kártérítésre kellene kötelezni az összes francia búcsújáróhelyeket, ahol ugyancsak diplomás orvos közreműködése, illetve honorálása nélkül gyógyul ki akárhány beteg; de kártérítésre kellene ítélni valahány gyógyszerüzemet és patikát is, amelyek minden lapban hirdetik preparátumaikat, miktől sok beteg egészségesre mer változni s így kivonja magát a doktor urak vadászterületéről; de kártérítésre kellene ítélni az egész kötszerszakmát is, amiért sérves embereket ki mer gyógyítani, sőt még az optikusokat is, kik szemüvegeik útján bűnös módon a rövidlátókat teszik orvosi számla nélkül épszeművé... Az ítélet hamisítatlan francia szellemességről tesz tanúbizonyságot, de talán az is lehet, hogy a tizedik büntetőkamara ezen az elmés módon a francia törvények hiányos voltára akart rámutatni a kuruzslókkal és bűbájosokkal szemben. Tény mindenesetre, hogy Franciaországban máig sincs szigorúan vehető kuruzslótorvény és hogy ezért a varázslók és kuruzslók elleni törvényes eljárásoknak Franciaországban többé-kevésbé mindig bizonytalan a kimenetele! Talán ez az oka, hogy a különböző francia törvényszékeknek varázslókkal és varázslónőkkel állandóan meggyűlik a bajuk. Néha humorosak ezek a varázstörténetek, de oly* I kor megrázóan tragikusak is. így az Arthur Poncet esetében, amely hetekig lázban tartotta egész Lyont. Halottíeltámasstás Ennek az Arthur Poncet nevű becsületes kádármesternek, aki békésen éldegélt családjával a lyoni Rue du Drapeau-ban, a kisfia, Roger, beteg lett. A Poncet- család a babonás francia köznép szokása szerint nem orvoshoz, hanem „osak em- berszeretetből” gyógyítgató szomszédos boltos asszonyhoz fordult, ki meleg cukrosvizet ordinált a páciensnek s azt tanácsolta, hogy vigyék mennél többet szabad levegőre a kicsit. Mikor azonban ez a józan s egyszerű tanács nem használt, a néni a legnagyobb orvosi kapacitások példáját követve, merőben ellenkezőjére változtatta a gyógymódot: most már ágyba- fekvést ordinált és hideg feketekávét. A változott gyógymód ellenére a gyermek meghalt s ezzel a gyógymód fáz ember legalább azt hinné) befejeztetett. Nem így lön azonban. A javasasszony megállapította, hogy láWürdő utján a szegény kisfiút a rossz szellemek ölték meg, kik tovább is Poncetéknél tanyáznak. Hogy végkép elűzessenek s hogy a kis Roger feltámadjon halotti hamvaiból, a gyászoló anya vegyen naponta forró lábfürdőt, amelybe a francia köznép szokványos házi dezinfektorát, az egyébként teljesen ártalmatlan „Crésyl” nevű tisztítószert keverte bele. Minthogy a kis Roger csak nem akart —— .......1 ..........................HBH Gyab» MrfäflSS, oki. mérnóJ|Steí»‘s4tleg oiyant. Wfj^tzépfnJJÉr geodéziai iskokft^érfott, fiatal íufnfe.ordUffrltétler.lil magyaros? kwrmztinyt .t+mT] belépésre. Budapest, II., Margit-krt. 43, Telefon: 355—560.
