Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-14 / 110. szám
8 fECTTbfla 1939 MÁJUS 14, VASÁRNAP A felvidéki tanárok szociális helyzete Irta: Bárány István dr. A mindenünnen felnyüzsgő panaszok indokolttá teszik, hogy megvizsgáljuk a kérdést, hogy a visszacsatolt területek 70—75 százalékban december óta odahelyezett tanárai milyen körülmények, társadalmi és kulturális lehetőségek, valamint hogy milyen szociális viszonyok között végzik munkájukat. Nemzeti kívánalom, faji parancs, sőt lelkiismereti kötelességként nehezedik a végvidéki tanárokra az a különleges feladat, hogy a cseh kultúrpolitika szomorú eredményeit minden vonalon felszámolják, sőt, ahol kell, kiirtsák a fiatal lelkekből. Legyen szabad hivatkoznunk itt a hamis történelmi világnézetre, a szabados erkölcsi felfogásra, a csökkent önfegyelmező készségre, mint a visszacsatolt területek diákjainak legkirívóbb ferdeségeire. Sajnos, kénytelenek vagyunk utalni a diákok zömének csökkent magyamyelvi készségére, az eddig hosszú éveken át idegen nyelven tanult diákok rendkívüli asszociációs gátlásaira, sőt a magyarul tanulni kívánó nem magyar anyanyelvűek magyarnyelvi ismereteinek sokszor teljes hiányára és a velük foglalkozó tanár legalább átmenetileg vagy időnként, de mégis fárasztóan kétnyelvű munkájára, hogy tisztán álljanak előttünk a pedagógiai céltárés legfőbb akadályai. A felvidéki tanárok mélységesen meg vannak győződve a magyar kultúra terjesztésének parancsoló szükségességéről a visszacsatolt részeken és nem zárkózhatnak el a nemzetiségek igen sok helyen tapasztalható ama vágya elől sem, hogy legalább praktikus érdekből a magyar kultúr- kincs részeseivé váljanak. Rá kell mutatnunk azonban, hogy ezek a különleges feladatok különleges tapintatot, különleges munkabírást és áldozatosan sok munkát követelnek. Az iskolai térképek, a szemléltető falitáblák, a praeparatumok, a vegyszerek, stb. kizárólag idegennyelvűek vagy feliratúak. A könyvtárak könyv- és „ folyóiratállományából húsz év magyar 1198 szellemi termésének eredményei hiányzajának. Pótlásuk éveket vesz majd igénybe. Különös kívánalmakat támaszt tehát a munkatöbblet a tanárok egyéni tudásából és feltételezett saját könyvtárától. Könyvtár, szakkönyv és folyóiratok nélkül olyan a tanár, mint a katona kard nélkül. Különösen érvényes ez azokra a végekre, ahol szabad még hinnünk a magyar kultúra erőszak nélkül is hódító felsőbbségé- ben és ahol magyar lelkeket visszahódító magyar szellemi kultúrzónák kiépítésére olyan szomjúsággal várnak a lankadt lelkek, mint diadalmas tavaszi sugárözönre a fagyos felvidéki erdők. Az északi városok tanárai szeretnék, ha kielégíthetnék elsősorban saját szellemi szükségleteiket, ha érdeklődésük sajáto-. ean egyéni, tehát sajátosan értékes irányainak havonta legalább néhány pegővel áldozhatnának, mert szeretnék támogatni a népünk kereteitől amúgy is szűkresza- bott piacú magyar szép- és szakirodalmat é3 mert így hozzájuthatnának azokhoz a forrásokhoz, amelyeken teleszívhatnák magukat a nemzetiségi vidékek közelében szükséges különleges ismeretek fiatalos lendületet és rugékonyságot biztosító tömegével, ami azután képesítené őket mások állandó szellemi irányítására, részben pedig önmaguk előírás szerinti tudományos továbbképzésére. A felvidéki tanár szeretné, ha nem volna kénytelen olyasféle gátlásokkal küzdeni, mintha bizony valaki is tudatos szellemi primitivizálását erőszakolná. Szeretné, ha megnyílnának előtte a szellemi önképzés és továbbképzés esetleg az alkotás minimális anyagi lehetőségei. Szeretné, hogy ne legyen kénytelen a társadalmi életformákból anyagi okok miatt kirekesztett, lenézett, sőt megvetett szellemi proletárnak érezni magát, hanem a felvidéki társadalomnak is egyik irányítója lehessen. Ezzel szemben azt látjuk, ho"'" nemcsak a 20 év elnyomása elől családja magányába menekült idősebb tanár nem tud már előlendülni visszavonultságából, hanem ami még szomorúbb, a fiatal tanárok is számos oly bénító tényezővel birkóznak, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a társadalom iránításából is kivegyék a nekik járó részt. Az orthodox hazai pénzelmélet folytán kialakult munkabérrendszer elsősorban a tanárt sújtja a szellemi munkások közül. Ereky Károly volt miniszter április 18-án a 'mérnökegylet közgyűlésén mondott nagyszabású beszédében fejtegette, hogy „külföldön már régen rájöttek arra: a pénznek kell a társadalom életéhez idomulnia és nem fordítva, nálunk azonban ezt mindig figyelmen kívül hagyták”. Ez észjárás folytán az utóbbi évtizedben nem a végzett munka értékéhez igazodott a 4—6 évig fizetési osztályba nem sorolt ,,kezdő” tanárok bére, hanem a liberáikapítalista módszer szerint a nagy munkakínálat (állástalan diplomások, stb.) tudatában leszorították bérüket 75 P-re. Ez a bánásmód termelte ki azokat a tanárokat, akik egész nap az iskola tanári szobájában üldögélnek, hogy ne kelljen otthon füteniök, akik 30 éves korukra nemhogy szüleiket nem támogathatják, hanem egyenesen hazulról kapott csomagokból kosztolnak éveken át, akik iskolájuk közvetlen környékét nem ismerik, mert nincs pénzük sportcipőre vagy cipőtalpalásra, akiket egy kicsit mindenki kezd lenézni és megvetni, mert legyünk őszinték: manap az anyagias társadalom az elért anyagi sikereken keresztül is méri az egyének értékét. A társadalom idealizmusból végzett munkának csak az egyéni kezdeményezésből végzett többletmunkát hajlandó elfogadni, de sem az élelmiszerszatócs, sem a rövidárus, sem a könyvkereskedő, sem a háziúr nem hajlandó ideális belső lelki szükségletből végzett munkának tekinteni a tanítást és ezen a címen kedvezményesebb áron adni a tanárnak a kenyeret, a könyvet, a lakást. A „fiatal” felvidéki tanárok díjazása nemcsak a fentebb vázolt különlegesen nehéz felvidéki vagy ha úgy tetszik, végvidéki nagy feladtokhoz képest, tehát relative, hanem a magyarországi ipari árakat, az életindexeket, különösen pedig az egyes minisztériumok hatáskörében megállapított minimális munkabéreket tekintve, abszolúte kevés. A felvidéken szolgálatot teljesítő középiskolai tanárok 70 százaléka óraadó helyettes 11b P nettó havi fizetéssel. Ez kétszeresen indokolatlan először, mert ellenkezik a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1936. évi március 31-én kelt 32.400—1936. V. 1. számú rendeletének 12. §-ával és az 1934 :XI. törvénycikkel, melynek értelmében az iskolák tanárai 66.6 százalékának rendes tanárnak kell lennie s amely törvény és rendelet mai napig is alapvetően iránytszabó hatályában senkinek sincs joga kételkedni, — másodszor pedig, mert sem ez a mégis csak alapvetőnek tekintendő törvény, sem végrehajtási utasítása nem ismeri az óraadó helyettesi kategóriát. Az 1937 :XXI. t.-c. 16. §-a értelmében a kereskedelmi miniszter 1939. március 1.-t hatállyal főiskolai oklevéllel rendelkező kereskedelmi tisztviselők minimális fizetését az első évben 150, a második és harmadik évben 170, a harmadik év után 200 P-ben szabta meg. Európa kultúrállamaiban a tanári fizetések a katonatiszti fizetéseknél magasabbak, mert a tanárok végzettsége egyetemi és nem főiskolai. Mindenképpen alaptalanul megrövidítettnek tekintheti tehát magát a fiatal tanári kar. Tekintsük át, hogy mire telik és mire nem telik a felvidéki tanári kar 70 százalékának, tehát a kétszeresen indokolatlanul óraadó helyetteseknek: élelem 62 P, lakás 28 P, villany, gáz 4 P, fűtés 10 P, mosás 7 P, újság 3 P. Ez összesen havi 114 P. Nem telik tehát ruhabeszerzésre vagy ruharészletre, bár a felettes hatóságok és a társadalom elvárják tőlük a jó öltözködést; nem telik 1—2 bútordarabra, könyvállványra, kalapra, cipőre, nyelv- tanulásra, könyvre, folyóiratra, utazásra, fényképezésre, papírra, írószerekre, levelezésre, bélyegre, kirándulásra, egy kis sportra, villamosra, kalocsnira, színházra, mozira, szülők támogatására, családi esemény (pl. szülők temetése) fedezésére, fogcsináltatásra, fogkefére, szappanra és egyébb egészségügyi cikkekre, orvosságra, cserkészkedésre, rádióra; nem telik pár fillér jótékonyságra, borotvára, dohányra, zsebórára, stb., szóval számos olyan dologra, amit a tanár mégsem nélkülözhet és aminek a nélkülözését már a kereskedelmi forgalom és a tanár munkaképességének megóvása szempontjából sem kívánhatja senki a tanári kartól, nem is említve a „fedezet hiányában” a családi pótlékot is nélkülözni kénytelen nős és családos óraadó helyettes tanárok lehetetlen helyzetét. A felvdéki tanári kar 70 százaléka kopott ruháiban kínosan érzi magát a kitűnő és olcsó cseh szövetekbe öltözött tanítványai mellett. A diákság is észreveszi ezt. A Csehszlovákiától átvett tanárok két évi szolgálattal 7-es alapon átszámítva az államvédelmi levonásokkal megnyirbált cseh fizetést 170 P-t kapnak, az évekig 75 P-ért tengődő eladósodott magyar diplomával rendelkező tanárok pedig 5 évi teljes szolgálat után csak 159 P-t. Mindezek értelmében a többszáz főnyi „fiatal” felvidéki tanári kar igényli: 1. a most óraadó helyettes tanároknak helyettes tanárokká való sürgős kinevezését és két év múlva automatikusan rendes tanárokká való előléptetését. Rendkívül lehangoló volna, ha létminimu- mos munkabérükre 4—6 évet volnának kénytelenek várni. Ez nem is volna méltányos, hiszen a tanítás honvédelem a végeken, amint ezt már a miniszterelnök is megállapította; 2. a két évnél több bármilyen állami szolgálattal rendelkező tanárok azonnali rendes tanárokká való kinevezését; 3. a tanári fizetést csökkentő rendelkezések sürgős hatályon kívül helyezését; 4. a honismeret és a magyar kultúr- gócokkal való szoros kapcsolat érdekében a MÁV vonalain olyan tanári kedvezmény megadását kérik, amely félárú jegy váltása mellett az egy fokkal magasabb kocsiosztály igénybevételére jogosít. A magyar vasút drága. Kassáról Prágába még most is csak 20 P az út, míg Székesfehérvárra 24 P. Az e pontban foglalt kedvezményt régen minden állami tisztviselő élvezte; 5. mint ahogy az anyaország minden felelős tanári testületé hangsúlyozta a tanárok szociális helyzetének javítása érdekében indított mozgalmában, — a felvidékre helyezett helyettes és óraadó helyettes tanárok is legnagyobbrészt túl vannak a 30 éves életkoron, ezért szeretnék, ha a felekezeti vagy községi iskolákFÜlek, május IS. Húsz esztendővel ezelőtt, 1919 május közepén a csehek az Ipolyon keresztülgázolva, kizárólag stratégiai szempontokat szem előtt tartva, megszállták Délnógrád és Délgömör iparvidékekben gazdag, színtiszta magyar területét is. A magyar lakosság borzalmas terrort élt át. Különösen Fülekén vittek véghez a bevonuló cseh csapatok 1919 május 14-én kegyetlen és vandál pusztítást. A cseh parancsnok óráikig tartó szabad rablást engedélyezett a cseh hordáknak, majd letartóztatták Bálint Benedek róm. kát. plébánost, fererrcréndi atyát, Hajrát Ferenc és Galvács Lajos kereskedőt, Csépe István gyógyszerészt és Percze László gazdálkodót. Halászi Sándor zománcgyári művezetőt a nyílt utcán döfték szíven a cseh katonák bajonettel. A kakashegyi szőlőből elhurcolták és egyenesen vesztőhelyre ki- sérték a cseh martalócok Egyedi János és Telek Ferenc aggastyánokat, továbbá Vi- lezsál Oszkár honvédhadnagyot és Ornstein Károly MÁV. mozdonyvezetőt. A szerencsétleneket minden bírói kihallgatás és ítélkezés nélkül a legbestiálisabb módon gyilkolták meg a minden emberi érzésből kivetkőzött cseh katonák. A mártíroknak nem engedték meg, hogy hozzátartozóikkal és családtagjaikkal beszélhessenek és előbb a vasúti állomás egyik várótermébe vitték, onnan hurcolták őket a Béna patak partjára, ahol egy vén égerfa kihajló ágára vékony kábel telefondrótra kötötték fel a hazájukat és nemzetüket szerető magyarokat. A cseh hóhérok munkában A vesztőhelyre elsőnek Ornstein Károlyt állították. Nyaka köré másodpercek alatt villanydrótból hurkot kötöttek s úgy húzták fel a fára. Egyedi János következett ezután. Mikor tekintete a vérben fetrengő Ornstein holttetemére siklott, villámlásként cikázott át agyén, hogy milyen sors vár rá. A galamb, ősz fejű 74 éves aggastyán a cseh martaló- cokhoz könyörögni kezdett az életéért, de nem hagyták beszélni, nem volt számára sem irgalom, sem kegyelem. Nyakára vetették a tábori telefondrótból készült húrnál és tanári állás hijján, esetleg más természetű állami, vagy közületi hivatalnál, eltöltött éveik is figyelembe vétetnének. ; A felvidéki tanárok szociális helyzetének; tanulságait összegezve, leszögezhetjük, hogy sokszorosan ellenőrzött, tehát föltétlenül teljesértékü és adminisztrációs teen- dokkéi alaposan megterhelt munkájukért teljesértékű és emberséges ellenszolgáltatást óhajtanak, hogy megelégedetten tehessenek eieget szolgálati kötelezettségeiknek, a nevelésnek, az oktatásnak s hogy elláthassák a neveléssel és oktatással kapcsolatos egyéb társadalmi teendőiket, valamint, hogy biztosíthassák önmaguk törvényszabta tudományos továbbképzését szaktárgyaikban és a neveléstudományban, A magyar kultúra hordozói és rajtuk keresztül a magyar kultúra, nem akarnak felvidéki tásadalom mostohagyermekei lenni. A magyar tanár nem akar, nem akarhat aggasztó helyzete, gyenge fizetése, és a hiányos felvidéki úrcllenőrzéa miatt naponta csak egyszer enni, kultúráról, könyvről, gyógyszerről, egészséges otthonról, társadalmi irányításra hivatött- ságáról lemondani. A magyar tanárok nem. óhajtanak a „tisztes nyomor” proskri- báltjaivá válva, évtizedes nőtlenség kárhozatának nézni elébé, hanem hon- és nemzetvédő munkájuk ellenében magas kultúrfeladataiknál semmivel sem alacsonyabb fizetés ellenében őszinte megelégedettséggel óhajtják terjeszteni a végvidékeinken talán mégis csak nagyon is kívánatos megelégedettség szellemét. kot. . . Felakasztották. De a vékony drót nem okozott olyan gyorsan fulladást, mint a cseh hóhérok szerették volna. Tehát pokoli kacagással meglódították a dróton függő testet. Mialatt a test így lengett, egy cseh katonai szuronyt tartottak eléje, amely úgy szúrta át, hogy borda között behatolva, lapockája alatt jött ki. Később felvágták a gyomrát és abba szalmacsutä- ktfkat és bakancsot dugtak. Egyedi János még élt, amikor a cseh katonák levágták gyűrűs ujját, hogy gyűrűjét elrabolhassák. A harmadik áldozat a 63 éves Telek Ferenc volt, aki mikor a cseh katonák gyűrűjébe került, halk hangon így imádkozott: — Asszonyunk, Szűz Mária, Magyarország királynője, majd ég felé emelte a szemét és ezeket mondotta: hóhér! bitang, jól kösd meg a kezem, mert azt megkötheted, de a magyar nemzetet és ezeréves szabadságát bilincsbe verni nem fogod soha! — Co, co, Madiarország? Mindjárt megmutatom neked Magyarországot. A cseh altiszt vezényszavára három baka fegyvere egyszerre dördült el és Telek Ferenc holtan rogyott össze. Irgalmatlanul! A negyedik áldozat Wilezsál Oszkár megrázkódott a borzalmaktól, mikor meglátta kivégzett társait. Vele is vadállati módon végeztek. Hurkot kötöttek a nyakára és irgamatlanul felhúzták az égerfa kihajló ágár. A barbár munka befejezése után a holttetemeket egy salakbuckába földelték el. Keresztet a sirhant fölé nem állítottak. A bosszúállással és a további üldözéssel a cseh brigantik az áldozatok hozzátartozóival és családtagjaival szemben húszéves megszállás ideje alatt sem hagytak fel. Egyedi János és Telek Ferenc hozzátartozói állandó terrornak, zaklatásnak és be- őörtönözésnek' voltak kitéve. A csehek megfosztották őket a mindennapi kenyértől és még becsületes munka révén sem engedték meg, hogy keresethez jussanak. Molnár Jenőt, Egyedi János unokáját a csehek tíz és félévi börtönre ítélték, kémkedés miatt Molnár Imrét is hosszabb ideig tartották börtönben. A trianoni Magyarország különböző városaiban már hetek óta kegyeleteg emlék- ünnepélyeket rendeznek a vörös uralom alatt nemzeti érzésük miatt mártír halált halt hősök tiszteletére. Az Egyesült Párt a füleki mártírok halálának évfordulójára nagyszabású gyászünnepség rendezését vette tervbe. Az emlékünnepet június 4-éa tartják meg. ■- • Húsz éve gyilkolták meg a vérengző cseh katonák Fülek négy magyar polgárát A füleki Szent Bertalan-éj borzalmai — Június 4-én ünnepük meg a kivégzett mártírok emlékét
