Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-12 / 108. szám
Előfizetési ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP ^-Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, József-kőrút 5, szám Telefon: 144*400 o Telefon: 144 - 400 Teleki Pál grófi Magyarország ma nehéz feladatok megoldása előtt áll, olyan férfiak kellenek a parlamentbe, akik ezeket a feladatokat el tudják végezni A miniszterelnök hatalmas beszéde a pesti Vigadóban A békeakció r(sp) Kezdettől fogva lehetetlennek tartottuk, hogy egy aránylag másodrendű nemzetközi kérdés, mint amilyen a danzigi probléma, komoly bonyodalmakat okozzon a világon s ne kínálkozzék mód, amely békésen megoldja a német—lengyel ellentétet. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Európa pépei is így gondolkoznak és kristályosodóban van az ügyet elintéző békeakció. A Vatikán közvetítő lépéseit a legtöbb érdekelt hatalom szívesen fogadta, s mivel az általános vélemény szerint Lengyel- ország kívánságai és Németország követelései nem összeegyeztethetetlenek, meg van a remény a gyors és egészséges kibontakozásra. A birodalom a legélesebb vita hevében sem vonta kétségbe, hogy Lengyelországnak joga van a Baltitengerre kivezető útra, viszont a higgadtabb lengyelek kénytelenek elismerni, hogy a danzigi statútum revízióra szorul, hogy összeegyeztethető legyen a mai követelményekkel. Számos olyan megoldás kínálkozik, amely nem sérti a lengyel presztízst, s megfelel a német érdekeknek. A néhány hét óta tartó és gyakran elfajuló vitát elvégre nem annyira tárgyi tények mérgesítették el, mint inkább hangulati okok, félreértések, s az a mindenfelé pompás összeköttetésekkel rendelkező németellenes sajtó és agitációs mozgalom, amely a legapróbb ellentétet is kihasználja a maga javára és — sajnos — a leggyakrabban átütő sikerrel tud dolgozni az összeveszés érdekében. Néhány nap óta a hangulat megnyugodott, sem a német, sem a lengyel sajtó nem használja az előbbi agresszív hangot. Az öt év előtti német—olasz ellentét teljes likvidálása megmutatta, hogy az ellentéteket könnyű eltüntetni két egyforma érdekű és bizonyos fokig egyforma világnézetű hatalom közül, s így joggal remélhetjük, hogy most is így fog történni. Magyarország teljes szívből óhajtja a német—lengyel megértést, mint annakidején, a legelmérgesedettebb helyzetben is hőn óhajtotta a német—olasz kibékülést, s jó napja volna, amikor a lengyelek és a németek végre megértik egymást. A mi felfogásunk szerint az elválasztó tárgyi ellentétek nem túl jelentősek, s ha bizonyos kérdéseket északon Németországnak kedvezően kellene rendezni, számos más probléma van délen, ahol viszont Németország feladata az engedékenység és a lengyel kívánságoknak megfelelő rendezés. Egy azonban bizonyos. Lengyelország érdeke semmiesetre sem lehet az, hogy a hatalmak szabad utat biztosítsanak a szovjetnek Nyugateurópa felé. Franciaország és Anglia szempontjából Moszkva talán tényleg csak katonai hatalmat és segítséget jelent, — ámbár ezt is kétségbevonjuk, — de az Oroszországgal szomszédos keleteurópai államok szempontjából a bolsevista állam egyúttal világnézet is, a nemzeti elvet bontó tendencia, veszedelmes erő, arriely ha egyszer legális és ellenállásnélküli módon besettenkedik a szomszédos államok területére, soha többé nem megy ki onnan. Könnyű a szovjeterővel egyszerűen csak mint katonai tényezővel kalkulálni ott, ahol messze van, de mit szóljanak azok, akik Oroszország bevonása esetén hamarosan a testükön éreznék a szovjetcsizma tiprását. Varsó érthető módon idegenkedik az olyan megoldástól, amely esetleg megvédené a németektől, de kiszolgáltatná az orosznak, s megengedné, hogy az orosz haderő „rendet csinálni és megvédeni” lengyel területre lépjen, — mögötte az elmaradhatatlan bolsevista agitátorokkal. Sokkal ésszerűbbnek látszik tehát, ha a német és a lengyel egyaránt keresi a megegyezést és Pilsudski szellemében kíván cselekedni most is, de ugyanakkor belátja, hogy időközben sok előfeltétel módosult és egy-két szempontot revízió alá kell venni. \it énje lengyel szempontból', ha — te* Páratlan érdeklődéssel fogadta Budapest népe Teleki Pál gróf miniszterelnökív ‘ csütörtök esti prograrr.adását és választási beszédét. A mostani választási küzdelemben ez az e]ső és egyetlen alkalom, hogy a főváros közönsége meghallgassa a kormányelnöknek nyilatkozatát, meghallgassa azokat a politikai elveket és a jövő programjának keretét, amellyel a Magyar Élet Pártja mindent elsöprő fölénnyel végigvezeti a választást és megalakítja pártja keretében az új képviselőházba küldendő képviselői csoportot. Az este 7 órára összehívott nagygyűlés előtt hatalmas tömeg lepte el a pesti Vigadó környékét. A rendezők sorfala vezetett fel a nagyterembe, a bejárat előtt pedig rendőrkordon tartotta fenn a rendet. Háromnegyed 7 órakor már zsúfolásig megtelt a Vigadó nagyterme, de ember ember hátán tolongott a kisteremben is és az előcsarnokokban. Pontban 7 órakor érkezett meg Teleki Pál gróf miniszterelnök és kísérete. Amint felhaladt a lépcsőkön, egyre fokozódó éljenzés és tapsvihar fogadta, amely a tombolásig fokozódott, amikor a miniszterelnök a terembe lépett. Együtt érkezett a miniszterelnökkel Ke- resztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Csáky István gróf külügyminiszter, Jaross Andor felvidéki miniszter, Imrédy Béla, Vay László báró, CsiUéry András, Karar fiáth Jenő főpolgármester és a párt jelöltjei: Vályi Lajc" Tóth András, Cselényi Pál és még mások. A megjelent előkelőségek között volt Lukács Béla államtitkár, Thuránszky László, a miniszterelnökségi sajtóosztály helyettes vezetője, továbbá a gyük föl — Lengyelország győzne is egy eljövendő háborúban, de orosz segítséggel győzne lengyel területen és tehetetlen volna az országiba jött sok milliós orosz sereg és agitátorhad ellen. Ezerszer többet vesztene, mint amit a békés komp romi sz- ezumoö megoldás esetén Danzignál veszthet. E felfogás szemmel!áthatóan egyre nagyobb tért hódít s bizonyos lélektani alapot ad a békés lengyel-német megegyezésnek. Egy esemény azonban elronthatná a helyzetet, megfúrhatná a Vatikán békeakcióját és egyáltalán minden laesan-las- san kialakuló közeledési kísérletet. Ez pefőváros politikai és közéletének számos kitűnősége. CsiUéry András a keresztény Budapest győzelméről A közönség lelkes éljenzéssel és tapsvihara alig akart szűnni. Teleki Pál gróf miniszterelnök a kormány tagjaival helyetfog- ialt az emelvényen és ekkor CsiUéry András megnyitotta a nagygyűlést. Megköszönte a közönség érdeklődését, felsorolta a kormány tagjainak és a jelölteknek neveit és mindegyiknél zúgó éljenzés és hatalmas taps jelezte a közönség tetszését. Elmondta ezután CsiUéry András, hogy húsz év után ismét összejött a keresztény nemzeti érzésű politika vezérkara, élén Teleki Pál gróffal, aki annak idején ezt a keresztény nemzeti politikát elindította. (Zajos éljenzés.) Ez lesz az első titkos választás. A Magyar Elet Pártja a lelkeken keTéleki Pál gróf miniszterelnök első szavai a köszönet szavai voltak, azért a megtiszteltetésért, amellyel a választók sze- retetükbe és bizalmukba fogadták. Szimbólumot lát abban, hogy az ország szívében tisztelték meg ezzel, ott, ahol a Szegedről elindult gondolatot ápolták. növelték, fejlesztették és naggyá tették. Ezt a gondolatot Budapest polgársága tette naggyá húsz év alatt és ha most körülnéz a teremben, igen sok olyan ismerős arcot lát, akik húsz esztendővel ezelőtt is itt voltak a teremben, szívükben ugyanezekkel az érzésekkel. Ez a gondolat egy névhez, Wolff Károly nevéhez fűződik, dig az volna, ha London és Párizs továbbra is erőltetné a szovjetszövetséget, g indokolatlan pánikhangulatában egyre nagyobb előjogokat biztosítana a segítségéért hatalmas árt kérő ezovjetnak, úgyhogy Moszkva valósággal a helyzet urává emelkedne Kelet-Európábán. Ebben az esetben Németország joggal állíthatná, hogy békés, kiegyezési szándékai ellenére mindenáron be akarják keríteni s joggal tehetne hathatós és gyors ellenlépéseket. Kár volna, ha a meginduló s a német-lengyel közeledést elősegíteni kívánó nemes és önzetlen békeakciót egy resztül keresi a kapcsolatot a választóközönséghez, mint ahogy Wolf Károly idejében is azt tanulták, hogy a lelkeken keresztül keli a nemzeti keresztény gondolkozást megvalósítani. Húsz év után a keresztény gondolatot — úgymond — eljuttattuk mindenhová. Mi keresztények és magyarok maradtunk és tudtuk, hogy győzni fogunk. (Viharos taps.) Győznünk kell, mert kitartottunk a zászló mellett. Budapest, a keresztény Budapest az alkotások városát jelentette ebben a húsz esztendőben. CsiUéry András ezután átnyújtotta a miniszterelnöknek Budapest húsz esztendejének történetéről megírt könyv első példányát és arra kérte a miniszterelnököt, hogy továbbra is maradjon a vezér, legyen a vezér, mint volt a vetésnél, úgy most az aratásnál, (Viharos éljenzés és taps.) A könyv második példányát Imrédy Bélának adta. A nagy tapssal fogadott beszéd után Teleki Pál gróf miniszterelnök állott fel szólásra, akit a közönség hosszas, percekig tartó tapssal és éljenzéssel fogadott. akinek emlékéért egy néma perccel áldoznak kegyelettel. (A miniszterelnöknek ennél a szavainál az ezrekre menő tömeg felállott és néma csendben áldozott a keresztény gondolat nagy harcosa emlékének.) Wolff Károly volt a vezető — folytatta a miniszterelnök — ő adott példát. , — Magyaroszág ma nehéz feladatok megoldása előtt áM. Arról van szó, Jiogy olyan férfiakat küldjön a parlamentbe, akik ezeket a feladatokat mély felelősség- érzéssel el tudják végezni. — Mik ezek a feladatok? — kérdezte a miniszterelnök. — Elsősorban kell említeni országunk biztonságát. Ennek szenteljük minden igyekezetünket, ilyen erőszakos tett megzavarná és ismét elzavarná a kristályosodó európai békehangulatot. Remélni merjük, hogy a nyugati kormányok éppen a lengyel-német kibékülés lehetőségére és az eredménnyel kecsegtető megindult békeakciókra való tekintettel nem erőltetik tovább a szovjetszövetséget, nem kínálnak egyre nagyobb és veszélyesebb jogokat a visszavonulni akaró Moszkvának, hanem csatlakoznak az igazi béketörekvésekhez s azon lesznek, hogy a függő ellentéteket minden erőszakos lépés nélkül és mindenkinek megfelelően minél hamarabb megoldják. Teleki Pál gróf beszéde
