Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-10 / 106. szám

1939 MÁJUS 10, SZERDA 1 8 ftBffBCTi-JEl^rhh Hindenburg emlékművének ünnepélyes felavatása a Kyffhäuser-en. 50 éves katonai jubileumát ünne pelte Keresztély dán király Hatalmas részvét kísérte utolsó útjára Tóth Tihamér veszprémi püspököt Az Egyetemi-templomban kedden reggel már 8 órakor óriási tömeg gyűlt össze, hogy résztvehessen az elhúnyt veszprémi püspök temetésén. Reggel fél 9 óráig a koszorúk oly tö­mege borította már a ravatalt, hogy a kö­zönség elhelyezésének biztosítására a koszorú­kat a templomból a szeminárium épületének folyosójára kellett átvinni. A rengeteg ko­szorú között ott volt Magyarország kormány­zójának, a magyar királyi kormánynak, az országgyűlés felsöházának, a veszprémi szé­keskáptalannak, a veszprémi egyházmegyéhez tartozó törvényhatóságoknak és városoknak, a cstalád tagjainak, valamint a nagy halott szá- ' híös tisztelőjének koszorúja, azonkívül ren­geteg csokor, amelyet névtelen tisztelői he­lyeztek el kegyele te s megemlékezésül a rava­talon. Fél 9 után már egymásután érkeztek a temetésen résztvevő előkelőségek. A kor­mányt Hóman Bálint vallás- és közoktatás- ügyi miniszter képviselte. Résztvett a gyász­istentiszteleten XII. Pius pápa és a Vatikán követe: Angelo Rótta dr. c. érsek, apostoli nuncius, a felsőházat Csekonics Iván gróf, a képvisiedőházat Darányi Kálmán házelnöl: képviselte. A gyászmise Móltóságos csendben vonult be 9 órakor a templomba az asszisztenciától kísérve Serédi Jusztinián dr. bíboros-hercegprímás, aki rö­vid szentségimádás után magára öltötte a fe­keteszínű miseruhát és a főoltárnál megkezdte az engesztelő rekviem celebráltját. A gyászmise után megkezdődött a főpapi temetéseknél szokásos ötszörös feloldozás, amelyet sorrendben Kelemen Krizosztom pan­nonhalmi főapát, Kriston Endre püspök, egri nagyprépost, Shvoy Lajos székesfehérvári me­gyéspüspök, Glattfelder Gyula dr. Csanádi püspök és utoljára Serédi Jusztinián dr. bíbo­ros-hercegprímás adott meg az elhúnyt püs­pöknek. Az absolutio és a Libera szertartását a papnövendékek kórusa a liturgikus grego­rián énekekkel kísérte. A Libera szertartásának elvégzése után a szószékre lépett Glattfelder Gyula dr. Csa­nádi megyéspüspök és megkapó gyászbeszé­det mondott arról a szószékről, amelyen közel négy évtizede ő is megkezdte egyházszónoki pályafutását, ahonnan Prohászka lánglelke tündökölt és amelyről Tóth Tihamér majd­nem két évtizeden át hirdette a fővárosnak, az országnak és a rádión keresztül a világ magyarságának Krisztus evangéliumát. — A májusi fagy pusztítása hasonló ehhez FELVIDÉKI Magyar hírlap !■■■ '-Adóhivatal, Bp, Vili, Jóisef-krt 5. relaWto, 144-400 a derékbatört reményhez, amelyet itt gyászo­lunk — kezdette el beszédét a püspök és rá­mutatott a gyászbeszéd további során, hogy Tóth Tihamér egyike volt azoknak, akik leg­jobban megismertették a világgal a magyar­ság értékeit, hiszen minden nemzet fiai jó­formán olvasták könyveit, amelyekben az egész világ számára közvetítette a magyar keresztény gondolatot, amelyre büszkék va­gyunk: az ideális lelkiséget. Glattfelder Gyula Csanádi püspök gyász­beszéde után a koszorúkat három koszorús- kocsira tették, az elhúnyt püspök koporsóját pedig volt kispapjai a vállukon vitték a temp­lom bejárata előtt álló díszes gyászkocsira. A temetőben Ezután megindult a menet. Elől díszruhás lovasrendőrök haladtak, utánuk következett a három koszoruskocsi, a holttestet vivő halot­taskocsi és a gépkocsik beláthatatlan sora kö­vette és zárta be a menetet, amely a Pázmány Péter-tér sarkán befordult az Egyetem-utcába, végighaladt a Ferenciels-terén, a Kossuth La­jos-utcán, a Rákóczi-úton, a Baross-téren és a Fiumei-úton a Kerepesi-temetőbe. A gyászmenet, amelynek elvonulása teljes félóráig tartott, rendkívül impozáns méretű -volt. A temetőbe érve, a főváros által fel­ajánlott díszsírhely körül helyezkedett el az óriási gyászoló tömeg és megkezdődött a tu­lajdonképpeni temetési szertartás. A sírhoz érve a koporsót leemelték a gyász­kocsiról és a sír szélére helyezték. A kispa- pok gyászkórusának ajkán felhangzott az „In paradisum deducant te angeli” kezdetű gyászének, amely után Kriston Endre püspök újból beszentelte a koporsót. Simon György prelátus-kanonok, a megárvult veszprémi egy­házmegye káptalani helynöke búcsúzott ez­után az egyházmegye papsága és hívei nevé­ben Tóth Tihamér püspöktől. Majd Kecskés Pál, a Pázmány Péter Tudományegyetem hit- tudományi karának dékánja adott kifejezést annak a nagy fájdalomnak, amely az egye­temet és közelebbről a hittudományi kart érte. Végezetül Pataky Arnold prelátus, a Szent István Akadémia osztályelnöke búcsú­zott Tóth Tihamértől a Szent István Akadé­mia nevében. A kispapok gyászéneke közben eresztették le ezután a koporsót a sírba, amelyre rák^|-ült az egyszerű fakereszt ezzel a felírással: „Itt nyugszik dr. Tóth Tihamér. Élt 50 évet. Meghalt 1939. május 5. Béke ham­vaira.” A sírdombot hamarosan elborította a ko­szorúk hatalmas tömege és az a rengeteg vi­rág, amelyet Tóth Tihamér tisztelői, lelki gyermekei vittek oda. Még folyt a temetési szertartás, amikor a rádióban déli 12 óra 10 perckor P. Bangha Béla emlékezett meg az elhunyt Tóth Tiha­mér püspökről, aki elsőnek ismerte fel a rá dió fontosságát a lelkipásztorkodás terén. Tizenhat vándorbölcső elindul útjára... Segítséget visz ifjú anyáknak, akiknek nem telik bölcsőre Szekszárd, május 9. A Zöldkereszt család­védelmi szervezetéinek kezdeményezésére a tolnamegyei Bátaszéken iskolák, egyesületek és magánosok 16 gyönyörűen felszerelt ván- dorbölcsőt ajándékoztak családvédelmi célokra. A bölcsöket magyarruhás lányok, fiúk és cserkészapródok szállították a bátaszéki tem­plomba, ahol a nagymise után Hauser Imre plébános megáldotta azokat. A mise után tar­tott üryi épségén vitéz Szenfclőrinczy Géza községi orvos ismertette a kormányzónak azt a beszédét, gjnely a család-védelmi munkát megindította. Pekló Józsefné, a Zöldkereszt bátaszéki szervezetének vezetője, a helyi moz­galom támogatóinak mondott köszönetét. Lo­vas István polgáriiskolai igazgató a Főméltó- ságu Asszony családmenitő munkásságát is­mertette. A bátaszéki Zöldkereszt egész télen át buz­gón és eredményesen működött, segített az Ínségeseken, mostani akciójával, a vándor­bölcső elkészítésével pedig azokon az ifjú anyákon akar segíteni, akiknek nagy gondot okoz a kelengye és bölcső beszerzése is. A jó bornak is kell cégér Újabb propaganda-akcií indul a borfogyasztás emelésére Az Országos Borprcrpaganda Bizottság, amely már az elmúlt évben is eredményes működést fejtett ki a borfogyasztás eme­lése érdekében, idén korábban kezdi meg propaganda működését. Az egész ország területén művészi plakátokat hoznak for­galomba, amelyek a szőlő- és borvidékeket fogják ismertetni. Az országba érkező ide­genek között a legfinomabb borral töltött kis mintapalackokat fognak ajándékként osztogatni. Budapest egyik forgalmas he­lyén állandó borkiállítási csarnokot szán­dékoznak nyitni. A Margitszigeten borászati előadást éa borünnepet rendeznek a Nemzetközi Mező-- gazdasági és Ipari Kongresszus tartama alatt. A gyümölcs- és bortermő vidékek pályaudvarain megszervezik az állandó borárusítást. Tervbevették a fővárosban szőlészeti és borászati kirakatverseny ren­dezését. Kecskeméten június 18 és 20-án országos borászati kongresszust rendeznek borkiállítással kapcsolatban. A balaton- melletti nyaralóhelyeken szőlőkúrákra ren­dezkednek be. ex»«« Több, miit egymillió látogatója volt a Budapesti Nemzetközi Vásárnak Tizenegynapos nyitvatartás után, május i 8-án, hétfőn este bezárultak az 1939. 'vi I Budapesti Nemzetközi Vásár kapui. Az 1939. I évi vásár lendülete, az abban kifejezésre jutó bizakodás a magyar jövő iránt és az ott ki­alakult forgalom messze felülmúlta az eddig megrendezett legnagyobbsikerű Budapesti Nemzetközi Vásárok eredményeit is. A Fel­vidék és a Kárpátalja visszatérése, a megnö­vekedett magyar fogyasztópiacok, a megsza­porodó termelőnépesség, valamint az ismét hozzánk tartozó természeti kincsek és gazda­sági erőforrások idézték elő ezt a szembetűnő örvendetes változást. A vásárnak 11 napos tartama alatt közel egymillió látogatója volt. A vásári igazol­vánnyal érkezett belföldiek száma 85 száza­lékkal volt nagyobb az előző évi hasonló bel­földi érkezéseknél. Ez évben a vásárra 90.720 utas érkezett belföldi vásárigazolvánnyal. Több mint 10.000-re megy az autóval és a vásárigazolvány nélkül érkezettek száma, úgy, hogy a belföldi vidéki látogatók száma meg­haladja a 100.000-et. A külföldi érkezések­ben az elmúlt évvel szemben 25 százalékos csökkenés mutatkozik. Az 1939. évi vásár utasforgalma 80 százalékkal haladta meg az 1938. évit. A vásárnak külföldről mind az öt világ­részből és 33 államból voltai: látogatói. A leg­többen érkeztek Romániából, azután Szlová­kiából, Jugoszláviából, Németországból és Olaszországból. Nagyobb csoportok érkeztek még Bulgáriából, Lengyelországból, Török­országból és Svájcból is. A vásár üzleti forgalmát, főképpen azok a konjunkturális adottságok jellemzik, amelyek a kormány által elrendelt nagy közmunkák­nak, az ország területi növekedésének és gaz­dasági megerősödésének köszönhetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom