Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-06 / 79. szám
Ara: 10 Siller Ti II. évfolyam 79. szám. Budapest, 1939 április 6. Csütörtök Előfizetés, ér évente 36,— P, félévre 18—P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP 49nW' ’ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Józset-körút 5, szám Telefon: 144-400 o Telefon; 144-400 London és Erdély £.ebrunt választották etnökké Románia ne kapja meg az angol kötelezettség vállalást, amíg nem rendezi ügyét Magyarországgal — követeli a londoni sajtó A magyar kérdés a londoni angol-lengyel tárgyalások középpontjába került — ßecfc; lengyel külügyminiszter az angol királynál ' ■ ■ . . ., ; í .... • • • • ■ ' (sp) — A kor politikai bizonytalanságai között egyre csodálatosabban bontakozik ki a nagy, középeurópai bizonyosság : Magyarország szerepe a Duna medencéjében. Két évtized telt el amíg a magyar nép hajthatatlanul ismételgette igazát a világ előtt, nemigen akarták észrevenni. Azután hirtelen áttört a hibák és a tévedések abroncsán a valóság, a tévesen fölépített középeurópai massza alapjainál meglazult egy kő, a massza mozgásba jött s a világ ámulva látta, hogy az őszi földindulás után szinte magától ama törvényszerűség szerint kezd újból csoportosulni és alakulni, mint ahogy ezer évig tette. Örök törvényszerűségeket lehetetlen megváltoztatni. A népek és az országrészek elrendezkedésében vannak megváltoztathatatlan gravitációs szabályok, amelyek azonnal hatni kezdenek, amint az erőszakos függés megszakad és a szabad esés elkezdődhetik. Nem véletlen, hogy a Duna könyökének tája ezer év óta egyetlen kohéziót ismert és egyetlen tengelyt, améfy köré a Kárpátok népei kristályosodni tudtak. E geopolitikai valóságot, amely immár történeti érővé vált ezer év óta, ideig-óráig megcsúfolhatja erőszakos lendület, de soká nem lebeghet a kő a levegőben, s akármilyen magasra hajították el, hamarosan eléri az „s maximumot”, ahonnét néhány, ezredpillanatnyi tétovázás után kérlelhetetlenül visszaindul, visz- szazuhan oda, ahonnét vétetett: nyugalmi alaphelyzetébe. 1938 jelentette a íelhajitott kő legmagasabb fokát, a legnagyobb elhajlást, — Csehszlovákia pusztulása óta megindult a yisszakanya- rodó lendület, s 1939 villámgyorsan, s egyre növekvő sebességgel kezdi jóvátenni azt, amit 1919 elrontott Ezek a gondolatok jutnak eszünkbe, amikor olvassuk, hogy Londonban az angol-magyar-román tárgyalásokon a középpontban a magyar ügy áll, Erdély ügye, az ezeréves dunai nyugalmi helyzet visszaállításának, vagy visszanem- állításának problémája. Lám, az angolok, akik ma szokatlanul éber figyelemmel kezdenek a középeurópai kérdésekkel foglalkozni, észrevették, hogy bizonyos alapvető középeurópai hibák jóvátétele nélkül lehetetlen nyugalmi helyzetbe hozni a mozgásban lévő középeurópai masszát, s addig, amíg az ősi geopolitikai törvényeket mellőzik, nem érhető el az angol cél Európa e helyén. A magyar ügy hirtelen a világpolitikai kérdések középpontjába került, a punctum saliens lett, amellyel él vagy bukik az új angol koncepció. Már nemcsak a németek, az olaszok és a lengyelek érzik át a magyarság centrális jellegét a Kárpátok medencéjében, hanem az angolok is és alapjában véve ugyanarra a belátásra jutottak, — ha talán a másik oldalról is indultak ki, — mint a magyar nemzet barátai. Jóformán valamennyi londoni lap megírja: nem lehet megkötni a keleteurópai békeblokkot, amíg a középeurópai magyar részt nem illesztették vissza eredeti helyzetébe, s ezzel nem garantálták a dunai mű súrlódás nélküli ritmikus munkáját. Ha Anglia érdeklődni kezd Lengyelország és Románia iránt, ha szövetkezni kíván velük, akkor előbb Erdély problémáját kell tisztázni. Ellenkező esetben Lengyelország hátvéd nélLondon, április 5. Az angol sajtóban egyre sűrűsödnek a hangok, hogy Románia mindáddig ne kapja meg az ■ angol részről várt kötelezettségvállalást, amíg nem rendezi ügyét Magyar- országgal. A „Daily Mail” vezércikke írja: — A délkelet európai helyzet a legnagyobb politikai bölcsességet követeli. Az évszázadok óta felgyülemlett számadásokhoz járultak az 1919/1920. évi békeszerződések által teremtett újabb számadások. kül marad és Románia belső és külső rendje zavarossá válik. Az angolok okultak Cseh-SzlOvákia példáján, s tudják, hogy félmunkát végeznének, ha nem számítanának a középeurópai reális erőkkel és a végleges megállapodás előtt nem tisztáznák az esetleg zavart okozó kérdéseket. Románia, mint a brit érdekek hordozója, csak akkor érték London szempontjából, ha Magyarországgal nem keveredik konfliktusba, ha sikerül békét teremteni a két hatalom között, s meggátolni, hogy Magyarország románellenes akciókba sodortassák. A helyzet kulcsát úgy hívják: Erdély. Erre mutat rá a magyarbarát lengyel diplomácia Londonban, s erről ír bőségesen a világsajtó, ha a román-magyar viszony rendezetlenségét Az- „ Evening Standard” diplomáciai levelezője írja: —- A javasolt lengyel—román kölcsönös segélyegyezmény terve az Er- ’ délyre vonatkozó magyar követelés zátonyába ütközik. Az egyezmény hívei arra hivatkoznak,, hogy az egyezmény csak harmadik hatalom Románia elleni .erőszakos, cselekménye esetén lépne hatályba s nem zárná ki Magyarország sérelmének méltányos és taglalja. Románia függetlenségét csak ákkor érdemes garantálni, ha Közép- Európában helyreáll az ősi, természetes rend. Talán soha nem volt annyi szó Nyugat-Európában Erdélyről, mint ma. A középeurópai törvényszerűség ősi igazságai soha nem hódítottak oly meggyőző erővel, mint ezekben a napokban, amikor Anglia végre komolyan hozzányúl a dunai kérdéshez es egymásután fölfedezi a természetes szabályszerűség rovására elkövetett jóváteendő hibákat. Nem tudjuk, az angol lapok belátásai át jutnak-e a publicisztika köréből a politikai realitások világába, s az angol diplomácia következetesen követelni fogja-e azt, amit a közvélemény helyesnek tart. De kettő világos. Először az, hogy immár az egész világ tisztában észszerű elintézését. A radikális „News Chronicle” vezér-* cikke írja: — Egyáltalán nem állítjuk, hogy Európa jelenlegi állapotát örök időkre fenn kell tartani, csak azt kell mondanunk, hogy további változások csak az általános elrendezés alkotórészeként jöhetnek létre s eme elrendezés lényeges alkotóeleme a fegyverkezés általános korlátozása legyen. van a középeurópai magyar kérdés centrális jellegével s tudja, hogy’van a Dunánál egy ősi törvényszerűség, egy ezeréves rend, amit lehetetlen mellőzni és megmásítani annak, aki rendet és ellenálló erőt kíván Közép-Európában. Másodszor az, hogy minden olyan szövetségi, vagy gazdasági terv, amely nem veszi figyelembe a középeurópai geopolitikát és a magyar kívánságokat, eleve halálra van ítélve és nem állíthatja meg a Duna vidékén megindult mozgást és a természetes állapot visszaállításáig szűnni nem akaró illeszkedést. Mielőtt Anglia bármit kezdeményez Közép- Európában, előbb az erdélyi problémát kell elrendeznie. Máskülönben Németország nélkül is maradandóvá válhatnak a zavarok a kontinens ezen a részén. A lengyel politika célja, hogy Bukarest és Budapest között megértőbb atmoszférát hozzon létre Ha Anglia Románia határainak szavatolásához csatlakoznék, ezzel haladéktalanul felkeltené Magyarország ellenségeskedését. A magyarok minden rendelkezésükre álló eszközt megragadnak, hogy jóvá- tegyék Trianon igazságtalanságait, amely Romániának juttatta Erdélyt kétmillió magyar lakosságával. A bölcs diplomáciának tudomást kell szereznie e követelésekről és pártatlan bizottság kiküldésével ki kell eszközölni a határmódosítás megvizsgálását a két érdekelt ország beleegyezésével. Párizs, április 5. A sajtó londoni tudósítói megállapítják, hogy az angol-lengyel megbeszélések máris fontos és kielégitő eredményekre vezettek. Mindamellett Párizsban nem titkolják, hogy Londonban még igen súlyos nehézségek leküzdése van hátra. A Jour nézete szerint biztosra vehető, hogy London és Varsó között sikerül kétoldali kapcsolatot létesíteni, de szélesebb- körű biztonsági rendszer ‘létrehozása komoly akadályokba ütközik. Ismeretes, hogy Varsó nem hajlandó elfogadni a Szovjet jótállását. Másfelől viszont a lenrjwjfiff<r<‘ivr**‘A‘***‘*‘***‘*************““************AJJ^*A* .............................................
