Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-04 / 77. szám

1939 ÁPRILIS 4, KEDD TEWibtta • Jfó&áaiRHÍRlAk ■w hogy Célul lűzítlk fel, minél több önálló egzisztenciát teremtünk Teleki Mihály gróf miniszter és Bonczos Miklós államtitkár szentesi beszéde a magyar problémákról Szentes, április 3. A Magyar Élet Pártja, n-ak csongrádmegyei nagyválasztmánya va­sárnap délelőtt Szerencsen tartotta ülését, amelyen megjelent gróf Teleki Mihály föld- mívelésiigyi miniszter és vitéz Bonczos Mik­lós belügyi államtitkár, valamint számos or­szággyűlési képviselő és közéleti előkelőség. Gróf Teleki Mihály földmívelésügyi mi­nisztert és társaságát a vármegyeház kapu­jában vitéz Ricsóy-ühlarik Béla főispán fo­gadta, majd a megjelent előkelőségek, leven­teszázadok sorfala között vonultak be a szín­iház épületébe, amelyet zsúfolásig megtöltött a közönség. Itt vitéz Ricsóy.Ulilarik Béla fő­ispán meleg szavakkal üdvözölte gróf Teleki Mihályt. Vitéz Bonczos Miklós államtitkár tartotta meg ezután beszédét. Rámutatott arra, hogy most már jogos optimizmussal nézhetünk a jövőbe. Súlyosan ártanaik a nemzetnek azok, akik kétségbeesést kárognak és fele­lőtlen külpolitikai fejtegetések kő- zött kétséget akarnak a lelkekbe cse­pegtetni. — Mi eddig felperesek voltunk Európá­ban, most sokan azt akarják, hogy alperesek legyünk. A párizskörnyéki békék megbuk­tak. A kisántánt megszűnt, a bolsevizmus Európában vereséget szenvedett, Cseh­ország elvette méltó büntetését. A demokráciák elmaradtak, elkéstek, ezzel szemben a tengelyhatalmak megerősödtek és ezekkel a megizmo­sodott hatalmakkal Magyarország a legjobb barátságban van. — Nekünk is fel kell készülnünk minden eshetőségre. Uj Magyarországot, magyar megújhodást, tájvédelmet, gazdasági refor­mot, a magyarnak magyar földet, a munká­nak megbecsjjióst-kaiifik'iyik. Nemzeti ma­gyar életet akarunk az önálló független Ma­gyarországon. Nem tesznek jó szolgálatot azok, akik túlhangosan féltik függetlenségi),, két. Az ilyen féltés a gyengeség tudatát plántálja bele a közvéleménybe. Különben is függetlenségünket nem veszélyezteti egyetlen nacionalista nemzet barát­sága sem. Az államtitkár beszédét a közönség szűnni nem akaró tapssal fogadta. Ezután gróf Teleki Mihály földmívelés­ügyi miniszter emelkedett szólásra és rész­letesen foglalkozott a most benyújtott föld- birtokpolitikai javaslattal. Rámutatott arra, hogy a javaslat értelmében sokezer új ma­gyar ház fog felépülni. — Célul tűztük ki, hogy minél több ön­álló egzisztenciát teremtünk. Mivel pénzün­ket a honvédelem fokozására kell fordítani, ezért egyelőre .haszonbérlet formájában jut­tatunk földet a rászorulóknak. A telepítési törvény 450.000 holdat szán a kisemberek között való kiosztásra. E törvény kihirde­tése óta máris 70.000 holdat tudtunk ki­osztani. — Nem engedhetjük meg, hogy a magyar föld részvénytársasági áru legyen. Esősor, ban a zsidókézpi lévő Í80.000 holdat vesszük igénybe, de sor kerül a rosszul művelt bir­tokokra, valamint a bankok és részvénytár­saságok kezén lévő földekre és a többi nagy­birtokokra is. Igénybe vesszük a külföldi ál­lampolgárok tulajdonában lévő földeket és később a latifundiumokat, amelyeknek ideje lejárt. Magyarországot a külföldön így is mindig azzal vádolják, hogy a latifundiu­mok és a feudalizmus országa. Építeni fogunk, telepes községeket létesítünk, hogy a mezőgazdasági munkások megfelelő családi otthon­hoz jussanak. Előmozdítjuk a szak­oktatást is, munkaalkalmakat terem­tünk a kubikosok számára. Beszéde további folyamán a földmívelés­ügyi miniszter rámutatott arra, hogy az adóreform terén máris sók történt, mert a részvénytársaságok által fizetett tizenkét­millió adót huszonegymillióra emeltük fel, mert a kisemberek válláról a tér nagyobb teherbírású emberi kell áttenni. — Az alföldi ember mind ze'mü volt, most azonban Persian bíkéfszentandráa! «önyeget legraag; ISvSk. KLEIN o eg rperzs árban Budapei lenzékieskedésrC, mert a Magyar Élet Pártja olyan eszményekért küzd, amelyek elsősor. ban a magyar gazdatársadalmat és az egye­temes magyarságot erősítik meg. Az alföldi gondolatot juttatjuk diadalra azáltal, hogy több gondot fordítunk a magyar Alföldre. Végül arra mutatott rá, hogy Kárpátalja nyebb lett visszaszerzésével köny- a magyar élet. Magyar sót, tüzelőt és épületfát tunk használha­'3 ezáltal is javulni fog a helyzet. Lelkes éljenzés kísérte a földmívelésügyi miniszter beszédét, majd vitéz dr. Ricsóy- Uhlarik Béla főipán, Csongrád magyarsága nevében ígéretet tett arra, hogy a magyar célokért folyó harcban szívvel.lélekkel támo. gatni fogják a kormányzatot. A szenteli kaszinóban megtartott ebéd után gróf Teleki Mihály földmívelésügyi mi­niszter és vitéz Bonczos Miklós államtitkár Csongrádra mentek át, ahol Piroska János polgármester a városháza előtt nagy tömeg élén üdvözölte őket. Az üdvözlő szavakra gróf Teleki Mihály válaszolt, majd megkez­dődött a MÉP csongrádi választmányi ülése, amelyen felszólalt gróf Teleki Mihály is. Beszédében foglalkozott a földbirtokpolitikai kér­déssel, a gazdatárházak, a mezőgaz­dasági munkások helyzete, valamint az állatértékesítés problémáival. Végül vitéz Bonczos Miklós államtitkár mon­dott lelkes tapsoal fogadott beszédet. RENDELET # a légoltalmi egészségügyi cikkek előállításáról és forgalmáról Az iparügyi miniszter rendéletet adott ki a polgári lakosságnak légoltalmi egész­ségügyi cikkekkel ellátása tárgyában. A rendelet értelmében légoltalmi célra csak a rendelet mellékletében felsorolt és az ott megjelölt követelményeknek megfelelő egészségügyi anyagot és egészségügyi fel­szerelést szabad előállítani, illetőleg össze­állítani. Légoltalmi egsézs-égügyi cikket csak az Országos Közegészségügyi Intézet (Budap :t, IX., Gyóli-út 4J engedélyével szabad üzleti forgalomba bocsátani. Az engedély megadása előtt az Országos Köz­egészségügyi Intézet ellenőrizni köteles, hogy a légoltalmi egészségügyi cikkek a jelen rendelet mellékletében megjelölt kö­vetelményeknek megfelelnek-e Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő, aki a rendelet rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza. A kihágás miatt indított eljárás a köz- igazgatási hatóság mint rendőri büntető- bíróság hatáskörébe tartozik. A rendelet a kihirdetését követő nyolca, dik napon lép hatályba. II húszéves kisebbségi élet nemzetpolitikai tanulságai Forgóch Géza előadása a Turul miskolci diszfáborozásán Miskolc, április 3. A Turul Szövetség miskolci kerülete a Magyar Felvidék BT rendezésében nagyszerűen sikerült tábo­rozást tartott. Az ünnepi összejövetelen megjelent Ambrus József országos főve­zér is. A nagyszabású dísztáborozást Simon László országos vezér nyitotta meg. Majd Forgách Géza, a Prágai Magyar Hírlap volt vezetőszerkesztője, a Magyar Élet felelős szerkesztője megtartotta nagy ér­deklődéssel várt előadását a felvidéki ma­gyarság húszesztendős kisebbségi életé­nek nemzetpolitikai tanulságairól. A sorsközösség tudata Az aktuális magyar létkérdések gyöke­réig ható tanulmányában Forgách Géza mindenekelőtt a kisebbségi élet első, szer­vezkedési időszakának roppant nehézségeit vázolta. A felvidéki magyarság az ural­kodó többség kényelmes gondtalanságából a legmostohább életviszonyok közé zu­hanva oly kegyetlenül nehéz feladatokkal találta magát szemben, amelyeknek betöl­tésére sem lelki, sem tárgyi felkészültség­gel nem rendelkezett. Súlyos hátrányt je­lentett a nagymagyarországi élet abszolút centralizmusa. Rendkívül nagy energia- veszteséggel és értékveszteséggel járt az a hosszadalmas, nehéz munka, amíg sike­rült az elnyomó hatalom szorongató kar­mai között úgy-ahogy kiépíteni a hiányzó közéleti, kulturális és gazdasági — vidéki — centrumokat. Az összeomlás utáni abszolút fejetlen­ségből lassan kikristályosodtak a szomorú magyar élet új központjai. Gondoskodni kellett a sok helyi központ országos egy­ségbe foglalásáról is. Ennél a feladatnál a kisebbségi magyarság vezetői szinte át­hághatatlan akadályba ütköztek. Ezt az akadályt az egységes magyar népi öntudat hiánya okozta. Szívós, céltudatos munka árán a politikai szervezkedés küszöbölte ki ezt a hiányt; Dévénytől Aknász! atináig a magyar soi'sközösség tudatára nevelt rá minden rendű és rangú magyart. Szinte emberfeletti, lépésről-lépésre haladó, ha­tártalan kitartást igénylő, nagy munka volt. Az első esztendőkben a pártütésnek ismételten jelentkező átkos szelleme — álla­pította meg az előadó — nem egyszer le­rombolta a már felépített nemzetvédelmi szerveket, a küldetés tudatától ihletett vezérférfiakat azonban a balsikerek nem kedvetlenítették el s a munkát mindig új­ból kezdték. Végül is teljes pompájában és szépségében kivirágzott a felvidéki ma. gyarság nemzeti és népi egysége, A ma­gyar lélek sokrétű megnyilatkozásának felséges szimfóniája volt az a hősies erő­feszítés, amely az 1920. év végi első tát­rai összejöveteltől 1936 nyarán az Egye­sült Magyar Párt érsekújvári megalakulá­sáig, az egész felvidéki magyarság egysé­ges, nagy táborbaszállásáig vezetett. A népi egységet tekintsük érinthetetlen szentségnek, amelyre rajongó áhítattal néz minden magyar s amely követendő nemes példaként lebegjen mindannyiunk előtt, amikor útban vagyunk az egyetemes ma­gyar nemzet egységes szellemiségének megvalósulása felé. Az előadó a továbbiakban a cseh-szlovák földreformnak a magyarságot sújtó vég­zetes következményeit jellemezte. Kitűnt, hogy mily súlyos mulasztást követett el a háború előtti magyar törvényhozás, mert nem oldotta meg gyökeresen a földkér­dést. Ha a magyar törvényhozás már 1914 előtt megvalósítja az egészséges földbir­tokelosztást, akkor nem kerülhetett volna sor a magyarságot nemzeti vagyonának jelentős részét® megfosztó cseh-szlovák földreformra. Független kisemberek kellenek A szociális és faji szempontokat szem előtt taiíó fo.cibirtokreform múlhatatlan szüksége mellett szól az a húszesztendős felvidéki tapasztalatunk is, — szögezte la Eredetig ^ — // J készítek /i'motkiMbb «épemmel. MejtvirtuM! Tele- íoyryfP.isjS Mljta'.nn ídlldÖncHelgáU'f. SCBEUfAX LMDs/äKlii-u. ■). (a NVtfíiW^NAL) T.. 113-901. 7"**-----------------------­az előadó — hogy a nemxetvédelmf*4fpnS igazán hasznos és önfeláldozó katonái első­sorban az anyagilag független kisgazdák, ból és középbirtokosokból rehrutalódtól:. K nagybirtokosok között aránylag sokkal ke­vesebb akadt, aki ki mert állni nyílt szín­vallással a nemzeti arcvonalba és vállalni merte az elnyomó hatalommal szembeni el­lenzéki állásfoglalásnak minden kockázatát. Ne izeti parancs tehát: A kisbirtokos és középbirtokos osztályokat erősíteni! A füg­getlen kisemberek létszámát intézménye­sen szaporítani! A felvidéki városokban — folytatta Forgách Géza gondolatmenetét — a Sza­bad pályákon működők, főleg a keresztény ügyvédek, továbbá a keresztény iparosok és kereskedők voltak a nemzeti mozgalmak legértékesebb i':ztvevői. Velük szemben azok a diplomás magyarok, akik közszolgá­lati állásokban rr.eg tudtak maradni, vagy akik közszolgálati állásokhoz jutottak, je­lentős részben elvesztek a nemzeti moz­galmak számára. A kenyér^éllés s a ma­gyarellenes hivatali felsőbbségek egyre fok ódó nyomása megfélemlítette ezeket a magyai-okat, akik legtöbbször a nemzeti közömbösség álláspontjára helyezkedve, visszahúzódtak a legcsekélye’' magyar megnyilatkozásoktól is. Az ipari és kereskedelmi pályák beiga­zolódott nemzetpolitikai jelentőségének konzekvenciáit — állapította meg az elő­adó a hallgatóság élénk helyeslése mellett — immár haladéktalanul le kell vonnunk! Rá kell nevelnünk önmagunkat és az utá­nunk következő generációkat annak tuda­tára, hogy minél több müveit — középis­kolát végzett — keresztény kereskedőnk és iparosunk lesz s minél kevesebb lesz eze­ken a szabad pályákon az idegen elem, 'an­nál erősebb, öntudatosabb és időtállÓbb lesz nemzeti társadalmunk. Egymáshoz kell slmulniok az eddig egymástól távol állott társadalmi rétegek­nek s egységes nemzeti társadalomba kell feloldódnunk, amint ez a felvidéki ma­gyarság életében részben már végbement — fejezte be Forgách Géza tanulságos előadását a hallgatóság lelkes tapsai kei­ben. Az előadás eszmekörébs kapcsolódva be Ambrus József és Borbély Andor főszer­kesztő, mélyhatású felszólalásukban ,a Tu­rul-eszmék és a „felvidéki szellem” azonos­ságára mutattak rá. Simon László zárószavaival és a Magyar Hiszekeggy;! ért véget a lelkes hangulatú táborozás. —==x==— Gömör-Kishont vármegye új alispánja — Horváth Árpád dr. Rimaszombati tudósítónk jelenti: A bel­ügyminiszter Horváth Árpád dr. várme­gyei főjegyzőt Gömör—Kishont alispán­jává kinevezte. Horváth Árpád dr.-ban kiváló közigaz­gatási szakembert nyer Gömör—Kishont vármegye törvényhatósága, rokonszenves, megnyerő modora, kivételes szervezőképes­sége és tudása révén rövid rimaszombati működése alatt máris általános megbecsü­lést vívott ki magának Gömifrben 9 akit a vármegye első tisztviselőjének székében a* egész megyei közvélemény örömmel és sze­retettel fogad. A felszabadulás utáni hetekben a szek­szárdi főszo'.gabíróság éléről került Rima­szombatba a belügyminiszter bizalmából, mint a járási katonai parancsnokság köz- igazgatási tanácsadója s ezen tisztéből az­után a polgári közigazgatás kezdetével vármegyei főjegyzővé nevezték ki. Az át­meneti időben a kiv". les tehetségű köz­igazgatási tisztviselő erélyével és hozzáér­tésével kormányozta a vármegye hajóját és Szontagh alispán halála óta bámulatos munkabírással lárta el az alispáni és fő­jegyzői kettős munkakört, még arra is időt szakítva, hogy népszerű előadássoro­zatok tartásával elősegítse a polgárság hozzásínm''.sát a magyar közigazgatási rendszerhez. Kinevezése egybeesik Saldos Béla dr. fő- ispáni kinevezésével s a belügyi kormány­zatnak e gondos és előrelátó intézkedés« joggal ébreszti a legmesszebbmenő rémé- nyékét zokban, akik Soldos Béla dr. fő­ispánnak és Horváth Árpád dr. alispánnak, e kiváló két közigazgatási vezetöférfiúnzk munkásságát!! várják Gömö~- Kishont vármegye felvirágoztatását a termékeny; építőmunka jegyében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom