Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-30 / 98. szám
T 5939 ÁPRILIS 30, VASÁRNAP TEOTIDEfcl •Äö^ÄRHIRMB Bulgária és a magyarok Irta: vitéz Nagy Iván A Balkán-félsziget északi és északke-1 leti részén lakó kisebb-nagyobb szláv törzsek nem tudtak nemzetté erősödni mindaddig, míg meg nem jelent a Duna alsó folyásánál egy számbelileg ugyan kicsiny, de jól szervezett, vitézül harcos és magas műveltséggel rendelkező törökfajú nép: a bolgár, amelyik a VII. században rövidesen tekintélyes államot alapított itt magának. Igaz ugyan, hogy a bolgár nép lassan átvette a sokszorta nagyobb tömegű meghódított szlávok nyelvét, de viszont átörökítette a saját magas szellemi és gazdasági kultúráját, erkölcseit, kiváló faji tulajdonságait a meghódítottakra és így ebből a két fajtából keveredett népből alakult ki a Balkán legértékesebb nemzete. Hogy a bolgárság a Kaukázus északi lejtőin lévő őshazájából már igen fejlett gazdasági érzéket, kitűnő hadi-és államszervező tulajdonságokat és színes gazdag műveltséget hozott magával a Duna mentére, azt pompásan igazolják az egykori bolgár-török kultúrának azok az emlékei, amelyek napfényre kerültek a madari sziklafalnál és a pliszkai síkon. Ezek az ásatások a ma szláv nyelvet beszélő bolgár nemzet számára büszke történelmi öntudatot nyújtanak, mert emlékeztetik őket honalapító törökfajú őseik nagyszerű vállalkozásaira, országot építő nagy kánjaik kiválóságára, monumentális építményeire és fejlett művészi érzékére. Mit kaptunk a bolgároktól? A véletlen sors vagy talán a Gondviselés bölcs akarata úgy rendelkezett, hogy ezeknek a nagyjelentőségű bulgáriai ásatásoknak egyik főirányítója, az emlékek napfényrehozója, még inkább megfejtője és magyarázója egy magyar tudós: Fehér Géza dr., a debreceni tudományegyetem rendkívüli tanára legyen. A világháborút követő összeomlás idején a magyarság egyszerre rádöbbent a maga elhagyatottságára az európai népek sorában és az akkori kormány szükségesnek és fontosnak tartotta, hogy alaposabb tudományos tájékozódást nyerhessünk a velünk rokonnak tartott bolgár nép történelméről és kultúrájáról. Nyelvészeink ’mutatásai szerint ugyanis évszázadokon át a mai orosz mezőségeken szomszé- dolva, szoros kapcsolatban voltunk az ősbolgár-török néppel. Bolgár-török eredetűek például a következő szavaink: bika, tulok, tinó, ünő, borjú, kos, ürü, gyapjú, kecske, olló, sajt, túró, disznó, ártány, serte, teve, tyúk, agár, kopó, kölyök, ól, békó, gyeplő, csökönyös, tarló, árpa, búza, eke, sarló, arat, kapa, kéve, boglya, szérű, gór, ocsu, őröl, dara, stb. 1921-ben az akkori magyar kultuszminiszter megbízta Fehér Gézát, — aki a háború utolso évében a konstantinápolyi Magyar Intézetnek volt, mint fiatal gimnáziumi tanár, ösztöndíjas kutatója — a magyar-bolgár őstörténeti kapcsolatok megírásával. 1922 nyarán Fehér Géza Szófiába utazott és attól kezdve megszakítás nélkül él ott, mint a magyar-bolgár tudományos kapcsolatok legkiválóbb képviselője. A két ország között egyelőre, sajnos, még elég gyér kulturális kapcsolatok őrajta keresztül erősödtek egyre tekintélyesebb '' '. Fehér Géza bulgáriai tartózkodása alatt eddig több mint 40 magyar, bolgár, német és francia nyelven írt tanulmányban dolgozta fel őstörténeti kút' - fásainak eredményeit. Kint tartózkodása második évében feltűnést keltett az az előadása, amit a Bolgár Régészeti Intézetben tartott arról, hogy a madarai híres, Európában egyetlen s sokáig olvashatatlannak hitt szikladombormű felirata — megfejthető. Sőt: hosszú hónapok helyszíni vizsgálódásai alapján a görög-bolgár nyelvű sziklabetűk értelmét meg is oldotta. Kutatásai nyomán e magyar tudós mutatott rá elsőízben a leghatározottabban arra, hogy Krum és Omurtag királyok korszaka a bolgárság legdicsőségesebb ideje volt; ennek következtében — a bolgár király egyenes kívánságára — került rá az uj bolgár pénzekre Krum Kán — a madarai sziklalovas — hasonmása. Múltjuknak e korszakából való legfényesebb emlékeik pedig kétségtelenül egykori ázsiai szomszédaikhoz, a magyarsághoz kapcsolják őket. Az újabb ásatások ugyanis már tárgyi bizonyítékok egész sorával is szolgálnak arra, hogy milyen magas volt nemcsak a bolgárok, hanem a honfoglaló magyarság Sajnos, a két ország népe vagy legalább literátus közönsége alig ismeri egymás irodalmát. Pancso Dorev volt pesti bolgár követ 1917-ben jelentetett meg ugyan egy tanulmányt „Magyarok és Magyarország” címmel, melyet azonban csak 1923-ban követett Petőfi Sándornak 100 éves születési jubileuma alkalmával egy kötet versfordítás, életrajzzal és méltatással, ArnaucLov tanár szerkesztésében. 1933-ban jelent meg németből való közvetítéssel Herczeg Ferenc „Lápvirág” című regénye, majd legújabban a kitűnő tollú Belcseff Konstantin miniszteri titkár nagyszerű fordításában, Matuska Péter volt szófiai magyar követ előszavával, Madách Imrének drámája, „Az ember tragédiája”. A bolgár színpadokon egyébként elég gyakran játszanak magyar darabokat, főleg azonban vígjátékokat és operetteket. Sajnos, a magyar közönség sem ismeri eléggé a bolgár írók és költők műveit, pedig milyen jelentős volna, ha Christo Botevnek, a „bolgár Petőfinek” hasonló regényes életét, gazdag és színes költészetét mi magyarok is ismer- hetnők. Szerencsére Magyarországon tartózkodik egy lelkes fiatal bolgár író, dr. Boikliev Dimo, aki a debreceni tudományegyetemnek volt -iagy szorgalmú hallgatója és pompásan megtanulta az irodalmi magyar nyelvet. Éveken át tartó lelkes munkával közel 100 bolgár költeményt fordított le már magyarra és tett közé különböző magyar folyóiratokban és hírlapokban, amelyek örömmel közölték a nálunk ismeretlen, színes és mély érzéseket mutató bolgár verseket. Boikliev Dimo összegyűjtött kitűnő műfordításait ,.Bolgár költők antológiája” címmel jelentette meg 240 oldalas szép kiállítású könyvben (IGE kiadásban), amik közül ncv'nyat be is mutatunk. A bolgár szépírók közül tíznek húsz novelláját pedig Vásárhelyi Pál „Bolgár írók” c. kötetében tette közzé (Csong- rád, 1937), Nagy Árpád kedvesen ható eredeti fametszeteivel, magyaros ízű fordításban. így lassan egy egész kis bolgár könyvtár alakul ki. A Nemzeti Színházban nemrég ért el nagy sikert Javoroff Peju „Zivatar” című drámája, A magyar tudományos és kultúrális élet több képviselője járt lent az utóbbi években Bulgáriában hossza’:’: nagyok, tanulmányúton. így a régészek közül Felvinczy-Takács Zoltán, Tompa Ferenc, Paulovits István, Nagy Lajos és néhai Márton Lajos, valamint Fettich Nándor magyar nemzeti múzeumi tisztviselők. Fettich az Archeológia Hun- garica XV. kötetében bulgáriai leleteket is ismertetett. Kutatásokat végzett a nyelvész Nérreth Gyula és az emL^ett etnográfusokon kívül Győrffy István és Bíró Lajos is. Hegedűs Lóránt volt magyar pénzügym^' Kossuth Lajosnak és emigráns társainak fellelhető emlékeit kutatva, végigjárta BulKeletről hozott műveltsége is. Ilyenek I pl. az áldozati szent kő, a hadüzenet és békekötés szertartásai, a pogány férfiak hármas hajfonata, amely a magyarság soraiban a XI. században utolsó pogányul megmaradt Vata vezér seregében csakúgy divat volt, mint a bulgáriai Endzse mellett talált sírszok- rok szerint őnáluk. A bulgáriai ásatásoknak ezek az emlékei azért igen fontosak a magyarság számára is, mert pótolhatják a magyar honfoglalást követő letelepülés első századának múltával hazánkban teljesen eltűnt egykori pogány mitológiánk és életünk emlékeit és ezzel legalább hozzávetőlegesen világot vethetnek saját ősi múltúnk legszegényesebben ismert századára is. gáriát nagy Kossuth-regényéhez gyűjtve adatokat. Eyssen Tibor miniszteri tanácsos Szófiában rádióelőadást tartott Liszt Ferencről, e sorok írója pedig a magyar felsőoktatásügy szervezetéről beszélt a bolgár rádióban német nyelven, K.^ xxaroly szegedi tanfelügyelő pedig a magyar népoktatás helyzetéről t_rtott előadást Madaraban. 1936 májusában Darányi Gyula budapesti egyetemi tanár vezetésével egész magyar orvosdelegáció volt Bulgáriában, az ottani közegészségügyi intézmények tanulmányozására. Ez az út viszonzása volt Ratkov bolgár népegészségügyi államtitkár magyarországi látogatásának. Darányi professzor nagysikerű előadást is tartott Szófiában a „Hygiéne története” címmel, ugyanekkor pedig Melly József dr. budapesti tisztifőorvos a rá-' dióban számolt be Magyarország köz- egészségügyéről. Legutóbb Magyary Zoltán, a budapesti egyetem jogi karának tudós dékánja beszélt a szófiai egyetemen. A bolgár tudósok közül közel egy évet töltött Budapesten Vakarelski Christo, a szófiai néprajzi múzeum őre, az ősfoglalkozások tárgyi néprajza körében végezve tanulmányokat, amely tárgykörből a magyar Néprajzi Értesítőben cikkei is jelentek meg, sőt nemrégiben a Magyar Néprajzi Társaságban is bemutatták egyik tanulmányát. Rajta kívül úgy:—csak a szófiai néprajzi múzeumból Kacarova Rajna népzenei kapcsolatok vizsgálatára jött Budapestre, míg a bolgár Nemzeti Múzeum gyik kitűnő fiatal őre, Mavrodi- nov Miklós művészeti tanulmányokat folytatott Budapesten és Bécsben, mint az ottani Collegium Hungaricum vendége. Egyetemi ifjúság Igen élénk azonban a bolgár fiatalságnak hazánkkal való kapcsolata. Jóllehet a könnyű tanulásnak nyelvi nehézségek állnak útjában, mégis a világháború óta egyre nagyobb számban jönnek Magyarországba bolgár ifjak, így például az 1936—37. tanévben a magyar egyetemeken több mint negyven bolgár ifjú iratkozott be, szinte valamennyien tandíjmentesen. Az egyes fakultásokon így oszlottak meg: budapesti tudományegyetem orvosi karán 6, jogi karán 1, bölcsészeti karán 1, gyógyszerészeti karán 1; a szegedi tudományegyetem jogi karán 1; a debreceni tudományegyetem orvosi karán 2; a pécsi tudományegyetem jogi karán 1, orvosi karán 3; a műegyetem gépészmérnöki osztályán 3, mérnöki osztályán 3, építészmérnöki osztályán 1, közgazdasági osztályán 2, állatorvosi osztályán 8 és a Sopronban lévő bányamérnöki osztályon 2, valamint a budapesti Testnevelési Főiskolán 9. Ezek közül a hallgatók közül húszán a Budapesti Horthy Kollégiumban, illetve a debreceni Tisza István Internátusbán ingyenes lakásban és reggeli ellátásban is részesültek. Megjegyezhetjük azt isi, hogy eddig 7 bolgár ifjú és 4 nő szer-, zett nálunk testnevelési tanári öklévé-: let és az ő kezdésükre hívta meg a boL gár kormány 1934 őszén a Testnevelési Főiskolát bemutató gyakorlatokra^ amikor Szófiában, Várnában, Plovdiv* ban és Russeben nagy lelkesedés köze* pette fogadták a Szukováthy Imre dr, igazgató vezetésével leutazott magyar* csapatot. A szófiai egyetemen azonban mind. össze két Bulgáriában élő magyar csa. Iád fiai vannak csak beiratkozva. A magyarbarát bolgár diákok azonban megszervezték Szófiában a „Bolgár. Magyar Főiskolai Klub”-ot. Sajnos, hogy amíg a budapesti tudományegye-, temen és a műegyetemen a bolgár nyelv heti 2, illetve 3 órában való előadását bolgár lektor (Boikliev Dimo dr.) út. ján a magyar kormány biztosítja, a szófiai egyetemen a magyar nyelv tanítására még nincs lektorátus szer. vezve, ami pedig nagyon megkönnyí. tené a bolgár diákoknak későbbi ma. gyarországi tanulását. A Budapesten élő bolgár diákok — élükön Nikoff Borissal — megszervezték az „Omurtag Kán” Bolgár Diákegyletet, amely éven. ként több magyar—bolgár közös diák. ünnepséget szokott rendezni. A debreceni tudományegyetem által immár 12. éve rendezni szokott úgynevezett Nyári Egyetemre Bulgáriából is szoktak résztvevők jönni, az 1936. év nyarán 14-en, 1937-ben 12-en jöttek el, úgyhogy eddig már összesen 37-en vettek részt a tanfolyamon. A nyári szünetidőre azonkívül 1936 nyarán a bu- «dapesti Orvostanhallgatók Segítő Egyesülete és a szófiai egyetem orvoskarának hallgatói között olyan megállapodás jött létre, amelynek alapján 4 bolgár medikus gyakorolt a nyár folyamán budapesti klinikákon és viszont 4 magyar diák volt lent szófiai kórházakban. Közös feladatok A rendelkezésünkre álló mozaik adatok alapján népeink között eddig ezek voltak a kultúrális, művészeti és tudományos kapcsolatok. Még sok a tennivaló! így Szófiában okvetlenül kellene egy jól felszerelt magyar könyvtárt létesíteni, hiszen e város hivatva volna, hogy a Balkánra vonatkozó tudományos kutatások központja legyen. Viszont Budapesten, vagy mint ahogy a világháború alatt tervezték, esetleg Szegedben ú. n. Balkán Intézetet kellene szervezni kapcsolataink további kiépítésére. A magyarság számára ugyanis homályba vesző őstörténetének, a pogány kornak minél részletesebb felderítése szempontjából, a bolgárság számára pedig a talán kedvezőbb, mert nyugatabbra került egykori testvér kultúrájából való meríthetés szempontjából volna fontos és bizonyára eredményes is e szórványos kapcsolatok intézményes megszervezése. Több mint 1000 esztendővel ezelőtt váltunk el egymástól valahol a dél-orosz szteppéken, itt az ideje, hogy a legszorosabb kultúrális együttműködésre megint baráti kezet nyújtsunk egymásnak. Magyarok Bulgáriában Az 1926-iki népszámlálás hivatalos adatai szerint 1380 volt a Bulgáriában élő magyarok száma. A statisztika egy elmés megállapítás szerint „egy pillanatra megkövesedett történelem” lévén, ez az adat nem mutatja, hogy a világháborút követő két évtized alatt mintegy 5—6000 volt a Bulgáriát megjárt, vagy odavetődött, de megint to- vábbvándorló magyarok száma. Pedig ennyire becsülik a szófiai magyar egyletek vezetői a régi otthonból új megélhetést, jobb sorsot keresni külföldre És mit adtunk mi a bolgároknak?
