Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-02 / 76. szám
1939 ÁPRILIS 2. VASARN.» TELUIDEta -Í^űVaR-HIRMB ú j civata lak - új Itatások ♦ ♦ ♦ Vasárnapi dívatlevél A felületes szemlélő biziyára azt mondja a mostani divatról, agy a beszűkített deréktól és a böbb szoknyától eltekintve — majdim olyan, mint az elmúlt szezonokban olt. Valóban — a szoknyák eg valamivel rövidebbek, a kalapok majdnem olyan egyszerűek, a délutii ruhák majdnem olyan nőiesek, ,• estélyiek pedig majdnem annyira íkoltáltak, mint az eddigiek voltak ... Főleg „kézbe véve” nagja hasonlatosság az elmúlt szezonok a tavaszi idény ruhadarabjai közöttKülönösen a délelőtti, az úgynevezett kis ruháknál” csekély az eltérés. Snte majdnem egyformák. Majdnem ;yf orrnak... egészen addig, míg a ruháat fel nem öltik. A felvétel után a h;onlatosság alaposan megcsappan és a,majdnem” pedig elmaradhat... Mi ennek a „kézben ige —• alakon nem” hasonlatosságnak a itka ? Legelsősorban az, hogy nem inden a ruhán múlik, hanem az alaki is! Márpedig a jelenleg divatos ak és aközt, ami az elmúlt idényekbervolt „divatos” — nagy a különbségAz idei tavasz darázsderekat és imondottan i,nőies” formákat követel Az elmúlt szezonok viszont — inkái egyenes, mint kidomborodó termetdrtak elő! A túlzott soványságak onya... Hogy ez a hirtelen ízléáltozás mire vezethető vissza, azt pontian, valószínűleg, még a divatvilág benfentesei sem igen tudják. Legvaláínűbb azonban az a magyarázat, hof lassan már maguk a divatdiktátoroks beteltek a sótartós dekoltázsokkal,az egyenességgel és a lapos somysággal... Mert már a legutóbbi, őa divatbemutatókon is olyan prótkisasszonyok Vonultak fel, akiknek megjelenése egyenesen megrázó hátit gyakorolt előbb az egybegyűlt höfyekre, majd — a villámszerűén szerszáguldó — hír nyomán — a teljes ölgytársada- lomra. Bár hihetetlenül Ingzik, de ez esetben nem a ruhák okaák ezt az általános meglepetést, hann elsősorban az őket bemutató mmequinek ... Ugyanis, ezeknek a diva szempontjából százszázalékban kif<ástalan termetű szépségeknek, szemetűnő módon megváltozott az alakjuk Nem mintha molettebbé lettek volní hanem ott, ahol eddig a „nőies fonrk hiányáról” beszéltek; határozottan teltebbé váltak. Ez a divatváltozás aryit jelentett gyakorlatban, hogy az önegtartóztató diéták kora egyelőre lejt. De meddig ... Aggodalmaskodts a hölgyek és miközben a farsang roméit itt-ott cukrossüteményekkel fcozták, fokozott figyelemmel vártáka tavaszi divathíreket. Soha sem hét tudni... Ez esetben azonban a <vat is következetes maradt. Nőies ruhákhoz — nőies alak a jelszava —ovábbra is. Annál is inkább, merla divatstílus a századelejei viseletr emlékeztet. Ez az alak körvonalait é a derék karcsúságát kihangsúlyozó viselet pedig az eddiginél valamivel dtebb alakot láván. Természetesen, na a sokat idézett milói Vénuszéhoz, hanem a kisportolt karcsúnyúlánk prög amazonszobrokéhoz hasonlót... agy „maibb” példákkal élve: az az ide mikor Greta Garbó fáradt s kissé csatos légiességének eléréséért és megirtásáért diétáztunk — egyelőre — ejárt! Ideálként, helyébe az arányo alakú, karcsú, de amellett nőies vonalú Joan Grawford került. És a ne mit szólnak mindehhez? Szó nélkül - sőt ez esetben örömmel — fogadják az ideál változást. Hiszen mindig s legutolsó divatnak van igaza ... Érdekes kakáfrk. A tavaszi divat arra helyezi a fősúlyt, hogy a szabássala díszítéssel, meg magával az anyagai is az alak érvényesülését segítse elő. Ezért hagyott el minden felesleges díszt, ami a derékrészt eltakarhatná. Bizonyos fokig még az öveket is elhagyta és a beszűkítést bevarrások, húzások, külön^— rézsútos anyagból szabott — derékrészek, mellényszerű bedolgozások segítségével pótolja. Hogy a derék minnél karcsúbbnak lássék, hozta divatba a bő és rövid szoknyákat, meg a kiszélesített váll- és ujj-szabást. A felsőrésznél viszont teljesen az 1900-as divat előírásaihoz alkalmazkodik. Egyáltalában nem takarékoskodik a díszítéssel, de, hogy mégis testhezálló legyen és kellően érvényesítse az úgynevezett „nőies vonalat”, húzással vagy bevarrással szűkít. Ez az elgondolás érvényesül nemcsak a ruháknál, hanem a kosztümöknél, sőt a kabátoknál is. Főként a délutániaknál, ahol sűrűn találkozhatunk az úgynevezett „blúzos kabátfazónnal”. Ennek az a jellegzetessége, hogy a kabát eleje és háta kissé bővebben szabott és egy majdnem mell alattig érő magasságú széles övrészbe szűkül. Ezáltal a kabát blúzos jelleget nyer. A szűk és testhezálló övrész valamivel a természetes derékvonalon alul harang- részekből összeállított bő aljba folytatódik. Ennek a tipikusan századelejei szabású kabáttípusnak nagy népszerűséget jósolnak. Igen szép volt egy „komplésított” blúzos kabátmodell, melyet egyik vezető budapesti szalonban láttunk. A kabát egészen sötét búzakék szövetből készült. A hozzávaló ruha viszont három árnyalatú lilával és kékkel mintázott impriméből volt. A kabát bélését pedig imprimé anyagból készült széles keresztcsík apliká- ciók díszítették! Még a bő szabású délelőtti kabátoknál is^ akadnak olyan fazonok, melyek a derék kiemelésére törekszenek. Ez esetben oly módon, hogy a hátrész továbbra is bőven, sőt igen bőven esik. Az elejénél azonban, az oldaltvarrá- soknál átbujtatott öv segítségével emelik ki a derékvonalat... /Megint itt a koleró! Testhez szabott kosztümök és kabátok mellett — a melegebb tavaszi napok „nagy esélyének” tartják a szalonok a fiatalos és kedves bolerós kosztümöket! Ez a szintén századelejei elődökkel rendelkező, de azért majdnem minden tavasszal hűségesen feltűnő kosztűm-változat, e tavasszal annyiban „más”, hogy a bolerója hosszabb lett. Azaz pont a derékig ér. A szoknyája pedig kivétel nélkül harangszabású és — természetesen — igen bő. Egyes szalonok, hogy a szoknya minél bővebb legyen, olyan modelleket is csinálnak, melyeknél a teljes bőségű harangszoknyát fent, mélyen berakják, anélkül azonban, hogy levasalnák! így a szoknya rakott is, gloknis is, hullámzik is és rövidsége ellenére annyira anyagot emészt, hogy akár egy sleppes ruha is kitelne belőle ... Persze a karcsú derék itt is kötelező. Ezt a látszatot, amennyiben a lezser boleró és a nagyon bő szoknya sem „segítik” eléggé; vállbán berakott ujjakkal segítik elő. Egyéb szabály aztán nincs is. Anyagot, színt és mintát tetszés szerint választhatja majd mindenki. De azért a nagy kollekciókban mégis az egyszínű és egészen síma, vagy pedig csak alig mintázott anyagokból készült bolerós kosztümök szerepeltek ! Míg a szoknyánál éppen elég dísz maga a bőségés a harangrészek esése, addig a bolerókat „idegen” ötletekkel is díszítik. Elsősorban gépsteppeléssel. Ez a századelejei díszítés különösen az egyszínű kosztümökön és a boleró- kon szerepel sokat. De szívesen alkalmazzák .a saját anyagából készült és géppel többszörösen levarrt rátéteket. Meg a zeimehenezést és az áttért azsúrszerű hímzést is. Schiaparelli bolerós kosztümjei közül kitűnt egy-egy búzakék színű, melynél a bolerót gépvarratokon kívül, sajátjából bevont gombok díszítették. A kihajtókája pedig moaré bevonással készült. Keskeny csipkebetétekkel mályvaszínű muslinblúz egészítette ki. Az örök kkü?.„. A nagy kosztűmdivatnak hála, az idei tavasszal a blúz még fontosabb szerephez jut, mint eddig. Sőt, mondhatnánk előlépett és szinte „főszerepet” kapott. Mert blúz nélkül oda a hatás. Szép blúz nélkül a legtökéletesebb kösztűm sem „komplett”. Fontosságával párhuzamosan csinosabb és sokoldalúbb lett. Évek óta nem láttunk olyan bájos, aprólékos gonddal és ötlettel készült blúzokat, mint most. A divattervezők felelevenítették mindazokat a hatásokat, melyek valaha is a blúzok díszítésére szolgáltak. Elsősorban a hímzést. A lehelletfínom áttört hímzést! Aztán az azsúrt, a bajszálvékony zeimeheneket, keskeny plisszéfodrokat. És a díszek díszét, a valencien csipkét! Valeneien csipke betéttel és húzott valencien csipkékkel díszített blúzok, a tavasz újdonságai. És nemcsak fehér színben. A Belváros kirakatai telve vannak rózsaszínű,, pasztellsárga, türkizzöld, erős búzakék, narancsszínű, sőt bíborlila li- non-batiszt, meg zsorzsett blúzokkal. A csipkebetétek és keskeny csipkeszegélyek szintén a blúz színében tartottak. Bájosak a húzott, meg a fisü-szerűen keresztezett, muslin kosztümblúzok. Újak és „angolosnak” számítanak a mintás nyakkendőselyem blúzok. Vászon és nyersselyem természetesen ilyen konkurrencia mellett — meglehetősen a háttérbe szorult..« Egyelőre! * Divatképünkön divatos blúz-típusokat mutatunk be. Az 1. számmal jelölt rajz egy kedves pasztellszínű linon- batisztból készült modellt ábrázol, melyet hajszál zeimehenek és húzott va- lencien-csipkefodrok díszítenek. A kettes számúnak búzakék zsorzsett az anyaga és magasan kitöltött kézimunka cakkozás díszíti... A harmadik blúzocskát kockásán futó zeimehenek teszik érdekessé. Minden kockának a közepén egy-egy áttört madeira petty van! A négyesszámú model elszórt, fehér alapon kék pettyes egymás mellé hímezve pettyek ismét- zsorzsetből készül. A szegélyén sűrűn lödnek meg. Az ötös blúzt húzott disz teszi jellegzetessé. A hatos — apró mintás nyakkendő selyem modelt — viszont érdekes csukódás és nagy szalagcsokor. Az utolsó blúz pedig fisűsze- rűen kereszteződik. Az ülő ábra sötét búzakék színű, steppelt bolerós együttest visel. A blúza lila és kék csíkozású. Radványi Magda. Ellenséges tervek és gépesített seregtestek A világháború elhúzódásának, tehetetlen állásiharcainak tanulságai arra a meggondolásra késztették a hatalmakat, hogy háborús konfliktus esetén egymás mi- minél nagyobb meglepetése céljából a fegyveres összeütközést, a másikat megélőévé kezdjék meg. A háborús előkészületeket a hiradótechnika és a kémszolgálat mai fejlettsége mellett eltitkolni nem lehet, de ez napjainkban különben is olyan általános jelenség, hogy nem ebben rejlik a meglepetés ereje és lehetősége, hanem az ellenségeskedés kezdetének időpontjában. Ez pedig adva van, mert ebben a tekintetben a repülő erők és motorizált csapatok mai gyorsasága mellett 1—2 napi időbeli különbség elegendő ahhoz, hogy az ellenséget a megelőzéssel meglepjék és a kezdeményezés megragadásával az ellenség szándékait és terveit halomra döntsék. A kezdeményezés megragadása azért is fontos, mert minden állam igyekszik az ellenség területére átvinni a háborút, hogy saját országát megkímélje legalább a földi erők mindent feldúló harcától, ha már a légi erők rombolásaitól egyik fél országa sem maradhat mentes. Ennek az újszerű háborúbevezetésnek eszközei a gyorsseregtestek, ezek között is elsősorban a motorizált és mechanikáit csapatok és a légi erők. Azonban ezt a módszert sem lehet biztos receptnek tekinteni, mint semmit a háborúban, mert ez ellen az úgynevezett megrohanás „lerohanás” ellen viszont minden állam igyekszik védekezni a határ megerősítésével és pedig több mélységbe telepített erődvonal- rendszerrel a földi erőkkel szemben, a légi erők ellen pedig aktív és passzív légvédelemmel. Aktív a légelhárítás vadáss repülőkkel és légvédelmi tüzeszközök- kel, passzív a fontos tárgyak elrejtésével és bombabiztos óvóhelyekbe való helyezésével. Természetesen nem szabad azt képzelni, hogy egy ilyen lerohanás nem sikerülte esetén is eldönti a háború sorsát. Ez a lerohanás nagy erőviszonyok között csak azt a célt szolgálja, hogy a tömegerők részére kedvező feltételeket és mozgási szabadságot teremtsen és ezáltal a háború időtartamát megrövidítse. FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőség: és kiadóhivatal, Bp, VIII, József-krt 5. Telefonszára: 144-400
