Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-02 / 76. szám

­1939 , ÁPRILIS 2. VASÁRA TEHHDEfcl IRMJ> 21 A ..MCtŐtÉOES ANYA" MllNKÁt 426 NAPOI HÖHES VÉDELME IRTA: DR. VEtíEY ZOLTÁN (Munkács minkori hős védői emléiek.) Rákóczi 1708. végén a sápataki or­szággyűlésen törvényt hozat, hogy a nemzet minden pénteket böjti és bűn­bánattal üljön meg, mivel „in 8 szent felségének bűneinkért feige dt sok ha­ragját gok kázusokban péntei leginkább tapasztaltuk”. A mélységei vallásos­lelkű fejedelmet az a hit vete ennek a törvénynek a meghozataláraiogy a bű­nökbe süllyedt nemzetet az íni bölcses­ség Krisztus kereszthalálán.' a napján, pénteken figyelmezteti osfcsapásaival, hogy térjen vissza az erény jára. A na­ponként meditáló Rákóczinafeltűnhetett a balsorsos eseményeknek epeesése pén­tek napjával, A közelmúlt <k „kázusa” között bizonyára gondolt Ta a pén­tekre, amelyen a szégyenlete vasvári bé­két írták alá. Ez töltötte ellyan keserű­séggel a kedélyeket, hogy :étségbeesett tervek születtek, mintha «kinek sem lenne már veszíteni valójaEz a péntek indította meg a lavinát, ailynek sodrá­ban nagyatyja, Zrínyi Péter fejét, nagy­anyja, Frangepán Katalin eszét veszí­tette és amely atyjától, I. Ikóczi Ferenc­ied 400.000 forint bűndíjaVitt el. Pén­tek volt a nagyszombatisata napja, amelyben Rákóczi és Berinyi Heister- rel szemben súlyos veresége szenvedett és így 1704, a höchstädti csatesztendeje el­múlt anélkül, hogy a maprság döntő győzelmet szerezhetett vaa. Pénteken volt 1708 derekán a tncséni csata, amelyben a kuruc had ú: szétszaladt, hogy a gyalogságot még a év végére sem lehetett összeszedni. De bizonyára ott égett a fejedelem lelkébenannak a pén­teknek emlékezete, amelyeiédesanyja 426 napi dicső ellenállás után ladta a hősie­sen védelmezett Munkács várát Car aj a császári tábornoknak. Ez • péntek fosz­totta meg a gyermek Ráiczi Ferencet a legjobb, legszeretőbb éősanyjától, aki­vel aztán csak 47 év mul\ a sír nyugal­mában egyesülhetett. Nefvenhét éven át úgy élt az édesanyja jpe emlékezeté­ben. mint ahogy Munkái bástyafokán vésődött belé. Nem is emti másképpen, csak így: „ma mére glovuse”: az én dicsőséges anyám. És 25(év múlva is ennek a dicsőséges anyáik látja a leg- tragikuabb sorsú magya nőt az egész magyar nemzet. Az egész Európa a legn?yobb csodálko­zással figyelte két éven táazt az egyenet­len küzdelmet, amelyben egy gyönge nő gyermekei érdekeinek véelmében, mint szuverén hadviselőiéi száott szembe a hatalmas német-római (ászár és ma­gyar király ostromló hiúval. Európa jobban bámulta Zrínyi Ilcua hősiességét, mint 120 évvel előbb a zigeti veszedel­met. Német, francia és engyel _ földön dicsőítő költemények járta ezájról-szájra és az egész világ részvéte kísérte a Mun­kácstól Becsig vivő tragius úton a hős asszonyt és két árváját. Thököly csilaga lehanyaftk 1682-ben és 1683 tavasán delelt Thö­köly csillaga. Választ hatot a fejedelem és a magyar király címe között, a török királyi jelvényekkel tüntette ki, szeren­csés házasságában magihoz kapcsolta az ország legszebb és lejgazdagabb asz- szonyát és a Rákóczi név varázsával erő­síthette tekintélyét. 1:83 szeptembe­rében Bécs alatt ez a sxrencsecsillag le­hanyatlott. A török uralni rendszer belső rothadtsága nyilvánvalóvá vált és bár Lipót még ingadozott béke és háború kö­zött, az ébredező európai szolidaritás már útnak indult, hogy a középső Duna-me- dencét, az „antemurale et propugnaculum christianismi”-t felszabadítsa a másfélév­százados török uralom alól. A magyar lé­lek tragikus dilemma elé került. Egyik oldalon a politikai elnyomás és gazdasági kifosztás, a -másik oldalon az ázsiatizmus uralma „Két hatalom fekszik reánk ve­szedelmesen, akár a német, akár a török győz, a súlyos következményeket a ma­gyar érzi meg", — írja Thököly egy len­gyel főpapihoz, amikor 1684 nyáréi meg­kezdi alkudozásait Lipóttal. Becsben volt ugyan pártja a kuruc királlyal kötendő megegyezésnek, de a másik párt győ­zött, amely gyűlölte Thökölyt. Követeit te­hát 1685-ben elutasították, de híveinek amnesztiát hirdettek. A hadiszerencse a császáriak oldalára szegődött, elesett Eper­jes, bár a nők is hősiesen védelmezték, utána meghódolt ónod, s október elején Caprara, „a király képe” dicsekedve je­lentheti, hogy a legvitézebb kuruc pa­rancsnok: Petneházy Dávid ezeres-kapi- tány egész népével megtért. Egymásután hagyták ott Thökölyt legkiválóbb emberei és Október közepén Felsőmagyarország kulcsát, Kassát vette ostrom alá Caprara, amelyet Fajgel Péter védelmezett 2000 főnyi őrséggel. Thökölyt elfogja a török Thököly, aki családjával szeptember vége óta Munkács várában volt, tudta, hogyha Kassa elveszett, akkor ügye tel­jesen reménytelen és ezért Oszmán egri pasától, majd Ahmed váradi pasától kér segítséget. A végbeli török pasák ékkor megkapták már a magyarországi török hadak fővezérének, Sejtén Ibrahim szer- dárnak parancsát, hogy Thökölyt, ahol érik, fogják el ég verjék bilincsbe. A szer- dár ismerte urát, IV. Mehemet szultánt, tudta, hogy a csatából élve menekedett hadvezér nem számíthat irgalomra. Úgy gondolta, hogy inkább Thökölyt, mint a saját fejét dobja oda áldozatul. Tudta, hogy a kuruckirály a bécsi kudarc óta népszerűtlen a portán és Konstantiná­poly népe is átkozza, Carafá elárulta neki Thököly multéví titkos tárgyalásait is és igyekezett elhitetni vele, hogy békét csak úgy nyerhet, ha Thökölyt kiszol­gáltatja. Thököly talán sejtette a reá vára­kozó veszedelmet és ezért tusaként hűsé­géért mostohafiát akarta a török kezére adni. Zrínyi Ilona szeretete most állotta ki a legnehezebb próbát. Szerette a fér­jét, nemrégiben írta neki, hegy: „élet vagy halál, semminemű félelem, sem nyo­morúság engemet kegyelmedtől el nem re­keszt. Csak éppen kegyelmed el ne hagy­jon, én ha gyalog is. kész vagyok el­menni, valahun hallom Kegyelmedet lenni. Vajki nagy dolog veit minden időben az igaz szeretet...” Szeptember 26-áhak éjszakáját könnyek között, virrasztva töltötte az anya ... Reggel már elő is ve­zették a paripáját. A kis Rákóczi örült, hogy a legszebb paripát adják alája. Hű nevelője, Badinyi János beszaladt a vár­kápolnába, hogy kis uráért misét mon­dasson. Az imádság és az anya fájdalma használt. Thököly felpattant a lovára, de kijelentette, hogy Ferkó itthon marad. Káliénak fordította a ló fejét a kuruc­király, onnét kíséretével megindult Várad­nak. A basa a városkapu előtt nagy pom­pával fogadta. Serege kiinn maradt a vá­ros előtt, ő maga követte a basát. De a vendégség fogságra fordult. A basa aztán a hű bajtársat, Petrőczyt is behívta be­csületszóra. ,,Látod~é, milyen állapot­ban vagyok ? — szólt hozzá a megalá­zott fejedelem. — Azért, mert hazámat meg akartam menteni, elvesztem.“ Pét- rőczy sietve vonult el Várad alól, Thö­köly t pedig még aznap este a basa házától a várba kísérték s még durván taszigál- ták is. Aztán vasba verték, karjait hátra­kötözték, hatodmagával szekérre rakták és útnak indították Belgrád felé. Kassa meghódol Mint a futótűz terjedt szét a kurucok között vezérük meggyaláztatásának a híre. Alig egy hete ostromolta az erős Kassa városát Caprara. ,„Kétségbeesett nép vm ott, amely hazája szabadságáért és lelkiismerete függetlenségéért küzd“ — jelentette a brandenburgi követ az urá­nak. Hónapokig tartó ostrom is alig ve­hetett volna erőt rajta, de arra a hírre, hogy Thökölyt bilincsbe verte a török, megnyíltak a kapuk. Október 25-én Kassa megadta magát és két hét alatt sorjában hódolt meg Szádvár, Regéc, Patak és Ung- vár. Olyan nagyjelentőségű esemény volt Kassa meghódolása, hogy külön futár vitte meg a hírt Rómába, ahol megkondultak a harangok és XI. Ince hálaadó istentiszte­letet tartott. Sejtán Ibrahim szörnyű bak­lövést követett el, mindenki nevetett rajta. A brandenburgi követ írja: Most már megtarthatja a török a lenyúzott rókát, ha a bőre — t. i. Kassa — a császár ke­zében van. A varsói francia követ azt írja urának, hogy Isten a kereszténység hasz­nára megvakítatta a törököt. Most már csak úgy özönlött a kuruc a császáriak táborába. ,,0!y nagy számban jönnek át hozzánk a fegyveres magyarok — írja a kassai táborból egy német tiszt, — hogy több gondot adnak, mintha nyílt ellensé­geink volnának.“ A munkácsi sziklabásfya Csak Munkács állott még, mint Thö­köly fejedelmi hatalmának utolsó marad­ványa. Nem oly helyen és nem úgy volt építve a vár, hogy könnyen meghódoljon. Mocsaras rónaság vette körül, úgy, hogy nyáron alig lehetett eljutni a sziklahegy­hez, amelynek tetején emelkedett a három részre osztott erőd. Hármas körfal övezte s átjáróhídak vezettek az egyes részek­hez. A várhegy alatt szaladt körbe a pa­lánk, a magyar módra készített agyagfal, amelyet két oszlopsor közé dögönyöltek és földbástyákkal láttak el. Messziről a pa­lánk is kőfalnak tetszett, az ágyúgolyóbis nem tett kárt benne, csak porzott a nyo­mán. A palánk mögött a hegy aljáig te­rült el a külső vár, amelyet abban az idő­ben huszárvárnak, vagy katonavárosnak | hívtak, mivel itt volt a lovasnép szállása és itt az istállók, hogy könnyen lehessen kirontani a várból. A palánkét széles árok övezte s a külső vízárok partján is sűrűn egymásmellé állított karók, az úgyneve­zett latorkert védte az árkot a lecsapolás- sal szemben. A várhegytől egy puskalö- vésnyire folyik a Latorca vize. Élelemmel, lőszerrel gondosan el volt látva Munkács erőssége, amelyet bevehetetlennek tartot­tak. Ereje azonban nemcsak falaiban és bástyáiban volt, hanem 4000 főnyi vitéz népében, amelynek élén a híres vitéz Ra­dies András állott és olyan kiváló hadna­gyok, mint Nemessányi Bálint, Madúcs Péter, Kellemcssy János, Dévay Tamás vi­tézkedtek mellette. A „város asszonya" De a védelem lelke a „város asszonya", Zrínyi Ilona volt. Ö Munkács várába nem mint Thököly hitvese, hanem mint a Rá- kóczi-árvák gyámja zárkózott. Gyámsága „törvény és természet szerinti“ volt és amikor Thökölyhez férjhez ment, a király gyámi hivatalát elismerte és megerősí­tette. A tizenhetedik század nagyasszo­nyai tartották rendben a birtokot, ők gon­dozták a vagyont, míg férjük csatán volt, vagy az ország gondjaival bíbelődött. Jo­gaik védelmében nem ismertek tréfát. Zrínyi Ilonának jó iskolája volt a nagy­asszony, Báthori Zsófia mellett, aki azzal fenyegette meg a birtokát háborgató buj­dosókat, hogy ahány házat megégetnek, annyi kálvinista prédikátort ölet meg az égetésért. Ebben a kérdésben annak a kor­nak asszonyai nem ismertek tréfát és Zrí­nyi Hona házassága előtt még Thökölynek is felhányta, hogy őneki, „a város asszo­nyának“ híre nélkül parancsolgatott. Most is városának asszonya akart maradni min­denáron. Megszállják a vár alját November elején már megérkezett a megszálló had Munkács alá és Caprara udvarias levélben szólította fel Zrínyi Ilo­nát a vár feladására, de ő minden aJ,kadoT zást elutasított s a férje iránti hűséget sem akarta megszegni. „Ha megcsalta volna is őt a török, neki keresztény hű­séggel tartozik, — válaszolja — amelyet nem szeghetek meg s megszegni nem_ aka­rok A hitvesi köteléket, amely hozza fűz, csak a halál bonthatja fel. Vinculum hoc sola mors dixrumpet...“ Ha tehat a kí­mélet őiránta csak akkor nyilvánul meg, ha sorsát elválasztja a férje sorsától, ak­kor a kíméletből nem kér. Gyermekei azonban ártatlanok s a császáriak .tagra* lanul foglalják el a Rákóczi-árvak birto­kát. Nem hiszi, hogy a császárnak es tá­bornokainak díszére válik, hogy fegyverü­ket egy gyönge nő és árvái ellen: fordít­ják. ö maga pedig — bár csak gyönge no _ meg fogja védelmezni a várat. Az elutasításra Caprara tisztjei meg­szállották a környéket. Feleslegesnek tar­tották az erős vár véres megostromlasat. A felszabadító háború során is a varak nagyrészét megszállással, kiehez tetesse! hódították meg, részben mert gyalogsá­guk nem volt elég erős, részben pedig a lőszer is hamar kifogyott. A haditanács pedig bízott benne, hogy az egyszerű meg­szállás is jobb belátásra bírja Munkács őrségét, hiszen „die Weiber darbst das Commando führen..Eleinte tehat arra szorítkoztak, hogy a várbelieket a vidék­től elrekesszék s ezért a kapuval szemben erős sáncokat építettek. A várbeliek Bon­ban február 4-én kitörtek es ket ferUly óra alatt kivágták a sáncból a nemet t, 115-ből egy sem szaladt el, 11 rabot ej­tettek a többit két kapitánnyal együtt le­vágták Bár a sáncot utóbb egy vasas zászlóalj visszafoglalta, a várbeliek mégis találtak módot a vidékkel es Thokolyvel való közlekedésre. Parasztruháiban szoktok ki a követek, a rét ingoványos négykéz­láb tették meg az utat az erdo surűjeig, volt olyan is, aki kilencszer megjárta ezt az utat és sohasem vesztett rajta. Thököly újra szabadon Thököly rabsága közben végétért. A tő­rök belátta, hogy milyen nagyot tsvedett, amikor a kuruckirály rabságba ejtosevel szétzüllesztette a íölkelők sereget. Sej tun. Ibrahimot a szultán megfojtatta, Tho- kölyt pedig az új szerdár fejedelmi pom­pával küldötte vissza Váradra, ahová ja­nuár végén vonult be. De az elkövetett hi­bát nem lehetett jóvátenni, Thököly vis­szatérése nem volt olyan, mint az elba hazatérés. Nem fogadtak lelkesült töme­gek régi hívei közül alig egynéhányon hallgattak hívó szavára. Fejedelmi rnelto- sáq helyett alárendelt szerep varakozott reá, egyszerű főtiszt lett a szultán serege­ben. A fogságban is folyton Munkács megsegítésére gondolt és abban remény­kedett, hogy ha szabadlábra kerül, tíz nap alatt felszabadíthatja (lunkácsot De hiá­ba rimánkodik a váradi basanak segít^- gért, a török most is azt varja to.e, hegy ő adjon segítséget, nemhogy ot sagitse . Már februárban ketsegbeesetten >rP a; új szerdámat: Jaj, hová legyek hatoe- ségem gyermekem az ellenseor kezere rüta bf nem tud segítséget vinni, hraba hívja és várja őt „jó szívvel a rongyos várija“ felesége és mostohafia. Kezdődik az ostrom A téli ostromzár nem járt eredménnyel, nem törte meg az ellenállást és ezert Cap­rara 1686 március 10-en maga szállót táborba Munkács alá azzal az elhatáro­zással, hogy ostrommal-vmja meg a varat Újból felszólítja a hőslelku asszonyt a var feladására. A válasz megint tagadó. többi várainknak elveszte, sem az ostrom félelme nem kényszerít arra, hosy ^re' lejtkezzem arról, amivel g^mekmmnek tartozom.“ Ezen a napon, 1686 marews Idusán Zrínyi Hona Mtüsette Munkás bástyafokaira a vörös lobogot, az «totóo vércsöppig tartó ellenállás jffj es. bástyáról egy-egy lövést tetetett. ^r\ megkezdődött a hat héten és öt napon at tartó kemény ostrom. Éjjel-nappal■ J«**®*" tálf a súlyos lövedékek, 9y^}o golyóbisok kögolyók a vár falaira ostrom ideje alatt 700 , ,, be a német, a legtöbb 130 fontos, de voU nagyon sok kétszáz fontos is. Nem ,re”^. hette meg azonban a derek v^oket, n-- a város hőslelku asszonyát, sem a gyér mek“t Zrínyi Ilona rettenthetetlent Út körül' a falakat, buzdította a védoue^ F<?v áevúgolyó Nádasdyné cselédjenek a Feft S !. «.? sasreöcséüen terem- tés agyveleje ruhájára fröccsent. ,, nem to tartottál pajzsot az ágyúgolyó elé” ’ _ írja önvallomásaiban a fiú, aM igen gyakran ott van édesanyja mellett a fütyülő golyóbisok kozott.^ Március 27^ . tizedik születésnapján Ferkei azt a k-gj kérte, hogy tovább maradhasson a bás­tyákon. Három nap múlva a leghevesebb volt a bombázás. Rettentő , flf 12 óÍm­mozsarakból löm a nemet, s deli 12 0^ 77 bumbit, 2 tüzeslabdát es 2 követ do­bott be. Az április 14-iki bombázáskor az egyik kéfcszárfontofl bumbi kereeztultórte az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom