Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-28 / 96. szám
Előfizetési ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 8.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP JfSzerkésztőség és kiadóhivatal: Budapest,Vili. Kerület,Jőzsef-kőrűt5, szám Telefon: 144-400 o Telefon; 144*400 A Felvidék a felvidékieké! (d) Bizonyára sokan, lesznek, akik e címet olvasva, fölényesen fölteszik a kérdést: miféle vicinális Monroe-elv ez, mért akarnak a felvidékiek minden áron elszigetelődni, újfajta felvidéki gettót csinálni? De jogtalan a kérdés: ezt a jelszót nem a felvidékiek találták ki, hanem első hangoztatója a magyar kormány volt, még mielőtt a Felvidék magyar részét visszacsatolták volna az anyaországhoz. A Felvidék népe még a magyar rádióból és a Prágai Magyar Hírlapból értesült erről a jelszóról, amelyet Teleki Pál akkori magyar kultuszminiszter rendelete emelt kormányzati elvvé, kimondván, hogy a felszabaduló vidéken elsősorban a felvidéki tanerők jutnak álláshoz, és csak miután minden jogos felvidéki igényt kielégítettek, jöhetnek tekintetbe a Felvidékről elszármazott anyaországi pályázók és csak harmadsorban a tősgyökeres anyaországiak. A Felvidék népe az édes haza gondoskodásának megható és gyengéd megnyilatkozását látta ebben a kormányzati elvben és természetesen a legnagyobb hálával és lelkesedéssel fogadta. Ezt a gyengédséget már csak azért is kiérdemelték a felvidéki magyarok, mert hiszen a cseh uralom mintegy 15 ezer közalkalmazotti állástól ütötte el őket, a csehek kivonulásával megüresedő helyek tehát a felvidéki kárvallottakat illették meg. Ezzel az elvvel indult meg a fölszabadulás után a felvidéki közélet átszervezése s ez az elv van érvényben a mai napig is. Éppen ezért nagy csodálkozással olvastuk egyik felvidéki lapban, hogy Abaujtorna vármegye közigazgatási bizottsága föl- iratban azt kérte a kultuszminisztériumtól, hogy a tanítóság igazoltatását sürgősen intézze el és az eljárás eredményeként megmaradó tanerőket haladéktalanul helyezze el a bécsi döntés előtti Magyarország területére. Ez természetesen azt jelentené, hogy a csonkahazába átvezényelendő felvidéki tanítók helyét anyaországiakkal töltenék be. Ez ellen a terv ellen elsőnek Kovács Gyula, a SzKIE szellemi vezére emelt szót az egyik budapesti hetilapban. A tanítók tömeges áthelyezésének, mondhatnék: deportálásának terve meglepő. És csodálkoznunk kell azon, hogy ezt egy felvidéki jellegű megye szerve javasolja, mert hiszen ez a javaslat éppen az ellenkezője, a megtagadása, elvetése annak a nemes irányelvnek, amit a „Felvidék a felvidékieké” jelszó formájában éppen a volt közoktatásügyi miniszter, Magyarország jelenlegi kormányelnöke kezdeményezett. Ezen bizonyára maga Teleki fog a legjobban elcsodálkozni s őszintén megvallva, nem is merjük autentikusnak tekinteni a szóban forgó terv hírét. Mert igaza van abban Kovács Gyulának, hogy ez hallatlan mérvű bizalmatlanság lenne a felvidéki magyar tanítósággal szemben és lebecsülése annak a kultúrmunkának, amelyet a magyar tanítóság az elnyomatás ideje alatt a magyar művelődés érdekében és a magyar lélek megtartása végett végzett. A SzKIE munkájában a magyar lelki- pásztorok mellett mindig ott voltak a küzdelem első sorában a magyar katolikus tanítók, a SzMKÉ-ben is kivették részüket, ők rendezték a magyar szó Létrejött a megegyezés a képviselőház és a felsőház között a zsidójavaslat módosításában Az albizottság; módosító javaslatát 149 szavazattal 59 ellen elfogadta a két Ház közös bizottsága — Ä képviselőház formális ülést tartott Jövő hétre várják a Ház feloszlatását A képviselői .zban ma igen élénk és népes ülést tartott a képviselőház és felsőház együttes bizottsága, hogy létrehozza & megegyezést a két Ház között a zsidójavaslat módosítása tekintetében. Jelentettük, hogy az együttes bizottság albizottságot küldött ki, melynek feladata volt, hogy javaslatot készítsen a módosítás szövegé, ről. Ez az albizottság csütörtökön délelőtt ülést tartott és miután a szövegezéssel elkészült, előterjesztette javaslatát az együttes bizottságban, amely végül is több felszólalás után 149:59 arányban megszavazta az álbizottsági javaslatot. Délben tizenkét órakor a képviselőház formális ülést tartott s minthogy addigra még nem végezett az együttes bizottság a módosítás letárgyalásával, a képviselőház úgy határozott, hogy holnap, pénteken ugyancsak formális ülést tart, amelyen a további teendők felől határoz, vagyis napirendre tűzi — vagy a szombatra, vagy a jövő hét elején valamelyik napra — az együttes bizottság tárgyalásáról szóló jelentést, illetőleg a zsidójavaslat közös megegyezéssel létrejött új módosítását. A Ház folyosóin úgy a képviselőház, mint a felsőház tagjai igen nagy számban jelenték meg. Hosszú idő óta nem volt ilyen mozgalmas élet a parlamentben. Az érdeklődés azok felé a hírek felé fordult, amelyek a közeli házfeloszlatásról és a választások kiírásáról szólották. E hírek szerint á' jövő hé közepén megtörténik a Ház felasüatám. Más hírek viszont már azt is tudni vélik, hogy már ezen a héten, szombati napon megtörténik a Ház feloszlatása. Ennek azonban technikai akadályai vannak, mert legkorábban szombaton lehet letárgyalni á zsidójavaslat módosítását. A képviselőház mai üléséről, a bízott* sági tárgyalásokról az alábbiakban számolunk be. Az albizottság ülése A képviselőház és a felsőház együttes bizottsága csütörtökön délelőtt Péchy László elnökletével, folytatta szerdán félbeszakított tanácskozását. A kormány részéről jelen volt Teleki Pál gróf miniszterelnök, Tasnádi Nagy András és Jaross Andor miniszterek. Az ülés elején Mokkái János előadó ismertette az együttes bizottság által kiküldött albizottságban elfogadott kompromisszumos javaslatot, amelynek felolvasása után Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás szólalt fel. Serédi bíboros hercegprímás elfogadja a kiegyenlítő javaslatot Fenntartja a hercegprímás azt az elvi I álláspontját, amelyet a zsidótörvénnyel kapcsolatban a felsőház plénumában és bizottságai . ülésein ismételten kifejtett, mégis tekintve egyfelől azokat az okokat, amelyeket az egyeztetési eljárás során felhoztak, továbbá azt a készséget, amelyet az igazságügyminiszter közvetítő javaslavédelmét szolgáló népi színelőadásokat, a gyöngyösbokrétákat, a helyi és országos dalosünnepeket. Mennyi megható példát tudok felhozni magyar tanítókról, akik titokban adatokat szolgáltattak a Prágai Magyar Hírlapnak a Slovenská Liga magyar- ellenes terveiről, hogy idejében leleplezhessük és megakadályozhassuk őket. És hány tanító volt, aki a Kis Magyarok Lapja mozgalmába egész iskoláját bekapcsolta s a cseh spiclirendszer ellenére szinte hivatalos jelentéseket küldött kitüntetendő kismagyarjairól az irredenta vád alatt álló ellenzéki magyar lapnak. Igaza van Kovács Gyulának abban is, hogy a felvidéki tanítók legnagyobb része azért is elmozdíthatatlan, mert egyházi tanító. Elválaszthatatlanul összenőtt az egyházi iskolával és egyházközséggel. Mert az elnyomás minden erőfeszítése sem tudta megtörni az egyházi iskolákat, nem sikerült a teljes államosítás terve, az iskolák többsége ma is egyházi. A felekezeti tanerőket nem lehet csak úgy egy tollvonással áthelyezni. Az egyházaknak is szavuk van a dologhoz. A kultuszminisztérium sokkal jobban ismeri a helyzetet és a helyzetből adódó feladatokat, semhogy ilyen komolytalan ötlettel komolyan foglalkozhatna. Megfelelő ember a megfelelő helyen, ez a helyes elv a személyi kérdések intézésénél s ma még annyi sok eltérés van a felvidéki és anyaországi viszonyok között, hogy bármennyire kívánjuk is a két felfogás teljes egybeolvadását, ezt nem lehet úgy siettetni, hogy a felvidéki közalkalmazottakat egyszerűen egész tömegükben az anyaországiba vezényeljük és a helyükbe csupa anyaországiakat vezényelünk. így egyik sem volna a maga megfelelő helyén. Balognak érezné magát jó sokáig az új helyen, mert jó idő telik el, amíg beletanul az új helyzetbe. A felvidéki szakerő — akár tanár, akár közigazgatási szakember — sikeresebben dolgozhatik a maga szülötte földén, a Felvidéken, s anyaországi pedig az anyaország adottságai között. Ezért csak olyan minimális mértékben kell keverni és cserélni őket, amennyire ezt a kiegyenlítődés, az egységesülés ügye megkívánja. Mert a nagyobbmérvű csere éppen az ellenkező lélektani hatást váltaná ki, mint ahogy a túlnagy adag kovász is ellentétes eredményt ér el. A Felvidéket nem lehet a felvidékiek nélkül kormányozni, mert csak a felvidékiek értik azt a hangot, amelyet a Felvidék népe legjobban ért meg. Nem állítjuk, hogy az anyaországiak nem tudnának szólni a felvidéki vox humana hangján. Korántsem. De tagadhatatlan, hogy a felszabadult vidék népe nemcsak nyelvészeti tekintetben beszél más táj- szólást, nemcsak nyelvészeti tekintetben kerültek itt vissza az anyatörzshöz ízesen beszélő kisalföldi, palóc és felsőtiszai nyelvjárások, hanem az egyes emberek és a. társadalmi rétegek közti
