Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-26 / 94. szám

1939 ÁPRILIS 26, SZERDA Rozsnyó zászlódiszben fogadta az első filléres vonatot Ötszáz pesti vendég gyönyörködött Gömörország hegyeiben Rozsnyó, Április gg. Kora hajnalban a Keleti pályaudvar tágas csarnokában gyü­lekeztek Gömörország pesti szerelmesei, akik már az első jelentkezési napon elkap, kodták utolsó darabig a „gömöri filléres vonat” jegyeit. Legtöbbje az utasoknak gömöri gyökérből származik, de voltak olyanok is, akik még sohase látták a le­gendás szépségű Gömörország hegyeit, barlangjait, völgyeit, pigztrángos patak­jait és tündéri gyöngyszemét: a kraszna- horkai vá', *... Öt óra körül indult el az első filléres vonat Gömörmegye városai felé, összesen 19 hosszú kocsi, zsúfoltan megtelve. Salgó. turjánig álmosan telt el az út, de onnan kezdve már mindenki az ablak felé tódult, hogy láthassa a féléve felszabadult tria­noni határt, amely Somoskötői kezdve fő­leg a hírhedt cseh betonerődök végtelen láncolatában mutatkozik meg. Füleknél a hosszú szerelvényből lekapcsoltak öt ko- csti, amely Losoncra robogott tovább. Fe. lednél is búcsút vesz hat kocsi és indul Gömörország fővárosa felé, Bátyiba. Hová? Rimaszombatyiba ... A többség azonban tovább tartott Rozsnyó felé, a magasodó gömöri hegyek világába. A meg­maradt nyolc kocsi szüntelen a szomorú emlékű trianoni határ mentén fut, sűrí­tett betonerődítmények között. Az utasok képzeletét izgatni kezdi a halálmezőnek ké­szült táj,.. Vannak olyanok is, akik han­gosan megmondják véleményüket és köve­telik, hogy eteket a cseh hadászati ponto­kat mielőbb szét kell rombolni. Tornaija körül az utasok zúgolódnak, mert még alig látnak, magas hegyeket. Síi. vidéken fut a vonat, jobbra-balra dimbes-dombos a táj, a pestiek bosszankodnak, mert azt gondol-, ják, hogy becsapták őket, mikor a magas hegyekkel csábítgatták a „filléresre”. Varga Sándor dr. budapesti tanár, Gö­mörország hegy- és vízrajzának, változa­tos flórájának kitűnő ismerője azonban megnyugtatja és türelemre inti a pesti utasokat, miközben észak felé mutat, a Királyhegy felé, amelynek csúcsain hó­foltokat csillogtat a ragyogó napfény. Pel- sőcnél m kezdődnek a komoly hegyek, az igaziak, nyolcszáz méteren fölül! Szűkül a völgy is, a ravasz Sajó meghunyászkodva a sínpárok mellett folydogál. Berzéténél egyszerre kitárul 814 méter tengerszinti magasságban a megejtő völgykatlan, ame­lyet a Gömör-Szepesi Érchegység csúcsai karimáznak be, délről magas fennsíkokkal. Erről a völgyről írta Petőfi, hogy olyan, mint. a ko'.dús kalapja, amelyben Rozsnyó rétkrajcárként ragyog. A rézkrajcárt bi­zony azóto már évszázadok történelmi pa­tinája vonta be. Az érkező utasnak ez a táj fel 'tkotetlen élmény. Berzétén túl az o' ár: rozsnyói völgykatlan panorámája hirtelen tárul a szem elé, mindent egy­szerre látni köröskörül: a szilied fennsí­kot, az Ivágyót, a Bányaoldait, a Kálvária hármas csúcsát, mindjárt mellette Rozs­nyó bőséges őrét: az 1236 méter magas Pozsálót, Ettől keletre kanyarog a Pi- pityke és a Csükerész. Az utasok közül egyszerre valaki hirtelen felsikolt a vonat­ban: — Ni- ott a vár, a krasznahorkai vár!... Minden’-i látni akarja és az ablakokhoz tódulnak, hogy szinte már oldalt billen az egész vonat. Még egy fordulás a Néhrer- kast'ly c’őtt és valóságos lombos fasátor alatt gövdől be a pesti vendégek kocsija a rozsnyói állomásra. ,, Húsz éve vártunk e re a vonatra“ A kis mozaik-szerű pályaudvar perron- ján hatalmas tömeg szorong: a fél város, a másik fele pedig fent várakozott a Rákó- czi-téren. Megjelentek az első rozsnyói fil­léres vonat fogadtatásán a város politikai és katonái előkelőségei, Langhoff er László dr. főszo’gabíró, Rigó József dr. főjegyző cs Majkuth Albert városbíró vezetésével^ a városi tanács, Madách József dr. rendőr­kapitány és Esze János dr. rendőrfel­ügyelő, Hevessy László volt főispán, az Egyesült Magyar Párt gemöri elnöke. Ott láttuk a nőegyletek kiküldötteit, a rozs- [ r.véi • vitézi székének hadnagyát, Alt Jánost, a helyi sajtó vezetőit. Festői dísz- I egyenruhájukban felsorakoztak a bokrétés bányászok, előttük a bányászzenekar és a • rendfenntartást az Andrássy-cserkészcsa- pat három raja és a „Nagyasszony”-leány- C3erkészcsapat tagjai végezték boldog örömmel. Mikor a mozdonyvezető utolsót fékezett, a bányászzenekar rázendített a Rákóczi- indulóra, amit bizony alig lehetett hal­lani, mert a rozsnyóiak már sírva-nevetve, vidám, boldog kiáltozással ölelgették a húsz év óta nem látott pesti vendégeket. Pár pillanatra mégis csönd lesz és Rigó József dr. főjegyző a következő meleg sza­vakkal köszönti a filléres vonat utasait: —; Igaz, magyar testvéri szeretettel üd­vözlöm Rozsnyó város nevében az érkező vendégeket. Húsz év óta vártunk erre a vonatra, amely újra elhozza városunk ősi falai közé a kedves pestieket. Rozsnyó a cseh húsz év alatt színmagyar maradt minden terror, börtön és üldöztetés elle­nére is. A csehek igyekeztek visszafejlesz­teni a magyar életet és ennek nyomai, sajnos, még ma is meglátszanak. De ha szegénységét takargatja is Rozsnyó, kör­nyéki szépségeit annál dúsabban, annál bőkezűbben tárja önök elé a természet. A teremtő Isten csobogó forrásokkal, gazdag erdőkkel, magas hegyekkel, fenn­síkokkal, barlangokkal, pisztrángos pata­kokkal áldotta meg városunk határait. Érezzék jól magukat ebben a csodálatos szépségű világban és térjenek vissza mi­nél többször közénk! Az üdvözlő szavakra a pesti vendégek nevében Anckner Béla, a Magyar Tu­rista Élet szerkesztője válaszolt, hálásan köszöntve Rozsnyó lakosságát, amely húsz év nehéz cseh elnyomatása alatt is meg­maradt mindvégig magyarnak. Az érkező vendégek soraiban melegen üdvözölték Varga Sándor dr. budapesti ta­nárt, aki a Rozsnyói öregdiák Szövetség és a Magyar Turistaszövetség képviseleté­ben érkezett msg az első filléres vonattal az öreg szülővárosba. Harangszó jelezte a város felől, hogy már dél van. A pesti vendégek közül ki autón, ki meg gyalog indult a városba. Vé­ges-végig valóságos zászlóerdő fogadta őket, minden házon ott lobogott a felsza­badításnak immár féléve tartó határtalan örör. í a piros-fehér-zöld színekben. A té­ren az Őrtorony mindegyik sarkán a vá­rosi és nemzeti zászlókat lengette a szél. az öreg torony falában a magyar címeréi az erkély köröskörül hirdeti villanylám­pákkal kirakott nagybetűkkel: Magyarok voltunk, leszünk, maradunk! Mindez ir.ég az emlékezetes őszi felsza­badulás csodálatos napjait hirdeti... Az utasok ezután megebédelnek és két sza­kaszban elindulnak a krasznahorkai várba és a Szádellöi völgy felé, hatalmas teher­autókon. Vannak persze sokan, akik a vá­rosban maradnak és elindulnak magányo­san az öreg utcák között, egyedül, hajdani emlékeiket, boldog diákköri szerelmük mohlepte színhelyét keresve, a kedves Drá- zus-parti megbúvókat, a romantikus Varga­patak járatlan kis utait, amott fent a Fürdő körül... Vannak, kik rogyadozó lá­bakkal megmásszák a Kálvária szelíd ol­dalait, onnan széttekintenek és látják el­fátyolozott szemükkel a régi-régi század­végi városkát és csendes utcáin az egy­kori diákot, amint kis táskájával siet az oskolába ... Vannak, akik elzarándokolnak a két gimnáziumba és titokban megsimo- gatják a hallgató, titkokat záró falakat... Vannak megint olyanok, akik be-benyit- nak egy-egy ismerős házba, ahol talán ép­pen kosztos diákként laktak, vagy mások éppen ott születtek. És a ház, az ismerős ház emlékezni kezd megtért vándorára ... És vannak, akik a temetőbe látogatnak el, mezei virágcsokorral és csendes imát mon­danak a behorpadt sírok előtt. Mert van­nak, akiket az emlékeken kívül már semmi más nem köt Rozsnyóhoz, csak a régi ha­lottak ... „Éljen Budapest! éi m Rozsnyói“ Lassan alkonyodik, a Szádellői-völgy és a krasznahorkai vár felől már visszaérkez­tek a vendégek. A kis sétatérben sorba- állanak és tízesével felmennek a Rákóczi őrtorony erkélyére, onnan vesznek búcsút a kedves vidéktől, az estébe boruló he­gyektől, viszontlátást intenek észak felé is, Betlérnek és azontúl a hűségesen váró Dobsinának. Búcsúznak a pesti vendégek, de úgy érzik, ide még visszajönnek, sok­szor, nagyon sokszor. Lent az állomáson megint ott van az egész város és kedves kézfogással vesz búcsút a pestiektől. — Éljen Budapest! Éljenek a pestiek! —- kiáltják őszintén a perronokról. — Éljen Rozsnyó! Éljenek a rozsnyóiak! — válaszolnak rá a vendégek, legtöbbje könnyes szemekkel, elfogódott hangon. És mintha összebeszéltek volna, mindnyájan énekelni kezdik a Himnuszt, a pestiek a vonatban, a rozsnyóiak pedig a perronon. A rendőrök tisztelegnek és félhétkor, las­san elindul a vonat, vissza Budapestre. Valaki még azt kiáltja az ablakból: — Élenek az öreg tanárok! Egy érces hang kiáltotta ezt a perron felé, ahol a sokaságban ott állt könnyes szemekkel két rozsnyói nyugdíjas tanár: a volt igazgató úr és a hajdani számtan- tanár. Az egykori tanítvány ismerte fel őket és hálásan éljenezni kezdte a sokaság előtt, büszke színvallással. 1 A filléres vonat már ott gördült megint I Berzéte körül, és akik vissza-visszanéztek, I láthatták, mint gyúl ki a Rákóczi-Őrtorony falán a hatalmas magyar címer és a híres I „Rozsnyói Fogadalom”, messzire hirdetve * Moscicki elnök nyitotta meg a varsói ma­gyar képzőművészeti kiállítást. Képünkön Gerevich Tibor tanár vezetésével megtekinti a kiállítást MKMwaBMwaawBirívffii-riiiniHn’tMMaaafMiaLMWiwi ennek a fontos Végvárnak őszinte vallo­mását: — Magyorok voltunk, — vagyunk, — leszünk! ... VASS LÁSZLÓ Hitler április 28-án a birodalmi gyűlésen Hbeszédet mondH Berlin, április 25. Hitler birodalmi ve­zér és kancellár április 28-án déli 12 órakor a birodalmi gyűlés előtt beszédet mond. A Vezér beszédét rádión is közvetítik. A Né­met Birodalom valamennyi üzemében 12 órától 1 óra 30 percig hallgatják a beszé­det.. Az üzletek a beszéd alatt zárva lesz­nek. Hitler- beszédét a német ifjúság az is­kolákban hallgatja. * * Luxemburg önállóságának századik éwi Luxemburg, április 25. Európa egyik legkisebb állama,^ a 2500 négyzetkilomé­ternyi kiterjedésű és háromszázezer la­kosú Luxemburg nagyhercegcég most ün­nepli önállóságának százéves jubileumát. Az ünnepségek még vasárnap kezdődtek a kis ország minden városában és közsé­gében. A nép országszerte nagy ünneplésben részesítette ez alkalommal közszeretet- ben álló uralkodónőjét, Charlotte nagy­hercegnőt, aki 1919. óta űl a luxem­burgi trónon. Ezt a kis államot még 963-ban alapí­totta Ardenni Siegfried gróf és nevét Lu- cilinburhue nevű kastélyról kapta. 1443- ban elvesztette függetlenségét és azóta folytonos küzdelem folyt birtokáért az európai nagyhatalmak között, 1839-ben, a belga királyság megalaku­lásakor mondották ki újra Luxemburg önállóságát és azóta a kis ország szór. galmas népe zavartalanul él. Semlegességét valamennyi környező állam elismerte, gazdag vasérctelepei nedig biz­tosítják lakosai megélhetését. i ■—miaaag—m— , n Jelentkezzenek visszacsatolt termetek tiszti rendfokozatot viselt lakói A honvédelmi miniszter felhívása a volt lEszteKhez, fisztiefüfieMaez és A m. kir. honvédelmi miniszter fel­hívja a visszacsatolt területeken lakó mindama személyeket, akik akár a régi honvédségben, akár pedig a volt cseh­szlovák hadseregben (csendőrségnél), akár a hivatásos, akár a nemhivatásos állo­mányban (tényleges, nyugállományú, szol- gálatonkívüli, tartalékos vagy népfölkelő viszonyban) valamilyen tiszti, tisztviselői, vagy tisztjelölti rendfokozatot viseltek, igazolásuk, rendfokozatuk megállapítása és nyilvántartásbavételük céljából szemé­lyesen jelentkezzenek lakóhelyük szerint az illetékes járási (városi) katonai pa­rancsnokságnál. Személyi és katonai ok­mányaikat, valamint — lehetőleg újabban készült — fényképük egy 6X8 centiméter érettségizettekhez nagyságú példányát vigyék magukkal. Jelentkezzenek azok is, akiket a csehek ugyan nem bocsátottak tartalékos tiszti kiképzésre, de az annak előfeltételét ké­pező polgári képesítést (érettségi) meg­szerezték. Torlódások elkerülése végett az 1907. és az ennél fiatalabb születésű évfolyam­beliek május 1—7.-ike között, az 1906— 1897. években születettek május 8—14,-ike között, az 1893. és ennél idősebb szüle­tésű évfolyambeliek pedig május 15— 20-ika között jelentkezzenek. Akik a fenti időpontig nem jelentkez­nek, az 1939 : n. t.-c. 177., illetve 224.-ik szakasza szerint bűntetteinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom