Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-02 / 76. szám

u

BÁNK BÁN SZÁZ ÉVE

a Nemzeti Színházban és a magyar lelkekben

.....— Ilim ........................................................................................................................................................■UHUM...............................———Mi

Száz esztendeje múlt el pái nappal ezelőtt, hogy 1839. március 2£an először adták elő Katona József halktatian re mekműv-ét, a „Bánk bán”-t, a; ország első ezínpadán, a Nemzeti Színházán. Centenáriuma mélyen nemzeti ünnp, róla emlékezni és Bánk bán. Petur, Tiborc panaszló szavait visszhangozta, ti e süketülő világban bizony ma is időszeű. A kecskeméti sívó homokba eltemetező lángész olyan időben hallatta szavát, nKor a nemzet a „sorok között” tanult teg olvasni. A legnagyobb nemzeti drámák színpadi történetében később is voltat évek, mikor a híres Petur-kitörésekre és Tiborc örök panaszaira a nemzet roppantfájdalommal reagált, mintha saját vallorását tolmácsolták volna a legendás ragyar színművészek a magyarosodó Pét első színpadán. Már maga a szerző fagikus élete, sorsának elvetélése a kecsfeméti poros

akták és borospincék között :igazi magyar valóság és hasonló volt a dáma évtizedekig való hányattatása is. jenzúrák, féltékeny írótársak, idegen köszellem és a mérhetetlen hazai távolságom akadályain mégis sikerrel verte át maga a nagy műben feszülő lángész. Azóta hogy vidéki bolyongásai után az ország dső színpadán is megszólalhatott, száz év telt el, közben Világos és Trianon is történt: ma újra frissen és a nemzet léikénél legtitkosabb tárnáit érintve szól Katona József...

A kolozsvári színház padlásán

Egy színész érdeme, hogy Bánk bánt kiásták a feledés porrétege alól. Ez a színész Egressy Gábor volt, aki Shakespeare drámáin nevelődött és kitűnő kritikai érzékkel is bírt. Ő ismerte fel elsőnek Katona József nagyságát és ő állapította meg Bánk bánról, hogy a legkiválóbb magyar tragédia. Hogyan talált rá az elfeledett műre, érdekesen mondta el fia, Egressy Ákos, aki a Nemzeti Színház egyik nagytehetségű művésze volt: „Atyám, mint a Nemzeti Színjátszó Társaság _ tagja Kolozsvárott. 1834-ben jutalomjátékára szükséges színdarab után kutatva, az ottani színház egyik paőMshely iség ében, a félredobott, porlepte művek közt találta meg Bánk bán kéziratát. A dolog úgy történt, hogy atyámnak jutalomjátékra kellett egy darab, melyet még nem ismertek és melyben a hazafias szellem volt az uralkodó. Mikor ebben az irányban tapo-gatódzott a kolozsvári színház vezetőinél, azok váll„Szerzője Katona József úr“

Miért mellőzték oly soká „Bánk bán”-t, amelyet szerzője még 1815-ben írt a Döb- rentei-féle pályázatra és 1821-ben könyvalakban is megjelentette. A hosszas mellőzés okait részletesen fejtegeti Gyulai Pál „Katona József és Bánk bán” című könyvében: „Nálunk a múlt —_ a tizennyolcadik — század végén (és később is) a színház nem annyira benső szükségből fejlett, mint inkább a nemzeti visszahatás egyik mesterséges eszközeként, nem hagyományos és naiv mulatság volt, hanem a nyelvmívelés és hazafiság célzatos iskolája .. Általában e korban többet adtak a külsőre és csaknem lényegesebb volt a kifejezés, mint a gondolat, általában a mozgalom vezéreinek legtöbb tehetségük és érzékök volt a lyrára, legkevesebb a drámára ...” Más okok is voltak a Bánk bán mellőzésében. A korabeli drámák az ősi dicsőséget zengték, eszményi tökélyt követelve a darab hőseitől, Katona viszont az emberi tévedésekben kereste a drámai cselekmény rugóját, kiindulását és bonyodalmát. keserűen kifakadt egyik írásában: „Most a játékban sem igen nézi a magyar, hogy mint van a kidolgozás, ha- mem: mint van a morál. Ö előtte az a szép, melyben több jeles mondások vanTíborc panaszai hódítják a közönség szívét

vonogatva mondták, hogy ilyen darab nincsen készenlétben, de ha nem restelli a fáradságot, ám kutasson a padláson a félredobott darabok között. Atyám követte ezt az útmutatást és többheti keresés után rátalált egy régi írásra, melyet a penész annyira ellepett, hogy jóformán a címét sem lehetett már kibetűzni. Mikor ez mégis sikerült, elsősorban fölkeltette érdeklődését a darab címe: „Bánk bán”. Egy magyar drámahős, kinek neve és szereplése történeti. Olyan kor embere, melyben a nagy szenvedélyek és összeütközések dominálnak! „Ebből lehetne válamjtl csinálni!” gondolta magában és miután gondosan megtisztította a kéziratot „az idők nyomától”, hozzálátott tanulmányozásához. Átolvasása után mjég jobban fölismervén annak rendkívüli becsét, kikérte az igazgatóság engedelmét, hogy a színpadra alkalmazza és miután megnyerte a vezetők jóváhagyását, jutalomjátékául legott színre hozta. A darab sikere, hatásos előadása oly mély nyomot tett atyám lelkére, hogy attól többé megválni nem tudott. Harminc éven át, az ország különböző városaiban, minden lehető alkalommal előadatta, természetesen folyvást maga játszván a címszerepet. Vendégszereplései alkalmával Bánk bán mindig fél volt véve műsorába.

Egy nagy színész lelkesedésének köszönhetjük tehát, hogy a legnagyobb nemzeti drámát megmentették a színpadnak, ahol minden színésztehetségnek a Bánk bán, Gertrudis és Melinda, meg Tiborc a próbaköve. Meg kell említenünk, hogy a Bánk bán kolozsvári előadását — 1834 augusztus 30. — egy évvel megelőzte a kassai előadás: 1833 február 15, amikor a szerepeket a következők játszották: Mikhált Udvarhelyi, II Endrét Szerdahelyi, Gertrudot Kantomé, Ottót Egressy Gábor, „Bánk bán”-t Bartha János, Melindát Déryné, Biberachot Megyeri Károly és Táborait Szilágyi Pál. Sem a kassai, sem pedig a kolozsvári előadásnak nem volt komolyabb sikere, amely, bejárta volna az egész országot és felhívta volna rá nagy kritikusaink figyelmét is. A kolozsvári előadásról már megemlékeznek a fővárosi ■űrlapok, igaz, hogy csak a vidéki mulatságok rovatában és akkor is csupán any- nyit írnak róla, hogy „Szerzője Katona József úr, Kecskemét városának érdemes jegyzője, ki már több színművel gazdagította a honi litteraturát”. A tudósító tehát azt se tudta, hogy Katona József úr már négy év óta a kecskeméti homok alatt feküdt...

rak, annyival inkább, ha azok nemzetét érdeklik”.

Mikor Egressy a kolozsvári előadás után egy évre a Nemzeti Színjátszó Társulattal Budára jutott, ott kétízben is előadatta a Bánk bánt. A Kotzebue-féle irányhoz szokott budai közönség nehezen tudott hozzászokni Katona József őserőtől duzzadó jeleneteihez. Hogyan látta ez a közönség a drámát, mutatja egy még eléggé jóakaratú kritika a Honművész-ben: „E darab eredeti színműveink közt bizonyára egyik főhelyet érdemelne színi hatásra nézve, ha azok belőle kihagyhatnának, melyek tintátok és nem művelt színpadra valók, nevezetesen a hosszú elmélkedések, ellenbeszé- lések, asszonybecsmérlések s több más nyerseségek. melyeket míveltebb érzésűéit megdöbbenés, kacagás s némi sziszegés nélkül nem hallhattak. Ez utóbbi cikkelyek csak durva nemzetek erkölcseihez, aljasabb színpadra s így aljasabb nép- osztályhoz is illők s a nemesebb publikum előtt soha tetszést nem nyerhetnek.” A derék Honművész kritikusának naiv ki- fakadásai Bánk bánnak éppen egyik leg- megragadóbb jeleneteire vonatkoznak. „Asszonybecsmérlésnek” nevezi ő Petur bán híres beszédét: Asszonynak engedelmeskedni mi nem fogunk...

Majdnem két évvel a Nemzeti Színház megnyitása után került először színre Bánk bán az ország az első színpadán. Megint Egressy Gábor érdeme volt, hogy feltámasztották, ismét ő választotta jutalomjátékául. A címszerepet ő játszotta, Gertrudist Láborfalvy Róza, Melindát Lend- vayné, Tiborcot Bartha, Biberachot Fáncsy, Petur bánt Szentpétery, Mikhál bánt Udvardy és Simon bánt Szilágyi. Érdekes, hogy az emlékezetes est előtt a színészek nagyon lehangoltak voltak, legtöbbje attól félt, hogy a közönségnek nem fog tetszeni a darab és megveri a végén. Az első felvonás nem tett semmi hatást. Halálos csönd követte a függöny legördülését és

Egressy maga is megrendült. Mikor aztán elhangzottak Petur bán hazafias kifaka- dásai, egy kis mozgás támadt: amit ő mondott, az talált és a karzat meg is éljenezte. De a földszinten nem talált visszhangra ez a cenzúrától különben is megnyirbált beszéd, fáztak a szokatlanul erős hangja miatt. Az igazi hatás akkor mutatkozott, mikor Tiborc kezdte elpanaszolni keserveit:

A jó merániak legszebb lovon Ficánkolódnak, — tegnap egy kesely, Ma szürke, holnap egy fakó: — nekünk Feleség- s porontyainkat kell befogni, Ha veszni éhen nem kívánkozunk.

Í5k játszanak, zabáinak szüntelen,

Ügy, mintha mindenik tagocska bennök Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk Kéményeinkről elpusztulnak a Gólyák, mivel magunk emésztjük el A hulladékot is. Szép földeinkből Vadászni berkeket csinálnak, a- Hová nekünk belépni sem szabad;

S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk Egy rosffis galambfiat, tüstént kikötnek;

És aki száz, meg százezret rabol,

Bírája lészen annak, akit a Szükség garast rabolni kényszerített.

A nézőtéren ott ült akkor Széchenyi István is, aki naplójában is megemlékezett a Bánk bán előadásáról, meg foghatatlannak mondván, hogy a kormányzat megengedi ilyen veszedelmes tendenciájú darab előadását ... A lapok közül legmelegebben írt róla éppen a Honművész, az a lap, amely még öt évvel ezelőtt a budai előadás alkalmával ,,unalmas”-nak, durvának és póriasnak nevezte: most éppen azt emeli ki kritikájábn, amit akkor elítélt, mintha csak ki akarná engesztelni Bánk bán írójának szellemét. Érdemes idézni száz év távlatában a Bánk bánról írott első színikritikát: „Pesten, március 23-án

„Bánk bán” eredeti szomorú játék 5 felvonásban (írta katona József) közép számú nézők előtt -hozatott színre-. Katonának utolsó színműve a többit felülmúló Bánk bán volt s Bánk bán a mai. napig.is koronája a magyar színköltészetnek. Mégis voltak színi literaturánkban történetet írók, kik nem is, vagy alig tárták érdemesnek Bánk bán megboldogult szerzőjét és szerzője neve mellett remek művét is említeni. Ezeknek értetlenségét vagy részrehajlását megítélni a közvéleményre bízom, mely a remek szomorújátékot mindig tapsözönnel üdvözli.

Hugo Victor „Ruy bZas”-jának előszava szerint a közönség három részből áll: hölgyekből, gondolkodókból és néptömegből. A hölgyeknek indulatok festése, a gondolkodóknak karakterrajz, s a tömegnek cse- lekvény kell. Bánk bánban mind a három résznek elég van téve. Itt egy nagyszerű cselekvény az indulatok forrásából buzog fel, s a karakterek medrében folyik le. A fájdalom húrjai mesterileg illetvék: Melinda fájdalmaiban, egy megrontott s zavart hangú húros hangszer, egy mindinkább sötétülő hold, egy szentségétől megrabolt oltár, mely előtt a hit lámpája kialudt, felette a szerelem boltozata összeomlott, s melyre nem süthet többé a remény tarka festvényű ablakán keresztül a vígasztalásnak semmi sugára. Ő hit, remény és szerelem nélkül a kétségbeesés, őrülés és halál martaléka. S mily dicső ellentéte a szétdarabolt remek képnek Bánk bán, férje, ki szelíd gerle panaszaihoz kölyke-vesztett oroszlánként ordítozik, s fájdalmaiban megrázza az egész országot. E kínos hangverseny szívrázó hangjai közé mesterileg vegyült még Tiborc, az akkori nyomott nép képviselője, s Petúr bán, a minden érütésben magyar. A nyelvre láthatni, mint küzd a szerző ennek köteteit összetépendő, gondolatokban és érzelmekben rajzó keblével: s mind a mellett is sok helyt oly eredeti, oly erőteljes a kifejezés, mely azóta óriásit ml- veló'dött nyelvünkben is csak ritka és becses gyöngyökként tekinthető. Az 5-ik felvonás hatásra nézve gyönge: itt vagy a költő fáradt el, vagy a tárgy volt mostoha: de ha jól vagyunk értesítve, Katona ezt úján dolgozta, nyomába jutni nem kis érdem volna...”

A többi lap is részletesen beszámolt az előadásról, az Athenaeum-ban nem kisebb ember, mint Vörösmarty, aki bár erősen megkritizálta, mégis fölismerte a darab becsét és azt mondta róla: „Sok tekintetben hiányos és némileg vad, de erővel

teljes színmű, első és utolsó műve e nem-, ben a korán elhúnyt szerzőnek. Leg- kevésbbé sikerült Bánk bán Charaktere, kiben nem látjuk azon szilárdságot, mely az általa elkövetett merész és nagy felelősségű tetthez kívántatik. Tökéletesebb Petur, Biberach, Ottó, Tiborc; Gertrud nem egészen érthető. Melinda a legnehezebb feladat az egészben; talán nem minden részben tökéletes, de helyenkinf meglepően szerencsés vonásokkal van ábrázolva. Az egész mű minden esetre ma• gasabb tehetségre mutat s nem hűtlen mán solata a kornak, mely noha hanyatlásnak indult s a hajdani erőből vadságra fajult, mégis sok jelével bír a férfiasságnak a lovagi szellemnek. Drámai, sőt színi hatás tekintetében végre a mű ritka tünemény, ha meggondoljuk, hogy akkor Íratott, midőn dráma kevés, a színház bujdosó volt, s hogy a szerzőnek első munkája...” \

Vörösmarty itt tévedett, mikor Bánk 'bánt Katona első művének tekinti, de kritikai megállapításai is sok helyütt hibásak voltak, amelyeket azután a legméltóbb kritikus: Gyulai Pál igazított ki örökértékű ítéletével.

‘■t . ' ... í:

Egressy: a legnagyobb magyar dráma apostola

Erdélyi János az előadás után a „Tár- salkodó”-ban felhívást tett közzé, kérve mindazokat, akik Katona Józsefről adatokat közölhetnének, hogy -küldjék be 0 folyóiratba. Csányi János, Katona egykori főügyésze, csakugyan be is küldött egy magvas közleményt s az meg is jelent. Nagy Ignác is a Nemzeti Színházbeli előadás hatása alatt adta ki Bánk bánt 1841-ben a színműtárban, a kiadás tiszta jövedelmét az elhalt költő szüleinek juttatva. A színház vezetőségét azonban nem elégítette ki a darab sikere, bár a jövedelem 579 váltó forint volt, ami abban az időben, mikor gyakran a napi költség sem került ki, nem volt éppen megvetendő eredmény. Újból félretették hát Bánk bánt. Több, mint hat esztendő mult el a március huszonharmadiki nevezetes est után, mig újból előadták. Hogy ily sokáig nem szerepelt műsoron, abban a bécsi reakciónak is erősen benne volt a keze, Kossuth és Lovassy László elítéltetése bizonyára megrémítette a fiatal Nemzeti Színház igazgatóságát, hogy nem jó lesz olyan darabok előadásával magára bőszí- teni a hatóságok dühét, amelyekben erősen lüktet a mély hazafias -érzés.

A nemzeti felbuzdulás azonban egyre hatalmasabb rétegeket mozgatott meg az egész országban és 1845 november folyamán egymásután öt előadást ért meg a Bánk. bán, , ezek jövedelméből a költőnek már ekkor özvegy édesanyja kapott 189 forintot. A hatévi pihentetés után Leiidvay játszotta címszerepet, a darab első fölfedező je, Egressy Gábor beérte Endre király kisebb szerepével, mivel boldoggá tette az a tudat, hogy kedves költőjének hívei közé olyan elsőrangú művészt szerzett még, mint a nagy Lendvay. A siker ezúttal óriási volt, a közönség sorfalat állt a pénztárak előtt. Frankenburg ,JZletképe” élesen támadja azokat a kritikusokat é3 irodalomtörténetírókat, akik idáig célzatosan elhallgatták Katona József nevét és remekművét.

Ezután már a vidéki színtársulatok is felvették sűrűn a műsorukba, az igaz, hogy ebben megint Egressynek ■ voltak érdemei, aki a legnagyobb magyar dráma valóságos apostolaként szerepelt a köztudatban, és ezért egyesek már gúnyolták is a fáradhatatlan művészt. Az ő kezdeményezésére a vidéki színházak mindenütt ezzel a darabbaln yitották meg évadjukat, később a Nemzeti Színház it áttért erre a magasztos szokásra. A következő három évben a Nemzeti Színház huszonegyszer játszotta, mindig nagy sikerrel.

„Talpra magyar“ a Bánk bán előtt

Elkövetkezett 1848 dicsőséges tavasza.. Üj fény virradt a Bánk bánra is. Idáig nem egészen abban az alakban került színpadra, amelyben a költő megírta. Meg-, nyirbálták, kitörölték mondásai közül azokat, amelyekben a cenzori felfogás szerint forradalmi szellem nyilatkozott meg. 1848 márc. 15-én d. u. a Pest-Buda utcáit e-ilepő nép azt követelte, hogy a Nemzeti Színházban a Bánk bánt adják elő. Az akkori igazgató, Bajza József szívesen teljesítette a kérést. Egykorú tudósítás szerint ezen a napon a színház oltár volt, a közönség ünnepi arcokkal, ünnepi ruhában készült a nézőtérre. A zenekar felváltva a Rákóczi- indulót, a Marseillaiset és a Hunyadi László-indulót játszotta. A páholybiroko- sok is megnyitották páholyaikat a nép számára. Idézzük a szemtanú Jókai Mórt, akinek ez a Bánk bán-előadás a nemzeti