Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-02 / 76. szám
10 TEliTOttU •J'fe.cfevRHnaflE 1939 ÁPRILIS 2. VAS' "NAP A földmívelésügyi minisztérium kiküldött szervei a hadtestparancsnokság mellett működő polgári osztállyal együtt tanulmányozzák a kárpátaljai mezőgazdaság kérdéseit, amelyek között az állattenyésztés fejlesztésének kérdése áll előtérben. r „Ein öltem meg Lujza nénit...“ Beismerte bűnét a soroksári vendéglős Néhány nappal ezelőtt Sorok,sároú, a Grassalkovich-utcában levő Németh-féle vendéglő udvarán a kútban rátaláltak özv. Pilcz Henrikné holttestére. A boncolás megállapította, hogy a hatvanhárom éves asszony balkarján szorítástól eredő n; o- mok vannak, amelyek arra engedtek következtetni, hogy karjánál fogva a kúthoz vonszolták és belelökték. A nyomás megállapította azt is, hogy a jómódú öregasszony a közelmúltban ráíratta vendéglőjét és vagyonának jelentős részét ismerősére, Németh Boldizsárra és feleségére, azzal a kikötéssel, hogy vezessék tovább a vendéglőt, őt élete végéig tartsák el, gondozzák, majd halála után tisztességesen temessék el és sírkövet állítsanak az emlékére. Ilyen előzmények után találtak rá özv. Pilcz Henrikné holttestére. A gyanú a Németh-házaspárra irányult s a csendőrök másnap őrizetbe vették Némethet és feleségét. A vendéglős-házaspár azonban állhatatosan tagadott. Szombaton reggel Boglutz Lásziló, a pestvidéki törvényszék vizsgálóbírája ismét felhozatta cellájából Németh Boldizsárt és újólag kihallgatta. A vendéglős váratlanul megtört és őszinte beismerő vallomást tett: — Igen, én vagyok a gyilkos, én löktem be a kútba Lujza nénit. Az utóbbi időben a betegeskedése sok pénzünkbe került és féltem, hogy tönkremegyünk. Azért csináltam, hogy megszerezzem az egész vagyonát és gond nélkül éljünk. Kicsaltam az udvarba, majd karjánál fogva a kúthoz húztam és belelöktem a mély vízbe. Ezután visszaraktam a kút deszkáit. Most már nagyon megbántam, amit tettem. Németh Boldizsár a vizsgálóbírónak arra a kérdésére, hogy felesége is részes e a gyilkosságban, azt a választ adta, hogy nem, egyedül ő követte el. Németh Boldizsárt a vizsgálóbíró előzetes letartóztatásba helyezte. Némethné kihallgatására hétfőn kerül sor. Addog természetesen ő is őrizetben marad. Mindenki a MAGYAR REJTVÍNYUMG-ot olvassa. Pompás keresztrejtvények, ragyogó ötletek, humor. Mutatványszámot a kiadóhivatal készséggel küld. BUDAPEST, IX. HER., ÜLLÖI-UT 11. SZ. Egy lépéssel a rácson innen... Csöndes délelőtti körséta a Markóban: a sóhajok folyosóján,a le zélő vendégeinél és a fogház kapujában, amelyen házalóknak, ügynököknek belépni tilos Esős, borús nyárvégi délelőtt a Markó- I utcában. Ügyvédek, ügyfelek sürögnek- forognak a törvényszéki palota folyosóin. Borostás arcú, gyűrött ruhás fiatalembert kísér egyik eLsőemeleti tárgyalóteremből az oldalfegyveres fogházőr. Sietős lépésekkel igyekeznek a körben- futó folyosón. A Koháry-utcai épületszárny lépcsöházában megállnak egy szürke vasajtó előtt. Csikorog a zár és kitárul az ajtó. A fogoly réveteg szemmel körültekint, visszanéz a folyosóra, még egy pillantást küld a szabad világ felé — egy lépéssel a rácson innen ... Mert a vasajtó mögött már fogház van. A törvényszék hatalmas épülettömbjének négy szárnyán folyosó fut körül. A folyosókról nyílnak a tárgyalótermek, a bírák, ügyészek szobái és a segédhivatalok, mind kifelé, az épületet határoló utcákra. A folyosó ablakai pedig keramitós udvarra néznek, az udvar belső része a fogház. Az udvaron szuronyos fogházőrök strázsálnak és reggelenként a foglyok végzik egészségügyi sétájukat, róják a sárga kőkockákat, szótlanul, lehorgasztott fejjel, mindig körbe, körbe, mint ahogyan azt Wilde Oszkár megánekelte a Readingi jegyház balladájában. A sóhajok folyosóján Milyen az élet egy lépéssel a rácson innen ? A Sólyom-utcai épületszárny első emeletén, az ügyészség frontján aranyozott tábla hirdeti: a királyi ügyészég elnöke. A hosszúkás előszobából három ajtó nyí- ük. Egyik szobában az ügyészség elnöke dolgozik, a másikban a helyettese. Mellette pedig a fogházügyész hivatala. A sóhajok folyosójának hívják ezt az előI szobát. A fogházügyészhez jönnek haladékot kérni az elítélt vádlottak, itt szoronganak, reménykednek vagy remegnek azok, akiket már csak egy lépés választ el a fogháztól. Itt gyülekeznek napról-napra a rokonok, barátok, hogy beszélgetési engedélyt kérjenek. A Markó-utca „tájszólása” röviden beszélőnek nevezi ezt az engedélyt. A védőügyvédek mindennap beszélhetnek^ a foglyokkal, a hozzátartozók csak vasárnaponként, de megokolt esetben a fogházügyész soronkívüli beszélgetést is engedélyezhet. Sok furcsa eset játszódott le már ezen a folyosón. Nemrégiben külföldről érkezett híres kasszafúrót fogtak el a detektívek. Tudták, hogy bűntársa is van, de nem akarta elárulni a nevét. A kasszafúrót letartóztatták és az ügyészség fogházába került. Néhány nap múlva jelentkezett a fogházügyésznél egy jól öltözött fiatalember. Engedélyt kért, hogy beszélhessen a letartóztatott betörővel. — Régi jó barátja vagyok, — mondotta — vidékről jöttem, most hallottam, hogy ezegény elzülött barátom a fogházban van. Szeretném meglátogatni, kérek so- ronkívüli engedélyt. Éppen akkor az ügyészségen járt jelentésével egy detektív, aki a kasszafúrót elfogta. Most felfigyelt a kérésre és faggatni kezdte az elegáns fiatalembert. A látogató, miikor megtudta, hogy detektívvel van dolga, „takaródét fújt”, kijelentette, hogy meggondolta a dolgot, már nem akar beszélni a barátjával. A detektív azonban nem hagyta any- nyiban a dolgot, belekarolt a fiatalemberbe és szépen átsétált vele a főkapitányság épületébe, ahol rövidesen kiderült, hogy ő a régen keresett bűntárs. A fiú helyett az apa akar ülni Az előszobában szolgálatot teljesítő altisztnek sok a dolga: jönnek, mennek az ügyfelek, érdeklődnek, felvilágosításokat kérnek. Kopottruhás, őszbecsavarodott ember áll az altiszt elé: — Melyik ügyész úrnál kell jelentkezni büntetés miatt? — Halljuk csak miről van szó? — Hát kérem szépen, a fiamat, aki pékinas, elítélték egy hétre, mert a biciklijével elütött egy asszonyt. A fiú állásban van, nem maradhat el a munkából, azért jöttem, hogy én üljem le helyette a büntetést. A fogházwr meglepődve néz rá, azután megmagyarázza neki: — Hát azt nem lehet, nem szabad más helyett a fogházba menni, nem engedi a törvény. Az öreg méltatlankodik: — Dehát kérem, hiszen én az apja vagyok? — Mindegy, nem lehet. Jöjjön csak el a fia. A különös látogató fejcsóválva indul kifelé. Sehogyse megy a fejébe a törvény. A markó arisztokratái A sóhajok folyosójától alig néhány lépés a Koháry-utca 3-as számú kapu. Déltájban tárva-nyitva áll. Néhány kézikocsi az udvaron, szuronyos fogházőr jár fel s alá. Forgalmas ez a kapu: az öw- kosztosok kapuja. A letartóztatott gyanúsítottak és a vizsgálati foglyok lemondhatnak a kincstári élelmezésről és engedélyt kaphatnak, hogy saját költségükön kívülről hozassanak ennivalót. Az ilyen foglyokat nevezik önkosztosoknak. A legtöbb önkosztosnak rokonok hozzák az ennivalót. Gyékényszatyorral felszerelt fejkendős asszonyok, egyszerűen öltözött fiatal lányok, divatruhás nők fordulnak be a kapu alá. Mind sietve lépkednek, egyik se néz körül, talán szégyenérzet bujkál bennük, hiszen valami közük van a fogházhoz, hogy idejönnek. A látogatók mind nők, csak két férfi akad köztük. Két fehérköpenyes pincér. Nagy ételhordótálat cipelnek. Néhány fogoly a közeli étteremből hozat magának élelmet. Ezek a Markó-utca arisztokratái. Napjában csak egyszer szabad csomagot vinni a fogházba. Reggelit, ebédet, vacsorát egyszerre. Az udvaron, rácsos ablakon keresztül kell átadni a belül várakozó őröknek az ennivalót. Az élelmiszercsomagon vagy edényen kis papírcédulát erősítenek, rajta a fogoly neve. A fogházőrök természetesen vigyáznak, hogy a hozzátartozók ne csempésszenek levelet, cigarettát, gyufát a foglyoknak. Mielőtt a cellába küldenék a csomagot vagy edényeket, alaposan átvizsgálják, nincs-e benne tilos holmi, tolvajnyelven „felcete” portéka. Akiknek tilos a belépés Az önkosztosok bejáratától valamivel arrébb van a Koháry-utca kilences számú kapu, a fogház főkapuja. Itt áll meg mindennap a „rabomobil”, a rendőrség hatalmas sötétkék autója, amelyen a letartóztatott embereket hozzák a főkapitányságról. Ilyenkor fogházőrök sorakoznak a főbejárat elé és az új foglyok rendőrök kíséretében, fegyőrök sorfala között vonulnak be a fogházba. Az utcai, külső kapu nyitvaáll, lejtős folyosó vezet a gondosan bezárt belső kapuhoz, amely mögött foházőr strázsál. Csak csöngetésre nyitja ki a kaput. A folyosón táblák hosszú sora hirdeti a különféle szabályokat. Itt van egy tábla, amely 'kissé groteszkül hat: Házalóknak és ügynököknek belépni tilos. Nyilvánvalóan azt célozza a tábla, hogy a házalók és ügynökök ne molesztálják a tisztviselőket vagy fogházőröket. Egy várakozó fiatalember, aki úgy látszik „bejáratos” a házba, némi akasztófahumorral meg is jegyzi: — Az én fivérem ügynök, de mégis megengedték, hogy belépjen. Sőt, már három hónapja nem engedik ki... Szomorú ez a kapu, hiszen börtönbe veIíunder Antal kereskedelmi és iparügyí miniszter beszél a Magyar Hajózási Szövetség közgyűlésén. Mellette Bornemisza Félix, zet, de néha örömet jelent, ha kitárul: mikor szabaduló fogoly előtt nyílik meg. Az ujságíró ennél a kapunál végzi a körsétáját. Szabaduló fogolyra vár. Nem kell sokáig leselkedni, Borostásképű, huszonöt év körüli fiatalembert bocsát ki a kapun a kulcsár. Kis batyu a fiatalember kezében. Két ujját hetyke mozdulattal emeli a kalapja karimájához, vidáman szalutál az őrnek. Becsukódik mögötte a kapu. Siet, szinte szalad kifelé. Hová vezet a szabadult rab első útja? Menjünk csak utána észrevétlenül. A fiatalember még egyszer visszanéz a kapuból, azután félrebillenti fején a kalapot és halkan fütyörészve átvág a tuleó oldalra. Megáll a fogyasztási szövetkezet boltja előtt. Nézegeti a kirakatban kínálkozó holmikat, a szalonna-, sonka- és kolbászgarmadákat. Benyúl a nadrágzsebébe, aprópénzt csörget. Pár pillanatnyi gondolkozás után elbúcsúzik a sonkáktól és megy tovább. Befordul az Alkotmány-utcába. A sarkon trafik van. Itt megint megáll. Most már benyúl a zsebébe, kimarkolja az aprópénzt és számolgat. Kevés lehet a pénz, de talán elég néhány cigarettára, a fogházban sokáig nélkülözött „stukkókra”. A tenyerén a pénz és már lépne is b® a trafikba, amikor egyezerre csak rongyos koldusasszony áll meg előtte: — Nagyságos uram ... A fiatalember ránéz a fillérekre, ránéz az asszonyra, egy pillanatnyi csönd, az aprópénzt a koldusasszony markába nyomja és fütyörészve megy tovább az Országház irányába. Sági Pál Cserkészlányok a Felvidéken és Kárpátalján A Magyar Cserkészleány Szövetség kirándulást rendezett a felszabadult Felvidékre és Kárpátaljára. A cserkéezleányok első útja Beregszászra és Munkácsra vezetett, ahol megható ünnepség keretében iktatták be az ottani cserkészleányokat a magyar szövetség kebelébe. Az avató ünnepélyen megjelent Nemes József ezredes, megyebiztos, a polgári hatóságok élén, vitéz Béldy Alajos ezredes, dandárparancsnok, a helyőrségi tisztikarral, valamint Árvay Adorján dr. rendőrkapitány több rendőrtiszttel együtt. A csekészleányok Munkácson megtekintették az ősi Rákóczi-kzstélyt, továbbá Munkácsy Mihály festőművész szülőházát, majd Táczay Károly dr. felsőkereskedelmi iskolaigazgató vendégeiként közebéden vettek részt. A magyar cserkészlányok következő állomása Kassa volt, ahol a helybeli cserkésztestületek ünnepélyes fogadtatást készítettek elő budapesti vendégeik számára. A' helybeli leánycserkészek felavatása itt is lélekemelő ünnepség keretében folyt le. Ezt követően a budapesti cserkészleányok testületileg megkoszorúzták II. Rákóczi Ferenc emlékművét. i
