Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-19 / 88. szám
1939 ÁPRILIS 19, SZERDA fHWffiíl UlíS5 Megindult a nyugodt munkásélet a felszabadult szobránci területen A Felvidéki Magyar Hírlap kiküldött mitnka- társa a Vihorlát tövében Szobránc-Remetevasgyár, ápr. 18. Alig tíz napja került vissza az új terület az északkeleti határon, az élet már a rendes kerékvágásban halad. Legalábbis a mezőkön és a szántóföldeken a köznapok békés munkamenetét látjuk. A felszabadult falvak, így Ta- solya, Sárosmező, Bunkós, Szobránc, Alsóhalas, és a többi síkföldi község népei serényen, sietve ott szántanak a kanyargó Halas partjain; annyi mindent kell most pár nap alatt behozniok, hiszen kora ősz óta ennek a vidéknek egy nyugodt napja nem volt: mozgósítás, összeomlás, határváltozás stb., stb. A nap ragyogó tavaszi fényben fürdeti az elcsöndesedö, megnyugvó tájat, a fürge szél csak itt-ott fodrozza a nekizsendült őszi vetést, mert legtöbb helyütt csak a magyar honvédseregek bevonulása után kezdtek el vetni. Mondják, ezek az emberek úgy ünnepelték meg felszabadulásukat igazában, hogy Húsvét két napján is szántottak-vetettek, hiszen csak Nagypénteken 'vonultak be falvaikba a magyar katonák.. Ingyen vetőmag Magyar búzamagot vetnek a felszabadult földbe. Mert a bevonuló magyar , csapatok nyomában ott robogtak a Hangya hatalmas teherautói ingyen vetőmaggal, burgonyával, kukoricával és egyéb fontos élelmiszerrel. Az ezerhatszáz lakosú Szobráncon például mintegy kétezer szeretetcsomagot osztottak szét, egy-egy csomag 3—5 kg és majd minden családtagnak jutott belőle egy. Nagyszombat reggelén hat vágón búzát és rozsot hoztak Szob- rdncra, kenyérnek valót, száz mázsa burgonyát és hatszáz liter bort pedig kedvezményes áron. A katonai közigazgatás vezetői, akik mellett még Csuha Sándor kormány- biztos és Jaross Gyula főszolgabíró működnek, elmondják, hogy a lakosság ezen a vidéken elég jómódú, csupán az ínséges családokat kellett gyors segélyben részesíteniük. A tanítás már hétfőn megkezdődött, a gyerekszám igen nagy, ősztől kezdve óvodát is nyitnak. A nép egészségi állapota nem valami kielégítő, a katonai közigazgatás máris gondoskodott arról, hogy megfelelő chininnel gyógyítsák a mlaáriás betegeket. Az állatok közt a mirigykor pusztít, az állatorvosok megfeszített munkával dolgoznak a kór terjedésének megakadályozásán. Boldog öröm sugárzik Csuha Sándor kormánybiztos arcáról, amint a nagy napokról beszél. A környék magyarságának egyik legderekabb vezére, hűségre intette népét és a szlovákok, ruszinok benne látják boldogabb jövendőjük biztos zálogát. A szlovákiai magyarság vezére, Esterházy János gróf január közepén járt utoljára ezen a vidéken, a három nép közös szeretettel ünnepelte mindenütt ... Születik az új határ Szobránctól kissé nyugatra vágunk és a Halas partján az új magyar-szlovák határ közelében haladunk. Jeszenöt elhagyva, egy erdöszélre érünk, az országúton magyar ka tonák fűrészelnek, szegeinek, kalapálnak és drótoznak. Hatalmas gerendákat ácsolnak össze, körülfonják szeges drótokkal és odaerősítik a földhöz. Négy-öt ilyen drótkerítést úgy fektetnek le az országútra, hogy közöttük az autó csak óvatosan, lassan és ,,gumi”- veszélyesen tud elhaladni. Ez az új határ és mellette éppen most verték be az utolsó szeget az ideiglenesnek szánt őrházikó deszkafalaiba is. A magyar határőrök, bamaképü alföldi legények, mosolyogva, örömmel végzik szolgálatukat az új határon, nem messze tőlük, az erdöszélen a szlovák határörök is kimerészkednek, barátkozunk velük, mindegyik kitünően tud magyarul. Csak a ruha különbözteti meg őket magyar társaiktól.., Csodálatos dolgok Remetevasgyáron Lassan elmaradoznak a síkföldek és közelebb jönnek a dombok, a hegyek és a Halaspatak vize is sötétebben csillogtatja a szűkülő A Kormányzó Űr Ófőméltósága méfiynyomásu arcképe 63 v95 cm. méretben P 1.40 + portók© sédért, valamint a legújabban megjelent Csak ez a keresztünk 3 a ml vezérünk Ez a ml hazánk feliratú fenti nagyságú, de háromszin nyomású képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők: STÁDIUM SAJTÓVALULÜT Waal M l. n. völgyet. A Vihorlátról élesebben csapdos a szél, Jeszenöremeténél egészen beszorulunk a hegyek közé. Remetevasgyárnál tündéri táj fogad, zöldelő hegyi tétek, zuhogó patakok, források, fenyvesek között egy magányosan álló magas házépület, piros tetejére hatalmas fehér kereszt van meszelve és homlokán a magyar zászló lobog. A híres Széchenyi-bir- tokra jutottunk. Egész vidéken és húsz év alatt egész Csehszlovákiában egyedülálló intézmény működött itt: a remetevasgyári Üdülőtelep, ahol a falusi és környéki szegény embereket gyógyitgatták, a sérülteket kötöz* ték és a vézna gyermekeket pihentették. Mindezt teljesen ingyen: özvegy gróf Széchenyi Lászlóné, a washingtoni magyar követ feleségének, Wanderbilt Gladysnek áldott bükezüsége és csodálatos népszeretete Jó- voltából. Az üdülőtelep vezetője és irányítója, Rvdnyánszky Katinka, áld már hosszú évek óta itt él, kedvesen végigvezet a telep tiszta termein, ragyogó szobáin, ahol a példás rend, bölcs gondosság minden beszédnél is ékesebben, meggyőzőbben beszél az üdülőtelep áldásairól. — Állami hozzájárulásban nem részesültünk, — mondja Rudnyánszky Katinka, — csupán az adót engedték el. A termekben állandóan tizenöt gyermek üdül, teljesen ingyen és a mütőszobákban a falu szegényeit kötözzük, ha netán az erdőben megsérülnének. A kedves grófné minden nyáron ellátogat hozzánk és amíg élt a gróf úr, ö is itt érezte magát a legjobban, remetevasgyári kastélyában és az üdülőtelep kisbetegei között. A kedves grófné jelenleg Amerikában van, de az utóbbi hetekben naponta érdeklődött kábelen, telefonon Remete vasgyár sorsa felöl: Nagypénteken aztán boldogan sürgö- nyöztük meg neki a magyar honvédseregek bevonulását... Nehéz harcok folytak le ezen a vidéken még pár héttel ezelőtt. A hírhedt szlovák repülők orvtámadása az üdülőtelepet is veszélyeztette, éjszakánkint sürü lövöldözések voltak a telep körül. Az egyik szobában a falon egyszerű farámába bekeretezve megható, meleg köszönő sorokat olvasunk; azok a magyar katonák írták, akiket az Üdülőtelep vezetői, betegei tápláltak titokban élelmiszerrel a közeli erdőben, amíg Remetevasgyár a szlovák gárdák terrorja alatt szenvedett. Az utolsó európai bölények A telepnél gróf Wengerszky Imre fogad, mint a Széchenyi-birtok kezelője és irányítója. Üdvözli a magyar sajtót, amely becsületes munkát végzett eddig is, a nagyobb Magyarország megvalósításáért, elsősorban a Prágai Magyar Hírlap egyenes utódját, a mi lapunkat. Végig kalauzol a 7500 holdas birtok központi telepein, megmutatja az európai, amerikai és afrikai híres vadászok gyönyörű trófeájaival díszített kastély, termeit. Az elkerített hatszáz holdas vadaskertben nyolc hatalmas bölény él, a megboldogult gróf úr még Amerika öserdetböl hozatta; azonkívül ritka japánszarvasok, muflonok és egyéb őserdei állatfajok. Evekkel ezelőtt, mikor súlyos takarmányhiány volt és a bölények eltartása rengeteget emésztett föl, az egyik bölényt le kellett lőni. A bölény lelő* vésére egy böhmisoh-leipai cseh főiskolai tanár vállalkozott: 12.000 cseh koronába került ez a szórakozás, ennyit fizetett a tanár úr az uradalomnak. A hajdani Sztáray-birtokon fűrésztelep is van, amit a grófné ma is fent tart, legtöbbször súlyos ráfizetéssel, de legalább megmenti a remetevasgyári szegény népet a teljes munkanélküliségtől. A község régi vasgyárát 192Jf-ben szüntették be a csehek. A nép hite szerint a negyvennyolcas időkben Remetevasgyáron titkos puskagyár működött, az alvinczi-puskákat készítették itt, valahol, az erdőkben rengeteg puska lehet elásva. így beszéli a nép. Magyarország legmagasabban fekvő tengerszeme Meglátogatják a falu derék katolikus plébánosát, Richter Ágoston esperest, apostoli vikáriust, aki lelkes beszéddel köszöntötte Nagypénteken, a templom előtt a felszabadító magyar honvédeket. A nyolcszáz lakosú Remetevasgyámak kegyúri plébániája van, a nép 70%-a katolikus. 25%-a pedig görög katolikus. A szobránci járásban a szlovákok mind görög katolikusok és jellemző, hogy magukat mind rusnyákoknak hívják. Találni a vidéken elszlovdkosodott református magyarokat is. Gróf Wengerszky Imre végezetül kedves kirándulással lep meg mindnyájunkat. Befogat két erdei sín-járgányba és elindulunk ragyogó napsütésben, átvonuló tavaszi felhők alatt a 616 méter magasan fekvő gyönyörű vihorláti Tengerszemhez. Teljes órát baktat velünk a kis lő, a keskeny sínpár között,, de egy pillanatra sem unatkozunk. Jobbra-balra források bugyognak a hegyek oldalából, pisztrángrejtegetö patakok zúdulnak a völgyben alá, keresztül-kasul számtalán zuhatag teszi hangossá az erdőt. Már működik a facsúsztató is, szédítő magasból meredek lejtön, észnélkül rohan a szálfa és döngö kop- panással repül a hegy lábánál tornyosuló facsoport tetejére. így, ilyen csodás környezetben emelkedünk fel egyre magasabbra, a Morske ohá-hoz, a húszholdas területű Tengerszem partjaihoz, ahol egy festői vadászlak előtt magyar határőrök fogadnak. A Vi- horlát-hegységben, hatszit'.tizenhat méter magasságban ringatódzik ez « gyönyörű fekvésű tó, Magyarország legmagasabb tengerszeme és bizonyára a legszebb is; köröskőrtil fenyők és tölgyek, bükkösök szegélyezik a roppant víztömeget, amely közepén legalább 40 méter mély. Tükrében ott vonulnak a lompos tavaszi felhők és mozdulatlanul áll a határcsúcs, az 1007 méter magas Sninski harnen, két óriási sziklaélével, ahonnan derült időben látni lehet messzi az Alföldig is; Wengerszky Imre pedig azt állítja, hogy a hortobágyi pásztorok Szarvashegynek mondják, amint tiszta időben meglátják messzi északkeleten, idelátni a közeli Vihorldtot, valamikor működő vulkán lelhetett, horpadá- sos tölcsér alakú kúpját most nehéz felhők súrolják. Ezen a vidéken a belső tektonikus földrengés nem ismeretlen, két évvel ezelőtt Homonnán történt. Mondják, petróleum is előfordul az új területen: majd az Eötvös- inga kikutatja. Titokzatos, gyönyörű táj! Tengerszemedben különös szépségek gyúlnak ki, húsz év után az első szabad tavaszi éjszakán... VASS LÁSZLÓ Alaptalan vádakkal illettek, az elmúlt hetekben ismét egy fel* vidéki magyar embert. Ezúttal egy igazgatótanítót. Az igazgatótaMtó húsz évig volt szorgos és igen lelkiismeretes nevelője először egy gömöri, később egy dunamenti magyar falunak, tele hittel, munkakészséggel s szakértelemmel. Aztán nemcsak az iskolásgyermekek nevelője maradt, hanem a falu felnőttjeinek is egyik szellemi vezére és a legátfogóbb, legmagyarabb kúltúregyesületnek, a SzMKE-nek falusi vezetője. Sőt, azokhoz tartozott, akik faluvezetői minőségükben a magyar párt munkájából is részt mertek kérni. Est a tanítót is feljelentették. As elmúlt hónaipok alatt voltak hetek, amikor a neves és névtelen feljelentések áradata megindult a felsőbb hivatalok, a rendőr- kapitányságok, szolgabírói íróasztalok, minisztériumi felsőbbek felé, amikor sokan bosszúra vágytak s arra törekedtek, hogy más magyarok létét veszélyeztessék, múltját befeketítsék, jövőjét megsemmisítsék s jelenét keserítsék. Meg kell vallani azt is, hogy akadtak esetek, amikor a feljelentőnek, sajnos, igaza volt akkor, amikor néhány rombolószándékú magyart el akart távolítani az új magyar élet építői közül, amikor valóban bebizonyosodott, hogy a csehszlovák állameszme szolgai hívéről, alázatos kiszolgálójáról, a kisebbségi magyarság ellenfeléről volt sző a feljelentésben. Csakhogy az ilyen megokol' esetek mellett sokszáz olyan eset is fordult elő, amikor nem a feljelentett, hanem a feljelentő találtatott hibában s ha a vizsgálat bevégződött, kiderült, hogy bosszúszomjas agrárpártiak, szocdemek, vagy más prágai hitüek akarták orvul megkeverni a kártyát. Mint ebben az esetben is. Kiderült, hogy a magyar szellemben oktató iskolamestert a SzMKE ősellensége, az agrárpí.rt egyik helyi korifeusa ‘elentette fel, talán azért, hogy magáról a gyanút elterelje, azt gon- dőlvén, hogy aki hamarább lő, nagyobb annak a győzelmi esélye. S az ilyen agrárpárti korifeusokhoz szívesen és gyakorid csatlakozik aztán egy-egy anyaországbeli férfiú, aki vagy töltőit a megszállás alatt néhány évet közöttünk, vagy nem: de mindenképpen hivatva érzi magát arra, hogy ítéletet mondjon, feljelentsen, — Sokszor csak személyi okból, — olyanokat, akik a húsz év alatt hűségesen kitartottak minálunk. Az ilyen feljelentőnek elég annyit fülébe súgni, hogy valaki .magyarellenesen” viselkedett az elmúlt években máris elhiszi s anélkül, hogy tárgyilagosan bírálná el a kisebbségi magyar testvér esetét: szívesen odaadja nevét egy feljelentésnek, szívesen és szenvedélyesen. A magasabb hivatalok azonban, hála Istennek, higgadt fejjel vizsgálják felül az ilyen esetet s sokszor megtörténik, hogy az erkölcsi ítélet nem a feljelentettet sújtja, hanem a feljelentőt. Mint ebben az esetben is, amikor az ügyészi végzés kimondta, hogy „könnyű magyarságot bírálni annak, aki alig, vagy egyáltalán nem volt kisebbségi sorsban, aki nem ismerte a körülményeket s aki nem dolgozott nehéz körülmények között a magyarság javáért! Es könnyű annak is, aki az agrárpártiság, a szocdemség, vagy a gajdapártiság kényelmes páholyából nézte a kisebbségi, gerinces magyarok vergődését és Prága bőven ömlő pénzének csengése mellett nem igen hallhatta meg a magyar mozgalmi emberek szavait!” „A fegyverek visszanéznek!”-—mondja Zilahy s ez a regényeim igen sokszor volna alkalmazható olyan kisebbségi történetek címéül, amely történetekben a magyarok egymás elleni rut áskálódásai- ról van szó. S különösen, amikor olyan áskálódik, akinek bőven olvadó vaj van a fején... Jó tanácsunk az, hogy ne menjen a napra az az agrárpárti korifeus, akinek ez a vajszsrű képződmény olvad a kalapja alatt. S másik tanácsunk: anyaországbeli feljelentők hétszer is tartsanak vizsgálatot, mielőtt kisebbségi sorsban megedzett magyarokat vádolni kezdenének. Hagyjanak bennünket békében: aki hibázott, azt úgyis ismerjük, azokkal mi is meg tudunk birkózni, aki meg nem hibázott, aki dolgozott, annak elismerés jár és nem feljelentés! (szv) FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLAP Sierkeutdeég í« kiadóhivatal. Bp, VIII, Jóiaef-krt 5. 144-400 Telefonasim t
