Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-19 / 88. szám

Ara: 10 fillér II, évfolyam 88. szám. Budapest, 1939 április 19. Szerda Előfizetés ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bu dapest, Vili. kerület, Jőzset-körút 5, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 Mussolini, Teleki és Csáky nagyjelentőségű római tanácskozása A Duce és Ciano várta a pályaudvaron a vendégeket III. Viktor Emánuel király-császár kihallgatáson fogadta a magyar államférfiakat — Róma lelkesen ünnepli Telekit és Csákyt Válasz egy román álhírre (d) Történelmi jelentőségű nyilatko­zat hangzott el vasárnap Tornaiján a felvidéki magyar földreform dolgában. Jaross Andor miniszterünk egy román álhírre válaszolva félre nem magyaráz­ható módon kifejezésre juttatta, hogy a felvidéki magyarság jottányit sem kí­ván eltérni attól az álláspontjától, ame­lyet a földreform ügyében az egész el­múlt húsz esztendő alatt, a cseh elnyo­más idején hirdetett és vallott: a ma­gyar nemzeti igazságosság és a szo­ciális igazságosság álláspontjától. Mert a cseh földbirtokreform ellen mindig az volt a kifogásunk, hogy nemzeti igazságtalanságot tartalmaz, amennyi­ben a magyaroktól elvett földet csehek­nek és szlovákoknak juttatta, vagyis mesterségesen csökkentette a magyar­ság birtokállományát, de ugyanakkor szociális igazságtalanságok, is vannak benne, mert a földnek az arra rászoru­lók közötti fölosztása helyett úgyneve­zett maradékbirtokokat, többszázholdas közép- és nagybirtokokat szervezett az arra rá nem szoruló politikai kortesek és egyéb kegyencek számára. A ma­gyarságot a nemzetiségi számarány alapján a kiosztott 577.277 katasztrális hold földből 174.970 katasztrális hold illette volna meg, ezzel szemben tényle­gesen 42.320 holdat kapott, vagyis 75.8 százalékkal kevesebbet, mint amennyi a nemzeti igazságosság szerint jogosan megillette volna. A kisajátított föld 80.7 százalékát magyar birtokosoktól vették el s a kiosztásnál a magyarok ré­szesedése mindössze 7.4 százalékot tett ki. A fölszabadult terület földproblé­mája tehát abban áll, hogy jóvá kell tennünk a cséhektől elkövetett nemzeti és szociális igazságtalanságokat. Ezt a magyarság már a prágai par­lamentben követelte. Koczor Gyula kép­viselő javaslatot nyújtott be a két ma­gyar párt nevében, ebben a magyar pártszövetség a földreform revízióját oly értelemben kívánta, hogy a magyar területeken a kiosztott földet magyarok kezébe kell adni s a szlovák maradék­birtokosok földjeit is kis magyar föld­igénylők között kell kiosztani. Nem vé­letlen játéka a sorsnak, hogy a fölsza­badulás előtti utolsó községi választás­nál éppen az a Szilassy Béla hangsú­lyozta ki ezt az elvet híres losonci be­szédében, aki ma a felvidéki ügyek ál­lamtitkára és mint ilyen első szakem­bere és irányítója a felvidéki földre- Pormreviziónak. Amit a lex Koczor ja­vasolt és amit Szilassy - hirdetett, rgyanazt követeli a Felvidék ma is. A jóvátétel legyen egyforma mértékben íemzeti is, szociális is, mert ha például így oldanák meg a revíziót, ahogy egy •omán lap minden alap nélkül írja, íogy ugyanis a kiosztott földeket egy­szerűen visszaadnák az egykori nagy- nrtokosoknak, ez nemzeti szempontból nehetne ugyan jóvátétel számba, mert íiszen magyar kézbe adná vissza az egykori magyar birtokállományt, de ez íem lenne szociális megoldás. Az ilyen óvátétel elsikkasztaná a cseh földre- órm szociális tartalmát. Ezt talán üd­vözölnék a románok, mert nagyszerű igitációs érvet jelentene számukra a •omán földbirtokreform haszonélvezői Róma, április. 18. Róma ragyogó tavaszi pompával fogadta ma reggel Teleki Pál gróf magyar miniszterelnököt és Csáky István gróf külügyminisztert. A pályaudvar környékét olasz és ma­gyar zászlók díszítették. Több méter hosz- szú lobogók lengtek a Piazza Esedra-kör- téren és a pályaudvarhoz vezető útvona­lon. A pályaudvar homlokzatáról szintén óriási magyar és olasz zászlók lógtak le. A pályaudvar előtti téren az ablakokból pompás szőnyegek omlottak alá. A pálya­udvar belsejét is gyönyörűen feldíszítet­ték a magyar államférfiak érkezése alkal­mából. A pályaudvar érkezési oldalán több- száz méter hosszú biborszőnyeget he­lyeztek el. A pályaudvar belső falait között a magyar revíziós mozgalommal szemben, ellenben nem üdvözölnék a felvidéki magyar lakosok. Lehet, hogy a csonkamagyarországi területen is ta­lálkoznak olyan ósdi vágású, retrográd gondolkozású feudalisták, akik a romá­nok emlegette nagybirtokresturálás for­májában szeretnék elsikkasztani a már meglevő felvidéki földreform eredmé­nyeit, mert ezzel a megoldással, úgy re­mélik, a saját birtokaiktól is távoltarta­nák, legalább is egy időre, a földreform lehetőségét, de kevés számmal vannak ilyenek a Felvidéken és remélhető, hogy amíg |Jaross Andor és Szilassy Béla áll a felvidéki ügyek élén, hiába is próbál­koznának. Mert Jaross a legvilágosabb szavakkal megmondta Tornaiján: „Mi ezeket a földeket igenis vissza akarjuk adni, de nem a volt magyar birtokosok­nak, hanem a magyar népnek, amely hősies kitartásával kiérdemelte, hogy így életlehetőséghez jusson. Tudok ar­ról, hogy a magyar földbirtokos osztály­nak egyes tagjai akciót indítottak az ilyen földek visszaszerzésére, vagy a magyar állam által való megtérítésére. Elvárom attól a földbirtokososztálytól, többszáz kisebb-nagyobb magyar és olasz lobogó díszítette. Különösen szé­pen feldíszítették a pályaudvar udvari várótermét, ahol az itáliai tavasz legszebb virágai pompáztak. A pályaudvar előtti térre felvonultak a római helyőrség díszkülönítményei, körös­körül pedig már a kora reggeli órákban ezrekre menő tömeg helyezkedett el, váfrva a magyar miniszterek érkezését. A pályaudvar perronján megjelent egy dísz­egyenruhás, pirosbóbítás carabinieri kü­lönítmény zenével. A magyar miniszterek fogadására meg­jelent a pályaudvaron galánthai Nagy László követségi tanácsos vezetésével a amely végig szenvedte velünk a húsz esztendőt, megtanulta megbecsülni a magyar ember igazi értékét, a kérges­kezű magyar paraszt kitartását, hogy rendelkezik annyi felelősségérzettel a nemzet iránt, a magyar nép iránt és ön­maga iránt, hogy ilyen igényt sem a magyar néppel, sem pedig a magyar ál­lammal szemben nem fog támasztani”. Ez a beszéd a nép szava, az egész Fel­vidék szava. Az egész Felvidék egy em­berként egyetért miniszterével, hogy a nemzethűség és jó magyarság követel­ménye meghajolni a történelem paran­csa előtt. Mert a földbirtokreform úgy nemzeti, mint szociális tartalmában valóban a történelem parancsa. Ezt a Felvidék megértette, mert a saját tör­ténetéből, a saját bőrén tapasztalta, hogy a nemzeti eszme csak akkor, tud igazán egyesíteni egy népet, ha a szo­ciális igazságosság eszméjével is kap­csolódik. A Felvidék egysége nemcsak nemzeti szolidaritásra éfúilt, hanem egyúttal szociális szolidaritásra is. Nemzeti politika nem képzelhető népi politika nélkül, a népi politika pedig kvirináli magyar követség egész tiszti­kara, báró Apor Gábor követ vezetésével a szentszéki magyar követség tagjai, Luttor Ferenc kánonjogi tanácsos vezetésével igen sok Rómában élő magyar pap, Koltay- Kastner Jenő dr. egyetemi tanár, igazgató vezetésével a római magyar akadémia tagjai igen nagy számmal és a magyar ko­lónia sok tagja. Egynegyedkilenc órakor érkezett meg a pályaudvarra Ciano gróf külügyminisz­ter, aki szívélyesen üdvözölte a magyar kolónia vezetőit. Egymásután érkeztek meg az olasz előkelőségek, köztük Starace miniszter, a fasiszta párt főtitkára, Alfieri népművelésügyi miniszter, Marquese Me­dici di Vascello miniszterelnökségi állam­titkár, Pariani hadügyi államtitkár, Ca- vagnari tengernagy, tengerészetügyi ál­Ebból a szemszögből fogja föl a föl­szabadult területek népe a földkérdést és a cseh földreform jóvátételének kér­dését. És a felvidéki Egyesült Magyar Párt, amely a nemzeti gondolatot népi alapon, a nemzeti igazságosságot pedig a szociális igazságossággal egyesítve képviselte és érvényesítette, népi tehet mást, mint maradéktalanul teljesíti a kor parancsát. Maradéktalanul kitart eredeti álláspontja mellett most is, amikor a cseh földreform jóvátételének gyakorlati végrehajtása döntő stádium­ba jut. Bármilyen erők, bármit kíván­nának is, a nemzeti jóvátétel mellett maradéktalanul meg kell tartani a cseh földreform egész szociális tartalmát, sőt a maradékbirtokok további kiosztá­sával még meg is kell tetéznie ezt a szo­ciális tartalmat. Ezt keményen állania kell, állania kell a magyar szociális igazságosság nemzetközi jó hírneve ér­dekében. De állania kell a saját érdeké­ben is. Mert ha ezzel a fölfogásával el­bukna, akkor nehezen állhatna legköze­lebb a váln^+óí ..................................................................................................................•».».»».<>..rYivrfró*nriviri¥iVivfiiri,iYA‘iTif>a'>w9 nem egyéb, mint szociális igazságos­ság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom