Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-02 / 76. szám
6 'FElsWtóhi 1939 ÁPRILIS 2, VASÁRNAP Beszélgetés a detektívvel, aki nappal rendőr- este pedig háziasszony és családanya médiumot. Napi négy pengőt kap és ha ,.kitanulta a médiumságot”, havifizetesheg is juthat. — Kissé meghökkenve hallgattam a házmesternél aki látva a meglepetésemet, bevezetett a szobájába. Függönnyel eltakart ágy mellett álltunk meg. Félrehúzta a függönyt. Az ágyon halottsápadt, szem- méttáthatőan megviselt arcú, fiatal nő feküdt. — Látja, ez az én lányom, — mondotta a házmesterné, — ő is médium az egyesületben. — Az én számomra ez már elég volt. Megköszöntem a házmesterné jóságát, hazamentem, fölvettem a rendes „civilruhámat” és beszámoltam munkámról a megbízómnak. Az illető úr természetesen nem vállalta a védnökséget. mába fogadott és mesélni kezdett. Furcsa dolgokat tudtam meg tőle. — Hát tudja lelkem — mondotta a házmesterné, — én is tagja vagyok az egyesületnek, majd igyekszem segíteni magán. Volna egy jó tanácsom. Az egyesületben az urak spiritiszta szeánszokat szoktak rendezni. Majd beajánlom magát, mint Revolver helyett kapukulcs Ezután arra terelődik a beszélgetés, került-e már veszélyes helyzetbe? — Nem félek én semmitől, — mondja magabizóan. — Egyszer bekísért a rendőr az életvédelmi osztályra egy öngyilkosjelöltet. Én emlékeztem rá, hogy már volt vele dolgom. Hamis nevet használt. Faggatni kezdtem, megmondottam neki, ne tagadjon, mondja meg az igazi nevét. Végül kiderült, azért használt hamis nevet, mert a rendőrség munkakerülés miatt kitiltotta Budapestről és attól tartott, hogy megbüntetik, mert visszatért. Mikor látta, hogy leleplezem, elvakult dühében nekem rohant, csak nagynehezen lehetett lefogni és megfékezni. Más kalandja nem volt? — De igen. Egyszer az Angyalföldön megtámadtak. Az életvédelmi osztályról kiküldtek, állapítsam meg, milyen viszonyok között él egy öngyilkosjelölt. Rosszhírű környéken, ütött-kopott bérházban,- rossz külsejű emberek között jártam. Nem törődtek ezek azzal, hogy egy szerencsétlen ember megsegítésén dolgozom, csak azt hallották, hogy a rendőrségről jöttem. Mire elvégeztem a munkámat, már késő este volt. Amint kiléptem a . házból, észrevettem, hogy pár rosszképű suhanc jön utánam. Megjegyzéseket tettek rám, azután egyszerre csak körülfogtak és az egyik elkiáltotta magát jó angyalföldi jassz-nyelven: — Üsd a zsarut! ■ — Egyedül álltam a sötét angyalföldi Utcán egy sereg csirkefogóval szemben. Hirtelen benyúltam a kézitáskámba, elővettem a lakáskulcsomat, markomba szorítottam és feléjük szegeztem a „revolvert.” — Azonnal takarodjanak! — A suhancok a rosszul világított, hoi "Catia—i ■ Selmecbánya visszavárja a régi aiákzajt Látogatás az aláaknázott bányavároskában mályos utcán azt hitték, tényleg revolver van nálam és megfutottak az ártatlan ajtókulcs elől. Rúzs és púder nélkül Megjegyezzük: — Hat ez igazán szép és bátor dolog volt. Becsületére válik akármelyik férfinak is. Mindig ilyen erélyes és férfias? — Dehogy, kérem — hangzik a válasz. — Csupán addig vagyok határozott, erélyes és felületes, szóval mondva férfias, amíg a, hivatalos ügyeimmel foglalkozom. Utána hazamegyek, aztán már nem vagyok rendőr, hanem egyszerű nő. Éppen oiyan, mint a töbhi. — Hogyan él „civilben”, mit csinál, mivel foglalkozik. — Sokszor reggeltől késő estig végzem hivatalos munkámat, azután hazamegyek. Otthon vár a kislányom. Ilyenkor egykettőre átalakulok háziasszonnyá. Háztartást vezetek, főzök, vasalok, tanítom gimnazista' lányomat. A kézimunkára is jut idő és olvasgatok. — Ki a kedvenc írója? — A komoly, tartalmas regényeket szeretem. Detektívregényt, kalandos történetet nem olvasok. — öltözködés, rúzs, púder .. .9 A válasz rövid: — — öltözködésben egyszerűség, rúzs, púdé nincs, csak kölnivíz __ A beszélgetés befejeződött. Az újságíró elköszön. Az- életvédelmi osztály női rendőrje már az írógép mellett ül. Kopog a gép és készül a jelentés: „kapott szóbeli utasítás alapján a mai na-pon eljártam....” Éppen úgy, mint a bűnügyi osztály de- tektívjei, két emelettel feljebb. Sok szó esik mostanában a női rendőrségről. Hol itt, hol ott bukkan föl a hír, hogy külföldi mintára nálunk is női rendőrséget szerveznek. Folyik a vita, szükség van erre az intézményre vagy fölösleges? Közben pedig a nagy nyilvánosság nem tud arról, hogy Budapesten már van is női rendőrség. Nem különálló intézmény ez,- hanem a rendőrség egyes osztályain detektíviga- zolvánnyal ellátott hölgyek és rendőrségi pártfogónők dolgoznak. Egyrészük önkéntes munkát végez, másrészük tiszteletdíjat kap. A szó szoros értelmében vett nyomozó munkát nem végeznek, nem bűnügyek vizsgálásával foglalkoznak, hanem a rendőri munka olyan területén működnek, ahol a nő többet érhet el, mint a férfi. Az erkölcsrendészeti osztályon és a főkapitányság életvédelmi osztályán az élet hajótöröttjeinek ügyeivel foglalkoznak. A pályaudvarokon a vasúti misszió mellé osztották be őket. Az érkező és induló vonatokra ügyelnek, nehogy tapasztalatlan fiatal nők kalandorok hálójába kerüljenek. A rendőrségi gyermekbírósághoz is jutott belőlük. Ott végzik emberbaráti szolgálatukat, ahol női szem és főként női szív kell. Nő a rendőrségen A főkapitányság életvédelmi osztályán teljesített szolgálatot Szabó Istvánná, az egyik rendőrségi pártfogónő. Öszes, sima frizura keretezi a rendőrasszony finom metszésű arcát. Egyszerű sötétkék ruhát visel. Halk hangon beszél, de pattogva, rövid mondatokban! Ügy, ahogyan erélyes rendőrökhöz illik. — Hogyan kerültem a rendőrségre? Mindig érdekelt ez a munka — mondja. — Régebben tisztviselőnő voltam. Az ügyvédi kamaránál dolgoztam, azután a járás- bíróságon. Ott is a bűnügyek érdekeltek. Kilenc esztendővel ezelőtt kerültem ide. Azóta itt dolgozom a főkapitányság életvédelmi ‘ osztályán. Az öngyilkosok, az öngyilkosjelöltek ügyeivel foglalkozom. Sok szomorúságot látok• sok a gond, a baj, a könny. .Igyekszünk segíteni mindenkin, akit a sors idevetett. Idegek kellenek ehhez a munkához és főként szív. Még pedig női szív, hogy a munkámmal segítségére lehessek az életvédelmi osztály tisztviselőinek. — Mi a véleménye a női rendőrségről, a nők rendőrségi munkájáról? ' Gondolkozik pillanatig, azután lelkes hangon mondja: — Szerintem nagyon sok olyan rendőrségi munka van, amit inkább végezhet a nő, mint a férfi. Az a nő, akinek dolga van a rendőrséggel, inkább megnyitja a szívét egy nő, mint egy férfi előtt. Hiába rendőr az a nő, mégis csak elsősorban a másik nőt látja benne. Őszintébben, igazab- bul beszél vele, mint egy férfival. Természetesen nem szabad túlzásba esni. Éppen így rengeteg az olyan rendőrségi munka, amelynek végrehajtására a nő nem alkalmas. Okos mértékkel kell mérni a női rendőrség kérdését. Álruhában A következő kérdés ez: — Mi volt eddig a legérdekesebb munkája a rendőrségi pályán? — A legérdekesebb? Egyszer álruhában dolgoztam. Egy nagyrangú funkcionárius levelet kapott, amelyben egy újonnan alakult egyesület fölkérte, vállalja el a védnöki tisztet. A levél úgy szólt, hogy az egyesület jótékony célok szolgálatában áll. Az illető úr meggyőződést akart szerezni arról, w\iféle egyesületről van szó. Engem bízott meg, nézzek után a dolognak. — Gondolkozni kezdtem. Jótékonysági egyesületről van szó, légiiéij esebb. ha jótékonyságra szoruló asszony képében érdeklődöm. Hazamentem, magamhoz hivattam a vicinét és haditanácsot tartottam vele. Szereztünk néhány kopott ruhadarabot és pár perc múlva félretaposott, lyukas cipőben, foltos . ruhában, fekete kendővel a fejemen léptem ki a lakásomból. — Végigmentem az udvaron, senki se ismert meg. Ez volt a? első eredmény. így, kopott szegényasszonynak öltözve érkeztem meg abba a házba, ahol az egyesület helyisége volt. A helyiségben senkit sem találtam. Bementem a házmesterlakásba. A házmesterné fogadott, Nagy siránkozva elmondottan neki, hogy szegény hadiözvegy vagyok, a gyermekeim betegek. már lakásom sincs, azért jöttem, hogy segélyt kérjek az egyesülettől. Olyan jól játszottam a szerepemet, hogy a házmesterné szíve megesett rajtam, nyomban a bizal(Selmecbánya.) Selmecbánya. Micsoda varázsneve volt egykor ennek a bánya- városnak. Lányos anyák az egész országból szives-örömest küldték fel a híres fekvésű, hepe-hupás, macskahátú kövekkel kirakott utcáin vígan daloló diákok közé az eladósorba kerülő lányaikat. Hogyne, hiszen a bányászati, erdészeti és kohászati főiskolán nem kevesebb, mint 2500 diák készült az életre. Igaz, hogy voltak diákok, akik nem tudtak elszakadni a bájos kis bányavárostól és miután otthonról mindig megérkezett a szükségelt apanász, 10—15 évig is uralkodtak a „gólyák” felett; Szép intézmény volt az is, hogy a gazdag fiúk 2—3 szegénysorsú diák ellátásáról gondoskodtak s bizony ezek száma is párszázra rúgott. Víg élet járta, míg ez a nagyszámú diáksereg zajongott az ősi város falai között. Az ország minden tájáról eljöttek, hogy a három főiskola valamelyikét, vagy mindegyikét kijárják. A diákévekben ki nem fogytak a mókákból. El lehet képzelni, midőn ez a víg, csupu-élettől duzzadó fiatalság felvonult a szálamanderre és ott hosszú „táfli” mellett elhelyezkedve, itta a habzó sört. „Ballagás” idején a búcsúpohár kiürítése után minden diák összetörte a maga korsóját. De ugyanúgy összetörték a korsókat, midőn valamelyik diáktársukat elkísérték utolsó útjára s onnan visszatérve, egy búcsúztatóra betértek a sörözőjükbe. »Ballag már a vén diák...« Az évzáró ünnepet a hires „ballagás” fejezte be, midőn felcsendült a világhírű dal: „Ballag már a vén diák”. Ilyenkor a ballagás útvonalán a kis város polgársága az ablakokból kihajolva búcsúzott a „vén diákoktól”. Bizony nem egy lány szív dobogott hevesen, midőn felcsendült a búcsúdal. A világháborús években ezek a ballagások este tízkor vették kezdetüket, tarkítva mindenféle mókákkal. Ezekben az években bővült az énekek száma, mert a háborús „slágerekből” is eldanolták: „Maradt itthon kettő-három nyomorult...” című dalt. Mulatságos volt ez a ballagás is, mert minden diák nyomorékként kifordított lábbal, karnélküli lógó kabáujjál, ki mankó- san, vagy kis kocsin gördítve magát, ki pedig, mint púpos, vagy világtalan „ballagott” a hadseregnyi menetben. Ezerkilencszázt'izenkilenc óta néma csőid borult az ősi időtől, víg danolástól hangos bányavárosra. Elcsendesült minden. Talán egy város népét sem sújtotta annyira a húszéves cseh uralom, mint Selmecbányát, Selmecbánya lassú sorvadásra lett ítélve, A csehek nem tudták megbocsátani, hogy a magyar kultúra egyik legbiztosabb fellegvára volt Selmecbánya, Bs a kis bányaváros lakossága még ma is törhetetlen hittel, reméli, hogy egyszer ismét felújul a víg diákzaj... Veszélyben a selmeci pipa Most, húsz évvel az elnyomatás után, egy másik selmeci világhírre emelkedett nevezetesség vész el. Bár itt az illetékesek jóindulatától függ minden. A sárgaréz pipalzupakkal díszített selmeci pipa forog veszélyben. Valamikor nyolc gyár munkásait foglalkoztatták. Bárhová vándorolt ki egy magyar, ruzsin vagy szlovák, az biztosan rávette az oltani kereskedőt, hogy hozassa meg a selmeci pipát. Trianon óta a selmeci pipagyártás egyre hanyatlott. Ez a JfOO éves ipar, a selmeci specialitás, ma már csak a Móczik Rezső pipagyárában készül. Igaz, hogy most egy új piacot: a bolíviait hódította meg, de a mostani határkiigazüásnál a magyarlakta és ruszin piacot elvesztette. Remény van ugyan arra, hogy a selmeci pipa utána megy az anyaországba is. Selmecbánya, mint ismeretes, teljesen alá van aknázva. Ez nem is csoda. Hiszen Selmecbányán már a rómaiak idejében is bányásztak aranyat és ezüstöt. Igaz, hogy a régi „holt” aknákat is karbantartják. Mint különlegességet említjük még, hogy az erdészeti főiskolára soha keresztényen kívül más nem járhatott, mert, ha megtudták a tudományszomjas „gólyáról”, hogy zsidó vallású, úgy az íratlan törvények alapján „kilakoltatták” Selmecbányáról, de azt már nem ellenezték, hogy a másik két főiskolában magába szedje az alma mater tananyagát. Rossoni olasz miniszter a mezőgazdasági problémákról A Mezőgazdasági Kiállítás alkalmából Budapestre érkezett Rokoni olasz föl-dmíve- léeügyi miniszter pénteken este a Duna- palotáiban teaesten látta vendégül a Mediterrán Munkaközösség budapesti vezetőségét. Rossoni miniszter a teaesten barátságos eszmecsere során rendkívül érdekes példákkal ismertette a fasiszta közgazdaság elveinek gyakorlati eredményeit. Hangsúlyozta, hogy minden politikai elgondolás gyakorlati alapja a közgazdaságban rejlik. Példákkal illusztrálta a termelés megszervezésének fontosságát. — Szükséges — fejtegette RossoiH földművelésügyi miniszter, — hogy a mezőgazr dasági munkás megkapja verejtékes munkájának teljes ellenértékét, hogy a kisbirtokos a termelvényeit megfelelően értékesíteni tudja. Ez az alapja minden közgazdaságnak, különben lehetetlen, hogy az iparnak felvevö piaca legyen. Nemcsak a nagybirtokok felosztása és a kisbirtok-kép- zés, hanem a birtokok termelőképességének fokozása, a terméketlen területek munkába vétele az az út, amely az agráriátus felemelkedéséhez vezet. Ezért van szükség a szervezettségre. A miniszter értékes felvilágosításait a Mediterrán Munkaközösség nevében Ibrá- nyi István dr. köszönte meg, olasz nyelven, s rámutatott, hogy az olasz korporációs rendszer kiépítése igen nagy mértékben Rossoni miniszter érdeme. Ezután Berdin Kálmán dr. juttatta kifejezésre a magyarságban élő szilárd meggyőződést, hogy Róma — mint a múltban, úgy a jelenben és a jövőben is — minden téren egyik legfőbb világító fáklyája az európai' és az emberi civilizáció A teaesten teljes számban^megjelentek a budapesti olasz követség és konzulátus tisztviselői is. I. iwi , Németül jm beszélő lényvkeresek egy gyermek ©g: . ára.#IJszkay Dezsoné, Nyír- Zrínyi Hona-utca 6.
