Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-16 / 86. szám
8 Teottoek! 1939 ÁPRILIS 16. VASÁRNAP Az uzsold frontharcos találkozón adják át Darányi Kálmán beszédet mond a Bethlen Gábor Szövetség serlegvacsoráján. A szó- ezt a zászlót a magyar frontharcosok nőktől balra: Mikecz Ödön és Tors Tibor országgyűlési képviselő. Jobbról: Tasnádi lengyel bajtársaiknak Nagy András igazságügyminiszter, báró Vay László és Kovács Sándor püspök Göring vezértábornagy Tripolisz mellett megtekintette a Leptis Magna ókori római emlékeit Á felvidéki szegénysorsú főiskolások, mint az új magyar kultúrpolitika előhirnökei Irta: Zornbory György A visszacsatolt Felvidéket látogató Móricz Zsigmond írta: „A patakok mind északról folynak le hozzánk: nekem az volt köztük az érzésem, hogy valami új és üdítő' vízáradat, csermelyek és folyók élővize van felduzzadva s az le fog áramlani a mi lelkünk felé. Ezek a felvidéki magyarok nem honnak gyűlöletet volt elnyomóik ellen, ezek magyar életörömükben már el is feledték a fájdalmakat: de amit a babiloni fogságban maguk erejéből megtanultak, azt nem akarják elveszíteni. S amit ők tudnak és akarnak, az nem a megbukott cseh demokrácia, hanem a szociális magyar együttélés.” Felvidéki küldetésünket mindnyájan érezzük, éreztük már visszatérésünk előtt. Készültünk erre a feladatra, latbavetettük erőnket, de mintha megtorpantunk volna. Mintha zárt soraink lazulnának, harcunk eredményei késnének. Vagy talán nem is harcolunk? Minden felvidékiben felsírt már ez a kérdés. Ott van a maga bizonytalanságával, a maga feleletvárásával minden cselekedetünkben. Félénkek, gyávák, kishitűek vagyunk. Fél év kevés idő arra, hogy eredményekről próbáljunk beszélni, kevés arra, hogy eredményeket nem látva, letargiába essünk. Mégis tanulságos felállítani azt a csekély mérleget, amely a „felvidéki szellem” eddigi eredményét, a magyar népi jövő kiépítése felé való haladást jelenti. A magam szűk körében élve, közelebbről, részleteibe 'is belehatolva, csak a magyarországi egyetemi és főiskolai ifjúság helyzetét ismertem meg. Természetesen kapcsolódik ehhez az, hogy ha nagyon felületesen is, de lássam az általános magyar kultúrpolitika vonalát, kor- és időszerűtlen voltát. A magyarországi egyetemeken, főiskolákon a numerus clausust valójában nem az írott törvény jelenti. Sokkal erősebb az íratlan törvény hatalma: a magas tandíj, mellékdíj, vizsgadíj, a gyermekcipőben járó, megoldatlan diákszociális kérdés. Mi természetesnek tudjuk, hogy a szegénység nem áll útjába a művelődés terjedésének. Természetesnek tartjuk, hogy mindenki számára, akinek tehetsége van, nyitva álljon a tudás kapuja. Csak a tehetséget ismerjük el kiválasztódási alapnak. Hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy a polgári iskolában nem kérnek tandíjat, természetes volt az, hogy a szegénysorsú fiúkat az állam, a társadalom juttassa diplomához. Mindez Magyarországon egészen máskép van. Hogy helytelen ez, azt a legmagasabb tényezőknek is be kell látniok. Ma csak annak a népnek lehet jövője, amely művelt, érett: amelyet nem lehet jobbágysorsba visszakényszeríteni, Hogy a műveltségnek mily nagy jelentősége van, azt legjobban mi bizonyítjuk, akik Szlovákiában kultúrfölényünknek köszönhettük, hogy nagyobb veszteség nélkül álltunk ki húsz nehéz esztendőt. Szomorú tény az, hogy a Felvidék általános műveltsége a kisebbségi sors ellenére magasabb színvonalon áll, mint a Csonkaországban. Szomorú, hogy a felvidéki paraszt messze műveltebb a tiszaA felvidéki főiskolások szüleinek foglalkozása és vagyoni viszonya Munka- és keresetnélküli , , , p Földmunkás (kubikos) » . • % Szakmunkás ....ti»*» Földmíves (10 holdig) , p « • t Földmíves (20 holdig) « « « p «' Kisbirtokos (50 holdig) . p p p Földbirtokos (50 holdtól) . , > p Kisiparos (évi 1600 pengő jövedelemig) ................................... Kisiparos (évi 3400 pengő jövedelemig ) f . Iparos (évi 3400 pengő feletti jövedelemmel) ... * i p p . Kiskereskedő (szatócs) ■ . a . Kereskedő t.ipppciip Vállalkozó * Kishivatalnok (évi 1600 pengő fizetésig) , ........ . Középhivatalnok (évi 3400 pengő fizetésig) Hivatalnok (évi 3400 pengőnél magasabb fizetéssel) Értelmiségi (ügyvéd, orvos, gyógyszerész, mérnök, stb.) , y • * Tanító ... .. papiig Középiskolai tanár p « • | p « Lelkész *«p«pipppp Katonatiszt ...sppppp Egyéb (festőművész) p ■ p p p önálló keresettel bír . , , , , Adatok hiányában osztályozatlaan . összesen: A 617 felvidéki egyetemi és főiskolai hallgató közül csak 215 van olyan, aki. nek szülője fedezni bírja fia, leánya diplomaszerzésénél költségét. Ezzel szemben Jf02 olyan felvidéki szegénysorsú szülő gyermeke tanul ma magyarországi egyetemen, főiskolán, aki ha Csehszlovákiában nem kezdte volna el tanulmányát, minden valószínűség szerint sohasem jutott volna el az egyetemre, mert apja, özvegy édesanyja egész évi keresete még a tandíj fedezésére sem lett volna elég. Szomorú tény ez. Szomorú, hogy a felvidéki diákság ennyire szegénysersú, de ennek ellenére örülünk a puszta ténynek, örülünk, mert ők a magyar kultúrpolitika kibontakozásának előhirnökei: a merev frontot ők törték át, ők aratták a „felvidéki szellem” első diadalát. Jövőre máp nem lehet olyan magas a tandíj, a vizsgadíj, az egyetemeken, a főiskolákon, a szociális segélyezésről is jobban kell gondoskodni, mert igazságtalan volna felvidékieket a többi egyetemi, főiskolai hallgatóval szemben kivételesen bírálni meg. Ki kell egyenlíteni a piTlanatvidéki, ormánsági, vagy bármely más tájegység ősi jogbirtokos parasztjánál. Ezen segíteni kell. És mit tett a „felvidéki szellem” eddig ennek érdekében? Amikor a felvidéki egyetemi és főiskolai ifjúság számára a kultuszminisztérum rendelettel eltüntette az „íratlan numerus clausust”: mert lehetővé tette minden felvidéki hallgató számára — tekintet nél- nyaira — a továbbtanulást, ezzel át- nyaira — a továbbtanulást, — ezzel áttört az eddigi elavult kultúrpolitika frontja. Mi törtük át: magunk jogos követelésével, azzal, hogy rosszabb, előnytelenebb helyzetbe nem kerülhetünk hazánkban, mint Csehszlovákiában voltunk. Hogy mily nagyméretű yojt ez az áttörés, azt az alanti kimutatás tárja elénk világosan: Budapesti egyetemeken Vidéki egyetemeiken Összesen / 17 4 21 24 12 86 20 6 26 9 11 20 7 5 12 6 rrrw 6 11 11 22 10 82 12 4 16 5 5 8 2 10 4 1 5 8 3 u 58 26 84 46 28 74 47 16 63 34 9 43 51 19 70 15 6 21 10 17 27 1 2 3 1 1 3 1 4 7 9 16 426 íei 617 nyilag előállt helyzetet. A kiegyenlítés pedig a csonkaországi ifjúság javára kell, hogy történjék, mert a Felvidéktől megvonni az eddigi kedvezményeket kegyetlenség volna, nem lehet. A Magyar Élet egyik számában Kovdch Aladár jövőnktől borzadva kérdezi: tudjuk-e, hogy hétezerkétszáz zsellér közül csak egynek a fiából lesz egyetemi hallgatót Sajnos, tudjuk, hogy Magyarországon ez így volt. Tudjuk és épp ezért nem lesz igy többé: a műveltség, a diploma megszerzésének lehetőségét ezentúl nem szabad, hogy szociális kérdések korlátozzák. A kiválasztódás alapja csakis a rátermettség lehet! Ezt valljuk és vállaljuk a harcot az igazságunk győzelméért! FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bp. VIII, József-krt 5. Telefonsaim! 144-400 BEHOZZUK A MAGYAR HARAKIRIT? Az igazi japán, főképpen a nemes vitéz, a szamuráj, ha valami hibát, baklövést csinál, kötelességet mulaszt, vagy más szégyenbe esik, annyit se gondolkodik, mint például mi az alsósnál, hogy bemondjuk-e a tercet, vagy sem, hanem, egyszerűen előveszi a tőrét és beleereszti a hasa balfelébe. 4-ztán egyet kanyarit jobbra, a pájsli kifordul és kész a kocsi. Megtörtént a harakiri. Japánban ez már így dukál. És nem japán az és nem állnak szóba az olyannal, aki ebből a késkanyarintásból magának problémát csinál. Nipponban habozni csak a borotválkozásnál szabad. Nemrégen egy japán katona, aki őrt állt a kaszárnya udvarom — megírták a pesti lapok is — valahogyan elnézte, hogy megérkezett az ügyeletes parancsnok és elfelejtett trombitálni. Hallatlan szégyen. Nemcsak reá, de a hadseregre, a japán katona is létezhet. És szégyene persze a katona is éltezhet. És szégyene persze a családnak is. Mj lehet itt csimlnii Mi* előtt a közvéleményből a harag kiri, kész a harakiri. Bajonett be, máj, zúza ki és a becsület meg van mentve. Nálunk Magyarországon, pont a trombitaszó körül nincsen hiba. Itt mindenki és éppen, eleget trombitál. De egyébként aztán nem sok van bennünk a szamurájok kötelességtudásából, elpirulásálból. Pedig mennyivel tovább lennénk, ha idehaza is mielőbb meghonosítanák ezt a japán harakiri-rendszert. Mennyivel meg- gondoltabban és nagyobb felelősségérzet* tel történne minden. Például: Nem sikerült, szerencsétlen ötlet volt a pesti villamosoknál a hurokvágány. Ki csinálta? Kinek az ötlete voltf Ki kínozta vele olyan sokáig a közönséget f Gyerünk már azzal a kiskéssel. A Sándor-utcából sürgősen egy ládilea bicskáért telefonálnak az egyik késescéghez. Ügy látszik, többen a rádió magánemberei közül testületileg akarják jóvátenni a múltat. Az Újság szerkesztőségéből egy altisztet szalasztanak a hitközségi főmetszőhöz. A Zsolt Bélákat, ha későn is, mégis csak elkapta a szégyenkezés. Rassay honatya tegnap hosszasabban megállt egy belvárosi késesbolt előtt és gusztálta a nagyobbbfajta zsebkéseket. Bizonyára kezd rájönni, hogy Jaross Andornak, mégis joga van beszélni a Felvidék nevében. Vagy: Van magyar újságíró, aki ,,beszélgetést folytatott” ezzel, vagy azzal a politikussal s van olyan is, aki szerint az ünnepségen „jelen voltak az összes miniszterek”, Persze, lesznek reménytelen esetek is, amelyekkel számolni kelt Azt mo)idják, hogy Buchingerék nem lesznek soha szamurájok. Uraim! Nem rossz dolog ez a hai-akin. Tudják a kicsi japánok, hogy mit csinálnak. Azért olyan nagyok. Y—McK2
