Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-02 / 76. szám
4 •FELVIDÉKI ‘-MäÖ&ARHIRMß 1939 ÁPRILIS 2. VASÁRNAP A borívás veszedelmes lehet; de a sok vízivás — halálos Bizalmas információ a bortvédő orvosok nemzet# közi kongresszusa előtt „Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt!” Voltaképpen borzasztó! Legborzasztóbb az benne, hogy elsősorban öl, aztán butit végül dönt nyomorba. Ahányszor csak szemünkbe ötlik ez a kegyetlen feliratú plakát, mindig megdöbbenünk és megfogadjuk, hogy egy csepp nem sok, de annyit sem iszunk eztán soha. Aztán az ember elmegy vendégségbe, barátokat lát vendégül és úgy elfelejti az egész ijesztő kiáltást, hogy mire őszibe jutna, már késő, már meg van ölve, el van butítva s nyomorba van döntve. És most azt olvassuk, hogy orvosok, még pedig nemzetközi viszonylatban is hírneves orvosok Lausanneban, nemzetközi kongresszusra ülnek össze — a bor védelmében. Ha igaz az az állítás, hogy az alkohol öl, butit és nyomorba dönt, akkor ennél leplezetlenebb merénylet az emberiség ellen még nem történt. Itt valami végzetes tévedésnek kell lenni, vagy még idejében meg kell gátolni ennek a nemzetközi kongresszusnak az összeülését! A „borkedvelő" főorvos rendelőjében Értésünkre esett, hogy erre a nemzetközi kongreszusra magyar orvos is kapott meghívót, még pedig nem is egyszerűen hivatalosat, hanem meleg, szíves sorok mellékletével. * Úgy hallottuk, hogy öt az alkoholellenes tábor ;,borkedvelő” epitetonnal díszítette. Meg is kérdezzük nyíltan: — Főorvos úr iszik? — Igen. — Mennyit naponta? — Két decit, ebédhez. Körülnézünk. A nyomornak nyomát sem látjuk, pedig panaszkodik. — Én még ahhoz a boldog generációhoz tartozom — mondja —, amelyik békében „gondtalanul” élt. Negyvenyolc éves voltam, amikor besoroztak, addig is „boldogságom” napi tizenhat órai munkából állót, évszámra autóban ebédeltem, éjfélkor jutottam csak vacsorához, vezettem három kórházat és délután már a lépcsőkön álltak rendelőm előtt a betegek. De legalább tudtam, hogy miért! Szegeztem nagy csomó hadikölcsönt. Mosolyogva mondja panaszát. Életből- cseség derűje kíséri megállapításait, közben egymásután szól a telefon; ide hívják, oda hívják betegekhez. Van dolga elég, ha nem is napi tizenhat órára. Vízi vasban is meg lehet halni — Nem. Annyit már nem kell dolgozni. Az élet manapság megkíméli az embereket a túlzott munkától. — Szóval, akkor nyugodtan ihatnak! — térünk vissza a tárgyra. — Ihatnak! — mosolyog. — Két decit naponta egészen nyugodtan! — teszi hozzá. De csak bort! Bort, és nem — alkoholt. A kettő ugyanis nem egy és ugyanaz. Ha nem tudtam volna magamtól, megtanított volna rá egy öreg parasztember, akit a minap vizsgáltam meg. Hatalmas nagy mája volt. — öregem, mennyi alkoholt iszik maga naponta? — kérdeztem. — Egy csöppet sem! — felelte határozottan. — No-no! Mivel növesztette volna akkor a máját ilyen tekintélyesre? — Megnőtt az magától! — Nem hiszem én azt. Szóval maga nem iszik bort? Furcsán nézett rám. — Hogy nem iszom? Már hogyne innék! Két litert naponta, de abból a szolgámnak is adok! Ö alkohol alatt a szeszt, a pálinkát érti, nem is tudjg., hogy milyen helyesen. Mert a borban öt-tíz százalék alkohol van s borból nem isznak általában az emberek olyan mennyiséget, mint például a sörből. Aki délben és este étkezéshez ^negiszik két-két decit, mindössze húsz gram alkoholt fogyasztott egy nap alatt, ami az orvosilag megenegdett határon belül van. A mértékletes borozó kevesebb szeszt fogyaszt, mint a mértékletes söröző, nem beszélve arról, hogy hol találunk valakit, aki korsó sörét meg ne toldaná legalább egy „vágással”. Nemsak a nagyobb szeszmennyiség jön itt számításba, hahnem a folyadék mennyisége is. Hiszen a víztől is meg lehet halni. Mosolygunk. — Nem belefulladni, — veszi észre a derűt —, hanem belebetegedni. Túlsók vízivással kifárasztjuk gyomrunkat, szivünket. — Lám, a legártatlanabb dolog is halálos lehet. Mindenben mértéket kell tartani, úgy, ahogy azt miéig az iskolában tanultuk. Miért, hogy a> vízivásban ilyen szépen megtartják az emberek a mértéket, az alkohol élvezetében meg nem? — Mi a lelki oka az ivásnakf — Áz élettel való elégedetlenség. A magyar bor orvosi dicsérete Ez szomorú. Nincs olyan ember, aki annyira meg lenne elégedve életével, hogy ne kívánna javítani rajta. De hiszen ilyenformán alkoholellenes tábornak a munkája örökké meddő marad. —Én magam, nem is a bor ellen való küzdelemben látom feladatukat, — mondja a főorvos. — Nekik a szesz, a pálinka ellen kellene koncentrdlniok munkájukat, mert a pálinka súlyos méreg. Az butít, nyomorba dönt és öl is. A bor csak akkor válik a szervezet ellenségévé, ha mértéktelenül élünk vele. Egyébként gyógyszer is. Amerikában tüdögyuíladásos esetekben már nem digitálist adnak a betegnek, hanem bort. A bor serkenti az étvágyat. A borban vitamin, még pedig C- vitamin van. A borban ásványi sók a legideálisabb összetételben állnak rendelkezésünkre. a borban cukor van és mész. Nem! A bor nem ellenség, ha nem tesz- szük ellenségünkké túlzott fogyasztással. És — ezt nem hazafiasságból mondom! A legegészségesebb hatású borok Magyar- országon vannak. A mi vörös boraink felérnek a legdrágább francia borokkal, tokajink túl nem szárnyalható, balatoni boraink aromában vetekszenek a rajnaiakkal és túltesznek rajtuk összetételükben, mert több bennük a cukor és kevesebb bennük a szabad sav. A kongresszus előzménye? A francia orvosok már régen csoportba alakultak a bor védelmében, egészségügyi és nemzet- gazdasági szempontból. Nálunk is nyolc- százezer ember él szőlőtermelésből, vagy vele kapcsolatban. Nem lehet, nem szabad tönkre tenni őket, amikor működésük egyáltalában nem káros. Veszendő sorsú emberek kezéből ha kivesszük a, bort, találnak maguknak mást. Páliokadégyölő galócából — Az emberiség ezen a téren állandóan felfedez valamit. Az alkoholt ma$át többször találták fel, mint a puskaport. Nemcsak szőlőből. Ott van a rizspálinka! Ott volt a kumisz! És a felfedezések sora még mindig tart. Szibéria legészakibb részén például a légyölő galócából készítenek bort. Szörnyű méreg! ök azonban már megszokták és nagymennyiségben fogyasztják. Amerikában legutóbb kaktuszfaj gyümölcséből készítettek mámort okozó mérget: mescalint. Roppant érdekes! Ez a méreg vidámmá teszi az embert, képzeletüknek szárnyat ad, nagy koncepciók születnek meg hatása közben, és nem ártalmas. Nincs utókövetkezménye. Nyomban három <rvár alakult gyártására, míg az állam be nem tiltotta a gyárak működését. — Miért, ha egyszer nem ártalmas? — Azért, mert a méreg fogyasztói al. kalmatlanná válnak a munkára. A méreg boldogságot árasztó állapotában étkezésük a minimumra csökken, munkakedvük, ambíciójuk eltűnik. íme az igénytelenség, mint nemzetgazdasági veszedelem. — Az orvosi tudomány azonban bizonyára nagy hasznát fogja venni ennek a szernek. Pillanatra úgy nézünk a főorvosra, mint valami varázslóra, aminthogy valóban varázslók voltak az őselődei. Kezükben a méreg is áldás s ha akarnák, vízitatással is tudnának ölni. — Ivás! Valóban sok a részeges ember? Boros alkoholistákat gondolunk! A főorvos arca elkomolyodik. — Sok! — bólint. — Sajnos, a jobb körökben is. Ismerek hölgyeket, akik es- ténkint otthon, egyedül, az asztal alá isszák magukat. Fiatal leányok gyomorbajt szereznek a kokteil-partiktól. Nem mondhatok mást, minthogy alkoholt, szeszt ne igyunk. Bort igen, azt lehet, de csak mértékkel. Ezt mondhatom nyugodt orvosi lelkiismerettel az emberek és nemzetgazdasági érdekek szolgálatában egyaránt. — Két decit? A főorvos szívből nevet. Ráhagyja: — Két decit. Ha nem rendszeres az ivás, egyszer-egyszer lehet több is. Csak nem asztal alatti irányzattal! Távozóban még egy kérdést! Bizalmasat! — Főorvos úr! A bor védelmében ösz- szegyűlt orvosok — isznak 7 — Igen. Esti összejövetelekkor kóstolgatnak egy-egy gyűszűnyi évszázados, napóleoni aszút, vagy konyakot. Be nem csíphetnek tőle. mert ezekben az italokban már réz nincs alkohol. Olajos, édes szirupokká váltak. De nagyon meg vannak hatva a pókhálóktól, amiket azonban ittDr. Gády Béla „A munka kérdése a fasizmusban” címen előadást tartott az Országos Szociálpolitikai Intézet központjában ügyvezető igazgató hon is agilis borkereskedőink közül is többen már nagy szakértelemmel tudnak gyártani. Göbbels a görög királynál Athén, április 1. György király pénteken kihallgatáson fogadta az Athénben tartózkodó Göbbels dr. birodalmi minisztert. Utána Göbbels dr. felkereste Meta- xas miniszterelnököt, aki tiszteletére villásreggelit adott, amelyen résztvett KotFölemelték a paradicsom termeüői árát Budapest, április 1. A föídmívelésügyi miniszter beható tárgyalás után kiadta az új paradicsonr.rendeletet, amely lehetővé teszi, hogy hazai konzervgyáraink a termelőkkel termelési szerződést kössenek és Így egyrészt biztosítva legyen a termelők részére a biztos termelési lehetőség, másrészt a konzervgyárak megfelelő és elegendő nyersanyag birtokába jussanak, amelyet a feldolgozott állapotban exportálmOST JELENT NIE8I POLITIKAI SZENZÁCIÓI UIR6IHI0 GflVDA leleplezi az európai feszültség drámai okait... Dr. Marjay Frigyes bevezetésével és kitűnő fordításában Miért mondta fel Olaszország az 1935. évi tuniszi szerződést, melyet a franciák soha nem szentesítettek s amely soha nem lépett életbe? Miért mellőzték Olaszországot a Szuezl-csa- toma Társaság igazgatóságában ? Miért nem akarják a nagyhatalmak elismerni, hogy a Szuezi-csatorna Negrelli olasz mérnök tervei szerint készült? Miért tagadták meg a hatalmak Olaszországnak a „londoni titkos szerződésiben biztosított jogait? Miért zárja el Franciaország hatvanféle vámmal és érthetetlen jogi fogások százainak kínai falával Gibutl kikötőt az olasz impé- rium elöl? Erről és Itália Földközi-tengeri helyzetéről szól a tavaszi könyvpiac legizgalmasabb politikai munkája... . Kapható a Stádium könyvkiadővállalatnál: Bpest, VI, Rózsa-u. 111 a könyv árának előzetes beküldése mellett (bélyeg ellenében is); minden jobb. könyv- kereskedésben, Budapesten és vidéken, dohány-tőzsdékben és az IBUSZ-pavillonokban. Apa keménykötésben 1.00 zias miniszter, Athén főpolgármestere és Nikoludis, a sajtóügyek miniszteré. Szombaton délelőtt Göbbels dr. birodalmi miniszter repülőgépen folytatta útját Rho« doz-szigetre, ahol néhány napot tölt. ; -V ■' v.-\ *) .?>? »f:'Vtá£.ífi-:i janak. A rendelet megállapítja'a szerződéses termelés esetén a paradicsom árát, mégpedig úgy, hogy a termelők részére a múlt évi 3.6, illetve 3.8 fillér helyett ebben az évben vidéken 4.3, Budapesten 4.5 filléres ár fizetendő paradicsom kilogra- monkint. A konzervgyárak kötelesek a termelőkkel legkésőbb május 15-ig termelési szerződést kötni. A paradicsom árát a termelési költségek emelkedése miatt a múlt évinél magasabban állapították meg, ami csak a kormányzat és a Magyar Nemzeti Bank támogatásával volt biztosítható.
