Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-12 / 82. szám

8 í rmmm naa& Ciano gróf olasz külügyminiszter Tiranán Gnzzonl tábornokkal, a megszállott csapatok parancsnokával Gróf Ciano olasz külügyminiszter az albán néj, között Otthont a szlovákiai magyaroknak! A háború befejezése után, az önkényes határmegvonások következtében minde­nütt megindultak a nemzetiségi küzdel­mek s kifejlődött a kisebbségi népcsoport gondolata. A lefolyt húsz év alatt bebizo­nyosodott, hogy elkerülhetetlenül szüksé­ges az egyes népcsoportok valamennyi tagjának a nagy nemzeti munkába való beszervezése. Ott, ahol a kisebbségi nép­csoport egy tömbben él, főleg pedig, ha ez a tömb az anyaország határán fekszik, megszervezése lényegesen könnyebb és szinte önmagától megoldódó feladat. Mert a határmenti érintkezés következtében a népcsoport állandóan tájékozva van az -anyaországban történtekről s az anyaor­szág élete közvetlen és folyamatos impul­zust jelenít számára (Szudétavidck!). Az utódállamokban azonban a magyarságnak elszórtan települő életformája fokozott mértékben teszi szükségessé, hogy de­centralizálva- több kultúrgócpontot alakít­son ki magából. A különböző népcsopor­tok küzdelme világosan megmutatta az utóbbi időkben, milyen nagy vállalkozá­sok teljesítésére képesek akkor, ha össze­fogva a közösségi szellem erővonalának irányában hatnak. * Az új harcmód, mely nem fegyverrel, hanem a közösségi szellem erejével akar­ja és tudja kielégíteni a népeknek kultu­rális, sőt territoriális igényeit is, kény­szerűvé válik számunkra is. Ezért élet­kérdés a megszállott területen maradt magyarság számára, hogy köreiben az egyetemes magyar szellemiség és kultúra őrhelyei alakuljanak ki. Ezeknek kell képviselniök a magyarság részére az ösz- szekötő hidak szerepét s ezeken keresz­tül kell a mi nemzeti szellemiségünknek és kultúránknak az egyesek életébe kisu­gároznia. Kikristályosodási pontokat kell teremteni, melyek maguk köré csoporto­síthatják a kisebbségi sorsban sínylődő magyarságot s azt szellemileg és kultu­rálisan irányíthatják és életharcában megacélozhatják., Azonban nemcsak kulturális, hanem égető szociális feladatok megoldására is kell, hogy a megszállt területi magyarság minden tagja egy központilag irányított és a kisebbségi élet minden kérdésére ki­terjedő munkatervbe kapcsolódjék be. Ke­nyérkérdés megoldását jelenti ez például a napszámosok, kisiparosok és mindazok esetében, kik nemzetiségük miatt nem jutnak munkaalkalmakhoz. De életkérdést jelent nemzeti szempontból is, a cse­csemő- és gyermekgondozás terén. Szlo­vákiában például vannak az állami cse- csemőgondozáson kívül a német párt ál­tal felállított és államilag szubvencionált gondozók. Hasonló magyar intézmény felállítása ügyében azonban döntés még nem történt, bár a kezdeményező lépések már régen megindultak. Pedig éppen mi­nél kisebb számú a kisebbségi népcso­port,, annál nagyobb jelentőségű annak minden egyes tagja. A belvederei döntés következtében a szlovákiai magyar kisebbség majdnem egytizedére csökkent, ezzel párhuzamosan azonban a nemzetfenntartó feladata mér­hetetlenül m-egnövekedett. A megválto­zott helyzet s a súlyos és sürgős felada­tok torlódása késztette Esterházy János grófot, a szlovákiai Egyesült Magyar Páft országos elnökét arra, hogy haladék­talanul elindítsa a Magyar Ház mozgal­mát. Ennek a mozgalomnak célja, hogy minden városban, községben és minde­nütt, ahol magyarok nagyobb számban él­nek,, kultúrházat létesítsen. Esterházy Já­nos proklamációjában a következőket mondja: „Régi óhaja a törzséről leszakí­tott szlovákiai magyarságnak, hogy a magyar összetartás, magyar szervező erő és minden magyar tevékenység összpon­tosítása nem egyedül a magyarság szer­vezetei, egyesületei és itestületei útján, tulajdonképpen lelkileg és szellemileg valósuljon meg, hanem láthatólag is a Magyar Házak létesítése útján. Nagyon jól tudom, hogy ez a régen nyilvánuló óhaj a magyar élet beható fejlesztése te­kintetében minő fontossággal bír. Nem a külszín miatt, hanem éppen az erők ösz- szefogása és hathatósabb felhasználása végett és nem kevésbé gazdasági szem­pontokból is.” * Mind az elszakított szlovákiai magyar­ság, mind az anyaország a proklamáció első órájában megértette és teljes egé­szében felmérte ennek a mozgalomnak nagy nemzetmentő jelentőségét. Még a gyűjtési akció megindítása előtt nagy számmal érkeztek felajánlások és adomá­nyok pénzben, építőanyagokban és -szel­lemi javákban egyaránt. Azóta ez az ak­ció egy egész irodát foglalkoztató orszá­gos megmozdulássá fejlődött, mely meg­mozdulásnak sok megható jelenetéről számoltak már be napilapjaink és a szlo­vákiai magyar sajtó. Sajnos, még ma sem kerülhet sor a részletkérdések kidolgozá­sára, bár már egy negyed év telt el a mozgalom elindítása óta. Szlovenszkónak szinte óráról órára változó politikai hely­zete mindmáig nem adta meg a lehetősé­get a kivitelezés kérdéseinek érdemleges 1-etárgyalására. Hiszen, amíg a szlovákiai magyar kisebbségi népcsoportnak jogi helyzete és kulturális jogai nem nyernek törvényes elintézést, addig nem indulhat meg a belvederei döntésben biztosított nemzeti élet sem. Ettől függetlenül azonban a szlováki .i Magyar Házak kulturális és szociális sze­repét illetően az irányelvek már teljesen tisztázódtak. Ez- természetesen nemcsak az utolsó három hónap munkájának eredmé­nye, hanem ennek előkészítése visszanyúlik kisebbségi életünknek úgyszólván egész tartamára. Ha végig tekintünk a szlová­kiai magyarságnak húszéves alakulásán, tisztón látjuk a fejlődésnek azt az egye­nesvonalú irányát, mely a Magyar Há­zak megteremtéséhez vezet. Az első poli­tikai megmozdulásokkal egyidőben meg­indultak az egységesítő törekvések is, melyek azonban csak több mint másfél évtizedes fáradozás után, 1936-ban, Be- nesnek elnökké választása idején tudtak eredményt elérni, amikor a magyarság két pártjának: a Magyar Nemzeti_Párt­nak és a Keresztény-szocialista Pártnak sikerült egy pártba olvadnia. Ez termé­szetesen már a cs-eh-szlovákiai magyarság politikai tanultságának és képzettségének eredménye is volt. A húsz év alatt a ki­sebbségi magyarság kollektív tömeggé egyesült és megtanulta, hogy nincs külön életproblémája a különböző társadalmi osztályoknak, hanem csak egy életproblé­ma van: a közösségé. * A Magyar Házak, bár „nem a külszín fontosságával bírnak”, mégis kifelé is már bizonyítékai és hirdetői lesznek en­nek a kollektív szellemnek. Nem építünk kaszinókat -többé, amelyek csupán a vér­es pénz-arisztokrácia excluzív kedvtelé­seit szolgálják és nem építünk marxista munkásotthonokat sem, hanem olyan ott­honokat, ahol nemzettestvéri öntudatban egymással és egymásért él az elszakított magyarságnak minden tagja. Helyet kell talánii.a ezekben a Magyar Házakban a szellemi, a kulturális és a szociális élet ■kérdéseit felölelő minden intézménynek. Ami nem jelenti azt, hogy óriási palotá­kat akarunk építeni. Erre nincs szükség, először azért, mert Pozsony, Nyitra, Eperjes és még nagyobb városok kivéte­lével nem él olyan nagyszámú magyarság egy tömegben, másodszor pedig azért sem, mert ennek -az egészséges magyar­ságnak nem j-elent problémát az, hogy egy „úriember” leülhet-e egy munkás mellé. De igenis szükséges, hogy minden házban legyen egy megfelelő terem, ahol minden magyar együtt hallgathatja Bartók és Kodály zenéjét, együtt énekel­hesse a magyar dalokat és a magyar szel­lemiség legnagyobb értékeiben egyesülve tántoríthatatlanná váljon a nagy küzde­lemben. Szükséges továbbá, hogy ezek a Házak a magyarság önfenntartásának és önsegélyezésének gócpontjai legyenek, ahol a kis cseléd és a munkásember be­jelentheti kenyéi'telenségét, amelyen ke­resztül a magyar parasztasszonyok szőt­tesei és kézimunkája eljutnak a magyar családokba s így a munkából áldott ke­nyér lesz kis magyarjaink kezében. Itt várnak a nagy szociális feladatok a ma­gyar intelligencia asszonyaira, akik Esterházy Lujza vezetése mellett idáig is már péida-adó munkát teljesítenek. Itt kell a szlovákiai magyar asszonyoknak önkéntes szolgálatot teljesíteni, hogy min­den jelentkezőit meghallgathassanak, test­vérként őrködhessenek testvéreik élete fe­lett, számontarthassák a panaszokat és kéréseket s tudásukkal és tehetsegükkel az összmagyarság érdekeit szolgálják. Otthonok lesznek ezek a szlovákiai Ma­gyar Házak, ahova joga van betérni min­den magyarnak, ahol a nagy családhoz való tartozás melege űzi el az elhagyatott­Rimaszombat, április 11. A Felvidéknek az anyaországhoz való visszacsatolásával visszatért területeken életbelépték a magyar egyházjog rendelkezései és ehhez képest az összes egyházaknak újonnan kell szervezniük igazgatásukat. A rimaszombati evangélikus egyház most tartott közgyűlésén felügyelő­jévé Fényes Sándort, a Rimaszombati Ta­ság érzését, ahol gondjait testvéri megér­téssel osztozza mindenki. Otthonok lesznek, ahol gyermekeik megtanulhatják az édes magyar szót, a magyar dalt, ahol az egye­temes magyarság történelme és szellemi­sége sugározza be életüket és tudatos, bá­tor magyarokká erősíti őket. A c„alád az emberi együttélés alap-egysége, mely —- ha tiszta erkölcsre épül és- meg tudja te­remteni és meg tudja tartani az anyagi és szellemi erők nemes egyensúlyát —, ennek az emberi együttélésnek legnagyobb erőforrásává lesz: mert belőle fakad a jövő. Az elszakított szlovákiai magyarság nagy családja a Magyar Házakban ala­kítja majd meg otthonait s éppen ebben rejlik ennek a mozgalomnak felmérhetet­len jelentősége. S itt visszautasíthatatlanul feltolakszik egy kérdés: mikor gondolunk már ilyen otthonok létesítésére itt is? D. Garzuly Mária. nr miff in..... . ^őadi- taláLnituuj - c/LmejéikáLum Washington, április 11. A nagy fegyver­kezési láz hatása alatt havonta ezernél több haditalálmányt ajánlanak fel az ame­rikai hadügyminisztériumnak szakemberek és laikusok egyaránt. A találmányok legna­gyobb része teljesen értéktelen, de azért akdnk figyelemreméltó tervek is, amelyeket a hadügyminisztérium természetesen gon­dosan felülvizsgál és kipróbál. Az új rend­szerű ágyuk, bombák és repülőgépek töme­gével kísérletezik már az amerikai hadse­reg. Az új találmányok között természetesen szép számmal akadnak egészen fantasztiku­san hangzó elgondolások is. Az egyik felta­láló például olyan vasutakat akar létesí­teni, amelyek segítségével az egész ame­rikai flototát a száraz földön át lehetne a Csendes-óceánból az Atlanti-óceánra szállí­tani, vagy megfordítva, ha háború esetén & Panamacsatornán megakadna a közlekedés. Egy másik feltaláló olyan pajzsot terve­zett, mint amilyent a római légiók hasz­nálta1 , azzal a különbséggel, hogy *z a pejzs a gépfegyvergolyóknak is ellenáll. A rohamnál kitűnő szolgálatot tesz. karékpénztár nyugalmazott vezérigazgató­ját, eddigi másodfelügyelőt, ügyészévé dr. Baráth László ügyvédet, jegyzőivé dr. Fé­nyes Elemért és dr. Szabolcs Andrást vá­lasztotta meg, egyhangúlag. Az 55 tagból álló presbitérium választása is egyhangú szavazással történt. A Felvidéken életbelépték a magyar egyházfog rendelkezései A rimaszombati evangélikus egyházkerület közgyűlése

Next

/
Oldalképek
Tartalom