Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-12 / 82. szám

4

TEKJIDETKI ifcuÄARHIRIlAE

1939 ÁPRILIS 12, SZERßA

Rß.A

Magyarország

ángliusai

A múlt század első felének egyik legkitűnőbb enciklopédista műveltségű tudósa, a hontmegyei születésű Csaplovics János, a Hesperus folyóirat 1818 és 1820 évfolyamában írt tanulmányaiban a szlovákok életmódjával foglalkozva, a tizenkilencedik század elejének élelmes, mozgékony, tanulékony és gondos szlovákját Magyarország ángliusánuk nevezte. „A szlovák a legváltozatosabb kereseti forrásokra is ráveti magát — mondotta. — Műveli szegényes földjét, állatot tenyészt, kereskedik, ipart űz, bányákban dolgozik, nagyon ügyes fuvaros szárazon és vizen, kitűnő vadász és madarász, szorgalmasan tanul. Az áng- liussal hasonlítható össze, mert amit az angol jelent Európa életében, ugyanazt jelenti a szlovák MaMgyarország szempontjából. Mindenfajta emberi foglalkozásban tevékeny s eredményes. Az ánglius ember univerzalitása jellemzi a szlovákot.” (Egészen helytelenül írja a Pallas Lexikon, hogy Csaplovics többek között tréfásan bebizonyította, hogy a felsővidéki tótok tulajdonképpen angolok. Erről szó sincs Csaplovics cikkeiben és könyvében.)

Valóban, ha a tizenkilencedik század Szlovákjának gazdasági tevékenységét végigtekintjük, feltűnő az a rendkívüli elevenség, vállalkozó szellem, amely benne megnyilvánul és akkoriban, midőn a zsidóság még aláre>Hlelt szerepet játszott Magyarország gazdasági életében, a szlovákot tette meg a gazdasági élet eleven higanyának. A szlovák házalókereskedők nemcsak Magyarországot járták be, hanem messze külföldre is elvitték áruikat, megfordultak a Balkán-államokban, Ausztria tartomú- nyaiban, Németországban, Franciaországban, Holandiában, a skandináv államokban, keleti irányban bebarangoltak Oroszországot, járták a Kaukázus úttalan szikla- vadonjait, elkerültek Perzsiába, sőt még Kínába is és jóval a kivándorlási láz megkezdése előtt több szlovák átkerült az óceán túlsó partjára is. így tudunk arról, hogy már a harmincas években egy szlovák letelepedett Newyorkban, egy pedig Philadelphiában. Magyarország kereskedelme akkoriban még csak azon a fokon volt, hogy legfontosabb közvetítője a vásár. Ezeknek a vásároknak legszorgalmasabb látogatója a szlovák volt.

E' ósorban az állatkereskedelmet kerítette a kezébe, zólyomi, nógrádi és sárosi kereskedők járták a híres magyar vásáro. kát, sorba járták Pest, Kecskemét, Debrecen, Sopron, Vác és Szene híres állatpiacait, vettek és eladtak és egy év folyamán csupán egy ízben tértek rövid időre haza, hogy számadásukat elkészítsék. A gyetvai Tál.ye síkságon olyan juhvásárok voltak, hogy az egész Felvidék egybegyült rajtuk. Zólyom, Selmec , Eperjes, Lőcse, Késmárk híres sertéspiacaira hajtották fel az erdélyi, magyarországi és szerbiai hízót, itt vásárolták meg a szlovák certéskereske. dók s az egykori feljegyzés szerint úgy győződtek meg az állat értékéről, hogy titokban dikicset szúrtak az állatba s amikor az állat felvisitott, tudták, hogy eleven húsba értek. Az ország legmgyobb gyümölcspiaca Törökbecse volt, de nyomban utána a felvidéki piacok következtek, a losonci, biti, lévai, szentbenedeki, rozsnyói, szeredi, vágújhelyi, verbói, tapolcsányi, nyitrai, privigyei, sasini, skalicei, kassai, munkácsi, ipolysági, balassagyarmati, váci és rimaszombati gyümölcspiacok voltak Magyarország leglátogatottabbjai. Pest ne. gyedévenkint tartotta meg híres országos vásárait, amelyek két héten át tartottak, ezeknek legszorgalmasabb látogatói a felvidékiek, elsősorban a szlovákok voltak.

Olyan népesek voltak ezek a pesti vásárok, hogy a két hét alatt 13—llf.000 kocsi járt be a vásárvonalon és a négy vásár több mint 16 millió forintot forgalmazott. A magyarországi ángliusok mindig tömött erszénnyel tértek haza ezekről a vásárokról. Az egyszerű vásárosok elhozták a Felvidék kézműiparának terményeit, amelyek mindenütt keresettek voltak. Az egyszerű gyolcsárus leszúrta két mogyorófa-botját a földbe, spárgát húzott ki és erre akasztotta mint kirakatba szezoncikkét, míg többi áruja nagy garmadában a földre kiterített lepedőn feküdt. A zólyommegyei és nógrádi híres szitások

2—3 kürtöt raktak össze szitáikból, a nyereg két oldalára akasztottak ilyen kürtöket és így indultak a vásárokra, vagy házaló útjukra. A bodnáráruk ezer fajtájával derék szlovákjaink árasztották el az egész országot, a rimalehotai kreká- csok híres kocsigyártók voltak s úgy szállították a kész szekeret, hogy az egyik nagy szekérre felrakták a másik szekeret szétszedett állapotban, a harmadikat meg az elsőhöz kötötték és így hét erős marhával három szekeret vontattak le az Al- Jöldre.

Liptóban, a murányi völgyben, a zólyommegyei Pojnikon és Lehotkán százezerszámra gyártották a zsindelyt, a több mint harminc üveghuta kitűnő üvegárut gyártott és a zólyommegyei szilhai huta retor- táival szlovák házalók elárasztották az ország minden patikáját. Alig volt kelendőbb áru akkoriban még messze külföldön is, mini a podrecsáni pipa, de a gömörmegyei Perlác pipája is messzi földön híres volt. A rajeci vörös- és sárgabőr megjárta az egész Magyarországot, ebből készült valamennyi kordován csizma. A gömörmegyei Patkón több mint száz mester, Csetneken pedig 30 mester a marha-, juh-, kecske- és borjúbőrt készítette ki, a sárosi Hanus- falván, Héthárson és a fintai Dessewffy- gyárban a híres orosz jachta-bört és nagyszerű talpbőrt készítettek. A szlovák bőrösök országrészek szükségletét látták el a Felvidéken kikészített bőráruval. Szinte kimeríthetetlen téma a magyarországi áng- liusok gazdasági tevékenykedése. Mint fuvarosok, a legnagyobb hírre az úgynevezett zólyommegyei pressburkerek tettek szert. Ezek közvetítették a közbülső Felvidék forgalmát Pozsonnyal és Béccsel. Négy-hat erős lovat fogtak be hatalmas szekerükbe, amelyre IfO—60 métermázsa árut: vajat, sajtot és más egyebet raktak fel és így hajtottak a császárvárosba.

A legtöbbjük írni-olvasni sem tudott, de becsületesek és megbízhatóak voltak, írás néUcül ezer forintot is bíztak rájuk és a megbízatások garmadájával halmozták el őket, mindet nagyszerűen hajtották végre. A brezovai házaló szlovákok örökösen úton

Komárom, április 11. A Központi Szálló nagytermében gyülekeztek össze az anyaország és Felvidék messzi városainak polgári iskolai tanárai. Somogyi István, a komáromi áll. leánypolgári igazgatója, a felvidéki Polgári Iskolai Szakoi>ztály elnöke köszöntötte Illyefalvi Rákosi Zoltán országos elnököt, vitéz Szabó István megyei tanügyi tanácsost és az összes kartájakat. Komoly és tartalmas beszédében méltatta azt a nemzetpedagógiai értelemben felbevoltak. Ha megkérdezte tőlük valaki, hová tartanak, csak úgy ímmel-ámmal felelték: Ide a szomszédba, Kecskemétre. Közmondás volt, hogy akkor lesz végítélet napja, ha egyszer a brezovaiak valamennyien együtt lesznek falujukban. Az angol szellem olyan kereseti lehetőségeket is élőjükbe tárt, amikre más valaki aligha gondolt volna.

így egykori lapokban olvassuk, hqgy a trencsénmegye-i Mresicén egy házaspár az összes Motissicsky-erdőségekben egy- begyüjtötte a taplót, a férfi otthon feldolgozta az anyagot, az asszony örökösen úton volt, szekéren sokszáz métermázsa taplót vitt ki egy esztendőben Csehországon át Lipcsébe és a majnamenti Frankfurtba, onnan pedig Angliába szállították, ahol hajóvállalkozók jó árat fizettek érte, ezzel tömték be a hajókon mutatkozó réseket. Vágújhely lakásai bükkfa-taplót gyűjtöttek és Szállítottak nagy tömegben Szászországba, ahol igen jól megfizették.

Csak néhány jellemző kortörténeti adatot gyűjtöttünk össze a tizenkilencedik század elejének egykorú lapjaiból.

Ezek mind azt mutatják, hogy „az ezeréves járom” idején, éppen abban az időszakban, amikor a nemzeti eszme ébrede- zöben volt, a szlovák népelem Magyarországon a gazdasági virágzás tetőpontján állott. Egykorú forrás írja fel azt is, hogy ezek a szlovákok — ha külföldi vándorláson voltak — egymásközt szlovákul beszél, ték ugyan, de ha idegen megkérdezte tőlük, hogy milyen nemzetbeliek, egyöntetűen azt válaszolták, hogy magyarok. Gazdag külföldi tapasztalataiknak gyakran kifejezett, leszűrödött tanulsága az volt, hogy az igazi haza a szentistváni Magyar- ország és a testvémemzet a magyar, amely kenyeret biztosít minden szorgalmas, de. rék polgárának.

VÉCSEY ZOLTÁN DR.

csülhetetlen munkát, mélyet az elszakított területek magyar- pedagógusai végeztek az elnyomás húsz éve alatt. A magyar nevelők hűséges szeretettel, rettenthetetlen bátorsággal álltak őrt a magyar kisebbségi élet omladozó gátján, védve, ápolva a nemzet nagy és szent örökségét és kultúrértékeit. Nagy eredményeinket, főleg azt, hogy szinte töretlenül került vissza az egymillió- nyi magyar lélek, — köszönhetjük annak a sokszor rosszul értelmezett „felvidéki szel*

lem”-nek, amely a legszélesebb alapokon; nyugvó, nép-nemzeti erők összefogását valósította meg. _ i

A nagyhatást keltő beszéd után Illye* falvi Rákosi Zoltán orsz. elnök ismertette a nap nemzetpedagógiai értékét. Kiss Béla orsz. titkár tájékoztató előadást tartott az, egyesület múltjáról,» jelenéről, intézményiéi' ről és célkitűzéseiről. Somogyi István fe'y vidéki elnök javaslatára a közgyűlés táv* iratban fejezi ki hódolatát Horthy Miklós kormányzónak, üdvözli továbbá gróf Teleki Pál miniszterelnököt, dr. Hornom Bálint és Jaross Andor minisztereket, Kosa Kálmán min. osztályfőnököt és dr. Damjanovich min. tanácsost. Ezután Somogyi István ismertette a cseh iskolapolitikát, a szakosztály harcait és a múltban végzett munkásságát. Majd a felvidéki polg. isk. tanárok problémáit világította meg és méltatta azt a nagy nemzetmentő munkát, melyet azok végeztek, kik szakképesítésüket a cseh megszállás alatt szerezték meg. Előadásához hozzászóltak Keresztessy Ferenc (Kassa), Tóth Kálmán (Léva) tanárok, Vásárhelyi Károly polg. isk. igazgató (Komárom), Kossányi József, Györy Kálmán, Baláhó Dénes és mások, akik méltányos magatartást kértek a tanügyi kormánytól. Illyefalvi Rákosi Zoltán orsz. elnök megnyugtatta a felszólaló tanárokat, hogy mind a kultuszkermány, mind pedig az egyesület elnöksége a legnagyobb szeretettel és megértéssel viseltetik a felvidéki tanárok problémái iránt és az aggodalomra semmi ok nincs. Ami nehézség van, az is megoldódik. Farkas István talpraesett beszédben köszönte meg a felvidéki Polgári Iskolai Szakosztály elnökségének sok fáradsággal járó áldozatos munkáját s méltatta Somogyi István, Vásárhelyi Károly, Czéh István, Biró Gyula polg. isk. igazgatók s a vezetőség többi tagjának érdemes munkásságát.- ——m

A bánatos cselédleány esete a szerencsehozó cigányasszonnyal

Szabó Teréz fiatal ceglédi cselédleány szolgálati helyén szomorú, bánatos arccal üldögélt a ház előtti kis lócán. Arrafelé járt Jakab Teréz Borbála 27 éves cigányasszony. Mint a rutinos cigányprímás, aki eltalálja a mulató vendég nótáját, úgy Jakab Teréz Borbála is rögtön felismerte a helyzetet, hogy a busuló cselédleány szomorúságából tőkét kovácsolhat a maga számára.

— Látom, — mondotta a cigányasszony — hogy nagy szomorúságod van. Jósoltass magadnak és én elűzöm a bánatodat, szerencsét hozok neked.

Egy darab ideig forgatta és gusztálta a cselédleány tenyerét, aztán a következőket mondta a leánynak:

— Jaj édes galambom, te rajtad nagy rontás van. Ezért hagyott a faképnél a vőlegényed. Ezt a rontást le kell venni rólad, mert csak úgy tudom visszahozni hűtlen vőlegényedet. De ahhoz, hogy a rontást elűzzem rólad, ahhoz pénz és ruhanemű is kell.

így azután kicsapta a cselédleány összes készpénzét, kilenc pengőt, elvette kékpety- tyes ruháját és kötényeit a ezzel a zsákmánnyal továbbállt, azzal az Ígérettel, hogy másnap újra visszajön és a rontás elhajtására hoz gyógyfüvet. Természetes, hogy többé nem jelentkezett. A leánynak így még nagyobb lett a szomorúsága. Végül feljelentést tett a cigányasszony ellen, akit a ceglédi járásbíróság csalárd szemfényvesztés kihágásában mondott ki bűnösnek és figyelemmel büntetett előéletére, nyolcnapi fogházbüntetést és 50 pengő pénzbüntetést szabott ki reája. Ezt az ítéletet a kecskeméti törvényszék is helybenhagyta.

A bejelentett semmiségi panaszok folytán a budapesti királyi tábla Lakatos Gábor dr. elnök,lésével tárgyalta a cigányasszony ügyét. Pálos Hugó dr. kir. főügyészhelyettes felszólalásában hangoztatta, hogy a vádlottnő többször volt büntetve csalás miatt és a vádbeli cselekménye is csalásnak minősítendő. A tábla is1 erre az álláspontra helyezkedett, az alsó- bíróságok ítéletét megsemmisítette, a bűntettében mondotta ki bűnösnek é3 ezért jogerősen haíU hónapi börtönre ítélte el.

M8ST JELEHT IflEQI üapiaink legnagyobb probiamajanan magyarázata!

Dr. Marjay Frigyes, a kitűnő politikai író legújabb könyvében elmondja:

a fasizmus lényege ?

Valóban munkásellenes-e a fasizmus?

Bili a Különbség a isneráüs is a lasiszta Korporatiy gazdasági rendszer közit!?

MARJAY

Ne*

** 'mz |

i: íni|«v í* ,f

mm

■At*--f : ■

..... - í !- '■>- - }

Mik a fasizmus alapelvei és melyek legnagyobb alkotásai? Erre ad választ MARJAV » FRIGYES legújabb munkája. Megmutatja a magyar olvasónak az egyenes és közvetlen utat korunk legnagyobb hősi époszának megértéséhez. Klasszikus tömörséggel, világosan és erőteljesen foglalja ös3ze a fasizmus lényegét A könyv csupa világrengető esemény, feszült Izgalom, váratlan fordulat.

A magyar könyvpiac eseménye: Marjay Frigyes legújabb műve.

üt

mindenkinek tudnia kell, hogy ml a ——j fasizmus I

Kapható a Stádium kőnyvkiadóváUalatnál: Bpest, VI, Rózsa-u. 111

a könyv árának előzetes beküldése mellett (bélyeg ellenében is); minden jobb könyv- kereskedésben, Budapesten és vidéken, dohánytözsdékben és az IBUSZ-pavil lókban,

Éra kemény kötésben 1.50

cigányasszonyt csalás

—a—tmmmrn— i

Á Polgári Iskolai Tanár Egyesület országos közgyűlése Komáromban