Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-09 / 81. szám
22 TEM>n>E'Ki IUMI> 1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP SÁGI FARKAS ISTVÁN: Húsvéti látomás Hétköznap reggel mentem át az Aréna, utón. Az áprilisi napfény legyöngyözte kora ajándékait, s a kirakatokból kimo- solyogtak a húsvéti nyulak és a szelíd ezüstköntösbe öltöztetett bárányok. Fiatal anyák tavaszi kabátban siettek a vásár» csarnok, a helyi piacok felé, mindegyi- kük karján a még alig múlt elsejét je- lentő, vidám kosarak csüngtek. Gyermek lettem a husvétet jelentő bol, d°S kacagásokban. Harminc év távlatát tükröztem vissza a levegőben, mint elké. sett, de mégis megjelent szivárványt, így menteni itt, harminc évvel ezelőtt a nagyanyámmal, aki megfogta a kezemet, hogy a Pécsett villamost még nem látott gyermeket megóvja a sárga kocsik veszedelmétől. Akkor még látott, látta a villamosokat, látta a fáradt lovaktól vonszolt bérkocsikat, amikkel telve volt a pesti utca, de még annál is jobÄan telve az Arena-út és a bájos liget minden kör. nyéke. Ügy mentünk, kézenfogva a piacon, vidáman, boldogan, bár akkor vesztettem el apámat, de apám anyjának a keze fogott és vezetett. Ahogy most végigmentem ugyanazon úton ég az emlékezés úgy belémcsorgott, mintha aranykorsóból öntöttek volna hal- zsamos illatokat, egyszerre felrémlett bennem kései nagyanyám, a szobáról, szobára járó, vak öregasszony, s szinte tisztán hallottam az édesanyám hangját, amint két fiának mondogatta: — Nagyanyátok gyönge szemét örö. Ívöltétek! Mentem a pesti áprilisban, a husvét- nak örvendező, szegény és gazdag, esett és boldog emberek között, s egyszerre csak mintha elémúllott volna losonci szemorvosom és mondta volna: — Harminchat éves korodban megvakulsz! Nem, hála Istennek, már nem. Jóval túl vagyok a harminchaton, s még mindig látok, bár a bánhidai turulnál is arra gondoltam, hogyha még egyszer erre járok, nem fogom már látni. Nem látom az Almásfüzitői állomást sem, ahová sop- io?íB$°ni kis elemista koromban tévedtem utoljára, amikor a Felvidékről hazautaztunk. Az áprilisi napfény úgy csurgóit, olyan hatalmas erővel tört le a közömbös pesti utcákra, hogy mindenkinek észre kellett vennie. Felnéztem az égre. Va. lami megmagyarázhatatlan jelt vártam, ígéretet, hogy látó szemem nem veszti el világát, és életem végéig egyformán Iá. tóm népem baját és szenvedését is. Legkisebb gyermekem tekintetét kerestem, aki odahaza most ugyanígy barátkozik a napfénnyel és bátyjával vagy nénjével együtt örvendezik a kertnek, az ébredő fáknak és az úton átszaladó, rámosolygó kutyáknak. Ütemesen lépkedtem, közben régen magam mögött hagytam az Aréna-utat, már közel jártam a Dunaparthoz, fiatalemberek üde, világos, tavaszi ruháját is észrevettem, láttam az elegánsan öltözött fiatalasszonyokat, amint a váciutcai korzóra igyekszenek, mintmegannyl Gyurkovics-lány, partira várva, láttam hivatalba igyekvő, barázdás arcú embe- reket jés cipőzsinórt áruló, szegény ma. gy a rókát, láttam az ezernyi plakátot, amelyek színházba, moziba, estélyre, nótaestre, biztosító ügynökségekhez, ciá- nozóhoz csalogatták az éppen nem ráérő embereket. Mindenre úgy néztem, mint csodálatos ajándékra, amit utoljára él. vezek, mert a világtalanság börtöne fe. nyeget. Holtra fáradtan, mindent bejárva, sokat látva, keveset beszélve érkeztem haza a kisvárosba. Amikor elmentem, még rjasztott az árvíz és ceruzával a kezemben jártam a veszélyeztetett helyeket, hogy hűségesen, mindent jelentsek, de most itthon is igazi tavasz volt, ünnepi hangulatba ringató, vidám délután. No, mondom, itt nem foglalkoztatnak majd húsvéti látomások, amelyeket talán a pesti hangzavar, a rohanó élet sejtetett meg jobban. Itthon belemerülök a mun. kába és megmenekülök. Erre a menekülésre gondolva Ultem he az irodába, hogy átnézzem, mi mindent akarnak személyemtől a személyek, és az irodától a hivatalok. Felnyitogattam a borítékokat, mindegyikéből panasz vagy kérés, intelem vagy szeretet sugárzott, s ebben a nagy összevisszaságban elfe, lejtettem látomásomat. Még a kopogásra sem riadtam fel, pedig szinte előre mondom mindenkinek, hogy: tessék! A folyosóra is kiírtam, hogy bármikor kereshetnek, Még azt is kiírtam, s nem hivatalosan árulom el a magyar királyi kormánynak, hogy velem németül vagy szlovákul is beszélhet, akinek ez a nyelv a könriyehb, mert kisebb, ségi életet éltem, és nem szeretnem, ha nyelv meg nyelv közé korlátokat kellene állítanom. Először bizonyára halkan kopogtathattak, mert a kopogás úgy nőtt, úgy erősödött, mint a tavaszi ár, míg egyszerre csak oda nem ért a fülembe, s ijedten nem mondtam, hogy: tessék, szabad! Az első pillanatban azt gondoltam, hogy egy édesanya jön a gyermeke ügyében. Mindig szerettem a gyermekeikért aggódó anyákat és szívesen állottam szol. gájatukra, arra gondolva, hogyha hirtelen el kellene mennem, az én feleségemet is felvilágosítanák, neki is mindent megtennének. Csakugyan anya volt. Kisírt szemű asszony, aki bizonyára nem iskolaügyekben keresett, mert minden mozdulata olyan tétova volt, hogy gyermeke helyett be sem ülhetett volna az iskola padjába. — Ne tessék haragudni, — kezdte, mint ahogy mindenki kezdi, aki valahová valamit kérni belép — de nem volt már kihez fordulnom. Leültettem. Sok mindent előre tudtam. A férje börtönben ül, régen hánytorga- tott kisebb-nagyobb bűnök miatt, mialatt a kislány kórházban fekszik és minden, nap a halálát várják. A fiúcska egyedül van otthon vagy jó szomszédok veszik pártfogásukba, mert az édesanya hol a férjét, hol a leányát igyekszik kiszabadítani. Az egyiket a halál karjából, az életet követelő anya szívósságával, a másikat a börtönből, hogy szabadlábon védekezhessék a nagyrészt jelentéktelen vádak ellen, amelyekre csak kötéllel akad tanú, de az utóbbi hónapokban mégis sok jelentéktelen vád dagadt vádfolyammá, hogy késleltesse a szívek megbékélést hirdető, magyarhoz illő, ig»z tavaszát, — Most már másik helyen van — mondja. — Nincs hely a börtönben, hát odavitték. Beszeltem is vele, s magát említette, hogy keressem fel, szóljak az érdekében, hátha tudna rajta segíteni. Kisírt szemű, szegény asszony, feleség és anya. Ismertem a férjét, sokáig. Csak mint emberrel volt vele dolgom, mert én csak egyetlen pártot ismertem: a ma. gyár népnek szolgálni. Mások pártját is felkeresték, protekciót kértek, kijárásért esedeztek, mert a mindenkori kormány, pártoknak van a legtöbb hívük, s akar Csehszlovákiában, akár Brazíliában ilyenek az emberek. — Tegnap kint voltam abban a faluban, ahonnan állítólag bevádolták. De senki sem tud róla semmit, a bíró nyilatkozatot is adott, hogy senkit sem bántott. Kénytelen voltam ügyvédet fogadni, mert tessék elképzelni, az egyik városba a leánykához kell járni, a főorvos úr azt mondta, hogy Ingyen ad mellette helyet, csak legyek ott, mert az anyát semmiféle ápolónő sem tudja pótolni. Pestre is fel kell mennem, mert máskülönben az uram félévig is ott ülhet, senki sem mozog az érdekeljen. — Bizony nem mozog — gondoltam magamban, de nem mondtam ki hango. san. Hogy is mozogna vajaki egy vizs- gálát i fogoly érdekében. Éppen a felszabadulás után mondta egy közel egy évig vizsgálati fogságban ülő, magyar politikai fogoly nővére: „Egész idő alatt csak ketten érdeklődtek a Jóslta után, maga meg Sütteő táblabíró úr.” — Jó, jó, ak- kor Csehszlovákiában éltünk, a kémkedéssel vádolt magyarok ügyét nehéz volt felkarolni, azokat nem illett csak titokban sajnálni. De most otthon vagyunk, ahol minden magyar ember élete és jó. léte olyan drága, hogy azt a nemzetközi devizapiac sem tudná megfizetni. Még többen kell lennünk, egész magyaroknak, akiknek minden lehelletük csak a magyar jövőért dolgozik. Husvét hetében voltunk. Kint a kerteket ásták, a rózsafák már egyenesre nyújtották téli derekukat. Olyanok voltak, mint a magyar élet, mely a legszebb tavaszra ébredt, hogy mindig jobban nő- jön, mind szebbre szülessen. Eszembe jutott pesti látomásom és só. hajtva kérdeztem magamban: — Nem lenne-é jobb, ha már utóiért volna a végzet? Nem lenne-e jobb, ha nem kellene látnom és nem kellene halla. nőm? Mit tehetek én. a vidéki kisember, népem egyszerű munkása a törvény hatalma ellen? Mivel állíthatom meg a vizsgálatot csak annyi időre, amíg felgyógyul a kislány, és rámosolyog az ap. jára, aki a gyermekeiért tette, amit tett, azoknak teremtett volna jobb jövőt. Egyszerre csak azon vettem észre magam. hogy az én szememből is kicsordul a könny, B mint hirtelen támadt, áprilisi felhő, fátyol ereszkedik a szemem elé. Nem. Nem vagyok elég erős. Egy-ket évvel ezelőtt büszkén kérkedtem azzal, hogy már végkép, de végképpen levetettem a kisebbségi sorssal járó kisebbrendűséget, s íme, megtalált hazámban^ sokkal gyengébb vagyok, mint akár öt évvel, akár tíz évvel ezelőtt, belémsajdul a gyengeség fájdalma, ma akkor is gyenge lennék, ha tanügyi főtanácsosi cím állana a hátam mögött, talán akkor még Léva, április 8. Sokat emlegetik a lévaiak a városháza második emeletét. Átkozzák és áldják is. Átkozzák, hisz /Ott székelt a csehek adóhivatala, amely szigorú tervszerűséggel nyomorította tönkre a magyar gazdát, iparost, kereskedőt, ügyvédet, orvost egyaránt. A nagyhatalmi szélhám-osdihoz sok pénz kellett, ezt az őslakosokkal fizettették meg. A „gyökerek” vért izzadtak, a „gyütt- mentek” jóformán semmit sem fizettek. De áldották is, hisz ott székelt Léva város egyik legnagyszerűbb magyar intézménye a Városi Magyar Közkönyvtár. A könyvtár vezetősége biztosította töretlen magyar jellegét. Schubert Tódor, a felvidéki magyar kultúra vezéregyénisége volt a könyvtártanács elnöke, Krúk Jenő volt a könyvtár- noka. A könyvtár keletkezése Hogyan jött létre a lévai könyvtár? Alapjait már 1930-ban rakták le. A volt gimnáziumi és tanítóképzői könyvtár könyveit sorolták be legelőször, ehhez jöttek az évi beszerzések. A város évenkint 70 fillért adott minden lélek után, körülbelül évi 4000 korona volt ez az összeg. Ugyanis a város a hamis csehszlovákiai népszámlálási adatokat volt kénytelen figyelembe venni, ezért a szlovák könyvtár aránytalanul nagyobb szubvencióban részesült. Ezért érdekes, hogy a helyes könyvtárvezetés mit tudott ennek dacára elérni? A szlovák könyvtárnak körülbelül kettőezer kötetje van, addig a magyar könyvtár Beszerzési naplója már a 10.738. szánmái tart. Ebbe azonban nincs beszámítva körülbelül 3000 idegen nyelvű latin, német, francia könyv és a Nécsey-adomány 1500 kötete. Az utóbbiak a lb—18. századból valók és értékes „prima editiók” is vannak közte. Sajnos eddig nincsenek fel- • dolgozva, mert a cseh felsőbb hatóságok megakadályozták rendezését. A város vezetősége a közeljövőben dönt arról, hogy a közkönyvtáriba sorolja-e be, vagy a komáromi Kulcsár-könyvtár mintájára külön Nécsey-könyvtárat létesítsen. Mindezekhez járul körülbelül 7—800 darab újabb könyv, aminek a címlapozása most folyik. A könyvtár, amely a legmodernebb elvek szerint van berendezve, a következő szakokkal rendelkezik: vers és színmű, ifjúsági könyvek, regények és novellák, történelem, földrajz és népisme, irodalom és nyelvészet, filozófia és neveléstudomány, természettudomány és gazdasági könyvek, jog- és államtudomány, valamint az egyéb szakok csoportja. Beszerzési naplóval, szak- leltárakkal és a legkönnyebben kezelhető kartotékrendszerrel van ellátva. Ezenkívül kézi könyvtárral rendelkezik, ami állandóan a tagok rendelkezésére áll. Mik .találhatók ebben a kézikönyvtárban? Három magyar, egy német lexikon, szótárak, szak- és művészeti lexikonok, az összes felekezetek bibliái, irodalomtörténetek, történelmek. A Magyar Föld, Magyar Faj, a Hó- man—Szekfü Történelem két példányban. Csak hirtelen ragadtam ki e két művet a sok közül, hogy a másodpéldányokkal is igazoljam a könyvtár gazdagságát. Igen értékes a kézi könyvtár kéziratgyüjtemé- nye. Itt van az Országgyűlési Tudósítások írott példánya is. „Országgyűlési Tudósí. tások Kossuth Lajos szerkezete”. 1835 május 6-tól kezdve. Némelyik része Kossuth Lajos kezeírása, így az október 14-iki szám is. Érdekes, hogy az adományozó Nécsey ,,Dédapáink diktatúrájának” nevezte el. Természetesen, az elnevezés tréfás eredetű. Egy ember diktálta ugyanis, a többi pedig írta. Igen értékes Hevenessi Gábor jezsuita páter Atlas Hungaricusa. Saját kezével rajzolta le pontosan Magyarország térképét. 48 részből lehet összetenni, A bécsi egyetemi könyvtárból került ide. Felbecsülhetetlen az értéke a fiatal Nécsey József lepke-albumának. Európa összes lepkéit lefestette benne. Oly pontosan, hogy fajukat könnyen meg lehet határozni. Nem festmények, hanem valóságos élethű fényképek ezek. Kinycumatm azért nem tudta* ■ ■ "----------------------------------------------- ' I gyöngébb és még alázatosabb lennék. Kint husvétot váró, balzsamos levegő szárnyal a magasságokból a még távos labbi magasságok felé. Talán a jó Istennek jelentik, hogy az emberek tavaszra ébredve, el akarják temetni a muitat, meg akarnak bocsátani egymásnak. Vagy ki tudja, t^lán ez is csak olyan Iá- tomás, mint a pesti volt? Ki tudja, ki tudja? mert sem Európában, sem Amerikában, nem voltak képesek élethűen elkészíteni a ki i s©kst Érdekes, hogy Léva város közkönyvtára, az egyedüli a volt szlovákiai városok kö. zott, amelyik könyvtárában megőrizte az egész Magyar Törvénytárt. Az aranybullától kezdve Verbőczy Tripartitumán és a reformország,gyűlések törvényein keresztül egészen a gyászos emlékű 1918-ig. Homeros és Sophokles mint magyar irredenták Annál inkább értékelendő a könyvtár vezetőségének gerinces magyar munkája, mert a cseh hatóságok számos akadályt gördítetek útjába. Ezért volt naigyon ne* h£z az 1918 után megjelent könyvek beszerzése, Ezek ugyanis hármas cenzúrán mentek keresztül. Először a rendőrség állapította meg, mely könyvek jöhetnek t»e. Ez azonban nem jelentette, hogy a könyv besorozható már a közkönyvtárakba. A be- sorozhatóságot újabb szűrő előzte meg. Léván azonban még jelentkezett egy úr, aki harmadszor is átcerrzprázta a könyv- jegyzékeket, mind az 1918 eiőtt, mind után meg jelentőket. Az Iskolaügyi Referátus azután kitiltotta az önkéntes cenzor által megjelölt könyveket, „valószínűleg*''’ azért, mivel feltételezte róla, hogy jól ismeri a magyar irodalmat, hisz Bácskában tíz aranyat kapott évente a „magyarosításért''.. * Szerencsére ő az aranyakért sem tanulta meg a magyar irodalmat. így cenzúrájával alaposan melléfogott, sok könyvet bennhagyott, ami nekik kellemetlen volt, viszont a ki tiltottakból íme egy csokor. Sebők Zsigmond: Mackó úr utazásai. Miért? Talán mert nem románul nevezte meg Retye- zátot. Továbbá a gimnazisták héber imakönyve éa Titz Antal katolikus erkölcstana. Tilos volt a Magyar sertéshízlalás kézikönyve, nehogy az alsókubini sertések megsértődjenek, hogy a kőbányaiak kövérebben híznak. Most jön a bomba. Elko- hozták SQph°kles Elektráját és Homeros. Odiseaját, Sophokles és Homeros mint magyar irredenták, ez humor egy négyzeten. Legvégére hagyom, hogy Pintér Állattaniját is kitiltotta a cenzor úr. A szlovák könyvtár A könyvtár most természetesen újabb fejlődésnek indult. Hatalmas adományok gyarapítják állományát. A Magyar Könyvkiadók Szövetsége 331 kötettel ajándékozta meg a könyvtárat. A Magyar Tudományos Akadémia elküldte húsz évi kiadványait, Voinovich Géza főtitkár levele kíséretében. „A Magyar Tudományos Akadémia az idegen megszállás nehéz évei alatt is mindig féltő gonddal kísérte a felvidéki magyarság műveltségének fenntartását, most a legnagyobb örömmel siet a könyvtár rendelkezésére.” Érdekes ajándékkal lepte meg a könyvtárat Droszt Ede pestszentlőrinci lakos, aki a Magyar Szemle összes évfolyamait és kiadványait küldte ajándékba. A város vezetősége is nemes áldozatkészséggel siet a könyvtár segítségére. A' 70 filléreknek megfelelő pengőket mindaddig a könyvtár rendelkezésére bocsátja, amíg a magyar törvények szerinti rendezése meg nem történik és ami fontos: az 1938-as magyar összeírás nemzetiségi adatait veszik figyelembe. Egyúttal elrendelte a város a szlovák könyvtár újbóli megnyitását. A könyvek recenziójával a helybeli szlovák iskolák igazgatóit bízták meg. Kíváncsian várjuk, hogy az „igazmondó” pozsonyi rádió aiikor számol be a szlovákok „elnyomatásának” újabb eklatáns példájáról... ? A lévai városházból közben megyeháza lett, de középpontjában most is ott székel a Magyar Körkönyvtár, ahol Léva város magyarsága nemzeti kultúrát meríthetett az elnyomatás sötét korszakában és meríthet most js a felszabadulásunk utáni építő munka napjaiban is. Héja Tibor, »Dédapáink diktatúrája« és »prima a lévai könyvtárban
