Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-09 / 81. szám
TEBfflDEti Jfofifcuft-Hnaflß 1939* ÁPRILIS 9. VASÄRNAP 1 magyar élet bonyolult labirintusába. Valahogy már odaát is éreztük, hogy ebben a dunaparti, amerikás metropolisban, amelyről oly kiábrándító ítéletet tudnak most mondani az első felvidéki vendégek, élnie kell egy másik, egy tisztább, erkölcsösebb és magyarabb Budapestnek is! Annak a Budapestnek, amely Igazi fővárosa szeretne lenni végre az egész magyar népnek. így bukkantunk rá a kívánt Budapest egyik legbiztatóbb fórumára, egy színházra, amely a körülötte zsibongó hagyománytalan kommerciális utcák sivárságában mint egy üdítő oázis vonzza magához a fáradt magyart. Kodolányi János: „Földindulás” című népdrámája az újjászervezett Belvárosi Színházban megint egy mélyen belénkvésődő élmény; az ormánsági falu tragédiájában a nemzet sorskérdéseinek legfáj óbbikát éreztük és az író harcos hitében a magunk népi akaratát láttuk feszülni. Kodolányi János abból az írógárdából való, amelynek munkáit már kisebbségi éveinkben is megbecsültük és belső szociális vajúdásunkban értékes segítséget nyújtott. Bartók és Kodály népi muzsikájában mi a magyar nemzeti tudatnak egy legtisztább művészi megnyilvánulását érezzük. Az új magyar irodalom sors-csendítő kiáltásai bennünk, felvidékiekben inkább visszhangzottak, mint az anyaországiakban. Szabó Dezső, Erdélyi József, Kodolányi, Illyés Gyula írásaiban hallani véljük újból a tizenhatodik század önismeretre korbácsoló nagy magyar prédikátorait, őbennük magyarabb szellemiség lázad az idegen formalizmus ellen és az új magyar lelkiséget alakítja újabb ezerévre. Szavukra nem hallgatni: felvidéki szellemiségünket tagadtuk volna meg ... * Eltelt már hat hónap. Vannak ellenségeink, de harcos társaink is. Talán ma úgy látszik, mintha megtorpantunk volna, panaszaink is növekvőben. Az akadályok azonban, amelyek előtt kis időre megállni kényszerültünk, nemcsupán „felvidékiek”, hanem országos jellegűek. Lebontásukhoz tehát mi felvidékiek, egyedül gyöngék vagyunk. Olyan idő- r. ben jöttünk háza, niikor az egész ma* .gyár élet alatt forróra fülledt a talaj. A társadalom egyes csoportjai súlyos válságba kerültek, elvesztve most már az utolsó vékony szálat is, ami lazán összekötötte őket a nemzetibb népközösség- gel. Mi felvidékiek féléves tájékozódás után csak most kezdjük ismerni az ország strukturális összetételét, annak rejtett rugóit és mikor mélyebben látjuk a háttérben a titkos erőket, a „magyari” ellenség még mindig tekintélyes hadállásait, kezdjük megérteni azt is, miért kellett betiltani például a Táj- és Népkutató Központ kiállítását, ami nekünk, felvidékieknek azért is felejthetetlen élményünk marad, mert ott találkoztunk először az új, szociális és magyarabb Magyarország egyik szellemi élgárdájával. A közeli magyar holnapok egyetlen hatalmas táborban fogják találni a hazatért felvidéki magyarságot a felszabaduló népi erőkkel együtt a közélet és a vezetés sáncaiért. Űj honszerzés van készülőben: az új magyar léleknek szerzünk alkotó és építő otthont a saját hazájában... 18 A Kormányzó Űr Ófóméltósága mélynyomást! arcképe 63x95 cm. méretben P 1.40 + portó költségért, valamint a legújabban megjelent Csak ez a keresztünk Ő a ml eezériak Ez a ml hazánk feliratú fenti nagyságú, de háromszin nyomású képek P150 + portóköltségért megrendelhetők: STÁDIUM SAJTÚUALLaLAT kT-mti Budapest, IN., Rózsa-utca 111. n. ^JíUHaz a giftrtmksz&bábaii. • • ÜliMP r()asámupi diaatlevíl Az a folyton újító és csinosító kényúr, „akit” mi röviden „Divatnak” nevezünk, nemcsak a felnőttek részére készít előírásokat, hanem a gyermekeknek is ,.. Közvetlen munkatársai — a divattervezők — nemcsak a szépasszonyok és lányok külsejével foglalkoznak, hanem gondoskodnak arról, hogy a gyermekek ruházata is változatos és csinos legyen. Éppen ezért a gyerekek — és velük együtt a mamák — joggal megkövetelhetik, hogy a divatrovat keretében nocsak mindig a felnőttekkel törődjünk, hanem az apróságokkal is foglalkozzunk egy keveset ., 5 Miután az irányító szellem egy — bizonyos fokig a gyermekdivat párhuzamosan halad a felnőttekével. Pillanatnyilag az övéket is bájos díszítések és egyszerűség jellemzik. Volt idő azonban, mikor a felnőttek a célszerűségre fittyethányva, agyoncicomázvia öltözködtek, Persze ezt az érát a gyerekek is megsínylették. Akkoriban ugyanis az volt az általános nézet, hogy a gyermek csak akkor szép, ha fodros-bodros ruháját csipkékkel, máslik- kal, hímzésekkel és átbujtatott szalagokkal teszik még üibegőbbé. Természetesen, ezekben a túldíszített, kényes remekművekben a kicsinyek nem futkoshattak és játszhattak kedvük szerint, mert hiszen állandóan ügyelniük kellett, nehogy a fodrok összegyűrődjenek, vagy a csipkék elszakadjanak. cdmlq a qqermeUdioat — qq ere kés Lett.., Mikor a női divatban megindult a leegysze- rűsödési folyamat, az apróságok ruháiról is lassan eltűntek a cicomák. Megkezdődött a sima, angolos ,gnatrózruha”-korszak. Azt már a saját visszaemlékezéseinkből tudjuk, hogy gyermekkorunkban mennyire a matrózruhák jegyében kszült a legkisebbek gardróbja. Sötétkék, vagy kék-fehércsíkos matrózruha hétköznapra — fehér matrózruha, vagy fehér- blúzos és kék rakottszoknyás változata ünnepre. Ekörül forgott a kisleányok és kisfiúk „divatja” azzal a különbséggel, hogy a fiúk ünneplőjéhez hosszú kék nadrág járta. Az apró tengerészek és a rövidszoknyás kék-fehér színben tartott ruhatárban egy-egy drapp kabát képviselte a harmadik „megengedett”’ árnyalatot. Ebbe a meglehetősen szűk korlátok közé szorított, angolos bájú gyermek- ruha-uniformisba öltöztetve teltek el gyermekéveink. Pe nemcsak a kassai Ligetben, hanem a pesti parkokban — Óceánon innen ás túl — egyformán „matrózosan” öltöztetve hancúro- zott a gyermeknép ... így ment ez mindaddig, míg a „matrózláz” elfogta az intézeteket is és a legtöbbjük a matrózruhát nevezte ki kötelező egyenruhává. Ez aztán egy csapásra végetvetetf a matrózkorszaknak. És, ami a legfurcsább: nem a szülők buktatták meg. Nekik végeredményben — gazdaságos volt. Hanem, maguk a gyerekek! A gyereknek megszűnt ünnep lenni a vasárnap, amelyen az iskolai egyenruhához hasonló matrózruhát továbbra is viselnie kellett. Végül is világszerte megindult az egyéni gyeranekruha-mozgalom. Meleg, virágszirom színekben tartott, szabadabb mozgást biztosító divat alakult ki, amely minden egyszerűsége mellett, alkalmat biztosít, a mamák egyéni díszítési ötleteinek is. JCii fiák — Haqq fiúk . . . A divattervezők manapság nagyjában az egyszerűség és a simaság hívei. A felnőtteknél ugyan itt-ott • megfeledkeznek az elveikről. Ezzel szemben a gyerekeknél azt a felfogásukat, hogy a szépség feltétele az egészség és éppen ezért a gyermekruhák alapfeltétele, hogy az egészséges, szabad mozgást ne akadályozzák — teljes mértékben érvényre juttatják. A gyermekdivat — gyerekes és, ami a legfontosabb, szemelőtt tartja nemcsak az apró nép egyéniségét, de a kényelmi és egészségügyi követelményeit is. A kisfiúk és kisleányok viselete csupa egyszerű darabokból áll, melyeknél a szabás és díszítés sem a mamáknak, sem a kis viselőiknek kényelmetlenséget, vagy gondot inem okozhat. A tavaszi viseletben újra előtérbe kerültek a könnyen mosható, világos blúzokra „felgombolt” kisfiúruhák. A blúzok — a rendeltetésnek megfelelően — tritaóinganyagból, zefirből, poplinból, vászonból vagy mosó- selyemből készülnek. A nadrágok viszont vékonyabb szövetből, vászonból, vagy jerseyből. A „fazonok” vagy — felgombolósak, vagy pedig a nadráganyagból készült „nadrágtartó” tartja őket... Ezek, meg a csinos nyitott ka- bátkás fazonok körülbelül nyolcéves korig járják. Azontúl — divat ide vagy oda — egyetlen fiú sem adja a „felnőttes” zakkőn és az élesre vasalt nadrágon alul... A tavaszi fiúkabátok legtöbbje angol szövetből, majd gabardiniból és teveszőrből készül. Fazonjuk az övvel leszorított, nagyzsebes és angol kihajtós fazon meg a raglánszabás között váltakozik. Szabály azonban, hogy minél egyszerűbb a kabát kivitele — a célnak annál inkább megfelel. Figyelmet kell fordítani a fiúk tavaszi „öltöztetésénél” is az — anyagra! Annál inkább, mert a kis gavalléroknak vásárolt holmik, nemcsak egy idényre készülnek. Elsősorban a kabátokat, majd a nagyobb fiúk ruháit kell jóminőségű, nem gyűrődő anyagból csináltatni. Mert ezek tovább tartják a „fazont” és inkább bírják a strapát, mint a kevésbé jó mjnősér gek. Ezen a téren tehát nem gazdaságos a — takarékosság... Körülbelül hasonló a helyzet a kisleányoknál is. Nyolcéves korig a rövid passzéra dolgozott bő ruhákat hordják. Ezen a korhatáron túl azonban, minden „valamirevaló” divathölgy — övét követel! Ezek tehát a derékban övvel díszített fazonokat viselik. Nálunk a rakott szoknya nem újdonság, mert a legtöbb öves ruhának a szoknyája hótokkal vagy berakásokkal bővül. De, amíg az elmúlt idényekben esak kétoldalt, vagy elől és hátúi berakott megoldás járta, addig most tavasszal inkább körben berakott ruhácskát látni. Sietve hozzáfűzzük, hogy a hajszálplisszát meg a mutatós, de távolról ’sem „strapabíró”, sugárplisszét száműzte a gyermekgardróbból a divat. Inkább három-négy centiméter széles, azaz könnyebben utána vasalható változatokat látni. A keskeny plisszé főleg, mint fodor vagy gallérka- dísz szerepel... A ,Jelnőtt” divatból inkább a gloknit vettei át a gyermekdivat. A tavaszi kislánymodellek között szép számmal szerepelnek a harang* szoknyás változatok. Nagyon kedvesek a shot* tisch anyagokból szabott és ellentétesen összedolgozott harangrészekből álló kisleányszok- nyák. Egyik elegáns pesti belvárosi gyermek- üzlet kirakatában láttuk a következő tavaszi kisleány „együttest”, A ruha rövid felsőrészei búzakék szövetből, a szoknyája bő és rézsúto- san összedolgozott csíkozású kék-fehér éa piros shottischból készült. A ruha rövid ujjait kockás manzsetták, a kivágását pedig kockáa bubigallér díszítették, A simából és mintásból kombinált kisrúhát shottischpánttal szegélye* ziett, hosszúujjas piros boleró egészítette ki. A kisleánykosztűmök általában vagy boleró- val vagy pedig valamivel derékon alúlig érő, kissé bőszabású kabátkával kiegészítve készülnek. A bolerós ruhák a gyermekvilág ideáljának, a kis Shirley Temple-nalk a kedvencei. Amerikai divatlapban láttuk a kiskorú sztár legfrissebb „tavaszi együttesét”. Ez egy apró zeimchenekkel és bőkezűen bedolgozott valen- cien csipkékéi díszített, rózsaszínű lenbatiszt- blúzra rágombolt, részekből összeállított sötétkék szoknyából és elől nyitott bol erőből állt. Eredetisége az volt, hogy úgy a boleró, mint a harangszoknya szélét, középen áttört lyukkal díszített, körülbelül ötpengőnyi nagyságú cak- kok díszítették. JHaqqaros dhzíí qqerm ekeuliák A csöppnyi filmcsillag általában befolyási gyakorolt a gyermekdivatra és azt, hogy ma annyi hímzett díszű ruhát, mulatságos állat- aplikációkkal díszített gyermekpizsamát látni, bizonyos fokig neki köszönhető. Hosszú idő után egyik filmjében ő viselt először színe3 „slingeléssel” szegett és pici gyümölcsapliká- cióval díszített kézelő- és gallérgamiturát. Ezzel iskolapéldát csinált és még a mostani,, tavaszi kisleánymodellek között is több, him* zett cseresznyével, ribizlifürtökkel vagy — a! C vitamin népszerűségére való tekintettel —* miniatűr paradicsomokkal díszített gallérkás és manzsettás ruha. A kis Shirley számlájára írandó az is, hogy a tavaszi hónapokban világos betétes magas* szárú cipők is „divatosak” lesznek. Valószínű, hogy az apró divathölgyek kedvencüknek ezt az újítását nem valami örömmel üdvözlik. De mit lehet tenni? Vigasztalásukra eláruljuk, hogy az indiszkrét hírek szerint, a Temple- csaIádban is hangos viták folytak, amíg a kis csillag „belátóbb” lett. Viszont az állandó fél* cipőviseléa a bokák megvastagodáeához vezet* hét. Ezt akarják a magasszárú cipók segítsé* gével Shirleynél is elkerülni. És az ő intő pél* dája nyomán — a többi kisleánynál is ... A tavaszi kabátoknál két szabás vezet. Az egyik a kényelmes, angolos kihajtós és nagy- zsebes forma. A másik a kerek gallérok, rövid meg szűk felsőrészes, deréktői pedig kiglokni* zódó fazon, amely elől két-két gombbal csukó* dik. Mindkettő csinos és hálás. És biztos, hogy nem mennek ki egyhamar — a divatból... A tavaszi bevásárlásokat végző mamák figyelmébe ajánljuk a bájos, magyaros himzé* sekkel díszített „szűrkabátkákat”. Elragadóak a magyaros hímzéssel díszített bolerók, apró blúzok, meg gallér- és kézelőga mi túrák ... Divatképünkön hat tavaszi kisleányul odellt mutatnak be. A balszálső kabátka paszbell- ámyalatú kék szövetből, szép. A kettős levar- rásokon kívül — oldalövek teszik jellegzetessé, A következő ábra nyitott kabátkás „kosztümöt” visel. A kabát világossárga színű. A váll* pántos szoknyája viszont sárga alapon piros és világoszöld káros. A harmadik rajz eperszínű, puha szövetruhát mutat be, amelyért a passzérész szabása és a berakások eldolgo- zása eredeti. Az eperszínűvel körülslingelt fehér gallérka és kézelő díszítik. A negyedik ruha aprómintás újpiros, vagy világoskék szövetből mutatós. Kettős pikégallér és el- himzéssel lefogott berakások díszítik. Az ötö* dik ábra középkék jersey „kosztümöt” visel paszpoldísszel. Fehér- vagy halványrózsaszín, csipkebetétes batisztblúz illik hozzá. Az utolsó kis ruha mintás és sima kombinációjú. Radványi Magda,
