Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-16 / 62. szám
‘fTOHrttu .MaöfeiRHTWlAE 7 EGY MŰÁLLAM FEJFÁJÁRA 1939 MÁRCIUS 16, CSÜTÖRTÖK Megbukott a huszadik század legnagyobb történelmi hazugsága: a cseh-szlo- vák állam. Ezt az államot alapítói ősz* szehazudták — mondotta Hitler egyik történelmi fontosságú beszédében — 3 ez valóban hajszálig így is volt. Masaryk és Benes tényleg hazug fikciókra és a nyugati demokratikus államok állam- férfiainak hiszékenységére építették föl ezt az államot. Benesék által megrendezett hazug színjáték és fikció volt, hogy a szlovák nép képviselői és a rutén nép akaratának reprezentánsai a csehekkel közös és egységes államot akarnak. Mert a valóságb an a turóc- szentmártoni deklarációt egy alkalmi társaság hozta meg, amelyben a szlovák nemzet legnagyobb vezérei: Hlinka András és Tuka Béla nem is vettek részt, a rutén radák hasonlóképpen csak magántársaságok voltak, amelyeknek nem volt fölhatalmazásuk, hogy a nép megkérdezése nélkül a Cseh-szlovákiához való csatlakozást deklarálják. Ezekre a diplomáciai hazugságokra konstruálták meg Versaillesben a világ leghibridebb államát. De az alapítás hazugságának további folytatása volt a belső építés munkája is. A legnagyobb belső hazugság volt a demokratikus többségi elvre való hivatkozás. A csehek az első pillanattól kezükbe ragadták az államhatalmat s ehhez a tényleges állapothoz statisztikai igazolást konstruáltak. Statisztikájukkal azt a tételt próbálták bebizonyítani, hogy a cseh nép az egész ország lakosságának 51 százalékát képviseli, tehát többség, a demokrácia többségi elve alapján tehát a csehek uralma jogos. Ezzel szemben az igazság az volt, hogy a csehek csak a statisztika szerint voltak többségben, mert igazán kisebbséget jelentettek, egy kisebbség diktatúráját gyakorolták a többség fölött. Tisztában voltak e fonák helyzettel s azért a cseh kisebbség diktatúrájának erkölcsi igazolására még egy további fikciót találtak ki: a cseh-szlovák politikai nemzet fogalmát. Cseh-szlovák nemzet nincs, soha nem volt és soha nem is lesz, mert csak cseh van és szlovák van, mindkét népnek külön önálló nyelve, kultúrája és külön történelme és nemzeti öntudata van. A csehek azonban a „cseh-szlovák” fogalma révén elhitették a nyugati demokráciák naiv doktrinerjeivel, hogy a szlovákok is csehek, azaz egy 66 százalékos többség uralkodik ebben az államban. Húsz teljes év kellett ahhoz, hogy a szlovák nemzet bebizonyítsa az egész világ előtt, hogy ez a fikció egy egész nemzetet ütött el a legelemibb nemzeti jogaitól s hogy a demokratikus többségi uralom köntöse alatt a legszemérmetle- nebb cseh diktatúra volt. Cseh-szlová- kiában a csehszlovákizmus hazugsága már 1938 október 6-án, a szlovák önkormányzat kikiáltásának napján, megszűnt hatalmi tényező lenni, de fölkísértő hulláját csak tegnap, a szlovák önálló állam deklarálásakor temették el végleg a múlt temetőjébe. A szlovák nemzet önálló állami léte megadta a kegyelemdöfést a harmadik nagy cseh hazugságnak: Kárpátalja állítólagos cseh orientációjáról szóló mesének is. Kárpátalja soha nem akart Csehországhoz tartozni. Ennek bizonysága az elmúlt húsz esztendő. A kárpátorosz nép az elmúlt húsz év alatt nem szűnt meg ragaszkodni a szentistváni magyar birodalom eszméjéhez. Mi, felvidékiek, jól tudjuk, hogy a Kurtyákok, Bródyak, Fencikek, Földesiek, Demkók mily szívós kitartással dolgoztak a visz- szatérés nagy művén. Jól tudjuk, hogy a kárpátorosz paraszt legtitkosabb vágya a Nagy Magyar Alfölddel való gazdasági kapcsolat volt, mert tudta, hogy amennyire neki szüksége van a délibábos magyar rónák termésére, ugyanúgy várja ez a róna az Erdős Kárpátok népét, a Tiszán leusztatott tutajfát, a kárpátaljai sót. A cseh hazugságok közé tartozott a Saint Germainben ünnepélyesen aláírt és beígért kárpátaljai ön- kormányzat, mert ezt csak a huszadik évben adták meg, de akkor is egy cseh tábornok diktatúrája mellett. A csehek húsz éven át kijátszottak Kárpátalján a népek önrendelkezésének elvét. Masaryk megmondta, hogy Kárpátalját csak ideiglenesen letétben levő nagyorosz tulajdonnak tekinti, amit a csehszlovák állam rögtön fog átadni Oroszországnak, mihelyt a szláv államok fő- protektora, az orosz kolosszus tőszomszédságba kerül a csehek államával. Szóval Kárpátaljának a csehek kezében lengyelellenes éle volt. Később, amikor Masaryk és Benes nagyorosz orientációja megbukott, a csehek Kárpátalját Volosinnal nagyhirtelénül ukránnak festtették át, de most már azzal a céllal, hogy a létesítendő nacionalista Nagy-Ukrajnához legyen fölvonulási terület. Most már nemcsak lengyelelle'nes, hanem nagyorosz-ellenes éle is volt az új Kárpát-Ukrajnának. A kis autonóm terület megint csak nem öncél volt a csehek kezében, hanem egymást keresztező szláv ábrándok eszköze. Pedig a kárpátorosz nép nem akar más népek ábrándjainak eszköze és áldozata lenni, hanem a saját maga életét akarná élni. Kárpátalja önmagában tulkicsi terület, földrajzilag túlságosan gócpont nélküli, haránt tagolású egység, gazdaságilag pedig túlságosan egyoldaú ahhoz, hogy önálló állami létre képes legyen, közigazgatási, vallási és kulturális életét tehát csak Szent István birodalmában élheti ki szabadon, ahová a nyolcszázéves közös történelmi mult, a földrajzi szükségszerűség és a gazdasági törvények parancsa fűzi. Annak az államnak a keretében, amely a legközelebb van hozzá, amellyel egy földrajzi egységet alkot. Az ezer kilométerre eső csehek, nagyoroszok, vagy ukránok államához való tartozása ábrándjá csak fantazmagória, az egyedüli reális megoldás a Magyarországhoz való tartozás. Kárpátalja nem lesz többé fantazmagóriák áldozata, nem lesz a csehek kisantant- korridorja Románia felé abból a célból, hogy bekerítsék Magyarországot, nem lesz az orosz bolsevizmus korridorja Közép-Európa szívébe, hanem a saját életét fogja élni. Nem lesz eszköze másoknak, nem lesz eszköz a szomszédos nép érdekei ellen, hanem összekötő kapocs lesz valamennyi szomszédos nemzet közt, a forgalom, a gazdasági vérkeringés egészséges ütőere lesz Magyarország, Lengyelország, Románia és Szlovákország között. Kárpátalja hegyei dédelgetett kiránduló helyei lesznek a hegyekben szegény magyar állam lakosságának. A cseh diplomáciát még a müncheni konferencia tanulságai sem gyógyították ki. München után is szabotálta az önrendelkezési elvet. A történelem legnagyobb igazságszolgáltatásai közé tartozik, hogy a cseh állam, éppen amiatt az elv miatt ment tönkre, amely elvre hivatkozva megalapították és amely elvet ez az állam következetesen kijátszotta és meghamisította. A müncheni döntés után a magyar kormány ismeretes jegyzékében csak olyan föltételek mellett volt hajlandó kezességet vállalni a cseh-szlovák köztársaság új határainak épségéért, ha gyakorlatilag érvényesítik valamennyi csehszlovákiai népnek, tehát a szlováknak és ruszinnak önrendelkezését, vagyis, ha a népeket népszavazás útján kérdezik meg, hová akarnak tartozni. Cseh-Szlovákiá- hoz-e, vagy Magyarországhoz, vagy pedig önálló állami életet akarnak élni. A prágai diplomácia azonban megfutamodott a népszavazás elől és inkább a döntőbíráskodáshoz folyamodott. A kibúvó azonban csak rövid ideig volt alkalmas ahhoz, hogy együtt tartsa az összehazudott országot. Mihelyt az önrendelkezési elv érvényesítésére jelentkezett az első jó alkalom, háromfelé hullott szét a benesi tákolmány. A cseh diplomácia München óta mindent megtett, hogy még'az akkor megadott szlovák és ruszin önkormányzatot is visz- szaszippantsa. Ennek érdekében minden eszközzel igyekezett összeuszítani a szlovákokat és magyarokat, hogy aztán a zavarosban halászhasson. Ám az egész játszma visszafelé sült el. Prága fegyverrel akarta elkobozni a szlovák nép önrendelkezési jogát és meglevő autonómiáját, de a dolognak az lett a vége, hogy most már maga Csehország került olyan függő viszonyba a német birodalommal szemben, hogy — autonómiát kellett kérnie. Aki másnak vermet ás... így érte utói a hazárd cseh imperializmust a hazugok végzete. Az összehazudott szappanbuborék szétpattant. A benesi diplomácia hallatlan hazárd- sága abban állott, hogy a cseh nép négy szomszédja közül egyszerre háromnak az életteréből ragadott el a sajátjánál nagyobb életteret s ezért a mohóságáért mindhárom szomszéddal ellenséges viszonyt vállalt örökre, A német élettérbe ágyazott kis cseh nemzet erejét többszörösen meghaladta ez a történelmi feladat. Ráadásul tetézte a történelmi vétséget Benes konoksága, hogy a kis cseh nemzet egyik szomszédjával sem próbált kibékülni, amikor a kibékülés árát még őmaga szabhatta volna meg. Ilyen hazárd játékra csak parvenük és öngyilkosjelölt politikusok vállalkoznak, de nem olyan államférfiak, akik nemzetük erőit reálisan fölmérni tudják. Ezer év óta már az ötödik eset a cseh nemzet történelmében, hogy a történelmi konjunktúra pillanatában vezetői elvesztik józan szemmértéküket és erkölcsi önmérsékletüket, túlsókat markolnak és — keveset fognak. Ez a túlnagy mohóság, úgy látszik, történelmi végzete a cseh nemzetnek. Igen nagy tanulság rejlik ebben a kis nemzetek imperializmusára. Március idusának hajnala új önál1 <5 országot köszönt a Tátra alatt. Az új Szlovákia decemberben a népszámláláskor 38.456 négyzetkilométer terjedelmű volt és 2,450.096 lakossal birt. Ugyanakkor* Kárpátalja 11.094 négyzetkilométert tett ki 552.124 lakossal. A tegnapi határkiigazítás mintegy 212 négyzetkilométert juttat még Magyár- országnak Sz’ovákországtól, úgyhogy hazánk ma kereken 105.150 négyzet- kilométer. területű s 10,145.000 főnyi lakossal ünnepelte a szabadság márciusi ünnepét. Ehhez jön most a ma fölszabaduló Kárpátalja, úgyhogy Kárpátaljával együtt Szent István országának területe több mint tíz százalékkal, lakossága pedig 5.4 százalékkal gyarapszik. Kárpátalja csaknem ugyanannyi terjedelmű, mint a november 2-iki döntéssel visszakerült Felvidék, lakossága pedig körülbelül félannyi, mint a visszacsatolt sáv lakossága. Az új rendezés után Magyarország területe 116.244 négyzetkilométer s lakossága 10,700.000 főnyi lesz. Március idusa kilencven év óta a magyar szabadság húsvétünnepe. A mai március egyúttal a magyar igazság újabb föltámadási ünnepe is, amelyben velünk egyformán részes a gens fidelis- sima, a sokat szenvedett kárpátorosz is. A magyar igazság elindult a Kárpátok keleti ormai felé. A magyar sors áj virradat előtt ált Az Egyesült Magyar Párt kassai csoportjának tisztújító közgyű ése Ma délután félnégy órakor tartották az Egyesült Magyar Párt kassai helyi csoportjának tisztújító közgyűlését Jaross Andor miniszter részvételével. Tost Barna prelátus elnök, felsőházi tag nyitotta még az ülést, majd felkérésére Járass Andor miniszter tartotta meg nagyszabású beszédét. Abból indult ki, hogy húszéves baj- társiasság fűzi egybe a kassai párt vezetőségével, elsősorban Tost Barna elnökkel. — Ma okunk és jogunk van arra, —- folytatta beszédét a miniszter — hogy magasan lobogjon a magyar lelkesedés lángja, mert a magyar sors új virradat előtt áU. Kifejtette ezután a miniszter, hogy a visszacsatolás után rögtön felmerült a kérdés, van-e még az Egyesült Magyar Pártnak hivatása és milyen formában töltheti be e hivatását. Rá kellett jönni arra, hogy első nagy feladatát teljesítette, mert teljes egységben visszavezette az itteni magyarságot a régi hazába. — A bécsi határokon túl még mindig sokszázezer nemzettestvérünk maradt, —- folytatta, —- de velük együtt ott maradt a magyarság egyik nagy vezére, Esterházy János gróf (Leírhatatlan lelkesedés), akitől férfias kézfogással búcsúztam el, az egyik bécsi palotában a belvederei döö- tés után és akkor megfogadtuk, hogy egységes munkánkat tovább folytatjuk a legvégső célig. — Felszínes gondolat, — mondotta beszédé további során a miniszter, — hőgy könnyen lehet a Felvidéken mandátumot szerezni, azoknak, akik így gondolkoznak, azt üzenjük, hogy a közös szenvedés úgy összeforrasztott bennünket, mint a frontszolgálat. Ne higyjék, hogy tőlünk félteniük kell a magyar tradícióikat, mert nálunk senki sem becsüli többre a magyar együttélés hagyományait, éppen azért, mert' húsz évig keservesen nélkülöztük a magyar államiságban való együttélést. —- Amikor Imrédy Béla kormányába beléptem, híven odaálltam az egyedül helyes program követésére. Gálád egyéni hajsza eltávolította Imiédyt. Te’eki Pál gróf azonban ugyanabban a szellemben foly. tatja a munkát, mint elődje s ezért meg. tiszteltetésnek vettem, hogy ebbén a kormányban is helyet kaptam és tovább folytathatom a munkát, amelynek befejezésétől még távol vagyunk. Tudjuk jól, hogy sok érdemes agyar harcos nem, tudta még megtalálni anyagi boldogulását az új keretekben, de kitartóan dolgozunk mindaddig, amíg a gazdasági élet kiegyensúlyozottsággal minden helyre méltó ember kerül. Szigorú igazoltatást eljárást fogunk- lefolytatni, mert az a törekvésünk, hogy a legmegbízhatóbb, legkipróbáltabb magyarok végezzék el az építő munkát. Leírhatatlan lelkesedés fogadta a miniszter beszédét. Ezután Tost Barna mondott beszédet, majd Wirth Gyula pártigazgató tartotta meg beszámolóját. Gombos József korelnök vezetésével megválasztották az új tisztikar tagjaivá a következőket: Elnök: Tost Barna prelátus, tiszteletbeli elnök: Tost László polgármester, társelnök: Münszter Tivadar nyugalmazott törvényszéki elnök, alelnökök: Buchner Béla, Gombos József, Gönczy Gábor, Gre- gus Gyula, Tátra Kálmán dr., Pajor Miklós dr., Pausz Béla, Palyó Mihály, Bzekerák Sándor, Várkoly Miklós, Vukovits Károly dr., Fedor György. Vármegyei igazgató: Wirth Gyula, főtitkárok: Qrusetzky Ferenc és Böhm Ferenc. Megválasztották még a titkárokat, jegyzőket, pénztárosokat, ellenőröket, a tanácstagokat és a pártvezetöség tagjait is. A gyűlés keretében megválasztották a vármegyei pártvezetőséget is a következőképpen: Elnök: Schell Péter báró földbirtokos (Nagyida). ügyv. elnök: Fluka Dezső dr. ügyvéd (Szepsi). Alelnökök: Hámorszk Pál födbirtokos (Abaujszin), Gets Béla föld- birtokos (Szepsi), Kováts Lóránt földbirtokos (Abaujnádasd), Singerlos János iparos (Torna), Petrus Mihály gazda (Abaujszéplak). Megválasztották még a titkárokat és a jegyzőt és a megyei pártvezetőség tagjait. ) • A közgyűlés után a Bchalkháj/ dísztermében társasvacsorj^ volt. ajz tandrási t legmagasabb KLEIN aI ráfizetéssel cserélek Minden másfajta veszek Meghívásra Kossuth Lajos-
