Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-12 / 59. szám
24 TCOTTDEta •i^G^ÄRHIKMIk 1939 MÁRCIUS 12. VASÁRNAP Metternich rendszerétől megfélemlített, megbénított polgárság persze nem mert és nem tudott érzéseinek nyíltan kifejezést adni. Ám az éjszaka sötétjében titokzatos kezek föliratokat mázoltak Cziráky országbíró és Benes szeptemvir házára és cédulákat akasztottak ki ajtajára. Gosz- tonyi Miklós ítélőmester kapujára véres kardot pingáltak, a bűnösséget kimondó bírák ajtaját pedig ilyen feliratokkal bélyegezték meg: ,fiorzadj nemzet! Fő törvényszékeid hóhértanyákká váltak! Wesselényi, a nép embere, börtönben!” Cziráky Antal gróf, a kúria elnöke volt ekkor a legnépszerűtlenebb ember az országban. Wesselényi börtönbe vonulásának estéjén a Nemzeti Kaszinóban bál volt, amelyet az országbíró rendezett, azonban a követek és az ellenzék köréből senki sem jelent meg, Szapáry gróf pedig a báli vacsorán .lelkes felköszöntőt mondott Wesselényire. Szórványos hírek a börtönből Ha Bártfay naplóját továbblapozzuk és ba összevetjük Széchenyi Istvánnak napi följegyzéseivel, látjuk, hogy a börtön falai mögül is érkeznek hírek. Elsősorban megállapítható, hogy barátainak részvéte és érdeklődése egy pillanatig sem szűnt meg. Különösen Deák Ferenc serénykedett barátjának érdekében és Bécsbe utazott, hogy az udvarnál megtegye a szükséges lépéseket. Március 24-én tért vissza a gőzhajóval Deák Bécsből és azon biztos hírt hozta, hogy Wesselényinek kétségtelenül megengedik, hogy felügyelet alatt a sziléziai Graffenbergbe utazzon és ott magát gyógyíthassa. Wesselényit sűrűn meglátogatta Kelemen . Benjámin, a hűséges jószágigazgató és ő hoz hírt gazdája felől barátainak. Február 11-én hazatérve a kaszárnyából elmondja Bártfaynak, hogy János, a hűséges komornyik nem mehet be gazdájához a cellába, csak kihozzák a ruháit és ő azokat odakünn megtisztítja, majd katonák adják be. A kaszárnya parancsnoka, Pidol tábornok február tizedikén bennvolt a cellában, katonaorvost vitt be, aki úgy nyilatkozott, hogy a báró ott tovább nem maradhat, hanem föl kell mennie az emeletre. Sebes kapitány magyarul olvas neki, egy hadnagy pedig németül. Naponként kiengedik egy órai sétára és a két első napon Pidol tábornok és Sebes kapitány sétáltak vele föl és alá az udvarban, amelynek hátulja nyílt és kilátást enged a szigetekre, Budára, Vácra, Fót felé, a Dunára és Pestre a ke- repesi hegyekig. A prófoszné főz neki, ahogy a homoeopaths orvosa előírta. Széchenyi február 12-én ezt jegyzi be naplójába: Kelemen des Wesselényi bei mir gewesen. Es geht ihm gut. Március 11-én hall újra hírt Bártfay Wesselényiről. Ezekben a napokban a fogoly rosszul érezte magát, ami igen természetes, minthogy a napok óta tartó állandó eső miatt nem járhat ki. Kelemen azt is elbeszélte, hogy az elítélt Kossuth Lajoshoz már bebocsátották édesanyját és égjük húgát. Deák és Széchenyi Wesse- lányiért közbenjárnak Említettük, hogy Deák március 24-én tért vissza Bécsből azzal az ígérettel, hogy Wesselényi Graffenbergbe menetele elé nem gördítenek akadályt. Ettől kezdve nem szűnik meg József nádornál közbejárni az elítélt érdekében. Ugyancsak Széchenyi is mindent elkövet, mert tisztában van vele, hogy amint őt is mélyen megrázta barátjának bebörtönzése (az utolsó pillanatig reménykedett az ésszerű és engesztelékeny elintézésben), úgy a nemzet közvéleményét is állandóan nyugtalanságban fogja tartani, hogy a megvaknlás veszedelmétől fenyegetett nagy hazafi börtönben senyved. Deák váratlanul huzavonára talál a nádornál. Legalább erre következtethetünk Széchenyi március 25-iki naplóbejegyzéséből: Deák... „Wesselényi Graffenbergbe mehetését a nádor hátráltatja”. — Deák március 26-án látogatást tesz a nádornál és kéri, engedtessék meg neki, hogy Wesselényit fölkeresse a börtönben. A főherceg kitérő választ ad: Ez nem tőle függ, hanem Magyarország katonai főparancsnokától: Lederer Ignác bárótól. Deák tehát elment a parancsnokhoz, aki meg is engedte, hogy Deák március 27-én meglátogassa Wesselényit. Deák barátjának ügyében mindent elintézett és miután már két hónapot töltött idegenben, április elsején hazatért Ke- hidára. Wesselényi ügyét Széchenyi szorgalmazta tovább. Április másodikén már azzal a hírrel lepi meg Bártfayt Kelemen, hogy Wesselényi reggel kilenc órakor útra is kelt Graífenberg felé. A maga kocsiján ment ugyan, de egy katona kísérte és vele ment a strázsamester is, aki fogsága idején felolvasott neki havi húsz pengőforint külön díjazásért s a bánó elvivé hű inasát, Jánost is. A hí razonban korainak bizonyult. Április 5-én Bártfay nagy csodálkozására János, Wesselényi inasa jelent meg és elmondta, hogy nem utazhatnak el, mert a kaszárnyaparancsnok valami kapcsolatot vár Bécsből, nem tudni, a kísérő katonatisztre, az útra, az utazás módjára vonatkozólag. Azóta is a kocsin van összepak- kolva minden s Wesselényi három éjjel már csak puszta madracon aludt. mert miheyt a várt válasz érkezik, azonnal indulnak. Széchenyit egyre nyugtalanabbá teszi az a játék, ami Wesselényi körül folyik. Április hetedikén fölkeresi Lederer parancsnokot, aki azt mondja f öl világosi tásul, hogy Wesselényit saját érdekében nem engedi utazni, mert Wesselényi egy sergeantpt akar magával vinni, neki pedig nincs fölhatalmazása ezt megengedni, tehát Bécsből várja a feleletet. — Széchenyi fölháboro- dottan jegyzi be naplójába: Nicht einmal das kann ein kommandierender. Április nyolcadikán Bártfay bejegyzi naplójába: Szegény báró Wesselényit még mai napig sem indították útnak ... s ugyan mi szükség egy embert egy egész hétig ily feltartóztatással keseríteni? Ha valamiben megakadtak, miért engedték, hogy összekészüljön? Mert hogy az engedelem visszavonas- sék, csak nem tehető föl, miután megadatott. Április kilencedikén Széchenjü úgy tudja, hogy Wesselényi másnap indulhat. Wesselényi wird der Feldwebel Lecteur abgeschlagen. Er geht morgen ... írta naplójába. De ezt az ígéretet sem teljesítették. Most már erélyes és goromba lesz Széchenyi, ezt érezzük április 11-iki följegyzéséből. „Gehe zum Lederer: Lassen Sie den Wesselényi heraus! Den es macht hören!’’ Ez az erélyes föllépés használt.Wesselényit ezen az éjjelen útnak fai- dítják. ‘ Bártfay április 12-iki bejegyzése így szól: Wesselényi felől jött a hír, hogy múlt éjjel valóban elment. Április tizennegyedikén barátjától, aki Bécsből tért vissza,, már hírt is hall Wesselényiről. Tabódy meséli, hogy Almás körül találkozott Wesselényivel. A báró és a polgári ruhában lévő katonatiszt a kocsiban ült, békésen pipázgattak, az inas pedig és egy gránátos (ez a strázsamester, aki Wesselényinek felolvasott), a bakon ültek. A kocsit négy postaíó vonta. Május tizedikén kap először értesülést Bártfay a már Gräffenbergben pihenő Wesselényitől. Visszaemlékezésünknek a végére értünk. A többit már a történelemből tudjuk, hogy az eszme, amelyért Wesselényi a börtönt is vállalta, győzedelmeskedett. Barátai megszívlelték a parancsot, amit a börtönbe induló adott nekik és az 1839-es diétán kérlelhetetlen harcot indítottak a kormányzat ellen a szólásszabadságért és az ártatlanul börtönbe hurcoltak kiszabadításáért. A kormányzatnak meg kellett hajolnia és Wesselényi 1840 áprilisában megszabadult a fogságból, illetve graffenbergi intcmáltságából. Széchenyi 1840 április 30-án ezeket a drámai szavakat írja naplójába: Wesselényi’s Sieg! Gerade denselben Tag! —Széchenyi néhány napot téved, vagy egy-két napi külömbsíget nem kell figyelembe vennünk, mert nem 1835 április 30-án, hanem május 5-én volt Pozsonyban a Tábla előtt Wesselényi pörf öl vétele. És öt év múlva ugyanabban a városban a főrendi tábla Wesselényi nevének megemlítésekor hangos éljenzésben tört ki. Honvédelmi érdek hogy minél több legyen a gépkocsik száma A háború mozgással jár. Emberanyag- tömegek mozgatásával. A világháború előtt a tömegmozgatáeok eszköze a vasút és az állati vonóerő volt. A technika fejlődésével a motorikus erővel való mozgatás mindjobban előtérbe került. A motor bevonult az ember életébe és csakhamar eszköze lett a háborúnak is. A hadsereget a motorizálás két fő vonatkozásban érdekli: a szállítás és a harc szempontjából. A szállítás szempontjából a gépkocsi a gyorsaságot jelenti. Az ember és anyag gyors, tömeges szállításának lehetőségét olyan helyre is, ahol vasútvonal nincs. A gépkocsi csapatszállítások háborús jelentőségét elsőnek a franciák ismerték fel a világháborúban. Tehergépkocsi parkjukat 1914—1918-ig 6000-re fejlesztették. Ezzel a fölényes gépkocsiparkkal és a ki* valóan megszervezett szállítószolgálattal aztán olyan erőjátékra voltak képesek, amelynek főszerepe volt abban, hogy a német nagy áttörési kísérletek mind meghiúsultak. A katonai érdekek kívánatossá tették oly géperejű járművek megszerkesztését is, amelynek úttolan terepen is mozogni tudnak. A technika ezt a követelményt többkevesebb tökéllyel terepjáró gépkocsik, vontató traktorok és hernyóvontatású szerkezetek alakjában oldotta meg. Ezek révén a harc is új eszközökhöz, páncélgépkocsíkhoz, harckocsikhoz, nehéz vontatókhoz jutott és fokozhatta a sokszor nem eléggé teljesítőképes állati vonóerőt. , A hadsereg gyorsabb lett és mozgékonyabb. Függetlenítette magát az épített utaktól és vasutaktól és sok vonatkozásban embert és lovat takarított meg. A gépesítés és gépvontatás (mechani- zálás és motorizálás) tehát a korszerű hadsereg számára döntő tényező lett. Ezért minden hadvezetés arra törekszik, hogy azt minél jobban szolgálatába állíthassa. A hadsereg azonban a háborúban szükséges gépjárműállományt anyagi és egyéb okokból csak részben tudja biztosítani. Ennek az állománynak a kiegészítését a közgazdasági és polgári életből keU adott esetben előteremteni. Ezért lényeges szempont az, hogy az állam gazdásági életében olyan irányú legyen a motorizálás, amely a honvédelem szükségleteinek is meg felél. Az állam feladata, hogy ebben _ irányítólag belenyúljon egyrészt azzal, hogy oly teljesítóképes honi gépkocsiipar fejlődését elősegíti, másrészt azzal, hogy oly gépjárműtípusok elterjedését támogatja, amelyek gazdasági (polgári) céjjaik mellett, a hadsereg céljait is szolgálhatják. Erre az államnak különféle eszközök állának rendelkezésére. így: a kívánatos típusok külföldi behozatalának engedélyezése, a behozatali vám emelése vagy mérséklése, a hazai - termelés szubvencionálása stb. A hadsereg egyes különleges célokat szolgáló katonai tipusgépjárműveit illetően (mint például harckocsi, rádiógépkocsi stb.) teljesen magára van utálva, másoknál azonban bőséges tartalékokat találhat helyes gépjárműpolitika mellett a gazdasági életben is. A honvédelmi szükséglet ezirányban elsősorban a tehergépkocsik, személygépkocsik. vontatók (traktorok), autóbuszok és motorkerékpárok felé fordul. Honvédelmi érdek, hogy • ezek megfelelő számban rendelkezésre álljanak es honvédelmi érdek az is, hogy ezek megfelelő szervezetekben legyenek elérhetők. A magyar gépjármű-park — sajnos — viszonylag kezdetleges állapotban van még és a magyar gépjármű-park sem közelíti meg azt az arányszámot, amit több külföldi már élért. A honvédség részéről azonban megtörténtek a szükséges lépések s ma már a meglevő tömegezállításra alkalmas gépjárművek kész szervezetekben, mint pl.' Autóbuszüzem, Mateosz, Szürketaxi stb. állanak a honvédelem rendelkezésére is* Azinfulától a tiaráig A pápai korona fejlődéstörténete az első keresztények korától napjainkig Most, a pápakoronázás hatalmas ün- népségé alkalmából a tiara, a pápa koronája. felé .fordul a.katolikus világ. A pápa világi méltóságának kifejezője a tiara, egyházi latinsággal triregnum, amellyel vasárnap koronázza meg az új pápát a Szent Péter Bazilika erkélyén. A püspökök az ótestamentum hagyományai szerint már azíelső keresztény időkben a többi papoktól való megkülönböztetésül különböző alakú fejfedőket viseltek. A római hagyományok szerint az első ilyen püspöki föveg az infida volt, egy a homlokot övező szalag, amely két ágban (cornua) végződött, amikor a neve is cornua lett é3 amely mai alakjában mitra néven ismeretes. A tiara eredetien perzsa fejedelmi hegyes zárt süveg volt és ebből, valamint a mitra kombinációjából alakult ki az idők folyamán a pápa világi fejedelemségének jelvénye, a tiara. A történelem adatai szerint az eredeti mitrára /. Miidós pápa a IX. század közepén egy arany pántot illesztett és ezzel a korona jellegét adta meg a fövegnek. Utóbb 1065-ben valószínűleg II. Sándor pápa egy második arany pántot tétetett mitrájára és ekkor kapta ez az uralkodói föveg a regnum nevet, amely névvel abban az időben a királyi koronákat is jelölték. E kettős korona egyik aranyabroncsán ez a felírás volt: „Corona regni de manu Dei” (A királyság koronája Isten kezéből), míg a másikba ez a szöveg volt bevésve: ,J)iadema imperii de manu Petri” (Az uralom fejéke Péter kezéből). Végül az 1362------1370. évek között uralkodott V. Orbán pápa harmadik arany pántot is tétetett a pápai fövegre, amely azóta a tri- regnum, yagy mitra turbinába cum Corona nevet viseli. Vannak azonban egyháztörténészek, akik szerint már a XIV. század első évtizedében uralkodott V. Kelemben pápa is három aranypánttal övezett koronát viselt. Mai alakjában a pápai tiara a mitra néven ismert püspöksüvegnek zárt közepe felé gömbölyűén kiszélesedő formája, tetején a földkerekséget szimbolizáló arany gömbön álló kerszttel, míg alsó pereméről a püspöksüveghez hasonlóan két szalag függ alá. . .................... . A tiara jelképezi egyrészt a pápa lelki, másrészt világi hatalmát. Éppen ezért csak meghatározott alkalmakkor viseli a pápa, egyházi ténykedésnél soha. Ilyenkor a pápa is püspöki mitrát hord, még pedig a vég- zene’" szertartásoknak megfelelően háromfélét. Ha egyszerűen mint Róma püspöke misézik, akkor a fehérszínű mitra simpla-t, ünnepélyesebb alkalmakkor az arannyal átszőtt mitra aurifrigiata-t, ünnepélye- lyesebb pápai miséknél pedig az arannyal és drágakövekkel ékes mitra preciosa.t viseli. Ha azonban a pápa nem mint egyházfejedelem, hanem mint a pápai állam uralkodója jelenik meg, a különleges őrző kezéből átveszi a tiarát és ezt teszi fel a fejére. Ezek. rendkívül ritka, alkalmak, közéjük tartozik azonban az is, amikor a zsinatokon vagy nagyobb gyülekezetben ünnepélyesen hirdet ki valamilyen pápai döntést.-Hogy a pápa a tiarát csak világi vonatkozásban viseli, ennek magyarázatát III. Ince pápa e szavakkal adja meg: — A r 'iái püspök mint uralkodó kor», nát, mint főpap mitrát visel; mitrát mindig és mindenütt, koronát azonban nem mindenütt és n^m mindig visel, mert a fő. papi joghatóság és tekintély régibb keletű,, méltóbb és tágabb körű, mint a világi. Ehhez Dvr ~>dus hozzáfűzi: — A római püspök csak bizonyos napokon és helyeken visel koronát, de sohasem a temp’omban, hanem a templomon kívül, Egyébként ősi egyházi felfogás, hogy „a patrimor.ium Petri elveszhet, de Péter öröksége örök életű”. Felelős szerkesztő: POGÁNY BÉLA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ STÁDIUM SAJTÓVÁLLALAT RT., BUDAPEST, VIII, RÖKX SZILÁRD-UTCA A —FELELŐS: GYŐRY ALADÁR IGAZGATÓ
