Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-08 / 55. szám
Ha kitört volna a háború... Fauchen tábornok szerint a francia katonai misszió nem feielősa cseh bukásért A csehek mindent a franciáktól vártak1 — Rágalmak, szemrehányások özöne... .4 csehek kiábrándulnak a: franciákból — Es a franciák? 8 TECTtPEVt jWa.<jfeMtHtRliAB _____________________________ Budapest, március 6. (bi.) Peroutka Ferdinand, az ismert cseh közíró folyóiratában, a Pritamnostban tanulmánysorozatot írt ,JIa köitört volna a háború” címmel. A cikksorozat felfedte a szeptemberi cseh krízis számos kulisszatitkát, fényt derített arra a teljes bizonytalanságra, amellyel Benes Ede a kritikus napokban birkózott, amikor döntenie kellett a két rossz között: a reménytelen ellenállás és a telje« lefekvés között.., Peroutka cikkeiben egyebek közt jól odamondogatott a Csehországot „cserbenhagyó” franciáknak is... Így például Csehország védekezési szándékáról Peroutka a következőket írta: „Miért álltunk tulajdonképpen ellent ezen az abszurdumszámba menő hosz. szú határon? Azért, mert ez benne a olt a francia tervben és azért, mert a francia katonai misszió — melynek szavára kénytelenek voltunk hallgatni — ebben az irányban vezette az ügyeket... A francia katonai misszió Franciaország érdekeit védte, de Bonnet idejében is olyan fölényesen viselkedett, mintha még élne Clémenceau és Foch dicső Franciaországa. Így támadó terveket dolgozott ki a segédnépek számára és eszerint építette a cseh erődítéseket is.. Faucher levele Peroutkának a cseh gyöngeséget és a cseh erőről terjesztett humbugot nyíltan bevalló cikke élénk feltűnést keltett világszerte, de különösen kínosan hatott francia katonai körökben. Ennek tudható be, hogy húsz nappal Peroutka Franciaországot érthetően kellemetlen helyzetbe sodró cikkének megjelenése után, Faucher ge- nerális, a prágai francia katonai misszió •coll főnöke, levelet intézett PerOutkdhpz és tiltakozott különösen a fenti megállapítások ellen. Faucher levelében egyebek közt a következőket írta: „Megállapítom, hogy a francia katonai misszió nem vezette az ügyeket, nem dolgozott ki támadó temeket és nem építette föl a cseh-szlovák erődítményeket:. Hozzá tehetem, — írja a francia generális —, hogy soha sem maradtam volna a misszió élén, ha a francia kormány olyan feladatokkal bízta volna meg a missziót, amilyet az Ön véleménye szerint betöltött.” Faucher generális egyben azon óhajának adott kifejezést, hogy Peroutka Fer- dinánd érdeklődjön kompetens cseh-helye- ken a dolgok igazi állása felől és igazítsa helyre téves állításait. Peroutka eleget tett Faucher kérésének — érdeklődött... — de ezzel még „terhelőbb” bizonyítékokat igyekezett előhalászni a francia katonai misszió ellem. A katonai titkokat feszegető levélváltást most már óriási érdeklődéssel figyeli az európai közvélemény, mert a levelekből sok fény derül a húszéves francia-cseh- «zlovák katonai kapcsolatok részleteire. Bőséges anyaggal szolgál erre a Peroutka lapjában most közzétett válasz Faucher tiltakozó levelére. A cseh választ egy „beavatott cseh katonai szakember” írta és egyebek közt a kövckezőkben jellemzi a francia katonai misszió prágai működését: Faucher generálisnak a maga személyére vonatlcosólag forma szerint igaza van. Elődei 1920-tól 1925-ig. PeUé és Jft- telhauser generálisok, mint a francia misszió fejei, egyidejűleg a csehszlovák vezérkar főnökei is voltak. Mint a vezérkar főnökei, szolgálati kötelességüknél fogva „vezették az ügyeket, kidolgozták a terveket és erődítményeket nem építettek.” Mert az akkori francia háborús doktrína támadó volt. A francia katonai misszió felelőssége — a csehek szerint ■— Fauoher generális 1925-tői kizárólag a francia katonai misszió főnöke volt, s csak mint a csehszlovák katonai tényezők tanácsadója szerepelt. Szerepkörének terjedelme ismeretlen, mert a katonai misszióról kötött szerződés bizalmas jellegű s így a kompetens csehszlovák tényezőket is köti a hivatali titok parancsa. S ami azt illeti, a francia katonai misszióról kötött szerződés szövege szerint a francia misszió nem vezette az ügyeket, nem dolgozta ki a támadó terveket, nem építette föl a csehszlovák erődítményeket.-— De... — szól tovább a cseh válasz: mást bizonyítanak a tények. Kérdezzétek meg az egyszerű csehszlovák polgárt, aki olvasta húsz éven keresztül a hivatalos sajtóközleményeket, mondja meg: hogyan tűnt fel előtte a francia katonai misszió feladata és jelentősége? S hogy a francia katonai misszió ezeket a róla terjesztett híreket sohasem cáfolta, ez nyilván azt jelentette, hogy egyetértett velők... A beavatott cseh katonai szakember szerint a francia katonai misszió együttesen felelősséget vállalt a csehszlovák háborús tervekért, ez a következő tényekből derül ki: A francia katonai misszió a csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium épületében székelt. Újévkor és október huszonnyol- cadikán, a cseh nemzeti ünnepen, Faucher tábornok a cseh hadseregfőfelügyelővel és a cseh vezérkari főnökkel együtt a köztársasági elnöknek gratulált a cseh hadsereghez. Ez szimbólumnak számított, — mondja a cseh levél... Majd így folytatja tovább terhelő bizonyítási anyagának felsorakoztatását Faucher ellen: Minden csütörtökön .... Mindig csütörtökön a legfelső hadúr audiencián fogadta a legmagasabb katonai személyiségeket, mégpedig: a hadseregfelügyelőt, a vezérkari főnököt és Faucher tábornokot. Az állandó és rendszeres kapcsolatokból kitűnik, hogy Faucher tábornok szerepe •túllépte az egyszerű tanácsadói tisztséget és érintette a stratégiai területeket, szóFranciaorszag nem segíthetett — Hogy kerülhette el a francia katonai misszió figyelmét az a tény, hogy a francia légihaderő csökken, hogy Francia- ország befalazta magát a Rajnánál és nem lesz} hajlandó halni küldeni fiait a kevéssé ismert Cseh-Szlovákia még kevésbé ismert érdekeiért? S egyáltalán hogy kerülhette el figyelmét, hogy Franciaország legjobb akarata mellett is, már a puszta távolság miatt nem segítheti meg Cseh-Szlovákiát, különösen azóta nem, hogy összeveszett Olaszországgal ? Hogy kerülhette ki figyelmét, hogy Szovjet-Oroszország csak propagandájában erős, de harcképtelen úgy a közlekedési nehézségek, mint a vezérletben fennálló káosz, valamint gazdasági zavarai miatt? És végül, hogy lehetett bízni Cseh- és Morvaország sikeres védelmében még az összes szövetségesek közbelépése esetében is, amikor a Felvidék erődítések nélkül állt, Csehszlovákia viszonya viszont Magyarországhoz és Lengyelországhoz teljesen tisztázatlan volt. _1 nem is szólva Németország légi erejé- ' nek abszolút fölényéről és a teljesen rossz val a katonai terveket is. A cseh katonai szakember, — aki nevét ugyan nem közli, jól értesültségéhez viszont az elmondottak után nem férhet kétség — mengengedi, hogy Faucher nem maga dolgozta ki a cseh katonai terveket, viszont kétségen felülinek tartja, hogy Faucher pontosan tudott róluk. Hiszen résztvett a cseh katonai gyakorlatokon, harcijátékokon, amelyek mind a cseh adi- terwel álltak szoros kapcsolatban. Sőt a hadgyakorlatokon Faucher látta is a cseh terveket. Húsz éven keresztül nap-nap mellett kapcsolatot tartott fenn a cseh hadsereggel. Mindenbe betekintése volt, mindenhez hozzájutott, minden iránt érdeklődött. Jól tudott csehül, ismerte a viszonyokat, számos személyes munkatársa volt. Amit a politika várt a hadseregtől Lehetetlen tehát, fakad ki keserűen és csalódottan a cseh szemrehányás zuha- taga a francia Faucher ellen: hogy ne látta volna a cseh-szlovák haderő aránytalanságát a feladattal szemben, amire készült, lehetetlen, hogy ne látta volna az aránytalanságot, ami a cseh hadsereg ereje és aközött vojt, amit a politika a hadseregtől várt... Fauchemek alkalma volt minden csütörtökön beszélni a legfelső hadúrral; érezhette, hogy teljes bizalom nyilvánul meg irányában. Mint a baráti nagyhatalom tábornoka „egy kicsit gondolkozhatott volna a dolgok fölött.” Az iránta megnyilvánuló bizalom is kötelezte őt erre: vagy érdeklődnie kellett volna a tervek iránt, véleményt mondani róluk és jóváhagyni őket, — vagy föl kellett volna keltenie a, figyelmet az általa tapasztalt fogyatékosságra, — vagy esetleg távozhatott is volna. De mivelhogy megmaradt helyén és részt vett a legfelső hadúr előtt tett jelentéseken, ezzel azt a látszatot keltette, hogy mint a sokat tapasztalt francia hadsereg tagja, viseli a felelősségeket is! És ezek után a szemrehányó mondatok után újabb keserű kérdés-áradat csap Faucher felé, mert a szövetségesében és annak katonai segítségében csalatkozott cseh katonaember így folytatja: csehszlovák kelet-nyugati közlekedési viszonyokról? Úgy látszik, — mondja szemrehányó felelősségrevonásában a cseh levélíró —, hogy a francia katonai misz- szió megmaradt az 1918-as fogalmaknál... Hol maradtak a csehek De kérdezheti erre mindenki más: hogy ugyan hol maradtak a csehek? Amikor ilyen gyerekes hangon, duzzogva vonogatják felelősségre a franciákat, mintha ők. lennének mindenért hibásak, mintha a cseheknek az lett volna az isteni elrendeltségük, hogy rábízzák magukat a franciákra, tőlük várják a gondolkodást, az „összehazudott ország” ab- szurdumszámba menő határainak megvédését, az egész cseh államfikciónak francia vérrel való megpecsételését! A józan ember eiborzong a csehek hangján; hogy így is lehet beszélni arról a szövetségesről, akinek a csehek húszéves jólétüket köszönhetik; akitől érdemükön felül annyi támogatást kaptak, anyagiakban és erkölcsiekben. SZERDA I ráfizetéssel cseréled Minden másfajlA veszek. Meghívásrab Kossuth Lajos* z 1 e t. a franciák is ezek után tisztás látják a cseheket, államukról vallott teóriáikkal és a gyakorlati politikában kifejtett csöppet sem dicsekvésre méltó tulajdonságaikkal együtt. Talán ezután napvilágot lát egy francia levél is, amely a csehekéhez hasonló hangon leleplezi francia szemmel nézve — a cseheket. Mert erről lenne sok írni való. Talán a francia jómodor tiltja, hogy ezekről beszéljenek? Reméljük nem, mert a csehek viselkedése fölmenti a franciakat minden tartózkodás alól és följogosítja őket arra, hogy elmondják végre az igazságnak megfelelő véleményüket a prágai „szövétségesről.” Kincstári köScsöniovat kapnak azok, akiknek elrekvirált lovát a csehek még nem adták vissza A földmívelésügyi miniszter utasította a vármegyei gazdasági felügyelőket, lépjenek egymással érintkezésbe és állapítsák meg, hol jelentkezik lóhiány. A csehországi mozgósításkor elrekvirált lovak egy részét ugyani i a gazdák még néni kapták vissza és soka i emiatt nemi tudják megkezdeni a tavaszi mezőgazdasági munkákat. A földmíveésügyi miniszter rendelete alapján felhívták a gazdasági felügyelőket, hogy a még vissza nem került lovak helyett a gazdák lóval való ellátása ügyében a szükséged lépéseket tegyék meg. Vidékenkint lóárveréseket fognak tartani és azok a gazdák, akiknek lovai nem kerültek vissza, az árveréseknél elsőbbséggel bimak és velük szemben u csehek által besorozott saját lovaik becsértékét az árverezett lovak vételáárba készpénzként kell beszámítani. Azok a gazdák, aki » árverés útján sem tudnak lóhoz jutni, okmányaik alapján jelentsék be a vissza nem kapott lovak utáni kárigényüket a földmívelésügyi miniszterhez, hogy kárigényük az állap-- •közi elszámolások során érvényesíthető legyen. A honvédelmi miniszter különben lehetővé fogja tenni, hogy azok a gazdák, akik tavaszi mezőgazdasági munkáikat nem tudnál» elvégezni, a legközelebbi lovascsapattól vállalkozó lovat kaphassanak. Eziránti kérelmet az illetékes lovasalakulat parancsnoksághoz, vagy a h ad test par a ncs noks á gh oz kell benyújtani. Német és angol gazdasági tervek Romániában Bukarestből jelentik: A román miniszter- elnököt egymás után keresték fel a londoni és berlini kormány kiküldöttei és Bukarestben egész sereg javaslat fekszik az ország petróleumforrásainak és ércbányáinak, valamint mezőgazdasági termelésének modernizálására és a produkció fokozására. A lapok már beszámoltak azokról a tanácskozásokról, amelyeket a német birodalmi gazdasági minisztérium delegátusa, Wohltat miniszteri igazgató folytatott a kormány tagjaival. A román petróleumtermelés és a'/, erdélyi ércbányák jobb kihasználása érdekében, a németek hajlandók volnának nagy' befektetésekre u szóbaníorgó telepeknek modern gépekkel és az eddiginél tökéletesebb termelőeszközökkel való felszerelésére. Ezeknek amortizálása úgy történne, hogy a termelési többletet Németországnak engednék át. E cél érdekében koncessziót kémek egy német petróleumtermelo konzorcium részére, továbbá bizonyosszámú bányakutatmányi jogot egy másik német csoport számára. Azután javasolták egy nagy mezőgazdasági termelési és értékesítési vállalat alapítását, amely '•'németek szakszerű vezetése alatt standardizált alapon a legjobb minőségű agrártermények produkálását irányítaná Romániában. A termelést a német piac venné át. Az angolokat azonban szintén érdekli a román petroleum termelés és az ország egyéb természeti kincsének jobb kihasználása, da az angol javaslat középpontjában egy nagyszabású csatornaépítés terve áll, amely lényegesen megrövidítené és átalakítaná a Duna torkolatát. A Cernovoda Constanza csatorna kiépítése nem új terv. Az angolok most vállalnák a csatorna kiépítésének finanszírozását és a Fekete-tenger partján egy olyan kikötőnek létesítését, amely a román hadiflottának kikötője lenne és repülőfcámpontul is szolgálna.
