Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-07 / 54. szám

8 totos» JfeiáaRHiMtaE 1939 MÁRCIUS 7, KEI»B nak a köszöntése váltotta ki belőle, aki azt kérte, hogy mint iparügyi miniszter viselje gondját az ő istenfélő, hazájukat szerető munkás apáiknak- Ez a kérdés mindig fü­lébe fog csengeni, valahányszor a magyar ipar kérdéseivel foglalkozik. — Mi a magyar ipar helyzete — ve­tette fel ezután a kérdést a miniszter. — .Az elmúlt két napot — folytatta — mun­katársaimmal a magyar nehézipar két ha­talmas telepén: Diósgyőrött és özdon töl­töttem el. E két ipartelep jelentőségéről a következő számok beszélnek: összesen '10.000 munkás dolgozik ma ezen a két te­lepen, amely így a családtagokkal együtt 150.000 lélek megélhetését biztosítja. El­képzelhető-e olyan kormány, amely ne vi­selné gondját 150.000 magyar ember eg­zisztenciájának ? A' két ipartelep a hozzájuk tartozó feldolgozó üzemekkel együtt az el­múlt évben 200 millió pengő értéket produkált túlnyomóan fogyasztási javakban. Ma, amikor mindenki látja, hogy az ország gazdasági és szociális problémáinak orvos­lása csak a nemzeti jövedelem fokozásával érhető el, le tud-e mondani a kormány ilyen nagyértékű produkcióról? Az egész magyar ipar termelésének értéke egy év­ben másfélmilliárd pengőt tesz ki, felét az egész nemzeti jövedelemnek. Ezt csak úgy tudjuk a magunk számára biztosítani, ha az előállítást saját kezünkkel végezzük, mert ha külföldről kellene megvásárolni ezeket az ipari cikkeket, egész mezőgazda­sági exportunkkal is csak igen kis részét tudnánk belőle kifizetni s életszínvonalun­kat kulturális, szociális és más téren le kellene szállítani. Elképzelhető-© kormány, amely a nemzetek mai éles versenyében le­mondana azokról az előnyökről, ame­lyeket a kultúra és a szociális jól-í jelent. — Ä mezőgazdaság árproblémái a kivitellel függnek össze. Alig van mezőgazdasági ter­melési águnk, amelyben nem volnánk ki­vitellel érdekelve. A kivitel azonban az éles tengerentúli verseny következtében ráfize­téssel folyik- Rentábilis termelésnek meg­felelő ámívót csak akkor tudunk biztosí­tani a mezőgazdaság számára, ha a kivitel aránylag csekély és a ráfizetés differen­ciáját a nemzetgazdaság bevételeiből fe­. dezni tudjuk. — Elképzelhetö-e kormány, ; amely lemondana a megfelelő mezőgazda- sági ámivó fenntartásáról és a magyar fßar által teremtett fogyasztóképességről ? Gazdaságpolitika és külpolitika — Szükségesnek tartottam a gazdasági élet számadatain keresztül megvüágítani ezt a kérdést azok számára — folytatta a miniszter —akik akár a helyzet nem kellő ismerete miatt, akár más okból a ma­gyar gyáriparral szemben elfogult állás­pontot képviselnek. Azt kérem ezektől — akiknek felfogása alkalmas arra, hogy ebben a kérdésben a közvéleményt meg. zavarják —, vegyék maguknak a fáradsá­got és maguk is tanulmányozzák ezt a kér­dést. Megállapíthatják majd, hogy ezeken az ipartelepeken keresztény és nemzeti alapon álló munkások keresik meg nehéz munkával kenyerüket, megkeresik a velük felfogásban és mélyen átérzett szociális gondoskodásban őket vezető mérnöki és tisztviselőtársadalommal együtt. Állítha­tom, hogy azok az eszmék, amelyeket a magyar kormányzat csak az utóbbi esz­tendőkben tudott zászlóaljára írni: a keresztény nemzeti és szociális gondolat, a legtöbb ipartelepen már évtizedek óta meggyökeresedtek. *— Ha azok, akik bizonyos féltékenységgel szemlélik a magyar ipart, látni fogják az iparnak az országban elfoglalt jelentős po­zícióját — gazdasági, nemzeti és szociális szempontból egyaránt —, akkor olyan köz­vélemény fog kialakulni, amely’ meg fogja •muta tni a,, magyar nemzetgazdaság jövő vo­nalát s ez az iparnak nemcsak megtartása, hanem erősebb kifejlesztése. Ha ez a gaz­daságpolitika a közvéleményben mély gyö­keret verhet, olyan erőssé válik majd, hogy kormányok változásával sem fog ön­magában változást szenvedni. — Ahhoz, hogy ezt a közvéleményben kialakult gazdaságpolitikát valóra is tud­juk váltani, ahhoz különösen az iparosítás terén az egyes államokkal békés kollaborá- cióra van szükség, mert hiszen a nyersanyagellátás, a külföldi piacok biztosítása, a külföldi államok ré­széről, a hazai földön való éles verseny kikapcsolása érdekében elsőrendű szüksé­gesség olyan külpolitika ápolása, amely mindezeknek a kívánalmaknak teljesítésére alkalmas. Itt látom jelentőségét annak, hogy Ózkifejezetten ipari kerületnek maga a magyar külügymiszter a képvise­lője, aki most közvetlen közelből is meg­győződést szerezhetett a felelős magyar gazdaságpolitika helyes célkitűzéseiről és átérezve a magyar ipar nagy jelentőségét, minden vonatkozásban olyan külpoli­tikát fog folytatni, amely nemcsak az ipar jelenlegi fennmaradását, de fejlesztését is lehetővé fogja tenni. Kunder Antal miniszter beszédét a részt­Munkács, március 6. Hatalmas hazafias ünnepe volt Munkács városának. 2500 újonc tett esküt a legfőbb Hadúrra és ugyanekkor történt meg a január 6-iki cseh orvtámadás magyar hőseinek kitün­tetése. November 10-ike óta, amikor a di­csőséges felszabadító honvédcsapatok be­vonultak Munkácsra, nem volt ilyen nagy ünnepe Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc ősi városának, mint most. Munkács hazafias erzületű lakossá.ga már kora délelőtt be­népesítette a főutcát, ahol az ünnepély le­folyt. Tízezrek szorongtak a széles útvo­nalon. A Rákóczi-ksstély közelében dísz­emelvényen felállított tábori oltár körül az egyházi személyek, a katonai és polgári előkelőségek helyezkedtek el, az oltártól jobbra pedig a kitüntetésre váró rendőr­tisztek, rendőraltisztek, ieg^iységbeliek és a polgári önkéntesek álltak feszes vi- gyázzban. Szikrázó tavaszi napsütésben tündökölt a város. Mintha a természet is fokozni akarta volna azt a hatást, ame­lyet az összes fegyvernemek felvonulása, a délceg katonák vállán csillogó fegyverek és a rohamsisakosok ezrei keltettek a né­zőkben. A vendégek fogadása után, féltízkor Ne­mes József nyugalmazott ezredes, megye­biztos Munkács város nevében köszön­tötte a honvédeket: — 1914 augusztus havában Munkács város akkori polgármestere elbúcsúztatta a helyőrségnek azokat az alakulatait, — mondotta, — amelyeket a kötelesség a be­csület mezejére szólított, hogy ott a ma­gyar kardnak dicsőséget szerezzenek. Az­óta 25 év múlt el és ma, mint Munkács város megyebiztosa tolmácsolom a polgár­ság szívből jövő üdvözletét dicső honvéd­ségünk azon fegyvernemeinek és részei­nek, amelyeket a felsőbb vezetés helyőr­ségi gyanánt Munkács városába vezé­nyelt, illetve rendelt. Húszévi megpróbál­tatás után Munkács városa visszatért az anyaországhoz. De a magyarok Istene rö­vid időn belül meg fogja adni a még el­szakított területen levő magyaroknak is azt, hogy visszakerüljenek az ezeréves Magyarországhoz. Életünket és vérünket! Ezután a tábori mise vette kezdetét, amelynek befejezése után Sörös János római katolikus esperes-plébános, Dulis- kovics Eumén görög-katolikus főesperes, Berták Béla református püspök, valamint Günsz Herman zsidó hitoktató és a görög­katolikus püspöki adminisztrátor — ez utóbbi ruszin nyelven — méltatta a nap jelentőségét. A csapatok tisztelgése és a Himnusz hangjai mellett a harmadik huszárezred csapatzász­laját az oltár elé hozták. ahol magyarruhás leányok a következő szavak kíséretében koszorúztak meg: Dicső honvédek! Vigyétek ezt a zászlót Istenért, a Hazáért, Nagymngyarországért előre! Ezután a zászlótartó Csáky Egon had­nagy lépett a díszemelvényre és a hang­szórókon is közvetített beszédben mél­tatta az eskü .jelentőségét, hangsúlyozva, hogy húsz év óta az itt álló ujoncsereg az első, amelyet Munkácson honvéddé avat­nak. A közelmúlt munkácsi események fé­nyes példáját adták annak, hogy milyen a honvéd esküje. Lehulltak Trianon rab­bilincsei és nem messze az idő, amikor Szent István koronája a régi fényijén fog ragyogni a Kárpátoktól az Adriáig. A beszéd elhangzása után Szentgyörgyi József százados felolvasta az eskü szöve­gét és 2500 újonc ismételte azt:-— Esküszünk, hogy a .szent Hazánk­ért; minden belső és külső ellenség ellen mindenkor mindenütt és min­den alkalommal, ha kell életünk és vérünk feláldozásával is vitézül és férfiasán harcolunk. Isten minket úgy megéljen, Amen.. vevők hosszantartó tapssal és éljenzéssel fogadták. Csáky István gróf külügyminiszter Kun- dér Antal kereskedelem- és iparügyí mi­niszterrel együtt gépkocsin elhagyta ózáot. Útközben az útvonalon fekvő községekben Az eskü után felhangzott a Szózat, majd Vozáry képviselő helyett, aki beteg, Fékésházy Zoltán alispán mondott ün­nepi beszédet. Büszkék vagyunk rátok munkácsi hősök — Hős katonák! Hős rendőrök! Hős polgárok! Kedves magyar, ruszin, német testvéreim! Pár héttel ezelőtt szomorú gyászünnepet ültünk Munkács főterén. Azokat a hősöket temettük, akik életüket áldozták fel hazánkért és közelebbről Munkács városáért. Ma ismét ünnepet ülünk, azoknak a hősöknek az ünnepét, akik ugyanúgy készek voltak feláldozni életüket hazánkért, Munkácsért, a magyar Munkácsért, de akiket jó sorsuk életben hagyott. Büszkék vagyunk rátok, munkácsi hősök; kicsi számotokkal, hősi önfeláldozó maga­tartástokkal a meglepetésszerűen orvul rátok támadó ellenséget fenntartottátok, visszavertétek. Amilyen szomorú volt az előbbi gytászünnep, olyan örvendetes ez a mai. Amilyen mély tanulságot vonhattunk le a pár hét előtti temetésből, olyan ta­nulságául szolgál ez a mai, hősöket avató ünnepély. A tanulság pedig az, hogy itt, az ezeréves Munkácson a hős katonákkal és hős rendőrökkel egysorban Ti, hazáto­kat annyira szerető hős polgárok védté- tek meg a hazát és a szülőföldet. Csathók, Szarkák, Szánthók, Balogok, Jirkovszkyak, Ti Seppentálok és így tovább, mind, akik itt álltok, és akik odalent nyu- : gosznak a magyar föld kebelén, büsz­kék vagyunk rátok, akik ma itt álltok a melletekre tűzendő legmagasabb kitüntetés előtt, a hős kato­nák, a hős rendőrök mellett és velük egy sorban, A magyar nemzeti gondolat itt, Munkácson is egy az őslakos lelkiséggel, a szentistváni gondolattal, amely ezen a területen ezer év óta összeforrasztotta, összekovácsolta magyar lelkületűvé a ma­gyart a ruszin és a német testvérrel, anél­kül, hogy az ő nyelvét kívánta volna ál­dozatul. Büszkék vagyunk mindnyájatokra, mert hősiességtekkel igazoltátok a szent­istváni gondolatot, azt a mindent és min­denkit átfogó gondolatot, hogy a haza mindnyájunké, akik itt szere- tetben évszázadok óta élünk egymás­sal egy testvéri közösségben Fékésházy Zoltán alispán felszólította a jelenlevőket, hogy az elesettek lelki üd­véért egy percnyi csönddel adózzanak, majd így folytatta: — Hősök vagytok, mert szembenéztetek a halállal. De nem kevésbé hősök azok is,, akik ma az ukrán Szicsek, a szovjet cse- kák terrorja alatt Munkács északi hatá­rain túl szenvednek, mert azok a testvé­reink is részesei a szentistváni gondolat­nak, elszakított ottani magyarok, ruszi­nok, németek. Ennek az őslakos lelkiség­nek egyszer még győzedelmeskednie kell itt, a Kárpátok alatt. Ti megmutattátok, hogy ennek az őslakos lelkiségnek, a szentistváni gondolatnak jegyében meg tudtátok menteni Munkácsot, de én hi­szem és remélem, hogy ez győzedelmes­kedni fog azon a jerikói falon is, amely ti­teket ma elválaszt még az ukrán terror igájában nyögő testvéreinktől. Felszabadulásunk boldogsága csak akkor lesz teljes, ha ismét együtt le­szünk veletek, elszakított testvéreink. — Csak az igazságnak kell érvényesül­nie és a Ti hősies magatartástok nem ma­rad gyümölcsözetlenül. Európának fel kell figyelnie erre a ti hősi önfeláldozásotokra és akkor mi eggyel több joggal várjuk Európától az igazságot. Fékésházy Zoltán alispán ezután a kö­vetkező szavakkal fejezte be beszédét: — Az a kitüntető szerencse ért engem, hogy a magyar királyi kormány nevében mindenütt diadalkapuvai várták és leik js éljezéssel fogadták a minisztereket, akik több községben rövid időre meg is álltak megköszönni az üdvözlést- A miniszterek Borsodnádasdon is megtekintették a mezgyárat. én tűzhetem fel domború melletekre a kormányzó úr őfőméltósága kegyes kitün­tetéseit. A kormányzó úr őfőméltóságánák e magas kitüntetései legyenek továbbra ás zálogai az őslakos testvériségnek, amely belőletek hősöket nevelt, a magyar haza védelmezőit, akik ha kell, meghaltok mindnyájunkkal örök vágyunkért: az ür­mét szabad, az ismét nagy magyar haza, a szentistváni gondolat megvalósulásáért. Isten adja, hogy úgy legyen! Legyetek büszkék arra, hogy honvédek lehettek Ezután vitéz Béldy Alajos ezredes, a* első lovasdandár parancsnoka mondott be­szédet. — Munkács város közönsége és polgá­rai, kedves honvédbajtársak! Hálásan kö­szönöm Nemes József nyugalmazott ezre­des, megyebiztos úr kitüntető szavait é;s ígérem a helyőrség nevében, hogy felada­tunkat mindenkor teljesíteni fogjuk. A. mai ünnepélynek három célja van. Elő­ször újoncaink letették az esküt a hazára, a kormányzóra és az alkotmányra, Másod­szor meghajtottuk a zászlót a január 6-iki hősi halottak előtt. Harmadszor hozsannát mondunk azoknak az élő hő­söknek, akiket a kormányzó úr öfÖméltó­sága a legmagasabb elismerésével tünte­tett ki. — Honvédbajtársak! Az eskü elhang­zott és ti örökre eljegyeztétek magatoka t a hazával. Ez az eskü arra kötelez benne­teket, hogy harci erényekkel vértezzétek föl magatokat. Legyetek büszkék arra, hogy honvé­dek lehettek, akik békében őrtállói vagytok a munkás életeknek, háborúban pedig veszélyei a-; ellenségnek. Legyetek becsületesek és fe­gyelmezettek, mert a fegyelmezettség a honvéd legnagyobb erénye. Legyetek fe­gyelmezettek fölfelé, de fegyelmezettel; magatokkal szemben is. Legyetek vitézek, mert a vitézség ősi erény, amely híressé tette a magyar honvédet az egész világon. Legyen erős akaratotok arra, hogy amit magatok elé tűztök célul,azt végre is hajt­sátok. Legyetek tudatában annak, hogy a magyar királyi honvédség a polgárság vé­delmezője. —- A történelmi példákért Munkács vá­ros helyőrségének nem kell messze men­nie. Itt áll előttünk Rákóczi történelme és itt van előttetek a január 6-ika példája, A hősi halottakról vegyetek példát, akik életük feláldozásától sem riad­tak vissza a hazáért. Béldy ezredes ezután megemlítette, hogy ezúttal csak a hős rendőrök és a térképészekkel együtt oly önfeláldozóan harcolt polgári önkéntesek kitüntetésére került a sor. Húsz honvéd katonatiszt és 97 hős honvéd kitüntetése későbbi idő­pontban fog megtörténni. Ezután a munkácsi ifjúsághoz lelkes buzdító beszédet intézett azzal, hogy ké­szüljenek fel ők is a katonaéletre. Béldy dandárparancsnok ezután Munkács város derék polgárságának azt üzente, menjen nyugodtan munkája után, aludjék nyugodtan, mert álma felett virraszt ennek a helyőrségnek min­den egyes katonája, igaz becsülettel és kötelességérzettél. Béldy 'dandárparancsnok beszéde után Halász Elemér, a rendőrség vidéki főka­pitányának helyettese kitűzte a kitüntetett munkácsi rendőrtisztek, altisztek ős legény­ségi állománybeliek mellére az arany-, ezüst-, illetőleg bronzérmet. A kitüntetett polgári önkénteseknek mellére Fékésházy Zoltán, Bereg és Ugocsa vármegyék alispánja tűzte föl a kitüntetéseket. Seppentál Ferenc hősi halált halt mun­kácsi tűzoltó felesége átvette a kitünte­tést fia számára „ Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc felszabadult városa honvédeket avatott A munkácsi Rákőczl-kastély melleit 2500 ugonc tett esküt: Hazánkért életünk és vérünk feláldozásával is vitézül harcolunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom