Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-04 / 52. szám
I*» MÁRCIUS 4. SZOMBAT TErarom J%GVARHTKIiAt* S A felvidéki tisztviselők véglegesítése előtt A felvidéki állami hivatalnokok és alkalmazottak véglegesítése e napokban jut döntő stádiumba. A katonai hatóságok által kinevezett funkcionáriusok ideiglenes jelleggel működnek s most a végleges alkalmazás előkészítését jelentette az a kormányrendelet, amely az átvett tisztviselők és alkalmazottak igazolását végző bizottságok kiküldéséről intézkedik. Az igazoló bizottságok döntése alapján fogják meghozni a véglegesítéseket. A felvidéki állami alkalmazottak illetményeit most illesztik bele a leendő költségvetésbe, úgyhogy a státus fölött e napokban dönt a kormány. Az igazoló bizottságok munkája elé a felvidéki lakosság és az alkalmazottak bizalommal tekinthetnek, mert a bizottságok lelkiismeretesen gondoskodnak arról, hogy a megfelelő helyekre meg felelő erők kerüljenek s az első napok esetleges sietségét a legteljesebb körültekintéssel egészítsék ki. A bizottságok munkájának megkezdése előtt az ideiglenes tisztviselők és alkalmazottak formális felmondást kaptak, de ez távolról sem jelenti azt, hogy a bevált, alkalmas munkaerőknek aggódniuk kellene, mert elsősorban ők jönnek a véglegesítésnél tekintetbe. A véglegesítéssel kapcsolat ban kívánatos, hogy a szakképzettség mellett a tisztviselők a nemzeti megbízhatóság kívánalmainak is megfeleljenek. Ezért fontos, hogy az igazoló bizottságok teljes tájékozottsággal ítélhessék meg a véglegesítendő erőket. E tekintet ben a felvidéki vármegyei vezető ténye' zők. elsősorban a fősipáni hivatalok kellő kezességet nyújtanak, mert hiszen olyan személyiségek állanak a vármegyék élén, akik a húszéves nemzeti mun kában úgyszólván minden érdekelt állásigénylőt ismernek. Ilyenkor természetesen tömegesen szoktak jelentkezni az áskálódok és névtelen följelentők, azon bau nagyon helyes és dícséretreméltó az az intézkedés, hogy a névtelen följelen' tők szavát alattomos rágalomként keze lik s a papírkosárba dobják. Csak a névvel aláírt, vagy személyesen előadott kifogások jönnek tekintetbe. A Felvidék közvéleménye éppen a nemzeti szempontra való tekintettel, bizalommal tekint az igazoló bizottságok munkájának eredménye elé. Soudan sem tudta megalakítani a belga-kormányt Brüsszel, március 3. Soudan szocialista szenátor kormányalakítási kísérlete ku- darcbaíulladt. A deziguált miniszter- elnök, aki kedden kapott megbízatást az új kormány megalakítására, négy napig tartó kísérletezés után pénteken visszaadta megbízatását a királynak, mert ő sem tudta megoldani a belga belpolitika jelenlegi legsúlyosabb problémáját, a Maertens-ügyet. Mgnii i ni ma ii i ——am~ '.io Á Kormányzó Űr Ófőmélíósága méSpyomásu arcképe S3-95 cm. méretben P 1.40 -r perSéköltséaért, valamint a legújabban megjeleni Csalt ss a Itermtüffite i a ni! «szérűnk Ez a ml hazánk feliratú fenti nagyságú, de hóromszin nyomású képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők: SfiBIM SSJTÓSÜLLMfiT ílT-nei Budapest, VI., Rózsa-utca m, zz. Egyhangú lelkesedéssel fogadta el a Református Országos Zsinat a visszacsatolás törvényjavaslatot A kormányzó ünneplése a történelmi jelentőségű zsinaton Budapest, március 3. Pénteken délelőtt tíz óra körül kezdődött az új Református Országos Zsinat történelmi ülése, amelynek feladata volt, hogy az egyházi törvénytárba iktassa a felvidéki részek visszatérését, letárgyalja az erre vonatkozó törvényjavaslatot. Zsoltáréneklós és Ravasz László dr. püspök-elnök bibliaolvasása, a 118. zsoltár 14—26. verseinek hangoztatása s a püspök imája volt első eseménye a mai tanácskozásnak. Ravasz püspök ezután bemutatta a gyengélkedése miatt távollévő Balogh Jenő-dr. levelét, amelyben világi elnökké választását köszöni meg, — majd bejelentette: Következik a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeken fennálló református önkormányzati testületeknek a magyarországi református egyház többi részével ismét- egyesítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, A meghatottság csendje lett úrrá a termen. Általános figyelemtől kísérve foglalta el helyét az előadói emelvényen Szent- péteri Kun Béla dr. debreceni egyetemi tanár, hogy a Darányi Kálmán dr. elnöklete alatt működő egyházalkotmányi bizottság javaslatát előterjessze. Nagyszabású beszédében a kiváló jogtudós visszaemlékezett az 1918-as ősz egyik baljós napjára, amikor — úgymond — Magyarországnak minden időkre egyik legnagyobb fia, akit akkor sokan gyűlöltek — arra kérte a zsinat tagjait: készítsék elő a körülöttük élőket reá, hogy Magyarország a háborút elvesztette . . . Reményünk megvolt még akkor is, amikor a csehszlovák katonák vették át Felsőmagyarországot. Később aggodalom fogott el mégis, hogy rabságban élő testvéreink összeroppannak a zaklatások alatt s velük összeomlik mindaz az alkotás, amelyet négyszáz év alatt a magyar nemzet és a református egyház javára ott felépítettek. De végre eljött 1938 november 2., — könnyeivel küszködve folytatja az ősz előadó — amikor Isten odavezérelte a földi hatalmasságokat, hogy igazságot adtak legalább részben. Megeredtek könnyeink, sírtak nemcsak gyermekek, de felnőttek, férfiak is... A boldogság könnyei voltak, mintha mindent visszakaptunk volna, amire vártunk s emellett a reménység könnyei: az Úristen a mi nagy Vezérünket nemesak azért adta, hogy az ő vezetésével felébredjen a magyar nemzet kábult álmából, de hogy még az ő idején támadjon fel az egész Magyarország. (Meghatottan éltetik a Kormányzót.) Sz. Kuu Béla dr. ezután rátért annak bizonyítására, miért van szükség új törvényre. Berták Béla: Feltétel nélkül fogadjuk el a javaslatot Berták Béla munkácsi püspök-lelkipásztor, a visszacsatolt területek volt egyetemes konventi lelkészelnöke szólt elsőnek a törvényjavaslathoz: — Isten útjai csodálatosak — így kezdte — Isten csodálatos ajándéka az, hogy mi, húsz évvel ezelőtt elszakított gyermekek íme, ismét itt vagyunk, soha el nem felejtett és mindig jobban szeretett Édesanyánk ölén. Négy esztendő háborús vérzivatara ezt az országot legyűrte és megcsonkította s ennek az országnak gyermekeit ez a szédület valami nyomott álomba merítette el. Mi úgy éltük át ezt a húsz esztendőt, mint akit ideges, fárasztó, nyugtalan alom borít, és ez majdnem halálos ál munkká lett... Egy erőnk volt, az örökkévaló Isten és egy tehetségünk, amit nem tudott elvenni se akisem: ebben az örök segítségben való rendíthetetlen hitünk. (Hosszantartó lelkesedés.) Nemcsak a magam lelkét szólaltatom meg most, hanem — emelte ki Bertók Béla püspök — minden visszátért magyar református testvérem lelkének zengését közvetítem, amikor itt kijelentem: minden elnyomás, szenvedés, üldözés ellenére is rendíthe tétlenül élt mindannyiunbban az evangéliumi üzenet: „Tartsd meg, ami nálad vagyon, hogy senki el ne vehesse a te koronádat“. Éltetőnk volt az a vallomás: mi magyarok vagyunk és reformátusok és ezért boldogság volt szenvedni. (Kirobban az éljenzés és taps.) A koro nát reménységeinkre ez a mai nap tette fel, amikor a nyomasztó álomból feléb rétit gyermekek visszatérhetnek az Édes anya kebelére. Hazajöttünk oda, ahon nan nem a mi érdemünkért, vagy hi- ..óinkért elszakíttattunk. Nem akarjuk elmondani szenvedéseinket, bajainkat, de azt állíthatjuk: most visszacsatolt ma gyár református testvérek teljes szeretet tel, reménységgel e az Isten iránti mély séges hálával jöttünk el és maradunk meg az Édesanya ölén. Kérjük, fogadjon bennünket úgy ez a törvényhozó testület és a sokat szenvedett magyarság, mint hűséges fiait, akiknek, lelkén, -mindig átrohant az erasgéíiumi parancs: vigyázz, tartsd meg, ami nálad van! Minden feltétel nélkül fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot, amely a visszatérés jogi következményeit akarja megoldani, a megszűnő, lét- jogosultságát vesztő ottani Konvent- nek és a kárpátaljai egyházkerületnek nevében, Isten iránti hálaad ássad és törhetetlen reménységgel. Tornallyay Zoltán, a felvidéki-tiszán- inneni egyházkerület főgondnoka jelentette be ezután, hogy kerülete részéről boldogan csatlakozik az előtte szólóhoz: Isten megalázta a fclfuvalkodotta- kat és megjutalmazta a hűségeseket, áldott legyen ez a nap és óra, amelyen az igazságtétel bekövetkezett. Felemelt fővel bocsátjuk az elmúlt ottani húsz év történetét az Anya bírálata alá és ha úgy találják, hogy az ősök nyomait mi is híven követtük, fogadjanak bennünket szeretettel. Kérjük, hogy a közös munkában részvehessünk, részt az esetleg elkövetkező küzdelmek ben és szenvedésekben is. Sörös Béla felvidéki-dunáninneni püspök állott most szólásra és rövid megnyilatkozásában teljes odaadással jelentette kerülete bizalmát. Mcdgyasszay Vince, a dunántúli anyakerület püspöke megrendültén szólt „mindenekelőtt a kerülettől elszakított és most visszatért testvérekhez.“ Farkasfalvi Farkas Géza, a tiszán- inneni anyakerület főgondnoka, Farka? István püspök nevében is, ugyanily lelkesedve fogadta el a törvényjavaslatot. Révész Imre hódolata Bereg és Ugocsa reformáiussága előtt Révész Imre dr. tiszáninneni püspök felé fordult most minden szem. Révész püspök kifejtette: a vi&szacsatolt területen számos olyan egyházközség van, egyházvidékek és „egyház-tájak“, amelyeknek örökkétartó a jelentőségük a magyar református egyház történetében. Az egész tiszántúli egyházkerület millió lelkének dobbanását érzem keblemben, amikor — elnöktársam nevében is — meghajlok a minden visszacsatolt terület között is a legtörténelmibb levegővel átitatott beregi és ugocsai egyházak ősreformá- tussága előtt. Törzse, magva ez az egész magyar református egyház alakulásának, Erdélyt is ideszámítva, itt indult meg a magyar reformátusság szervezkedése, . ezen a vidéken látott napvilágot a* > első magyarnyelvű nyomtatott bibliafordítás. Úgy érezzük, hogy egy kettétépett szív- idögnek csodálatos összeforrása. következett be most és újjászületik az öntudat egységében, mint a mesebeli főnixmadár és a Biblia saskeselyűje az égő fűzből. líeregben folyt el az első magyar vértanú vére a biblia keresztyénség igazságáért. Gondoljunk a kuructörténetre és 1939 január 6-ára. Ha semmi alapunk nem volna az ezeréves Magyarország helyre- állítására, elegendő volna az a vér. amely ezt az egész magyar földet a nemzet és a Krisztus hitvallóinak szívéből ezer esztendő alatt átitatta. Nemzeti egységünket ez a vér hordozza, magyar szívekből kiomlott vér megmérhetetlen özöne. Jézus vére pedig megtisztít bennünket minden bűnből, a pártosság, kishitűség bűnéből és abból is, hogy néha sokkal kevésbbó szoktuk szeretni hazánkat, mint ameny- nyire gyűlöljük pártunk és világnézetünk ellenségeit. „Hozd ki Úristen a többit is, vess véget az ő fogságuknak is“... Amikor a nagyszerű felszólalások utáni Ravasz László püspök-elnök feltette a kérdést, egyhangú kórus felelt: a zsinat elfogadta, általánosságban és részleteiben is magáévá tette a visszacsatolásról szóló törvényjavaslatot, amelynek rendelkező része így szól: A Felvidéken novemberben hatály balépnek az egyház törvényei „1. §. Azok a szervezeti elkülönítések, amelyeket az erőszakkal vont trianoni határ kényszerűsége hozott létre, a visz- szacsatolt területre nézve megszűnnek és csak a magyarországi református egyház törvényhozásának rendelkezése alapján, attól megszabott mérték szerint és meghatározott időig állanak fenn. Ennek megfelelően az egyházi törvényhozás helyesnek ismeri el és jóváhagyja az egyetemes konvent elnökségének és az egyházkerületeknek azt az intézkedését, amelynek alapján a visszacsatolt területen lévő egyházközségek már a jelen zsinat alakításában azoknak az egyházkerületeknek keretében vettek részt, amelyekhez az elszakiíás előtt tartoztak, ehhez képest az ez alapon alakult zsinat törvényességét, megállapítja. 1 „2. §. Az elszakítás után az elszakított, területen a magyarországi református egyház törvényei alapján szervezett‘egyházi önkormányzati testületek, gyűlések, hatóságok, bíróságok, tisztviselők minden törvényes hatáskörben és illetékesén hozott határozata, intézkedése, eljárása az egész magyarországi református egyház minden hatósága és minden tagja számára a magyarországi református egyház ugyanazon fokú szervének határozatával, intézkedésével, eljárásával egyenlően érvényes. Az e területen szabályszerűen kiállított lelkész! oklevelek épúgy, mint a négy egyházkerülettől kiállítottak, a magyarországi református egyház egész területén érvényesek. 3. A visszacsatolt területen minden református egyházközség ahhoz az egy-