Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-04 / 52. szám

Bőfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: V„ Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-kőrút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 Az úi pápa békeszózatot intézett a világhoz Március 12-én koronázzák meg XII. Piusl Maglione bíboros lesz a vatikáni államtitkár SslovúK vágyak (sp) Mach Sándor szlovák propa­gandafőnök legutóbbi rózsahegyi be­szédével kapcsolatban több európai lap, közöttük a Völkischer Beobachter és a Times is megállapította, hogy a beszéddel új fejezet kezdődik a szlovák önállósági törekvések fejlődésében. A csehellenes szlovák fiatalság körében egyre erősödik a teljes belső függet­lenség vágya s ha Mach Sándor im- pulzív bejelentéseivel hivatalos állás­pontot nem is képviselhet, minden­esetre igaz, hogy a vezető szlovák in- tellektualizmus nézeteit és főleg érzé­seit tolmácsolja. Ezek a fiatal szlová­kok céltudatosan dolgoznak a teljes szlovák szabadság eléréséért, őket nem fékezik gazdasági és politikai meggon­dolások, mint a mérsékelt és a realista öregebbeket, Tisot, Toplánskyt, bennük csak a teljes szabadság vágya él és ők nem tűrik, hogy bárki befolyásolja a szlovák politikát. Ez a hangulat a múlt óv őszen elementáris erővel ki­tört s azóta egyre növekedő nemzeti lángolás egyenes következménye s ne­héz lesz megállítani. Elsősorban azért nehéz, mert a szlovákok tényleg olyan különálló geopolitikai helyzettel, kü­lön lelkiséggel, nyelvvel, külön érde­kekkel és külön politikai szemlélettel rendelkeznek, amely elősegíti a corpus separatum kifejlesztését, annak vala­mennyi következményével. S valljuk be, a csehek ma nem nagyon tudnak gátat vetni e szlovák ambíciók útjába, fáradtak, fásultak, s képtelenek, sőt nem is akarják gazdaságilag támo­gatni a „más utakat kereső“ „hűtlen“ szlovákokat. Az őket ért szlovákiai sértésekre egyre fokozódó gazdasági visszavonulással felelnek, azt remél­vén, hogy így jobb belátásra kénysze­rítik a szlovákokat és megtörik ellen­állásukat. De a cseh magatartásnak más következményei is lehetnek, pél­dául az, hogy a szlovákok még jobban elidegenednek Prágától és kényszerű­ségből új gazdasági lehetőségeket ke­resnek. Ha pedig megtalálják, a sze­paráció szinte magától bekövetkezik, mert elvitathatatlan, hogy a kettéválás legnagyobb akadálya ma az a gazda­sági és pénzügyi függés, amely Szlo­vákia és Csehország között fönnáll. Ma Szlovákia mozdulni sem tud Prága nélkül. Az állam kiadása jóval több, mint bevétele s a cseh szakértők nél­kül nehéz a gazdasági 'vérkeringést normálissá tenni. Szlovákia egyenlőre szegény föld, csak fája van, s hegyei iparilag még kihasználatlanok. De a szlovák fiatalság úgy érzi, hogy mindezen segíteni lehet. Ha a csehek gazdaságilag kajánul visszavonulnak, „Szlovákia kész a esehekről lemon­dani“, vágta oda Mach kihívóan azok­nak, akik gazdaságilag remélik térdre kényszeríteni az új országot. A szlo­vákok főleg ama vád ellen tiltakoznak, hogy Szlovákia kis nemzet és egyedül életképtelen. A világon huszonhat a szlováknál is kisebb és szegényebb nemzet él, amely biztosítani tudta füg­getlenségét, — mondotta Mach Rózsa­hegyen s e megállapításnak nagy visszhangja támadt mindenfelé. Itt van a skandináv példa, hangoztatják Pozsonyban. Svédországnak körülbelül annyi a lakosa, mint Csehországnak. Róma, március 3. A biborosi testület tagjai pénteken délelőtt a Sir tus-kápol­nában XII. Pius pápa elé járultak és megtörtént az adoráció, amelynek során a bíborosok egyenként ismét a pápához járultak, megcsókolták lábát és kezét, majd a pápa egymásután sorra megcsó­kolta arcukat. Pius pápa ezután a kö vetkező beszédet intézte a bíborosi testü­lethez, amelyet a vatikáni rádióállomás is közvetített: — Amikor a legmélyebb megilletődött- ség hatja át lelkünket és amikor szinte rémület tölt el az előtt a ret­tentő felelősség előtt, amely elé az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen akaratánál fogva állított, szükségét Norvégia akkora, mint Szlovákia. Ez a két ország hosszú együttélés után csendesen kettévált s mégis megél, sőt régi barátságát sem kellett föláldoz­nia, régi nyelvi és kulturális közössé­gét sem. Miért ne történhetne meg ugyanez a csehek és a szlovákok vi­szonylatában? Elvitathatatlan, hogy az önállósodás jelei egyre határozottabban mutatkoz­nak a szlovák életben. A pozsonyi parlament megnyitásakor Tiso csak „szlovák államról“ beszélt s meg sem említette a cseheket. Jellemző az is, hogy Prágában a sajtó alig foglalko­zott a szlovák parlament megnyitásá­val, vagy csak mint valami idegen do­logról, ami mutatja, hogy alapjában véve Prágát is hidegen hagyja a szlo­vák fejlődés. A szlovák hadsereg önál­lósodása gyorsan folyik, a cseh tiszte­ket és altiszteket egyre nagyobb szám­ban vonják ki az országból és Sidor a március elsején bevonuló szlovák újoncoknak bejelenthette, hogy nincs messze az idő, amikor a hadsereg is tisztán szlovákká válik. Ilyen teljes katonai különállással még Magyar- ország sem rendelkezett a monarchiá­ban. Elképzelhetjük tehát, mennyire a függetlenség felé vezet a szeparáció. Az adó- és az illetékrendszert elvá­lasztják, az első szlovák levélbélyegek megjelennek, a törvények még a régi idők óta nincsenek unifikálva, a poli­tikai berendezkedés elütő, mert Szlo­vákia olyan állam, ahol a totalitás princípiuma és az egypártrendszer uralkodik. Csehországban viszont élet­ben maradt a demokrácia és a több­erezxük annak, hogy késedelem nél­kül eljuttassak a katolikus világnak első gondolatunkat és első atyai sza­vunkat. — Mindenekelőtt különleges szeretet­tel, atyailag megöleljük az Urban na­gyon szeretett bíboros-testvéreinket, akiknek ájtato&sága, erénye és nagy ki­válósága jól ismert előttünk. Különleges jóakarattal üdvözöljük azután vala­mennyi tiszteletreméltó testvérünket a püspöki karból és megáldjuk őket, vala­mint a papokat, szerzeteseket és apácá­kat is, azokat, akik a missziókban dol­goznak Krisztus országának terjesztésén, vagy akik az Actio Catholica soraiban a püspökök vezetése alatt az ő apostoli pártrendszer. Bizonyos szlovák körök már szlovák—cseh vámhatárok föl­állításáról ábrándoznak, a közlekedés elkülönítése máris megtörtént, s az új szlovák vasútépítési program teljesen az önálló szlovák életre alapozott. A kapcsolat Prága és Pozsony között egyre gyengül. Jellemző, hogy a cseh fővárosban arra is gondolnak, hogy megszüntetik a két város között köz­lekedő mótoros expresszvonatot, a „Szlovák Nyilat“, amelyet megnyitá­sakor, három év előtt, úgy ünnepeltek, mint a „szlovák—cseh testvériség szim­bólumát“. Szlovákiából Csehországba az ember a fővonalakon csak Német­országon vagy Lengyelországon át jut­hat el, s míg Magyarországba több mint húsz, Lengyelországba tíz vasút­vonal vezet, Csehországba közvetlenül — csak három vicinális. Legújabban a szlovák közvélemény azt is hangoztatni kezdi, hogy „Szlo­vákiának a csehektől elütő külpoliti­kai érdekei vannak“, ami szükségessé teszi az önálló szlovák külpolitika megszervezését. Hangoztatják, hogy a cseheknek egyetlen szomszédja van, amely körülöleli jóformán az egész or­szágot: Németország. Ezzel szemben a szlovákoknak hosszú más határvona­lai vannak, s a németeken kívül a len­gyelek, a magyarok, sőt bizonyos fokig a románok is szomszédaik, ami' egé­szen más külpolitikát határoz meg. Ezenkívül Szlovákia betartozik a du­nai térbe, s délkelet felé fűzi a Duna, míg Csehország nyugatra és északra néz, folyói is oda visznek. A szlovák önállóság legnagyobb aka­munkájukban ’közreműködnek; minden fiunkat, akik a világ minden részében él­nek, és különösen azokat, akiket szegény­ség és szenvedések sanyargatnak. Mind­nyájukra együttesen és külön-külöii szálljon te az ég bőséges, jótékony és vá­lasztott kegyelme. — De abban az ünnepélyes pillanatban gondolatban mindazok felé is fordulunk, akik az egyházon kívül állanak és azok — hisszük — örömmel fogják hallani, hogy a pápa imádsággal és minden lehető jót kívánó óhajjal fordul ő értük is a Mindenható Isten­hez. — Az atyai üdvözlet mellett ki akar­dálya, mint már említettük, az ország gazdasági helyzete s az a körülmény, hogy a szlovákok semmilyen viszony­latban nem rendelkeznek elég szak­emberrel. Az utóbbin segíteni lehet; a céltudatos nevelés és főleg a német iskola néhány éven belül kialakíthatja a szükséges vezető réteget. A szlová­kok tudatosan foglalkoznak a nevelő munkával, s nemcsak a középosztály fiai utaznak a birodalomba tanulni, hanem a kisiparosok, a szakmunkások és a kisgazdák is igyekeznek a biro­dalomban elsajátítani a német szer­vezkedés fortélyait. Valamikor Szlo­vákiából rengeteg ember vándorolt ki Amerikába, a németek most lehetővé teszik, hogy a fölös szlovák munkaerő a birodalomban helyezkedjék el, s ta­pasztalatokkal gazdagabban térjen visz- sza hazájába. Jellemző, hogy éppen e napokban önálló szlovák gazdasági orientáció kezdődött Németország felé, Durcánsky belügyminiszter és Pruzin- sky gazdaságügyi miniszter Karma- sin társaságában Berlinbe utazott s a szlovák—német árucsere kibővítéséről tárgyalt. íme, Pozsony nem Prágával, hanem Berlinnel tárgyal, nem is Prá­gán át, hanem közvetlenül, — ez iga­zolja, hogy az önállósodás már na­gyon előrehaladt. A pozsonyi kor­mány mindenesetre meg fogja. kísé­relni, hogy Németország segítségével lehetőleg függetlenítse magát gazdasá­gilag Csehországtól. Ha a terv sike- dül, messzemenő politikai következ­ményekkel járhat, mert a függetlenség felé ívelő szlovák vágyak reális ala­pokat kaphatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom