Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-30 / 73. szám

Ara: 10 fillér Előfizetési ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Jőzsef-kőrút 5, szám Telefon: 144-400 • Telefon: 144 - 400 Valencia is megadta magit a sp&moi polgirhfibon) uftaottit a sárosakban egymásután Mattiak ki a nemzeti kormányhoz ualó csatlakozást, Franco csapatai harc nOlkOl szarnak meg egész Spanyolországot Arriba Espana! (sp) — Spanyolország harangjai ma diadalt harangoznak: a háborúnak vége, megbukott a köztársaság. A nemzeti Spanyolország fölébredt. A harangok hirdetik a caudillo dicsőségét, Francoét, aki három év előtt elindult s óriásokat megszégyenítő szívóssággal szervezte meg hadseregét, népét, országát, róka­ügyességgel tárgyalt a külfölddel, le­verte Moszkvát, s talán olyan halálos csapást mért a marxizmusra, amilyet sem Mussolini, sem Hitler nem mért rá soha, mert nyílt, férfias harccal mérte rá, a csatatéren, s abban a hároméves elkeseredett küzdelemben, amelyhez ha­sonló írtó dühvei csak a hajdani vallás- háborúban harcoltak az emberek, a har­mincéves háború öldöklő fergetegében, Szent Bertalan éjszakákon. A harangok a huszadik század legnagyobb hőskölte­ményét ünnepük, Cid fiainak újjászüle­tését, a világot megszégyenítő új spanyol bátorságot, férfiúi erényeket, fegyvert és vitézt, az Illák vagy a Nibelungok mondavilágába illő hőstetteket. Hirde­tik a napot, amikor néhány bátor férfi kitűzte Sevillában a nemzeti lobogót és továbbplántálta győzelemröl-győzelemr© • Cadix, Huelva, Badajoz, írun, San-Se- bastian, Mansanares, Bilbao, Santander. Gijon, Teruel, Lerida, Tortosa jelentik a diadalsorozat állomásait. Hirdetik a mártírok dicsőségét, Calvo, Soteloét, Sanjurjóét, Jósé Antonio Primo de Ri~ vem felmagasztosult halálát, Emilio Mólóét, Teruel püspökéét, s a többi száz­ezerét, hirdetik az élő hősöket, Mosear- dot, aki először ejtette bámulatba a vi­lágot, amikor ellenállt a toledói Álca- zár poklában, Arandát, aki tartani tudta Oviedot, a nagy vezéreket, Davüát, Jósé Solchagát, Jague és Varela acélba metszett spanyol alakját, Pablo Martin Alonzot, Rafael Garda Valinot, Fran- dso Martin Morenot, a vezérkar láng­eszű főnökét, hirdetik a tengernagyokat, Juan Cerverat és Francisco Morenot, hirdetik Kindelan tábornok hős repülőit, Garda Moratot, Juan Antonio Ansaldot, Julian Rubiot, Pardo Prietot, Carlos de Hayat, aki valamennyi több mint száz ellenséges repülőgépet lőtt le és vissza­hódította az eget az orosz repülőktől, hirdetik a névtelen hősi halottakat, de a fenségeseket is, Don Carlos de Bourbont és Don Alfonz d’Orléanst, akik mint egyszerű közkatonák adták életüket az új hazáért, hirdetik a diplomatákat, mérnököket, hivatalnokokat, minisztere­ket, szervezőket, kereskedőket, ügynökö­ket, munkásokat, földművelőket, akik há. rom év óta emberfeletti erővel álltak a nemzeti ügy szolgálatában és teljesít­ményeikkel elhomályosították a történe­lem legnagyobb példaképeit. Ebben a pillanatban, amikor egy új erős ország születik az ibériai félszige­ten, s Spanyolország, mely valaha a világ első hatalmassága volt, megtalálva régi erényeinek modern formáját, év­százados tespedés után, a porából meg­élénkült főnixként emelkedik az erő és a jelentőség új világrangjára, nem is tudjuk a diadal politikai láthatárait kutatni, csak a spanyol újjászületés ragyogó embereire és módszereire gon­dolunk, s a nemzeti érzéstől áthevített európai milliók nevében köszönjük ne­kik, hogy példájukkal, mártiromsá- gukkal, hitükkel és eredményeikkel is­mét érvényt és tartalmat adtak a nem­zeti fölkerekedések eszméjének, bízni és lelkesedni tanítottak és boldog mo­Madrid, március 29. A valenciai rádió- állomás szerdán 12.30 órakor jelentette, hogy a város megadja magát Franco tábornoknak. A bejelentést Casado ezre­des tette. Utána a valenciai rádióállomás a nemzeti himnuszt játszotta. Madrid, március 29. A spanyol polgár- háború véget ért. A köztársasági milicia mindenütt beszüntette az ellenállást s a városokban egymásután kiáltják ki a nem­zeti kormányhoz való csatlakozást. A köz- társasági -katonák az összes, frontokon el­sollyal élő vagy holt ajkukon üzenik fe­lénk: érdemes a nemzeti megujdodá- sért küzdeni, s biztos, hogy az eredmény eljön, ha a nemzet legjobbai fenntartás nélkül adják oda testüket és lelkűket a hazának. Micsoda emberek voltak, akik végig­harcolták e háborút! Micsoda teljesít­mények és eredmények! S micsoda or­szág lesz, ahol ez a megedzett és kipró­bált gárda veszi át az uralmat! Ami eddig a nemzeti Spanyolországban tör- tént, elsősorban a katonai szellem győ­zelme volt, de nemcsak az, hanem az ország szervezése is, mert soha a cau­dillo nem érte volna el harctéri ered­ményeit, ha nem áll mögötte a villám­gyorsan és bámulatosan megszervezett ország, az új spanyol életerő és fegye­lem, az okos és higgadt tökéletesség, amely oly meggyőzően különbözött a moszkvai rész örökös politikai hiszté­riáitól, rendetlenségétől és emberi gyarlóságaitól. A polgárháborút a töké­letesített hinterland nyerte meg, — s ami most következik, nem lesz más, mint a megkezdett nemzetátképzés folytatása és befejezése. Hároméves rend és tapasztalat bizonyítja az alkal­mazott módszer helyességét és a cau­dillo nem változtatja meg a bevált rendszert mindaddig, amíg a háború megnyerése után megnyeri a békét is és a régi hibás módszerek helyébe lépett új politikai világnézettel fölemeli nem­zetét az elsők közé és megragyogtatja. Az első fejezet lezárult. A második fe­Burgos, március 29. Szerda délután egy óra 20 perc óta egész Spanyolország Franco kezén van. Valamennyi tartomá­nyi főváros, amely még a köztársaságiak kezén volt, ma behódolt. dobták a fegyvereket és igyekeznek a leg­rövidebb úton hazajutni szülőföldjükre. A nemzeti hadsereg hadműveletei már csak abban állanak, hogy erőltetett mene­teléssel folytatják az előnyomulást és jezet a belső építés lesz. A feladat egy­szerű: folytatni és tökéletesíteni, ami Spanyolország nemzeti részében már bevált és lehetővé tette a háború meg­nyerését. Ha Spanyolországban a caudillo szelleme és tehetsége a béke napjaiban is diadalmaskodni tud — s ez valószí­nűnek látszik, — akkor Spanyolország­nak megvan minden lehetősége az ősi spanyol rang és hatalom visszanyeré­sére. ,A spanyol egészséges és szapora nemzet. Évszázadokig pihent, Akturia, Galicia, Estremadura, Andalúzia ke­gyetlen, kiszikkadt' földjén s a küzde­lem a természet hajdan eltékozolt ke­gyének visszanyeréséért régóta meg­indult az élni akaró parasztok között. Ma e nép ismét erős és elszánt, mint Cortez és Pisaro idejében volt, a há­ború bebizonyította. A veszteséget ha­mar kiheveri, hiszen az történt, hogy az ország lakossága a polgárháború hároméves vérzivatarában is jobban szaporodott, mint ugyanebben az idő­ben a béke és a jólét petyhüdten puha karjaiban ringó francia nép. Tíz év múlva Spanyolországnak harmincmil­lió lakosa lesz, s Salazar rokonszellemű Portugáliájával együtt ugyanolyan nagyhatalom, mint a francia anya­ország. Valamikor Spanyolország je­lentőségét az adta meg, hogy a Föld­közi tenger köré csoportosultak a sors­formáló európai események, s jelentő­ségét az vette el, amikor a Földközi harc nélkül szállják meg a falvakat és városokat. A menekülő köztársasági katonák minden igyekezete arra összpontosul, hogy ne ke­rüljenek a nemzetiek fogságába. Ahol valamilyen jármüvet találnak, azért való­ságos közelharcot folytatnak, hogy minél előbb kijuthassanak a veszélyes zónából. A nagyobb városok körül szerdán délelőtt Valenciában, Alican- teban, Almeriában és Murciában kiál­tották ki a nemzetiekhez való csatla­kozást. Valenciában reggel még a köztársasági kormány idemenekült tagjai tartottak minisztertanácsot, délben azonban több teherautomobilon falangista csapat érke­zett s a város legnagyobb terén, az Emilio tenger megszűnt Európa házitengere és a történelem katlana lenni, s a kon­tinens vágyai és érdekei az északi óceánra költöztek át. Nos, a történelem csodálatos körforgása visszahozta a legnagyobb érdekeket a mediterrán ten­gerre, s Spanyolország ugyanúgy kulcs­helyzetbe került, mint annakidején. Róma ugyanúgy küzd Karthágóért, mint hajdan, — csak névcsere, hogy Karthágó földjét ma véletlenül Tunisz­nak hívják — s ugyanúgy tudja, hogy életének és hatalmának kiteljesedése mindaddig elképzelhetetlen, amíg a szi­cíliai partokkal szemben idegen hata­lom dacol Itália nőni akaró feszítőere­jével, a Duce ugyanúgy tekint Szicília szikláiról sasszemével a tenger másik partjára, mint hajdan Scipio, aki tudta, mit jelent, ha a tengert kettévágó leg­szűkebb rész két partja egy kézben van, — a tenger keleti részén ugyan­olyan erők és világhatalmak kristályo­sodnak, mint Bizánc és a nagy szultá­nok idején, nos, csak természetes, hogy Hispánia is az lesz a Földközi tenger új érvényű politikájában, ami a tenger antik és barokk életében volt: a tenger politikájának kulcsa és pillére. A küzdelem befejezése után feszül­ten várjuk az új spanyol erő belső ki­bontakozását. Figyeljük az utat, amire a caudillo lép, s tudni vágyjuk, vájjon a megkezdett spanyol erőösszpontosí­tás folytatódik-e és az új déleurópai hatalom vállalkozik-e a reá váró sze­repre és küldetésre. A köztársasági milicia beszüntette az ellenállást, a polgárháború véget ért

Next

/
Oldalképek
Tartalom