Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-25 / 70. szám

TCTOTDElíl „MÄötARHIRLAß 3 fir ' .dP'* ^ábó1’ jgP ATlBSSt- ^ <$ padunk & & .mzik a <y v^tartha- ^ e'Az első ^ ^nenekült jelen‘ 1 oan.aszko­°VV_ a cseh aO 'e£ A ma­’ a szóltak, v^-asnák azok o^^lekürtólték •$ », itlenkedései- <?' Q\>i illetékeseb- ”■ cd ruszinszkói tzicsgárdisták. olna illetéke- yban, ahol be- magyar szem- elfogult. Nem a „icnkedtek, hanem a .adják azok, akik a ruszin- kemények szenvedő tényezői és anyára jobban látják a helyzetet, mint a külföldi laptudósító, aki Budapesten, vagy más európai városokban kényelme­sen ülve és sokszáz kilométerre az Erdős Kárpátoktól roeszakaratúan és magyarellenességet nem leplezve, vagy felülve minden rémhírterjesztőnek, ál­híreket röpít a világba. A második hír ismét az Havas-ügy­nökség gyárából való. A lengyelországi nagyukrán párt állítólag tiltakozó hatá­rozatot hozott, amely szerint Kárpát aljá­nak Magyarország által történt elfogla­lása jogellenes lett volna. A magya­rok — mondja a határozat — lábbal tiporták az ukrán nép jogait és az ukrán nép ezért a civilizált világhoz appelált. Már többízben nyilatkoztak nemlétező ukrán kormányok és látszat­életet folytató ukrán testületek a Kár­pátorosz eseményekről. Ugylátszik né­hány nagyfantáziájú ember agyában valóságos ukrán imperializmus fejlődik ki, amely a fél világot bekebelezi egy nemlétező ukrán nagyhatalomba és úgy beszél, mintha a világ minden táján nagy birtokai volnának ennek az ukrán állam­nak. Milyen jogcímen hódítja meg az el­képzelt Ukránia számára ez a néhány úr azt a földet, ahol soha ukránok nem éltek és amelynek békés ruszinjai év­századok óta tartoztak a magyar biro­dalomhoz ? Milyen jogcímen avatkozik be az autonóm jogokat élvező szláv nem­zet belügyeibe a ruszinok érdekeit láb­bal tipró ukrán imperializmus nevében? Jogcím nincsen, — de tényállás sincsen. Az örökös ukrán tiltakozások és meg­állapítások inkább humorosak, mint jelentősek és csak arra valók, hogy anyagot szolgáltassanak néhány minden­áron szenzációt kereső laptudósítónak. Egyébként az ukrán tiltakozás értékét a minimumra szállíthatja le az első hír, amelyből kiviláglik, hogy a megszökött ukrán szicsgárdisták nem a magyarok, hanem a csehek kegyetlenkedése ellen tiltakoznak. Ezt jól jegyezzék meg ma­guknak az ukrán papíros imperializmus előharcosai. A harmadik hírt az olasz Stefani- ügynökség adja ki Bukarestből. A ro­mán kormány szócsöve kijelentette, hogy Romániának nincs senkivel szemben terü­leti követelése. Szerényen felvetjük a kérdést, ha így áll a dolog, akkor mért a nagy izgalom Romániában és mire való a nagy lárma a Kárpátalja keleti csücs­kére vonatkozó román követelések körül ? Miért tett Románia mindenféle „intéz­kedéseket”, ha nem aspirált kárpátorosz .területekre? Talán attól félt, hogy valaki román területre tör be? A foga­natosított intézkedések ilyen megindok- lása nevetséges és utalnunk kell azokra az előbbi Bukarestből érkezett magán­Hitler visszaérkezett a Memetvidékr Megjelent a Memelvidéhnek a Birodalomba való visszatéréséről szóló törvény Surinemünde, március 21}. Hitler kancel­lár pénteken délelőtt a Deutschland páncél­hajón ismét Swinemündébe érkezett. Az ünnepélyesen feldíszített parton felsora­koztak a haditengerészet és légihaderő Swinemündében állomásozó egységeinek díszosztagai. Röviddel tíz óra előtt Hitler kancellár a kikötőben horgonyzó hajók üdvlövései között elhagyta a páncélhajót. Mikor az utolsó lövés is eldördült, a vezér külön- vonata elindult. Hivatalos jelentés a Memelvidék megszállásáról Berlin, március 21}. A német haderő fő­parancsnoksága a Memelvidék megszállá­sáról a következő hivatalos jelentést adta ki­„Március 23-án a német haderő egyes részei a vezér és a hadsereg legfőbb pa­rancsnokának, valamint Reeder vezérten­gernagynak, a hadiflotta parancsnokának jelenlétében a Memelvidéket a birodalom fegyveres védelmébe vette. Egy hajóraj Böhm tengernagy parancsnoksága alatt délelőtt Memel kikötőjébe érkezett. Ezt követően egy tengerészcsapattest meg­szállta Memel városát. Az I. hadtest csa­patai a hadtest parancsnokának, Eichler tüzérségi tábornoknak vezetése alatt be­vonultak a Memel-vidók kijelölt terüle­teire. Egyidejűleg a légiflotta egységei is megjelentek a tartomány fölött Wimmer altábornagy parancsnoksága alatt. A Me­melvidék megszállása és a német adsereg védelme alá helyezése tervszerűen és minden zavaró körülmény nélkül ment végbe”. Az újraegyesítésről szóló törvény Berlin, március 21}. A hivatalos lap közli a MemeZ-vidéknek a Németbirodalommal való újraegyesítéséről szóló törvényt. A törvény, amely március 22-iki hatállyal lép életbe, kimondja, hogy a Memel-vidék ismét a Németbirodalom alkotórésze. A Memel-viőAk a keletporosz tartományhoz csatolandó. Azok a memel-vidéki lakosok, akik a Memel-vidéknek 1924 július 30-án történt elcsatolása következtében elvesz­tették német állampolgárságukat, e tör­vény hatálybalépésével újra német állam- polgároklcá válnak, ha 1939 március 22-én a Memel-vidéken vagy a Ncmetbirodalom- ban laktak. A Memel-vidéken 1939 május elsején lép életbe a birodalmi jog, valamint a porosz országos jog. Pataky Tibor és R. Vozáry Aladár körútja a fel­szabadult Ruszinföldön Munkács, március 21f. Pataky Tibor ál­lamtitkár néhány nap óta a felszabadított Erdős-Kárpátokat járja R. Vozáry Aladár országgyűlési képviselővel. Az egyik nap a Vereckei-hágót nézték meg. A felszabadult Ruszinföldön egyébként már a legtávolabbi községekben is eljutot­tak a magyar rendfenntartó és közbizton­sági szervek. A lakosság mindenütt leírhatatlan örömmel fogadja különösen a csendőrséget, amelynek jellegzetes kakastollas kalapja és egyenruhája még élénk emlékezetében él a legutóbbi húsz év alatt rendkívül sokat szenvedett lakosságnak, mint a rend és biztonság szimbóluma. Általában örvendetesen feltűnő az a tény, hogy a csehek húszéves pravoszláv irányú törekvése, valamint különösen a legutóbbi években erőszakossá vált ukránosítási igye­kezete elenyésző hatással volt az őslakos­ságra. A ruszinokban ösztönössé vált az önvédelem mindezekkel a törekvésekkel szemben. Még a gyermekeknél is meglát­szott ez, akik nevetve, vajmi kevés tiszte­lettel emlékeznek vissza arra a kapkodásra, amellyel úgyszólván minden esztendőben más és más taní­tási móddal, más és más mesterségesen terjeszteni próbált nyelvtanítással kísérleteztek a csehek. Még a legtávolabb fekvő völgyekben is meglepő példáit találhatja az ember annak az öntudatnak, amellyel a ruszinok az el- ukránosító törekvésekkel szembeszálltak. Megható az a hűség, amellyel a húsz év előtti élet magyar emlékeit és hagyomá­nyait őrizték. Egyszerű erdőőrök, favágók-, útkaparók, akiknek gyermekei már mind cseh­szlovák iskolába jártak, odahaza tanít- gatták gyermekeiket a magyar szóra, úgyhogy bármerre jár az ember, mindenütt találkozik apró ruszin gyerekekkel, akik­nek egyike-másika tökéletesen, többségük pedig törve, de mégis magyarul beszól. Ez bizonyítja legékesszólóbban, hogy a ruszin néplélek sohasem adta fel a reményt a Magyarországgal való újraegyesülésre. Panaszkodnak a „cseh testvérekre" a menekült Szics-gárdisták Pozsony} március 23. A Grenzbote jelen­tése szerint a Pozsonyba érkezett négyszáz ukrán menekült közül mintegy százan to­vábbutaztak már Bécsbe. Pozsonyba érkezett Kuzmiw ni Erzsé­bet, a Szics-gárda nagyszőllősi női parancsnoka is. A menekültek elbeszélése szerint a cseh és félhivatalos jelentésekre, amelyek merő ellentétben állanak a legutóbb ki­adott hivatalos jelentéssel. Ez a leg­utóbbi jelentés bizonyára csak akkor született meg, amikor az egyéb irányú próbálkozások már kudarcai végződtek. A menekültekkel Pozsonyba érkezett Klimenko Leonid is, a Szics-gárda parancs­noka. Klimenko Nagybereznánál csapatai­val több ütközetben vett részt és a gárdá­nak itt több halottja volt. csendőrök borzalmas kegyetlenséggel bán­lak a Szics-gárdistákkal. Közéjük is lövöl­döztek, amikor azonban a Szics-gárdisták szabadságuk védelme érdekében fegyvert akartak ragadni, elutasították azt a kéré­CORVIN A JO MINŐSÉGEK ÁKSJHÁIA süket, hogy fegyvert osszanak ki közöttük. Negyvenezer mindenre kész Szics-gárdista állt készenlétben, de fegyverhez nem tudott jutni. Nagyszöllösön a Szics-gárdisták meg­tudták, hogy egy szerelvény cseh fegyve­rekkel megrakva útrakészen áll Prágába. Kérték a cseh parancsnokságot, hogy ezeket a fegyvereket adják át nekik. A C3eh tisztek látszólag belementek a kérés tel­jesítésébe, amikor azonban a Szics-gárdis­ták a fegyverekkel megrakott vagonokhoz közeledtek, hogy a fegyvereket átvegyék, minden oldalról gépfegyvertűz alá fog­ták őket, úgy, hogy sokan a helyszínen meghaltak. — így bántak velünk cseh testvéreink — panaszkodtak a Grenzbote tudósítójának a gárdisták. Á Kormányzó Gr Óíőméltósága méfynyomáiu arcképe ©3cm. méretben P 1.40 + portóköltf égért, valamint a legújabban me.jjelent Csak ez a kérésziünk Ó a ml wezérflnk Ez a ml hazánk feliratú fenti nagyságú, de húromszin nyomású képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők: STÁDIUM SAI!ÍÍüALII!LI!T fiT-nű Budapest, VI., Rózsa-utca 111. az.

Next

/
Oldalképek
Tartalom