Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-23 / 68. szám
' 193» TtCmS 23. CSÜTÖRTÖK tectipeTci »J^üVäRHIRIfäB Téeső, a magyarság legkeletibb végvára boldogan ünnepli felszabadulását A Felvidéki Magyar Hírlap kiküldött munkatársa a hazatért RuténföIdőn nem szégyenültünk meg. Kemény volt a koponyánk, acélos volt a kezünk s mikor kellett, bátor elszánáe?al segítettünk megvédeni a rendet,, az életet, a magyar vagyont. Legyen áldott az Isten mindezekért. A helyi magyar egyesületek és az orosz nemzeti tanács hűségnyilatkozatainak elhangzása után a Kormányzó úrhoz, a miniszterélhökhöz, .külügyminiszterhez, Pataky Tibor dr. államtitkárhoz küldött üdvözlő táviratokat olvasták fel, majd a Szózat el- éneklésével a lelkes ünnepély véget ért. Az ünnepélyen a honvédség és a járási katonai párartesnokság képviseletében több magas- rangú katonatiszt is résztvett. Téeső legyen a megyei székhelyi Kevesen tudják, hogy. ez a terület, a 'mára marosi és ugocsai rész tulajdonképpen sohase mondta ki csatlakozását, még csak: jogi formák között sem, húsz évvel ezelőtt a Csehszlovák Köztársasághoz. Ugyaniéi 1919 márciusától egészen 1920 július hónapig e két megye román megszállás alatt- volt s ezidöbe-n történt — 1919 szeptember — Ruszinszkó csatlakozása a Köztársasághoz. Ez érdekes történelmi tény, amire eddig kevesen gondoltak. Téeső arról is hires, hogy egyedül ebben a helységben maradt meg teljes épségben a régi Kossuth-szobor. A téceői magyarság fellépése minden cseh erőszakkal szemben, mindig egységes volt, ennek tulajdoníthatja azt is, hogy szívósan kitartott a ve. ozéiyeztetett keleti végváron magyarsága, nemzeti kultúrája mellett. Megérdemelné, hogy az új megyei székhely ide kerüljön. TéüSore, amely már a múltban is a „szabad koronaváros” nevét érdemelte ki. Vass László. .A* Teleki Pál gróf és Rlbhenlrop szivólyoshangú táviratváltása Tgeső, március 22. A volt G=eb?zlovákiá- ban élt magyarság legkeletibb végvárában napok óta. tart a felszabadulás ünnepe; mintha egy messzire hangzó, hegyen-völgyön lakodalomban volnánk, mindenki örül, boldog Técsőn, ebben a román határmenti magyar többségű „szabad koronaváros”-ká- f*an, amelynek hőéi, valóban végvári magatartására kisebbségi életünkben mindig büszke érzéssel gondoltunk. Pozsonytól Té- csőig húzódik a magyar etnikai eáv — mondottuk húsz éven át eck-sok aggódással jövőnk iránt: hogyan lehet megszervezni és összetartani egyetlen erős tömbben ezt a hosszúra nyúlt határon élő kisebbségi magyarságot? És ilyenkor különösen a viski, téesői, tehát a felső tiszaháti magyar falvakért aggódtunk, mert amíg a többi határ mentén futó magyar, falvak mégis köny- jnyebben érintkezhettek a szomszédos anyaországgal, Visit és Téceő, meg a többi mára- marosi szórványok a román határon tengették nemzeti életüket. Mikor a bécsi döntés után ezek a részek még visszamaradtak Volosinék ukrán uralma alatt, nem véletlen, hogy az új szlovákiai és ruszinszkói magyar népcsoportok református hívői éppen a téesői ref. lelkészt, ísaák Imre esperest hívták meg egyházi vezérüknek. Az „utolsó“ posta közt; az „Uj Hirék“... Ebben a minőségben még pár héttel ezelőtt ebben az ügyben tanácskozott Tiso és Valósin miniszterelnökökkel, a visszamaradt "tekintélyes számú református vallású magyarság számára követelte tőlük népe jogainak tisztele tbentartását. íróasztalán még ott hevernek a hivatalos levelek, meghatotta« látom az asztalon az Uj Hírek-et, amely a Prágai Magyar Hírlap Budapestre költözése után eredményesen végezte nehéz hivatását itt, a téesői magyar végvárban is. A bevonulás előtt való napon még megérkezett (mily szédítően hosszú az út Pozsonytól Tácsőig!), éppen a március 15-i ünnepi szám. Az esperes naptárában a következő feljegyzést találom: „Egyedül Istené a dicsőség! 19S9 március Í6-án este 11 óra, 15 perckor a diadalmas magyar csapat a református templom harangjainak zúgása, közben visszavette és az anyaországhoz visszaeső- tolta”. A téesői „visszavétel”, amelyből a falu népe is már előre kivette dicsőséges részét, örökre aranybetűkkel fog ragyogni nemzetünk történetében. Veszélyeztetett helyzeténél fogva, Téeső, különösen az utóbbi napokban, a Volosin-féle ukrán uralom alkonyatán fegyveres készenlétben .,volt. Ez az egyetlen ruszinszkói helység, am-elynék népe már előre megszervezte magát az elrejtett fegyverekkel, még gépfegyverek és kisebb ágyúik is vóUP-k... Az ész nélkül- menekülő ukrán terrorista Szics-gárdák Técsőn keresztül igyekeztek átlépni a közeli román határt és. a vashídnál állandó harcokat kellett vívniok a téesői magyarokkal. Megkérdezem a harcias téesőiek kiváló papvezérét, mondja el az izgalmas napok történetét, ísaák Imre református esperes .mindvégig hűséges segítőtársa, az egész környék népétől annyira közkedvelt dr. Hápka Péter ügyvéd, a Nemzeti Tanács alelnöke volt, ők ketten együtt dr. Hegedűs Pállal irányították a menekülő Szics-gárdák lefegyve- rezését. Irodájában most is valóságos kis vezérkar működik, parancsok hangzanak el, a veszélyeztetett helyekre a kitünően felszerelt és vakmerőségig bátor polgárőrség tagjai innen futnak ki. Tűzharcban a Szics-gárdistákkal __‘Budapestről március 14-én érkeztem haza. Erre az időpontra dr. Hápka Péter barátom, aki tüzérfőhadnagy volt a világháborúban, megszervezte a polgárőrséget <s várta a pillanatot, amikor beavatkozhatunk a hadműveletekbe. A cseh csendőrség tagjai még aznap este jelentkeztek nálam B szolgálatba beosztásukat kérték a Szics- gárda elleni küzdelemre. — Izgalmas éjszakát töltöttünk el. Én <nár meghoztam a hírét annak, hogy a magyar hadsereg Szolyya irányában elindult, tennünk azonban csak reggel adatott meg, amikor bátor polgári őreink puszta Ix.zzél rohanták meg a fejvesztett ukrán Szics- gárdistákat és fegvereiket elszedték. A kézitüsa során több Szics-gárdista elesett, a mi embereink közűi egy sebesülés történt csupán. — A hatalom átvétele után egy órával Téeső minden, oldalról polgárőrséggel volt biztosítva, a oseh katonaság által itt hagyott golyószóróiiat és n,ehéz gépfegyvereket a szakavatott. polgárőrök eredményesen használták, összesen nyolc, támadást vetettek vissza. A befutó vonatokat feltartóztattuk, lefoglaltuk, nehogy átcsempésszék a csehek és ukránok Romániába. Tíz vasúti mozdonyt sikerült megmentenünk ilyen módon. — Holtrafáradtán intézkedtünk Hápltá Péter barátommal együtt s bevontuk Eg- ressy Gábor volt századost is a katonai irányításba. így állva a veszedelmet, kaptuk az örvendetes, szinte hihetetlennek tetsző hírt, hogy a magyar biciklis-osztagok már elhagyták Husztct. Erre még jobban megbátorodtunk s hihetetlen lelkesedés közben március 16-án éjjel 11 óra 15 perckor örömkönnyek között öleltük át a hozzánk beérkezett magyar vitézeket, köztük vitéz Urban alezredest. — Valamikor, nyugodtabb órák jöttével meg fogom írni a téesői harc hiteles történetét. Most legyen elég annyi, hogy csodálom a magyar nép hősies és mindenre elszánt magatartását. És Istennek hálát adok, hogy fiaink közül kettőnek megsebesülésén kívül nagyobb baja nem esett. — Mi fog történni a református egyházi életben a visszatérés után? — kérdeztem az esperestől, aki a magárahagyatottság idején az egész csehszlovákiai református egyház vezető lelkésze volt. — A kárpátaljai egyházkerület és a má- ramaros-ugocsai egyházmegye visszakapja régi arculatát és egységét; mihelyt lehet, megtartjuk egyházmegyei gyűlésünket s boldogan térünk a tiszántúli egyházkerület kebelére. November 2-áig még a felvidéki egyházkerület jogkörébe fogunk beletartozni^ azután a régi egyházkerületbe vétetünk vissza. A Szlovenszkóban maradó egyházak sorsa az ottani kormány kezébe kerül. Vezetőjük Böszörményi Sándor, homonnai és Szabó Béla pozsonyi lelkész lesz. Reméljük, hogy teljes szabadságukat és életlehetőségüket megkapják. — Mit üzen Nagy tiszteletű uram, a szlovenszkói reformátusoknak: ? — kérdeztem még. — A hitet megtartsátok, a reménységet el ne veszítsétek, a szeretétet éltetek törvévényévé tegyétek és élni fogtok. Nagyon buzgón imádkozzatok és hűséggel dolgozzatok és Isten kegyelme mindenre elégséges lesz a számotokra. Boldog válasz a kenderesi kérdésre Técsőn másnap a református, a római és gör. katolikus templomokban,, hálaadó isteni tiszteleteket tartottak, vasárnap pedig a Turul-házban, a ceeh Szokol-egyletnek a Szent Korona nevében lefoglalt éö a magyar kultúregyletnek használatra átadott épületében igen lelkes ünnepélyt rendezett a Magyar Nemzeti Tanács, amelyen a nemzeti Himnusz eléneklése után Erdő Lajos elnök mondott megnyitót, több szavalat hangzott el, köztük írnák Sárika az ísaák Imre által erre az alkalomra írt költeményét mondotta el, az ünnepi beszédet P'aék Imre esperes tartotta.-— Mikor néhány évvel ezelőtt Horthy Miklós kormányzó urunk a kenderesi kastélyban megszorította kezemet és megkérdezte, hogy tartja magát Máramaros nna- gyarsága, éreztem, hogy ez az erős, acélos szorítása kéz elég hatalmas lesz a szabadí- tásra. Türelemmel, magyar hűséggel vártuk az órát, amelyben egyesülhetünk édes Anyánkkal — mondotta többek közt. — Bennünket az a lélek tartott meg a számunkra kovácsolt kalitkában, amely megtanított arra, hogy a kalitkát a hit falába vert reménység szögén, magasan, Istenhez közel kell tartanunk, hogy a ránk leselkedő ragadozók, csehek, ukránok, kommunisták le ne üthessék magyar életünk madarát s meg ne ölhessék azt. Hittünk és dolgoztunk s népünk nem csüggedő szívvel teljesítette kötelességét. Az utolsó pár hónap s különösen a visszatérést megelőző pár hét egészen elviselhetetlen lett volna nem magyar nem“ aetbeliek számára- Mi hittünk, reméltünk és Gróf Teleki Pál miniszterelnök Kárpát- I alja visszacsatolása alkalmából a. következő táviratot küldte Ribbentrop Joachim német birodalmi külügyminiszternek: „Abban a pillanatban, amidőn egy ezeréves területrész tér vissza Magyarországhoz, ősiints köezönetemet óhajtom Nagyméltóságodnak kifejezni Magyarországgal szemben mindenkor tanúsított megértéséért és egy húsz év előtt ellenünk elkövetett igazságtalanság jóvátételénél történt ismételt közreműködéséért. Ugyanakkor erős meggyőződésemnek akarok kifejezést adni, hogy ez az esemény egy további fontos lépést fog jelenteni Közép- Európa népei békés együttélésének érdekében.” Ribbentrop birodalmi külügyminiszter a következő táviratban válaszolt gróf Teleki Pál miniszterelnök táviratára: „Kérem Nagyméltóságodat, hogy egy történelmi területrésznek a magyar királysághoz való visszatérése alkalmával hozzám intézett szívélyes megemlékezéséért őszinte köszönetemet és szerencsekí- vánataimat fogadni szíveskedjék. Magam is meg vagyok róla győződve, hogy egy, a magyar királyságot ért igazságtalanságnak felelősségteljes elhatározással véghezvitt eme jóvátétele hozzá fog járulni a tartós békéhez Középeurópa területén.” Darányi Kálmán tá viratváltásai Kárpátáljának az anyaországhoz való visszácsato’ása alkalmából Darányi Kálmán m. kir. titkos tanácsos, a magyar ország- gyűlés képviselőházának elnöke és a német birodalmi gyűlés, az olasz kamara elnökei, valamint a lengyel szejm marsallja között az alábbi táviratváltás történt; Her műn Göring vezértábornagy, a német birodalmi gyűlés elnöke őnagyméltóságának, Berlin. Természetes nemzeti törekvéseink teljesülésének történelmi óriában őszinte szükségét érzem annak, hogy Nagyméltóságodnak a nagynémet birodalmi gyűlés elnökének a magyar képviselőház nevében szívélyes üdvözleteimet fejezzem ki. Egyidejűleg biztosítani óhajtom Nagyméitőságodat arról, hogy mi, magyarok legszívesebben gondolunk Nagyméltóságodra és a baráti német népre a Magyarországgal szemben állandóan tanúsított megértő barátságért. Fogadja Nagyméltóságod legőszintébb nagyrabecsülésem kifejezését. Darányi Kálmán * Gróf Costanzo Ciano. a fasciók és testületek kamarájának elnöké Őnagyméltó- ságának, Róma. Magyarország ezeréves határának, a Kárpátokban történt visszaállítása és hazánk egyik hagyományos törekvésének teljesülése alkalmából biztosítani óhajtom Nagyméltóságodat arról, hogy az egész magyar képviselőház hálával gondol arra a barátságra és érdeklődésre, amelyet az olasz nemzet mindig tanúsított a magyar üggyel szemben. Kérem Nagyméltóságodat fogadja szívélyes üdvözletem és őszinte nagyrabecsülésem kifejezését. Darányi Kálmán, * Wacla.v Makowski, a Szejm marsallja Őnagyméltóságának, Varsó. A két baráti nemzet közötti közös határ visszaállításának történelmi pillanatában szükségét érzem annak, hogy Nagyméltóságodnak, a lengyel nép Szejmje marsallljának, a magyar kép- visélőház nevében legmelegebb üdvözleteimet fejezzem ki. Biztosíthatom Nagymcltóságodat arról, hogy megőrizzük megható emlékét annak a barátságnál; és megértésnek, amellyel Nagyméltóságod nemzete a reánk kényszerített igaz-* ságtalanságok jóvátételét célzó törekvő« seinket követte. Fogadja Marsall Űr legőszintébb! nagyrabecsülésem kifejezését. Darányi Kálmán * Darányi Kálmán Őnagyméltóságának, t magyar országgyűlés képviselőháza elnö- kének, Budapest. Azokért az érzelmekért, amelyeket Nagyméltóságod és a magyar képviselő-* ház a népeink, számára oly nagy történelmi esemény alkalmából nekem és a’ nagynémet birodalmi gyűlésnek kifejezésre juttatott, őszinte köszönetét mondok és azokat Nagyméltóságodnak és ». magyar képviselőháznak a legszivégesebben viszonzom. Maradok Nagyméltóságodnak legőszin- tébb üdvözleteim kifejezésével nagyra-, becsülő híve Göring vezértábornagy v. a nagynénet birodalmi gyü!és elnöke. * Darányi Kálmán, a magyar képviselöház elnöke Őnagyméltóságának, Budapest. Azt az eseményt, amely a nemes magyar nemzetet lelkesedéssel és örömmel, töltötte el, megkoronázván egyik jogos törekvését, Olaszországban élénk és igazi rokonszenvvefl üdvözölték. Mint a nemzeti tanácsok baráti érzelmeinek tolmácsolója, Nagyméltóságodnak és a> magyar képviselőháznak legőszintébben: átérzett köszönetemet fejezem ki a szí-1 vélyes és igen jól eső üdvözlésért. Őszinte nagyrabecsüléssel Costanzo Ciano * Darányi Kálmán Őnagyméltóságának, a magyar országgyűlés képviselőháza elnökének, Budapest. Örömmel tölt el, hogy idézhetem Nagy-. méltóságodnak azt a néhány szót, ame* lyet a közös határ visszaállítása alkalmából a lengyel Szejm március 18-i ülésének megnyitásakor mondtam: „Kötelességemnek tartom, hogy Magyarország országgyűlésének kifejezzük; meleg barátságunkat és azt az örömet,; amellyel a közös határ visszaállítása bennünket eltölt. A mi régi barátságunk mit sem szenvedett az alatt az idő alatt* amíg határaink el voltak választva egymástól. Ma még szorosabban vagyunk összekapcsolva s ez lehetővé teszi, hog.* nemzeteink és a világbéke javára még inkább együtt munkálkodjunk.” Ezeket a kijelentéseket lelkes ünneplés fogadta. Kérem N agyír,éltóságodat. fogadja őszinte nagyrabecsülésem kifejezését Waclaw Makowski a lengyel Szejm marsallja. Hazamennek Kispestről a ruszin menekültek Kispest, 1március 22. A cseh uralom idejében a K 'pápaijáról tömegesen menekültek magyar területre ruszinok és magyarok. A menekültek közül Kispesten 180 ruszint helyeztek el. Ezek közül később ötve- nen elszéledtek az országba. A Kispesten, maradt ISO ruszin a Kárpátalja felszabadítása után most kapta meg az engedélyt a régi lakóhelyére való visszatérésre. A ruszin menekültek a napokban hagyják el Kispestet.
