Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-22 / 67. szám
Aras 10 fillér I Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Józset-körút 9. szám Telefon: 144-400 O Telefon: 144-400 ingna és a szamai iiathatalml konferenciát akar Qsszehiuni Bukarestbe Lltuánia elismeri a memeiuidéki nemet népcsoport önrendelkezési jogát — n francia kormány kiadta a sziiksegrendeieteket — nemetország erélyesen uisszautasítja a demokráciák tudatos pánikkeltés) hadjáratát Lengyelország és Románia nem támogatást Moszkvától leié (sp) — A külföldi lapok sorra megmutatják olvasóiknak az új Németország térképét és közük a birodalom hatalmának adatait, — az embert elkápráztatják a számok és a grafikonok, s csak e leírásokból ismeri meg igazában az ország erőgyarapodását. Németország ma nyugaton, délen és délkeleten teljesen lekerekített és könnyen védhető terület. Stratégiailag Csehország és Morvaország beolvasztásának felbecsülhetetlen értéke volt, mert hosszú és szaggatott határt, egy veszedelmes beszögelést tüntetett el, s helyébe rövid, egyenes, a délibb és az északibb határvonalba pompásan beilleszkedő határt adott a birodalomnak. Míg előbb millió ember kellett volna a cseh-morva beszögelésből jövő esetleges támadás kivédésére, s (kétmillió ember legyőzésére, addig most kétszázezer ember nyugodtan tartani tudná a Morva és a Kárpátok vonalán létesítendő Siegfried-vonalat. Mert a határ itt nemcsak lerövidült, hanem természetessé vált: délen víz, a Morva, északabbra hegy, a Kárpátok gerince jelzi. A németség ezzel a vonallal elérte azt a természetes határát, amit — rövi- debb megszakításokkal — csaknem ezer évig tartani tudott, s amely éppen köny- nyű védhetősége folytán szinte önként adódott a germánság délkeleti Siegfried- vonala számára. Ami kívüle van, örökké bizonytalan szerzeménynek számított német szempontból. A helyzet ma az, hogy a birodalomnak tulajdonképpen csak egy helyen kell komoly erőfeszítéseket tenni a védelemre: délnyugaton, a francia és a belga határ mentén. Rövid vonal, s természetes védelmezője a Rajna. A Sieg- fried-öv itt 50—80 kilométer széles, s nincs katonai erő, amely fegyverrel áthatolhat rajta, ha kétmillió német katona megszállja. München után francia katonai szakértők jelentették ki, hogy a német erődöv áttörésére tízmillió katonára volna szükség, s a többnapos ütközetben legalább két-hárommillió ember életét kellene föláldozni. Északabbra, a francia és a belga határ fölött a semleges Hollandia jelent védelmet, majd a tengerpart jön, Dánia, s újabb tengerpart, míg elkövetkezik a német határ egyetlen probléma ti kus része: Ke- letporoszország. A lengyel semlegesség itt is garantálja a német föld épségét, míg lejjebb Szlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Olaszország és Svájc ad biztosítékot. A határ mindenfelé egyenes és könnyen védhető, sokkal kedvezőbb, mint sok szomszéd határvonala. A mai Németország stratégiailag ideális alakzat, valóságos vár, jól kiépített védelmi lehetőségekkel. Hatszázharmincötezer négyzetkilométeren ma nyolcvanhatmillió ember él e határokon belül, s a világ leghatalmasabb hadserege, fegyverkezési ipara. Witkovic és a Skoda-művek megszerzésével Németország fegyverkezési kapacitása hatalmasan emelkedett. Az európai fegyverkezési ipar csaknem ötven százalékát ellenőrzi Németország, elképzelhetjük, milyen erő ez, ha meggondoljuk, hogy Anglia, vagy Franciaország (az európai rész) csak tizenöt, illetve tizenkét százalékát jelenti a kontinens fegyverkezési kapacitásának. AngliáLondon, március 21. Az angol és francia közvélemény teljesen a diplomáciai csatározásokra összpontosítja minden figyelmét.. A legelterjedtebb angol lap, a Daily -Express keddi vezércikkében vizsgálja azt a kérdést, hogy az angol külpolitika új tájékozódása milyen mértékig terjed. A lap diplomáciai szerkesztője azt írja, hogy Halifax lord külügyminiszter felelős ezért az uj tervért. A Daily Express bizakodást árul el, amikor azt írja, hogy 48 órán belül létrejön a hathatalmi nyilatkozat. A francia sajtó egységesen ítéli meg a nemzetközi diplomáciai helyzetet. Francia- ország és Anglia szempontjai, a lapok egyöntetű megállapítása szerint, teljesen azonosak. A Petit Journal aggodalmakat hangoztat Az angol-francia együttműködésnél nemcsak a szilárdságra kell tekintettel lenni, hanem az együttműködésnek ruga’mas- nak is kell lennie. Ügyelni kell arra, nak 45, Franciaországnak 40 millió lakosa van, Németország tehát olyan népes, mint a két nyugati nagyhatalom együtt. Olaszország erős iramú szaporodásával csakhamar szintén eléri Anglia lakosságának számát, de a fölény még lenyűgözőbb lesz, ha figyelembe vesszük, hogy Németország lakossága évi 500.000, Olaszországé évi 400.000 emberrel szaporodik, míg Angliáé csak évi százötvenezerrel növekszik, Franciaországé pedig (a bevándorlás nélkül) évi ötezerrel — csökken. Ilyen körülmények között valóban nem túlzás állítani, hogy a hatalmi túlsúly Európában a nyugati demokratikus hatalmakról áttolódik a tengelyhatalmakra. 1919-ben Anglia és Franciaország lakossága együtt 84 millió volt. ma 86, Németország, Olaszország és Magyarország lakossága akkor 107 millió volt, ma 140 millió. Az arányok csak akkor válnak kedvezőtlenebbé, ha kiejtjük a kor legbűvösebb szavát: nyersanyagok. A napokban olvastam Semjanov kitűnő könyvét „A föld javairól”, amelyben az író érdekes és tanulságos módon ismerteti a természet kincseinek gazdasági földrajzát, a nyersanyagok e’osztását, elhelyezkedését és jelentőségét. Térkének és adatok világítanak rá a vüág- hatalmak hallatlan nyersanyaggazdahogy a német közvélemény ne lásson újból fenyegető bekerítő politikát emögött. A francia lapok egyébként kedden reggel behatóan foglalkoznak azokkal a híresztelésekkel is, hogy egy angol-szovjetoroez terv Moszkva, március 21. (Német Távirati Iroda.) Hivatalos részről nyilatkozatot adtak különböző, a külföldi sajtóban megjelent híresztelésekkel kapcsolatban, amelyek szerint a szovjetkormány állítólag segítséságára, Anglia, Franciaország, Oroszország és Amerika kincseire s a szegénységre, amely Németországot, Olaszországot és Japánt, a „proletárhatalmakat” jellemzi. Míg e három utóbbinak törzsökös lakossága csaknem kétszázmillió, s alig húsz-harmincmillió idegen nép tartozik érdekszférájukba, s a „föld gazdasági javainak” talán csak négy-öt százaléka, a másik négy hatalom kétszázhatvanmillió törzsökös lakó mellett ötszázmillió idegen népet amalgamizált biroda’maiba s a föld kiaknázott javainak hatvan-het- ven százalékával rendelkezik. Ma szinte képtelen arra, hogy e töméntelen gazdagságot a világ népeinek javára kamatoztassa. A demokrata hatalmak — nyugodtan elnevezhetjük őket a kapitalista hatalmaknak — nem akarják megérteni, hogy a proletár hatalmak minden nyugtalansága és emberfölötti erőlködése egyszerűen csak a kenyérért történik, a betevő fa1 atért, ami nincs, vagy ha van, csak irtózatos munka és sok elkeseredett cselekvés árán szerezhető meg. Amit cselekszenek, ugyanaz, mint a nincstelenek sokszor elszánt és nem éppen finnyáskodó lépései a megélhetés felé. A kisember, a munkás, a zsellér jogát a föld javaihoz már elismerte a közvélemény és jött volna létre hathatalmi értekezlet egybehívására vonatkozóan. Egyes hírek azt is tudnivéíik, hogy ebbe az értekezletbe belevonnák a balti államokat is. Az értekezlet állítólag Bukarestben ül majd össze. get ígért nyugati szomszédjainak. A hivatalos nyilatkozat hangsúlyozza, hogy nem helytáVóaJc oao' a külföldön terjesztett híresztelések, amelyek szerint a szovjetkor, mány nem régen támogatását ajánlotta „szociális törekvésnek” nevezi, a proletárhatalmak küzdelmét a nyersanyagért nem ismeri el s ugyano'yan fölháborodással szemléli, mint a hajdani feudális főúr a szegényember nem éppen szalonképes harcát a betévő falatért. Sőt, a nagy kapitalizmust képviselő demokrácia szinte kéjes elégtétellel figyeli nap-nap után a proletár népek gazdasági nehézségeit, örü’, ha itt is, ott is újabb megszorításokat rendel el egy-egy proletárhatalom a gazdasági életében és bosszankodik, ha mégis sikerül valahogy biztosítani az emberek ellátását, mert így ismét távolabb tolódik a pillanat, amikor a proletárhatalom „térdre kényszerül” és csúszva jön majd könyörögni a falat kenyérért. Amíg a nagy világföldreform be nem következik, s a nyersanyagok igazságos elosztása nem történik meg, lehetetlen igazságos békéről beszélni és senki nem csodálkozhat, ha a proletárnemzetek igyekeznek izmaik erejét megfeszíteni, s úgy biztosítani megélhetésüket, ahogy tudják. Nem akarnak rabszolgák lenni, má3 kegyéből élni és úgy érzik, ugyanannyi jog és iáiét illeti meg őket a világon, mint a föld kincseit bitor’ó és ki nem adó kapitalista-demokráciákat. A Szovjet nem ígért támogatást Lengyelországnak és Romániának -- de nem is kértek tőle
