Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-21 / 66. szám

8 TJTiWhtlfT» 1939 MÁRCIUS 21. KEDD ' L» ____Lig Felvidéki szemmel 3ászói gyermekek Ez a téma még aktuális lesz, noha már napokkal ezelőtt játszódott le az esemény, amelyről szól. Az esemény Jászo visszacsatolása, a honvédség ünnepélyes bevonulása a szín- magyar nagyközségbe, amely a térkép ideiglenes félrerajzolása folytán hónapokon keresztül el volt vágva az anyatesttől. Hó­napokon keresztül keservesen vérzett test- 'ben és lélekben a csonkítás miatt a kis magyar város. Nem egyszer írtunk arról, hogy Jaszot a teljes pusztulás fenyegeti a földrajzi helyzet miatt is, ha tovább is Cseh-fezlovákiában marad. Jászó számára egy nappal hamarabb következett be a maga kis boldogító végzete, mint az a nagy végzet, amely végzett egy ártalmas és még megszűnte után is veszedelmes tör­ténelmi hazugsággal. De most csak Jászóról van szó. A köz­ség határában ment végbe az ünnepélyes fogadtatás, itt vette át Szenümrey alispán a kenyeret, sót és kalácsot, amelyet egy magyarruhás lányka nyújtott át neki, itt hallgatta végig az üdvözléseket a bevonuló honvédség tisztikara vitéz Heszlényi ve­zérkari ezredessel az élén. Ezek az üdvöz­lések hosszabb ideig tartottak, mint gon­doltuk, de nem váltak fárasztókká, hanem egyre üdítőbbekké. Az történt ugyanis, hogy a hivatalos felnőtt személyek után gyermekek kerül­tek sorra. Egyre kisebb gyermekek mond­ták el a maguk jól betanult mondókáikat versben és prózában, a végén már olyan kicsi leányka adta át az utolsó virágcsok­rot pár szó sejpítés közben a vitéz ezre­desnek, hogy ki se látszott a fából tákolt emelvény korlátja mögül. Még a földből is alig. Ezek a kis utolsók éppen csak a kis- dedovó kereteiben helyezkedhettek még el a magyar társadalomban és a derék szem­üveges óvónéni dirigálta és tartotta tisz­tán Őket nemzeti feladatuk teljesítése köz- ben. . t Leírhatatlan sikere volt a jászói óvodá­nak a felszabadulás utáni első szereplés­ben. Az üdeségen kívül igen komoly ér­telme is volt szereplésüknek, különösen annak a versnek, amelyet az egyik nagyob­bacska fiú szavalt el. Arról szólt a kitűnő alkalmi költemény, hogy a jászói gyerme­kek csak most, e pillanatban ismerik meg szemtől szembe a magyar honvédeket. Most látják először gyermeki álmaik hőseit, akikről még az iskolában sem volt szabad tanulniok, de akikről annál több legendát, történetet hallottak a szülői házban, vagy a nem hivatalos oktatóktól... Ez a költemény gondolkoztatta el legin­kább a jelenlévő felnőtteket, ez a költe­mény figyeltette fel a sok mindent átélt újságírót is arra az élményre, amilyenben még soha sem volt része. Igen, magyar gyermekek ezek, magyar az anyanyelvűk, magyarul tanultak az óvodában és az isko­lában és... ma láttak először magyar honvédeket! Furcsán sorakoznak az élet komédiái. A felnőttek közül is sokat elkábított, sokat megnyomorított a húszesztendős hazug korszak, de itt Jászón — különös és mély­értelmű gondoskodásból — felvonultak előttünk a kicsony és még kisebb gyerme­kek, akiket végzetesen bele akartak ne­velni a hazugságba, a lélek végzetes el- ferdüléseibe, beléjük csepegtették a mér­get, amellyel egy nemzetet akartak lassú halállal kiirtani Úgy nevelték eddig eze­ket a gyermekeket, hogy mást tanultak odahaza és mást az Iskolában. Titokban, suttyomban, mint valami babonás legendát kellett táplálni bennük odahaza az egye­düli érzést, amely egészséges, egyenes fákká növelheti őket: a nemzeti érzést. Kétlelkiiséget, hasadtlelküséget ojtottak volna beléjük mesterségesen, ha idejében meg nem érkeztek volna gyermeki legen­dáik hősei, a magyar honvédek. A legsúlyosabb bűn az elmúlt húsz év­ben az volt, amit a magyar ifjúság ellen elkövettek. Még altkor is, ha a szándék félre sikerült, ha éppen az ellenkezőjét érte el az elnemzetlenítő élet, az elnemzet- lenítő oktatás, mint amit akart, ha még hevesebbé, még izzóbbá tette nemzeti érzé­sében a magyar ifjúságot, -amelyet az ott- j honi és a népi hit ellenére akartak meg- nevelni. Égy újfajta sovinizmust csepegte- » tett a magyar ifjúság leikébe a csehszlo­vák nevelés, olyan sovinizmust, amely ne­künk, felnőtteknek mindig ismeretlen volt. Az csak nagyszerű előny, hogy gyerme­keink lángolóbb é® érzékenyebb magya­rokká váltak a természetes ellenállás és visszaütés következtében, mint mi voltunk. Mi is lángolóbb és érzékenyebb hazafiakká lettünk az elmúlt húsz év alatt. Gyerme­keink azonban ezenfelül elsajátítottak va­lamit, ami eddig idegen volt a magyar lé­leknek. Az idegen sovinizmus, a cseh so­vinizmus különös módja, merevsége, tü­relmetlensége ragadt meg lelkűkben, — magyar sovinizmussá átfestődve — a cseh szellemnek ez a rossz terméke, amely há­Ágotai Ferenc 36 éves műszaki tisztviselő, vizsgázott pilóta, az ismert sportrepülő, aki már kétszer lezuhant és mindüét alkalommal szerencsésen menekült a balesetből, még már­cius í6-án a balatoni műúton motorkerék­párral haladt Budapest felé A motorkerék­pár hátsó ülésén a sógora ült. Az erős hó­fúvásban Ágotáinak a kabátújja megtelt hó­val és Martonvásár közelében meg akart állni, hogy a havat kabátjából kirázza. A motorkerékpár meg far olt és mind a két ittasa az árokba esett.. Feltápászkodtak, megkérdezték egymástól, nem sérültek-e mag és miután megállapí­tották, hogy semmi bajuk nem történt, to­vább folytatták az utat. A Kamaraerdőnél Ágotái Ferenc arról panaszkodott sógorának, Párizs, március 20. A spanyol köztársa­sági kormány béketárgyalások megkezdését kérte Franco tábornoktól. A spanyol nemzeti kormány ugyan elutasította ezt az ajánla­tot, snoat már azonban kétségtelen, hogy a spanyol polgárháború befejezés előtt áll és a köztársasági haderő a legrövidebb időn belül leteszi a fegyvert. A spanyol nemzeti kormányhoz intézett történelmi jelentőségű távirat szövege a. kö­vetkező: — A nemzetvédelmi tanács befejezte kül­detését s ezért mart Franco tábornok kormá­nyához fordul, hogy közölje vele: hajlandó olyan tárgyasokat kezdeni, amelyek becsü­letes békét biztosítanak számára. A nemzet- védelmi tanács várja Franco tábornok dön­tés*. zug illúziókban, világuralmi vágyakban árasztotta szagát a reális életben való meglapulás mögül. Szerencsére a valóság első fénye, a felszabadulás első élménye megváltotta gyermekeinket, a meg könnyű fertőzéstől és visszavezette őket abba az igazi magyar nemzeti érzésbe, amely év­ezreden át életbentartotta á magyart. Ez az a nemzeti érzés, amely mindig sikeresen és ellentmondást nem tűrően találta meg a magyar élettér, határait és amely tűr­hetetlenül ragaszkodott ezekhez a hatá­rokhoz minden átmeneti csapáson keresz­tül. Á felnőtt ifjúságban is hamar elvesz­tette hatását az az idegen sovinizmus, amely a maga túltengése legmagasabb fo­kán arról álmodott, hogy Masaryk-útnak fogják nevezni a berlini „Unter den Lin- den”-t... Mikor a román király Prágában járt és a szövetségesben való bizalom megrészegí­tette a cseh sovinizmust, nőket dobáltak le a robogó villamosról, mert németül be­széltek. A túlfűtött alkalmi sovinizmus eme részegsége csak rövid ideig fenyegette a mi ifjúságunkat, de volt idő, amikor fe­nyegette. Az elnemzetlenítés veszélye mel­lett ez volt a második veszély, — ma már hál’ Istennek, nem kell mérnünk' a nagy­ságát. A romantikából teljesen elegendő ne­künk a magyar legenda, a magyar ház népének hűséges mesélőkedve, amely élet­ben tartotta a gyermekek fantáziájában a magyar honvéd alakját. Azét a magyar honvédét, aki sokszor rongyokban, puska helyett kaszával védte honát, nem ábrán­dozott világhatalomról, de mindig meg tudott halni hazájáért. Nagy boldogság, hogy ezt a magyar honvédet ismerték meg a valóságban a jászói magyar gyer­mekek. Sándor Imre t hogy erősen zúg a füle és mindig rosszabbul lesz. Megkérte sógorát, hogy vezesse be a motorkerékpárt Budapestre, 5 pedig felké- redzkedett egy Budapest felé haladó gép­kocsira. Időközben a gépkocsin Ágotái való­színűleg elveszítette eszméletét, mert a Horthy Miklós-körtéren egy pádon az őrsze­mes rendőr talált rá. Kihívták a mentőket, akik Ágotái Ferencet az Uj Szent János- kórházba szállították. Megállapítást nyert, hogy Ágotáit az is­meretlen gépkocsi utasai a Hot Ky Miklós körtéren kitették az autóból egy pádra és ott talált rá később a rendőr. Ágotái Fe­renc vasárnap hajnalban az Uj Szent János- kórházban meghalt. A halál okának megálla­pítására elrendelték holtestének felboncolását. Burgosból érkező jelentések szerint a nem­zeti kormány rögtön a távirat vétele után megvitatta a helyzetet és úgy döntött, hogy a békeajánlatot nem fogadja el. A spanyol nemzeti kormány belügyminisztere, Serano Suner, a vasárnapra virradó éjszaka a kö­vetkező választ adta a rádióban a madridi nemzetvédelmi tanács ugyancsak rádió utján közölt békeajánlatára: — A Nemzeti Spanyolország szempontjá­ból csakis győzelmes béke Joliét számításba, mint a háború befejezése. A spanyol nemzeti kormány már bebizonyította a háború felszá­molására irányuló nagylelkű készségét, ami­kor szívesen fogadta a kü'földröl visszatérő köztársasági katonákat és csak a közönséges bűnösök «Um áuKtott «eljárást. Rozsgyil ruszin falúban kifüggesztik a kor­mányzó arcképet Honvédeskü a Nagyságos Fejede'cm emlcktátilája elüt! Kassa, március 20. Húsz év után- először, vasárnap délelőtt fél 12 órakor nagy ün­nepség keretében tették le a kassai éti a Kassára bevonuló újoncok a honvédesküt, a Dóm melletti Or&úw-torony előtt, II. Rá­kóczi Ferenc emléktáblája mellett. Az ün­nepségen jelen volt vitéz Heszlényi József vezérkari ezredes, dandárparancsnok, dr. Borbiró Ferenc, Kassa város főispánja, Patay Sámuel, Abauj-Torna vármegye fő­ispánja, Szentimrey Pál, Abauj-Torna vár­megye alispánja, Tost László, Kassa pol­gármestere, a tisztikar és még számos pol­gári előkelőség. Vitéz Heszlényi József vezérkari ezredes: a tisztikar előtt lépett el. Utána Tost Barna prelátus tartotta meg beszédét. — Nagyjelentőségű ez a mai nap — mondotta —, amikor húsz év óta itt elő­ször teszitek le az eskütöket, II. Rákóczi Ferenc emléktáblája előtt, aki a „pro patria et libertate” szavakat íratta zászla­jára. Ti is életeteket és véreteket adjátok, ha kell, a magyar haza szabadságáért és a *, ősi hazáért. Meg vfcgyok győződve, hogy bátor lélekkel mondjátok el az esküt és art mindhalálig meg is tartjátok. Bátor szív­vel, szent elhatározással álltok a magyar hősök közé és Magyarország leghűhb kato­nái lesztek — fejezte be beszédét Tost, Barna prelátus. Ezután megtörtént az eskütétel, majd a Himnusz hangjai után a honvédcsapatok díszmenetben vonultak el a dandárparancs­nok előtt. Á rési kipróbált és a fiatal friss erőknek össze kell fogniok A Magyar Élet Pártjának zászlóbontás; Zemplénmegyébcn, a választópolgárság le'- kés csatlakozása mellett impozáns arányok­ban folyik. Tors Tibor, a megyaszói vá­lasztókerület országgyűlési képviselője be­számoló körútja során Körömben és Ginncc n tartott beszédet, amelyben részletesen foglal­kozott a leül- és belpolitikai helyzettel, a Gömbös-, Darányi-, Imrédy-kormányok mű­ködésével, kifejtette Teleki Pál gróf keresz­tény, nemzeti és népi politikájának alap- elveit Hangsúlyozta, hogy a rendkívüli ese­mények o magyar nemzeti jobboldali társa­dalom erős összefogását igénylik, hogy a múlt nemes tradíción alapuló, a modem kor­szellemnek megfelelő eredményes politika ér­vényesüljön. Ki kell küszöbölni a közéletből a kicsinyes széthúzást, az egyének és osz­tályérdekek öinzését, a törtető kártevéseit, a személyi hajszát, amely annyiszor méte­lyeste meg a magyar társadalmat. Mivel a Magyar Élet Pártja — mondotta Tors Tibor — ugyanazon az úton halad, amelyen a ma­gyar jobboldali politika évek óta szolgálni kívánja a nemzet legfőbb érdekeit, a régi, kipróbált és a fiatal friss erőknek ennek a pártnak a lobogója alatt kell egyesülniük az alkotómunka jegyében. MOST JEMENT MEG! Kerecsényi Antal elvidébi irt A BARÁT, 1EG D KOMÉDIÁT e. kényre endelje meg oxonnal kiadóh.rataiunkno1 Ar« di»kdt*sb«n 6.- pangd. , — i.:í—■= ­..................— ■— Gyanús körülmények között meghalt Ágotái Ferenc sportrepülő A spanyol nemzeti kormány elutasította a köztársaságiak aiánlatét A köztársasági haderő rövidesen leteszi a fegyvert

Next

/
Oldalképek
Tartalom