Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-03 / 51. szám
Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: V, Honvéd-utca 10. Fel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-kőrút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 PACELLI A PAPA Csütörtökön délután a harmadik szavazásnál választották pápává Pacellit,Magyarország nagy barátlát, aki XII. Pius néven foglalja el a trónt (m. i.) A fény gyorsaságával szágul- ' irtott a hír. Róma ősi földjéről, a zárt- ajtajú ikonklávéból: — Habenus Pápám, Sis mielőtt az új pápa Urbi et orbi áldását adhatta volna a világra, a világ minden tája felé, a világ minden táján, amerre csalt a katolikus anya- szentegyház hívei élnek, megállt a szív- dobbanás a felfokozott várakozás lélegzetelállító pillanatáig, amíg a világ rádióinak speakerei kimondották az új pápa nevét: — PaceUi bíbor nők. Amerre szaladnak kacskaringósan Magyarország határai és azon túl, amerre magyarok laknak, az alázatos keresztény hívők általános örömén túl erősebben dobbantak meg a magyar szívek az örömtől, Pacelli . . . Az öröm sóhaja ismételtette az ajkakkal az új pápa nevét, amely már nem is az övé, mert attól a pillanattól kezdve, hogy a konklávéban a választás után megkérdezték: elfogadod-e a választást és ő azt felelte, hogy igen, a következő kérdésre azt felelte, hogy XII. Pius néven kíván uralkodni a pápai trónon, ezen a néven kívánja terelni azt a nyájat, amelynek terelteté- sét Jézus Krisztus Szent Péterre és utódaira bízott. Ma a világ a krisztusi megbízatás Után még mindig távol áll attól, hogy egy akol legyen és egy pásztor, de XII. Pius békességszerető szíve, nagyszerű diplomáciai képzettsége, kiváló jártassága a tudományokban, kormányzói készsége, amellyel bizonyságot tett államtitkársága idején, bizonyára hozzá fog járulni ahhoz, hogy a nyájat az igaz útra terelje, megmutassa az emberiségnek a megszabadulás felé vezető irányt. Nagyképzettségű, kiváló erő műveli fezemélyében az apostoli székből az Ur szőlőjét s különleges öröm számunkra az, hogy a főpásztor járt a mi vidékünkön, ismeri az Ur szőlőjének magyar munkásait, lelkiségüket, istenszeretetü- ket és vallásos lelkűk kútjának mélységét. Felejthetetlen emlékünk, hogy ő hyitotta meg a Szent István-évet. Lelki szemünk előtt feltűnik a fényárba borult Duna, fölötte a budai parton a királyi Vár, amelynek gyertyacsillagos, ezerablakú szeme éppen úgy gyönyörködött az Eucharisztikus Kon- fcceeszus kiemelkedő eseményeiben, a dunai szentségkörmenet lelkeket ma-1 gasba lendítő eseményszépségében éc magasztosságában, mint a legszegé-1 nyebbek közül valók. A körmenetben ott haladt teljes bíborosi ornátusban ö, aki az elhunyt pápa személyét képviselte Magyarországnak világraszóló ünnepségén. És szívünkben csengenek szavai, érces, melegfényű, szívekbe hatoló, lágyI zengésű szavai, amikor a kongresszuson szózatot intézett a magyarokhoz. Soha nem felejthetjük el# még ha akarnók sem, de különösen élénken visszhangzik fülünkben most, hogy a pápai trón országok fölött álló fényességébe lépett: magyarul köszöntötte a kongresszus résztvevőit. — Dícsértessék a Jézus Krisztus! — mondotta magyarul, majd így folytatta: — Kedves magyar testvéreim! Őszintén örülök, hogy mindnyájunk közös atyjának üzenetét tolmácsolhatom önöknek, örömmel jöttem szép hazá jukba és kérem a jó Istent, áldja meg ezt az Eucharisztikus Kongresszust és mindnyájukat, akik ezen részt vesznek. Isten áldása legyen velünk. Éljen az Eucharisztikus Kongresszus! Éljen Mária országa! Éljen Magyarország! Leírhatatlan az a boldog lelkesedés, amely a pápa legátusának magyar köszöntését fogadta és leírhatatlan most az az öröm, amely nemcsak a katolikus magyar szívekben feszül, hanem átmelegíti minden magyar ember szívét, mert hiszen olyan pápa lép az apostolok trónjára, aki szívébe zárta Mária országát, aki ismeri történetét, aki nemcsak tudja, de szívével is átérzi Magyarország mártír rendeltetését, amelynek következtében ez az ország hőse és védőbástyája volt a katolicizmusnak. A pápa megválasztását jelző fehér füst egyben tiszta örömünk lángjának is a füstje és lélekben mindnyájan ott vagyunk a Szent Péter-bazilika előtt, ahol Róma népe térdenállva fogadja a pápa első áldását és kiáltja a keresztény lélek boldog elragadtatásával: — Éljen a Pápa! Déiufán 5 óra 29 perckor fehér füsf száll fel a sixtusi kápolna kéményéből... Vatikánváros, március 2. A pápaválasztás első két menete eredménytelenül végződött. A csütörtök délelőtt megtartott első és második választási menetben egyik bíboros sem kapta meg az előírt kétharmad többséget: 41 szavazatot, úgy, hogy a pápaválasztás tovább folytató dott. Először délelőtt tizenegy órakor szállt fel az eredménytelen szavazást jelző fekete füstoszlop a sixtusi kápolna kéményéből, majd déli félegy órakor másodszor is megjelent a füstoszlop, közölve a Vatikán előtt várakozó ezrekre menő tömeggel a második választási menet eredménytelenségét. A Vatikán körül 1800 főnyi olasz katonaság látta el az őrszolgálatot. Délután 3 óra 30 perckor a 62 bíboros elhagyta lakosztályát és ismét bevonult a Sixtus-kápolnába, hogy immár harmadízben üljön össze a pápaválasztásra. A Szent Péter-téren izgatottan várt a százezerfőnyi tömeg... Délután fél hat órakor lelkes izgalom viharzott át a népen: fehér füst szállott fel. A pápát délután 5 óra 29 perckor megválasztották. Az új pápa Pacelli bíboros A Szent Péter székesegyház körül ősz szegyült százezrekre menő tömeg izgalma tetőfokra hágott, amikor a székesegyház harangjai és velük együtt Róma 600 templomának harangjai megkondultak, jelezve, hogy a római katolikus anya- szestteggháznak ói feje vak. Ebben a pillanatban a tömeg feje fölött a bazilika erkélyén megjelent a pápai kereszt, amelyet egy szertartásmester emelt magasra, majd az erkélyre kilépett Pignatelli di Belmonte bíbornak néhány, konklavista — Annuntio vobis gaudium magnum! Habemus Pontificem! — Nagy örömet jelentek nektek. Megvan az új pápa!. — ezekkel az ősi szavakkal jelentette be Pignatelli di Belmonte bíboros' a tömegnek a pápaválasztás megtörténték A Szent Péter-téren ebben a pillanatban el ült a tömeg morajlása, mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy a bíboros meg nevezze" az új pápát — Az új pápa Pacelli bíboros őeminenciája, aki a XII. Pius nevet választotta — hangzik a biboros harsány hangja. Az első diakónus bíbornok ezután visz- szavonult az erkélyről. Most már ezer és ezer szem szegeződött szüntelenül a bazilika erkélyére, hogy meglássa az új pápát, akinek meg kell jelennie az erkélyen, hogy első apostoli áldását adja a hívekre. Az erkélyen ismét megjelenik a pápai kereszt, majd feltűnik XII. Pius pápa alakja; a teret a mélységes megilletődöttség csendje üli meg. Az új pápa arcvonásai lentről alig vehetők ki, de a vörös stóla és a fejét borító vörös süveg, az úgynevezett mozzetta, jól látható. A pápa mögött több kardinális áll. Az új pápa láttára az eddig mélységes csendet a hívek lelkes éljenzése töri meg. — Evviva il Papa! Evviva il Pontefice! — tör fel a kiáltás ezernyi torokból. Majd amikor a tömeg elcsendesedik, felcsendül a pápa hangja: — Sit nőmén Domini benedictum! — áldott legyen az Ür neve! — Ex hunc nunc et usque in saeculum! — Ma és minden századokban — válaszolja a tömeg. — Adjutorium nostrum in nomine Domini! Az Ür nevében a mi segedelmünk! — hallatszik ismét a pápa hangja, mire a tömeg így felel: — Qui faecit coelem et terram! Aki az eget és földet teremtette! Az új pápa ekkor előrenyujtotta kezét és miközben a levegőben három keresztet írt le, a következőket mondta: — Benedicat vos omnipotent Deus, Peter et FUh» et Spiritus Sanctus!
