Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-19 / 65. szám
20 tebvideKi ÄGifokR-HIRlAE 1939 MÁRCIUS 19, VASÁRNAP POLYÓ1RA1 SZEMLE Az Ország Útja Az új szám pozitív értékű tanulmányai közül elsőnek KoLozsy Sándor „Az erdélyi magyarság nemzetszervezetének kiépítése” című írását emeljük ki, amely bőségesen tájékoztat a Romániában élő magyarság új helyzetéről, kapcsolatban a Nemzeti Újjászületés Frontjával. Tudnivaló, hogy a román kormány legutóbb lehetőséget adott az erdélyi magyarságnak a szászokéhoz hasonló népközösscg megalakítására. Ez az új szervezet lesz hívatva a nemzeti önvédelem átfogó keretét adni. Si- kerulhet-'e? A feladatok nem könnyűek. Az erdélyi magyarság elhelyezkedése kedvezőtlen, a városi lakosságot a falu székely tömegeitől román tengerek választják el. Legsürgősebb feladat tehát: megerősíteni a szórványmagyarok gazdasági és kultúrális alapjait. — Ruisz Rezső mezőgazdasági termel lsünk szükségszerű irányváltozását sürgeti a magyar paraszt életszínvonalának javításával, — Baran- Icovics István erősen vitatható tanulmánya: A tömegek lázadása és az uralmi illetéktelenség. — Ferdinandy Mihály kitűnő portrét rajzol IV. Béla királyról. — Érdekes szemle a Dunamedence évszázados geo- és ethnopolitikai helyzete fölött. — Puskás Lajos az új magyar népdrámát üdvözli a „Földíndulás”-ban. -— Bölöny József kritizálja legújabb közjogi törvény- hozásunkat. — Szabad szószék és értékes könyvszemle. Magyar Ut Ez a hetenként megjelenő világnézeti és társadalompolitikai hetilap nagyobb figyelmet érdemelne meg. Nyolc oldal az egész, de mindig találunk benne legalább 2—3 súlyosan közérdekű, nemzeti sorskérdésünket tárgyaló cikket. így Szíj Gábor (1939 Március) az új márciusi nemzedék fellépését vizsgálja erős történetkritikai érzékkel. Szerinte is szükség van a 48-as eszmék újbóli meghirdetésére, mert 1867 óta a negyvennyolcas márciusnak csak egyik arcát, a kokárdást és függetlensé- imsgjt mutatták felénk, a népit azonban óva- ()latosan elrejtették és megtagadták. Az új Magyarország megépítéséhez nem elég a területeinket visszakapnunk, — hangoztatja nagyon helyesen a Magyar Ut cikkírója, — hanem önmagunkat is újjá kell építenünk a legerősebb tartalékból: a népből. — Tóth Endre a magyar könyvkiadás új feladatait szövegezi meg; irodalmi értékű és olcsó könyveket a népnek! Nagy bűn terheli a kiadókat azért, hogy har- mad-tizedrangú külföldi írókkal, limonádé- és revolver-regényekkel árasztják el a falvak, városok népét, ugyanakkor a legma- gyarabb íróink szellemileg halálra vannak ítélve a hazában. Olcsó kiadásban a magyar irodalom klasszikus remekeit és az új irodalmat: ez legyen az igazi magyar könyvkiadás feladata! „Őrségváltást” követelünk a magyar könyvkiadás terén is. Nem az írók és a közönség kihasználásából luxus jachtokat és. bérpalotát szerző, profitéhes, tojásexportőrökből könyvkiadókká vedlett kufárokra van szükségünk, hanem erkölcsi alapon álló, szakképzett magyar emberekre — vagy szövetkezetekre, — akik nem üzletet, hanem küldetést látnak a magyar szellem közvetítésében, a népben pedig nem becsapható baleket, hanem a magyar szellem közösségéből eddig kizárt s most útmutatást és felvilágosítást váró lelkeket. — Figyelemreméltó cikkben számol be Gesztelyi Nagy Zoltán a debreceni Kollégium ifjúságának komoly jelentőségű telepítési mozgalmáról. Napkelet Kdllay Miklós a nemrég elhunyt William Rüttler Yeats ír költőről ad remek portrét. A világirodalom egyik legnagyobb poétája, alig ismertük, költői munkássága végtelen tisztaságig és egyszerűségig csiszolt, népi közvetlensígü és mégis emelkeHl! TELEFONSZÁM: 144-400 WlKBBPnEBHn dett dalokból és balladákból, félig mithikus, félig misztikus prózai elbeszélésekből, hősi páthoszú s nagyobbrészt az ír legendavilágban gyökeredző drámai költemények egész sorából áll. — Halassy-Nagy József a római stoikusok szemléletében a benső embert fedezi föl. — Marék Antal sikerült vonásokkal emeli ki DaUos Sándor művészetének jellegzetességeit új regényében. — Felvinczi Takács Zoltán élvezetes hangon meséli el találkozását a keletázsiai művészettel. — Zilahy Lajos, Tóth László novellái, Mihály László, Kéry László, Baradlai Albert és Lendvai István versei, műfordítások W. B. Yeats és Kras- cicki költeményeiből. — A gazdag könyvkritikából időszerűségénél fogva is nagy feltűnést kelt Sárkány Oszkár erőshangú bírálata Farkas Gyula új irodalomtörténeti könyvéről. — A szerkesztőség bejelenti, hogy legközelebbi számában közölni fogja Keresztury Dezsőnek, az Eötvös- kollégium kiváló tanárának „Magyar önismeret” című tanulmányát. Magyar Étet A magyar hadsereg sürgős kiépítését, megerősítését sürgeti Szabó Dezső nagy márciusi cikkében; ahhoz azonban, hogy a hadsereg elvégezhesse a magyar élet millió feladatát, a következőket kell mielőbb teljesíteni: a nagybirtok teljes megszüntetése és a magyar parasztság legyökeresí- tése a magyar földbe. A határmenti területek betelepítése magyar falvakkal; intézményes megszervezése annak, hogy a magyar parasztság s magyar munkásság arra- való gyermekei irányító középosztállyá fejlődhessenek a magyar élet minden terén. A tehetségek érvényesülése elől a Nemzet és Hadsereg érdekében: eltörlendő minden kiváltság, örökletes rang, cím és elpusztítandó minden henye élet. — Kodolányi János a szellem válságáról ír. A mai szörnyű zűrzavarból a kivezető út a történelmi múlton, a jelen népkulturáján, a népi misztikus szemléleten át mutat egy olyan szintézis felé, amely helyet ad a realizmusnak, kivirágoztatja az egyéniséget, de kollektív keretbe foglalja, szabad fejlődést biztosít a népeknek. — Bodnár István a „Ludas Matyi” nép játék új változatát mutatja be. — Patkós György az új magyar színház feladatait ismerteti. A mai színháznak ki kell vennie részét a nemzet nagy, belső forradalmából útat kell mutatnia a nagy nemzeti kérdések megoldására törekvő embernek. A Belvárosi Színház, amelynek új igazgatója Patkós György, a „Földindulás” drámával már erre az útra lépett. — Pá- lóczi Horváth Lajos az irredenta-színmű- irodalom dilettantizmusát viszi pellengérre. — Megrendítő népi sors hangzik ki egy tizennégyesztendős mezőkövesdi sum- másgyerek vallomásából. Magyar Szemle A földreform időszerű kérdéseit vizsgálja Kerék Mihály, akinek csak nemrég jelent meg az egész magyar földkérdés történetét átfogó munkája. Ezúttal bírálja az Eckhardt Tibor-féle tervezetet és Baj- csy-Zilinszky Endre elgondolását „Egyetlen út: a magyar paraszt”. Közelről érint minkét, felvidékieket az, amit Kerék Mihály az Egyesült Magyar Pártnak a komáromi kongresszusán hangoztatott földreform megoldásáról ír: a szerző teljes mértékben helyesli Jaross Andor nyilatkozatát. Ismerteti és bírálja ezután a parlament elé terjesztett törvényjavaslatot és Adorján János új tanulmányát „Megoldás-e a földreform?” — Szekfű Gyula az időszerű történeti munkákat kíséri jelentős kommentárokkal (Gyalókay Jenő: Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán; Miskolczy Gyula: A kamarilla a reformkorszakban; Farkas Gyula: Az asszimiláció kora a magyar irodalomban 1867—1914; Illyés Gyula: Magyarok). — Hilscher Rezső az Országos Szociálpolitikai Intézet újpesti telepének napközi otthonáról számol be. Hanttá Béla az állatfajvédelem sürgős feladatait ismerteti. — Miles Zoltán: Címkórság. — Báró Brandenstein Béla: Napjaink bölcseleté, — Nemes Erdeös László: A német gyarmatok. — Szabó István: Ukrajna. —» Külpolitikai Szemle, beszámoló a romániai magyarság helyzetéről, Séta a privigyei erdőben az első magyar költőnő emléke körül A Nyitravölgy egész a kisbélici jegenyesorig lomha lapályban nyújtózik el, — itt azonban dombba szökken, mely mintegy előőrse Felső-Nyitra új földrajzi arcának. Az erdők eddigi zavartalan zöld színébe haragos zöld foltok vegyülnek cR a fenyők. Az átváltozás azonban nem áll meg a szelíd halmok soránál, ezek csakhamar átnőnek a Klak (Ptácsnik) hegyláncába, mely opálos színekben díszíti a horizont peremét. Nem kevésbé romantikus azonban a falvak sora, melyek a hegylánc ölében folydogáló Nyitrát egész a bajmóci vár festői zárókulisszájáig tarkítják. Simony, Nagy- és Kisugroc. Osz- lány és Kosztolányi Dezső családi bölcsője: Nemeskosztolány, — mint valami antik romantika varázsát rejtik magukba; a következő falu pedig, Nyitranovák egyenesen a kupéablakig szúr szemet furcsa tornyával. Az első magyar költőnő A templom kegyurai mindenkor a Maj- thényiek voltak. Novák földesúri családja egyike a legrégibb magyar famíliáknak a 108 magyar törzs egyikének, a Divék nemzetségnek leszármazottjai. A család ősi székhelye Kesellőkő-vára volt; a múlt század közepén azonban leégett és emlékét csupán néhány romfal őrzi. A Majthényiak egyik ága mar azelőtt Novákon lakott, a vár égése után azonban Novák lett a Majthényiak afféle központi székhelye. Novák ura a múlt század közepén Majthényi Flórián volt, felesége, Kállay Zsuzsanna. Nászukból két fiú született, László és Ferdinand és egy leány —Flóra (1837). Majthényi Flóra Novákon élte át egész gyermekkorát. Az ősi család a főnemesi leányt rangjához mérten nevelte, már fiutal korában több nyelvet beszélt s a család célja az volt, hogy a majd felserdült Flórát valamelyik egyenrangú mágnáshoz adják férjhez. Igen ám, de a sors útjait nem lehet gyarló kézzel előre megszabni. 1844- ben meghalt Majthényi Flórián és az özvegy a családdal együtt Budapestre költözött. Itt aztán Flóráról egész különös dolgok derültek ki, hogy verseket ír. Ezen még a család nem is ütközött volna meg, hisz majd minden zsentri családban akadnak titkos verselők, Flóra azanban a költészetet hivatásnak tekintette, életcélnak 3 szívével a bohémvilág könnyelmű derűjéhez húzott, egyszóval olyan társadalomhoz, amelyben a góthai almanach nem igen bírt elhatározó súllyal. Már tizenhatéves korában jelentek meg versei a magyar szépirodalmi lapokban és mentora, aki további versírásra serkentette, nem kisebb egyéniség volt, mint a kor híres esztétája, Kölcsey Ferenc belső barátja, Szemere Pál. 1854-ben a Hölgyfutár közölte a csinos, sudártermetű költőnő képét, ami bizonyítéka, hogy a Flóra-dalokot az országban szerte ismerték, ö tekinthető az első komoly értelemben vett magyar költőnőnek. A Flóra-dalok legnagyobb sikere A Flóra-dalok 1859-ben, jelentek meg s mint írtam, eljutottak az ország minden zugába. Nem csoda, ha az akkori idők legjobban olvasott férfilirikusa, a borongó lantú poéta, Tóth Kálmán szintén kritikát írt róluk, még pedig oly biztató hangút, hogy Flóra hálából aranyserleget küldött ajándékba bírálójának. Tóth Kálmán azonban nemcsak kora körülrajongott költője volt, akinek bús. szerelmes versei különösen a női olvasótáborban szereztek számos rajongót, de korának egyik legdélcegebb fél-fia is. Flóra csakhamar heves szerelemre lobbant bírálója iránt. Tóth Endrét, a másik Majthényi-házba bejáratos poétát kérte meg, ejtse szerét a személyes ismeretségnek. Tóth Endre, a Nemzeti Színház legközelebbi előadásán figyelmeztette a lírikust Majthényi Fló- ráék páholyára, Tóth Kálmán azonban fel sem nézett. Éretlen bakfis-rajongásként kezelte az egész szerelmet, értelmét sem igen .látta az egész ismeretségnek, hisz már akkor bizonyára tudatában volt a társadalmi különbségnek, melyet a világ fonák előítéletei a mágnáslány és a szegény bohém-poéta közé ékeltek. Az egész história vége azonban az lett, mint általában minden szerelemben, hogy a nő győzött. Tóth Kálmán bejáratos lett a Maj- thényi-iházba ée az ismeretség egyre méjygbb lett. A család persze mindent elkö. veteti, hogy Flórát házassági terveitől el* riassza. A Majthényi-fiúk minduntalan belekötöttek Tóth Kálmánba, provokálták, Flóra azonban hajlíthatatlan maradt. Ön* gyilkosságot kísérelt meg s csak a cselédség éberségének köszönhető, hogy a méregpohár mélye nem jelentette egyszersmind Flóra életének végét is. Mikor a család látta, hogy a helyzet csak egyetlen kiútat engedélyez, a házasságot, beleegyezését adta és a költőpár fényes esküvő keretében lépett örök frigyre. ... mint koldusasszony a Szent-simái... A házasság boldognak indult, frigyüket csakhamar gyermek követte, a következő generáció nagynevű publicistája: Tóth. Béla. Valójában azonban a két erős_ egyéniség között már kezdettől fogva súrlódások mutatkoztak, az erős individuumok ritkán olvadnak fel harmóniában. Az ellentétekhez járult az is, hogy Tóth Kalmár a házasságban sem tagadta mej* a poéták predesztinált sorsát, a bohéméletet és legényes kalandjai csak egyre mélyebbre ásták a szakadékot. 1868-b_an elváltak s Flóra nekivágott a nagyvilágnak, Ütját azonnal megszakította, amikor híre jött, hogy Tóth Kálmánt agyszélhűdés érte. Az dvált hitves azonnal férje betegágyánál termett és a lassú haldoklás másfél éve alatt hűségesen ápolta, anélkül, hogy férje őt az ágyára hullott fátyol alói felismerte volna. 1881-ben meghalt Tóth Kálmán s Flóra újból elindult a világba. Egyideig Szevillában élt és ^ spanyolnyelvű tárcákat írt, sőt Adirácionos címmel önálló spanyol kötete is jelent meg, majd Afrikát barangolta át, illetve annak északi peremét és a Szentföldet. Itt állítólag egyideig, mint koldúsasszony élt a Szent-sírnál, hogy kötetére pénzt szerezhessen. Olaszországban olasz tárcákat írt, de kemény bírálatban részesült, egyik kritikusa megállapította, hogy meg csak olaszul sem tud rendesen. Magyar nyelven írt útirajzai azonban odahaza szeles sikert arattak. A szomorú császárfürdői évek Már külföldi útjai alkalmából is megnyilvánultak rajta a magábazárkózottsag és emberirtózat jelei. Mikor fia halála hazaszólította, a Császárfürdőben telepedett meg. Marcibányi, a magyar mecénás felesége Majthényi-lány volt és mikor Marcibányi a tulajdonát képező Császár- fürdőt az irgalmasok rendjének ajándékozta, a renddel szemben kikötötte, hogy családi leszármazottjainak kötelesek bár- miko ingyen otthont nyújtani. így lett a magyar költőnő a Császárfürdő lakója. Ezek a császárfürdői évek képezik Majthényi Flóra tarka életregényének legszomorúbb fejezetét. Elméje egyre jobban eL borult, nem engedett magához belépni senkit sem, társasága mindössze néhány teknősbéka volt, melyeket a Szentföldről hozott. Lefürészelt lábú ágyban aludt, szobájában vastagon rakódott le a por és piszok. Utolsó éveiben teljesen erőt vett rajta az elmebaj és egész Pest ismerte már a magábazárkózott tébolyodottat. Valóságos megváltás volt számára a halál (1915). Az egykor ünnepelt költőnőt, mint Kassay Vidor korabeli cikkéből tudjuk, hárman kísérték csak utolsó útjára. A többieket a zuhogó eső elriasztotta. Ódon csönd a boltivek alatt Novák ma négy Majthényi-kúriát őriz, kettő ma is lakott épület a család kezén, a harmadik magtár, a negyedik a Ra* kovszky majd kérőbb Talián-cealádé lett. A ködtőnő szülőháza ott a templom mellett, szintén a Majthényiak kezén van, lakója ma is Majthénvi-sarj, Tarnóczyné Majthényi Mária. Tipikus magyar kúria, téglaalakú fehér emeletes ház, kőkerítéssel, melyet vaskapu tői- meg. A házon majd az első emeletig kúszik a vadszőlő, míg a kerítés falát az édesszőlő eres levelei borítják. A szülőház körül takaros udvar, mögötte park és fenyőliget, melyek sudár törzsei egy magasságba szökkennek az emeletes házzal és festői háttérbe emelik a szülőházat. A házban boltíves szobák és ódon csönd. A nyugodt atmoszféra semmiben sem sejteti, hogy száz évvel ezelőtt, ebből a házból indult el az első magyar költőnő tépett élete. Mártonvölgyi László,
