Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-19 / 65. szám
t. etikai princípiumoktól, tudni fogja, hogy a céltalan és vak erőszak politikája semmilyen körülmények közt sem Icaphat igazolást a világ részéről. Féltékenyen fog vigyázni arra, hogy nemzeti eszményeinek helyébe fel ne tolakodhassanak, az üres szavak és frázisok. A hivatalos iskolai nevelés uniformizált és hivatalnoki merevséggel előirt célzata a magyar nevelők ezrei előtt tette gyűlöletessé ezt az őszintétlen, hamis hazafias verbalizmust. Soha nem éltek ilyen mértékben vissza az igazi demokráciával, mint itt, ahol ebből a szóból valóságos közhelyet, ideológiai Mädchen für Allest faragtak minden rendű és rangú politikai visszaélés fedezésére. Ha valaki a felvidéki fiatalság sajátságos lelkületének tipikus jegyeit ke- resi, úgy tekintettel kell lennie arra a körülményre, hogy ennek a nemzedéknek európai orientációja az elmúlt húsz évben határozott irányzatot vett. Központi helyzetéből váló kiszorítottsága megnövelte benne a vágyat az élet európai fomnái iránt; fiatal értelmiségünk túlnyomó része megjárta Nyugatot, ahol a kisebbségi probléma érdekes analógjaival ismerkedhetett, meg. Ez a fiatalság nem hazafiatlan; haza- fisága a Széchenyi Istvánok hazafisá- gából való: mindenekf elett segíteni akar s ebben a szándékában nem riad vissza a kritilca erélyesebb eszközeitől sem. A cseh nacionalizmus sokoldalú . megnyilvánulása a nemzeti eszme mindent túlélő elaszticitását mutatta meg, nemzeti nagyságaik, hőseik, szervezőik kultuszában a csehek nem ismertek határt; múló átmeneti nagyságkat bámulattal magasztosítottak fel a halhatatlanság régióiba, mivel elősegítették a nemzeti kisebbségek kijegecesedő faji öntudatát. A felvidéki magyar fiatalság magyarságtudata is így született meg mintegy végső konklúziókép mindama forrongásra, amely az idegen kul- túráranilatok hatására felizzott benne. Ez a fiatalság aránytalanul többet próbált, mint az előző nemzedékek. Gyermekkorának romantikus nacionalizmusába kíméletlen törvényszerűséggel szólt bele a marxi szocializmus hideg és súlyos formanyelve, hogy kiábrándulva a sarló és kalapács szimbólumából, végül is megtérjen a nemzeti ideálok időtlen alakjaihoz. Szocializmusáért sokat támadták ezt a fiatalságot. Mi azonban úgy érezzük, hogy nélküle sohasem kovácsolódhatott volna olyan acélossá s egyöntetűvé a nemzedék minden egyede felekezeti és pártkülönbség nélkül. A marxizmus volt a tisztítótűz, ahol elégtek az esendők és a gyengék. Akik azonban túlélték ezt a purgatóriumot, soha többé nem adhatják át magukat egy gyökértelen s a „világpolgári” póz tetszetős álarcában hivalgó kozmopoiitizmus áramának. Az utóbbi évek azt a jogos reményt táplálták népünk nevelőiben, hogy a felvidéki magyarság minden elnyomó tendenciával szemben mégis csak megteremti a maga biztos kádereit és egy rendezettebb, egyensúlyi helyzetbe jutott társadalom munkaprogramját valósítja meg. Voltak nevelőink, szervezőink, akik fanatikus bátorsággal hittek a dolgukban, örüljünk neki, hogy a kisebbségi állapot kínzó gyötrelme végétért s a felvidéki magyarság ismét szabadon élheti a maga életét. Egyet azonban ne felejtsünk el: a kisebbségi sors húszéves tapasztalatai eleven erőként hatnak további életünkben. Ha tegnap azt tanultuk, hogy az idő minden mulasztásáért súlyos árat követel, úgy ma sem adhatjuk át magunkat tunya semmittevésnek. Eddigi életünkben a nemzeti érdek vörös fonalként húzódott végig valamennyi kezdeményezésünkön. Ez a nemzeti érdek parancsolja, hogy a legszigorúbb takarékossággal és energiabeosztással dolgozzunk most már az egész nép érdekében. A munkának egy olyan formáját szoktuk meg, amely nem ismeri a felszabadulással járó esetleges önhittségi mámort vagy a kulturális mozgalmaknak azt az anarchiájéit, amely éppen volt elnyomóinkat, a cseheket jellemezte. Nemzedékünk vállalni fogja a neki jutó magyar feladatokat azzal a belső meggyőződéssel, melynek józanságát, tiszta látását semmi sem zavarhatja meg. Jól tudja, hogy munkája csak akkor lesz egyetemes jelentőségű, eredményes 18 tervideKi jMmVäRHIRIiäE munka, ha továbbra is minden idegszálával a jövendő magyar élet emberségének és igazságos rendjének megvalósításán fáradozik. A magyar élet rendjébe való síma beilleszkedés lehetővé fogja tenni, hogy az a nemzedék, aafteJj eddig erejének legjavát az idegen hatalommal szemben vívott harcokban fecsérelte, hozzáláthasson tulajdonképpeni hivatásához! dh'ht: Qliui'ij Jlajos Éjfél után néhány vállalkozó szellemű ember egyesítette a két társaságot. Régi ismerősök voltak szétszórva a két hosszú asztal körül, egy darabig integettek, vagy átjárkáltak egymáshoz, azután egyszerre megkezdődött a nagy költözködés. A pincérek összetolták az asztalokat, átrakták a boros- meg szódásüvegeket, közben zajos bemutatkozás folyt azok között, kik még nem ismerték egymást. Végre mindenki letelepedett, egy monoklis, szélesválkí, kopaszodó fiatalember odaállt a cigány elé és duhaj kedvében dirigálta. Három levele van az epernek, három szeretője van a legénynek. — Jó nóta, — mondta Vajda Ákos annak a hölgynek, akinek a jobboldalán kapott helyet a megnyujtott asztalnál. Már nem volt fiatalasszony, fekete hajában sok fehér szál csillogott a villanykörték fényében, nagyon karcsú sem volt, de elegáns, jólöltözött és szép, sötétbarna volt a szeme. Nagyon kedvesen mosolygott, amikor jóváhagyólag bólintott a megjegyzésre. — Az. Jóska különben tud még egynéhány jó nótát, majd meghalljuk. — Most megfelelő kedvében van hozzá, — helyesli a férfi és közben nagyon figyelmesen nézte az asszonyt. Ez a mosoly, ez a sötétbarna szem, ugyan honnan ismeri ezt az asszonyt? Egészen biztos, hogy valahonnan ismeri. Hirtelen valami furcsa meghatottságot, egyúttal izgalmat érzett, amelynek nem tudta okát, magyarázatát. A fiatalember már táncolt a terem közepén, a -cigány előtt, Ákos táncra kérte a szomszédnőjét. Az asszony megint mosolygott és habozva nézett az" urára, aki az asztal túlsó felén egy kúriai döntvényrőJ vitatkozott a törvény- széki tanácselnökkel. Nem szokott táncolni, de ha gondolja .. .^Iíten neki, fakereszt, orra nem buknak talán. Elvegyültek a fiatalok közé, az asszony nagyon szépen, nyugodtan mozgott tánc közben, Ákos majdnem ügyetlennek érezte magát, mellette. A karja könnyedén pihent az asszony derekán, közben az agya teljes erőfeszítéssel dolgozott a kérdésen: ugyan honnan ? Mikor? Végül nem állhatta tovább és megkérdezte: * — Nagyságos asszonyom, honnan ismerem magát? Valahol találkoztunk már. — Engem? — Az asszony nagyon meglepődött. Elgondolkozva végignézett a férfin, aztán a fejét csóválta. — Nem hinném. Nem emlékszem magára. — Egész biztosan láttam valahol, — erősködött Ákos. —- Szabad volna még egyszer a nevét kérdeznem? — Doktor Kádár Péterné. Ákos bocsánatkérő mozdulatot tett; ez a név semmit sem jelentett a számára. Talán még sem, talán csak képzelődik. Visszamentek a helyükre, az asszony egy darabig a baloldalon ülő hajlotthátú, pápaszemes emberrel beszélgetett, Ákos feszült figyelemmel leste minden mozdulatát. A pápaszemes ember mondott valamit, amin az asz- szony jókedvűen nevetett. Nagyon kedves volt a kacagása, természetesen, könnyedén gyöngyözött és Ákos hirtelen összerezzent. Alig várta, hogy az asszony megint visszaforduljon hozzá, nyomban megkérdezte: — Nagyságos asszonyom színésznő volt valamikor? — Igen, .— bólintott az asszony nyugodtan. — Fiatal koromban. — Feleky Ibolyának hívták. Naiva- szerepeket játszott nálunk, az Epreskertben. — Homokváré tt? — Igen. Istenem... No igen, maga nem tudhatja. Nem emlékezhet rá . . . —- Mire? A férfi lehajtotta a Elejét és nem felelt. A színészek vagy két hónapig - játszottak az Epres-kertben, a kis színház, amely már akkor is kopott, ócska épület volt. A diákok ott dulakodtak minden este az emeleti karzaton a mesterlegényekkel a legjobb helyekért. Ákos minden este ott volt az első sorban, nagy lökdösés, taszigálás és könyökölés árán. A társulatban egy, csak egy volt az igazi csillag: Feleky Ibolya. Fiatal volt és karcsú, hollófekete és mégis bájos, törékeny, ami pedig inkább a szőkék jellegzetessége. Kedvesen beszólt, édesen mosolygott és amikor halkan, gyöngyözően kacagott, szörnyű lökdösés támadt odafent a karzaton, diákok és inasgyerekek között. Feleky Ibolya páratlan jelenség volt, Ákos azóta sem látott sehol hozzá foghatót. És eljött a nagy este, amelyet nem lehet elfelejteni. Kis csokor ibolyát őrzött a kabátja zsebében, megóvta a pusztulástól a nagy tülekedés közben is. Szünetben egy perccel a második felvonás kezdete előtt leszállt a karzatról és beosont a földszintre, vagy inkább besétált nyugodtan, öntudatosan egészen az első sorba. Egy jegyszedő rohant utána és kiabált valamit, de ő nem felelt, csak ült a helyén dobogó szívvel, a lámpák éppen kialudtak és a jegyszedő bosszúsan eloldalgott. Odafent a színpadon Ibolya beszélgetett valakivel. Ákos elővette az ibolyacsokrot, sokáig szorongatta a markában és nem merte elszánni magát a nagy tettre. Már-már úgy látszott, hogy a jelenet végetér, akkor hirtelen, kétségeesett vakmerőséggel -nekivágott a kalandnak: felhaj ította a virágot a -színpadra. Valahol a nézőtéren halkan felsikoltott egy nő, a hangja még mindig benne csengett Ákos fülében, amint eszébe jutott. Ibolya mondat közben elhallgatott, lenézett a virágra, amely ott hevert a színpad szélén, a rivaldalámpák nagy világosságában és mosolygott. A partnere lehajolt, felvette a földről a virágot és átadta Ibolyának, aki odatűzte az övébe és nemsokára eltűnt a színpadról. Ákos meredten ült a helyén az előadás végéig és sejtelme sem volt arról, mi történik körülötte. ... Ibolya most itt ül mellette és minderről egy szót sem szólhat neki, aminthogy senkinek sem szólhat. Nem, ez egyedül az ő ügye, senki másnak nem fontos, nem érdekes, pedig ha tudnák-... Mit tudnának? Nem, ezt nem lehet elmondani, hogyan él egy ilyen apró érzés -az ember szívében annyi éven át, amelyekben pedig sok minden történt, szerelmek, csalódások, örömök és válságok. Az ember megkopaszodik, meggörnyed, félig elsüllyed rentabilitási számításokban, fuvardíj tételekben é3 biztosításban, "az összegyűlt kis ibolyacsokor emléke pedig még mindig él, frissen és üdén meg van valahol benne a tudat alatt. Csak az alkalomra vár, hogy hirtelen felszínre bukkanjon és elhódítsa az embert kábító illatával. Az első ibolya, az első szerelem: több talán nincs is, amely igazán tiszta és szép és emlékezetes volna, csak az az egy. A kis csokor ibolya és a karcsú, barna leány, aki az övébe tűzte. Nem, ez az asszony, aki érdeklődve figyeli, hogy ugyan min töprenghet, kedvesen nevet és nagyon rokonszenvesnek látszik, de hiába, nem az, nem ő az. Feleky Ibolya, aki volt, nádszálvékony és fiatal élettel teli és aki nincs többé, persze, hogy nincs. Ákos hirtelen feltekintett, úgy elpirult, mint már nagyon régen nem, mint diákkorában valamikor és habozva keresget valamit, közömbös, mindennapi beszédtémát: — Homokvár szülővárosom. Nagyon szépen fejlődik mostanában. Nemrégen jártam' odahaza, szép virágágyakat látni végig a főutcán. A belvárost már egy évvel ezelőtt csatornázták, az új polgármester igazán jól dolgozik... 1939 MÁRCIUS 19, VASÁRNAP Minden magyar — katona Bár ma már általános jelszó a „nemzet* nevelés” és annak minden módozata, mégse lehet elégszer és elég nyomatékosan hangsúlyozni és kiemelni a honvédség, a hadsereg nemzetnevelö szerepének fontosságát konkrét eredményei vei: megértetni a néppel, a nemzettel, a katonás, harcos szellem, a honvédséggel való egybeolvadás óriási nemzeti jelentőségét es nemzeti hasznát. Bele kell vinni a köztudatba, hogy a nemzet minden fiának katonának keü éreznie magát, hogy a nemzet a létéért és jövőjéért folyó állandó nagy harcát sikeresen tudja megvívni. A honvédség nemzetnevelő hatása abban nyilvánul meg, hogy az ott eltöltött szolgálati idő alatt a katonai kiképzésen kívül az ifjúság lelki és testi nevelését éppen olyan alaposan elvégzik, mint előbbit- Rendszere« oktatások és előadások keretében a már értelmileg teljesen kifejlett ifjúság leikébe beleégetik a becsületessé1 és a férfierények összességét, amelyek minden harchoz, az élet küzdelmeihez éppúgy szükségesek, mint a háború fegyveres harcaihoz. Ezek az erények a bátorság, nyíltság, őszinteség, de egyben ügyesség, leleményesség, megfontoltság, gondolkodó * és józan ítélőképesség azon közmondás alapján, hogy „többet ésszel, mint érövéi” . és a munkaszeretete é3 megbecsülése abból a közmondásból kiindulva, hogy „segíts magadon, az Isten is megsegít”. A honvédségi nevelés összeforrasztja a magyart a magyarral, önzetlen baj társakká, egymást megértő, segítő és szerető nemzet- testvérekké, kiöli belőlük az egyéni ünzést, az alantas ösztönöket. Megérteti a haza, a nemzet és a közösség' fogalmait eszményeit. Nagyra neveli a nemzeti és faji öntudatot, a nemzet nagy céljai iránti lelkesedést, az áldozatkészséget és a kitartást. Kitárja az ifjúság szívét magyar szere- tetre, kinyitja a szemüket magyar látásra, a bajok és hiányok felismerésére, felnyitja áz agyukat magyar gondolkodásra a jó és rossz helyes megkülönböztetésére, megacélozza karjaikat magyar erőre és munkára, erős hitet és akaratot önt beléjük a magyar feltámadás beteljesítésére. Mindezt a nevelő munkát átfogja a fanatizált hazi- és fajszeretet, amely a honvédség és den ténykedésénél átérzett, irányító és vezető szellemként hat. Meg kell érteni e haza minden fiának és leányának, lelkünk mélyéig tudatunkban kell élnie annak a ténynek és mindenek- felett való szükségességnek, hogy a nemzet ma egy nagy hadsereg, amelynek egységesen kell küzdeni létéért és jövőjéért és a hadsereg maga a nemzet. Nemcsak a honvédelmi célokat szolgálja a hadsereg, hanem mint nevelő óriási erkölcsi tőkét gyűjt a nemzet számárat A honvédség az egyetemes átfogó intézmény, ahol a magyar Géniusz csorbít,at'anul él és viral, vele áll vagy bukik. Szórakozik, de egyben lanu! is! Vidám és érdekes olvasmányok a nyelvszéljegyzetként a nehezebb szavak magyar jelentése kíséri, egyrészükhöz pedig nyelv- ismeret bővítésére! — Az olvasmányokat tani magyarázatok fűződnek, amelyek az illető idegen nyelv sajátosságaira mutat nak rá. — Eddig megjelent kötetek: Angol kötetek: English made eassy’ English for all! Francia kötetek: Péle-Méle, Lectures amüsantes. Német kötetek: Komm und lach mit! Heiter und ernst! Olasz kötet: Com é facile. Minden egyes, számos képpel Clátott ér színes borítékba füaött kötet ára P. 1-80 Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében forduló postával intézünk el, Ha ajánlott küldést kíván. , 50 fillér beutalását js kérjük. Az utánvéte- les küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet. ?f«ifer Ferdinand (Ze dier Testvérek! nemzeti könyvkereskedése Indapesi, IV., Kossuth Lajüs-uica 5 Telefon: 18-57-30, 18-74,00.
