Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-19 / 65. szám

Barátsági szerződést kötött Portugália és a nemzett Spanyolország 10 Tekintetes Úr... Pedig olyan szép címzés ez! Ha öreg szolgánk az evezősegyesület pénztárosától megvonja a havi tagdíjfizetési nyugtákat s kézbesíti, élvezettel hallgatjuk, szívjuk a szót, amikor így címez: tekintetes úr... Más ember már nem mer szólítani ben­nünket így, de a konzervatív s békebeli Lajos megteszi. Borravalót kap érte. Va­gyunk néhányan konok 3 indulatos lelkek, akik ma már borravalót adunk azért, ha így szólítanak s nem a hideg s minden­kinek kijáró „nagyságos” úrral tisztelnek meg bennünket. Ez a „tekintetes” még nemrégiben, húszegynéhány évvel ezelőtt, ragyogó, el nem kopott címzés volt. Érettségi után kaptuk külön jutalmul. Ma nem vállalja senki, a tekintetes cím, dédapáink s nagy­apáink szép, komoly címzése, lecsúszott a ranglétráról, akárhogyan keresi, kutatja az ember, nincsen. A tekintetes kiment a divatból s akit tekintetesnek címeznek le­vélen, okmányon, az mihamar megsértő­dik. Méltóztatnak emlékezni még azokra a nyomtatványokra, amelyek sorsjegyet, sze­pesi virslit, vagy kalapot kínáltak, esetleg méltózlatik emlékezni az ünnepi meghívók, gyülekezési hívogatok borítékján az előre megnyomtatott címzésre f így szólt, na­gyon régen: Tekintetes. Utána két vékony vonal, aztán vastag vonal a helység nevének. Egyéb semmi. Később megkettőződött az előnyomtat- vány s lett: ‘ Nagyságos Tekintetes S lelkiismeretes apáink — van Gyen nyomtatvány még birtokunkban —-, gon­dosan kihúzták a meg nem felelőt. Toll­vonással törölték azt a címet, amely a címzettnek nem járt. A címzett belenyugo­dott. Sok idő elmúlt, a Dunán víz folyott, a Kárpátokban vér folyt. Kevesebbek let­tünk, viszont előkelőbbek: Méltóság os Nagyságos Tekintetes Megszaporodott a címszalag, mór egy­más hegyén ültek a ranglehetőségek. Éve­kig tartott ez így, ilyen szép, hármas összhangban, mint egy moll-akkord. Ma ismét kaptunk egy nyomtatványt. Kissé idegenül forgatjuk a kezünkben: valóbpn, aki küldte, igen figyelmes akart lenni, mert a nevünk fölött csak ez ál­lott: Méltóságos Nagyságos Ejnye — mondom —, kifelejtették sze­gény tekintetest, mit vétett nekünk, fel­vidékieknek? De előkelőek, lettünk! Át­v„egyek a nyomdába, mondom, lemaradt a szép „tekintetes”. _ Nem maradt le — vall a nyomdász —, most már így nyomtatunk: Nggyméltóságú Méltóságos Nagyságos Mert igy is van rendjén. Alul kimaradt egy, de felül, bátran, kegyibekerekedett az újabb. Mindenki l&pik egyet — mondta már a Felvidék legjelesebb ismerője, Mik­száth. Derék „tekintetes”... Egyideig híson- gok még rajta, s búsongunk többen is, egy címmel kevesebb, nem volt elég előkelő! vesszen aztán! (sz. V.) Táviratilag köszönte meg az iráni sah a kormányzó üdvözletét A kormányzó úr őfőméltóságának az iráni sahhoz intézett üdvözlő sürgönyére Réza Pahlavi őfelségétől az alábbi táv­iratválasz érkezett: a — A legbensőségesebb köszönetemét fe­jezem ki Főméltóságodnak azokért a rend­kívül jóleső szerencsekívánatokért, ame­lyeket születésnapom és a trónörökös há­zassága alkalmával hozzámintézni szíves volt. Mussolini március 23-án és26-án beszédet mond Róma, március 18. Az olasz lapok közük, hogy a Duce március 23-án, a fasizmus huszadik évfordulója alkalmából nagy be­szédet fog mondani. Mussolini miniszterelnök március 26-án a fasiszta frontharcosok rohamcsoportjá- üak római gyűlésén beszédet mond. Lisszabon, március 18. A portugál és a nemzeti spanyol kormány barátsági és meg nem támadási szerződést írt alá. A lapok foglalkoznak a portugál—spa­nyol barátsági és meg nem támadási egyezménnyel és úgy tudják, hogy vasár­nap hozzák nyilvánosságra az egyezményt. London, március 18. Huásoyi külkereske­delmi államtitkár szombaton délután elin­dult többhetes keleteurópaj kőrútjára, hogy tárgyalásokat folytasson a kereskedelmi •scsolatok megelsnkitcsr-öl. Utjának első állomása az eredeti tervek szerint Berlin lett volna, a németek csehországi bevpni- lása után azonban az angol miniszterta­nács úgy határozott, hogy Hudson elkerüli Berlint s egyenesen Varsóba megy, ahon­nan később Moszkvába, majd a balti és a skandináv államokba látogat el. A visszacsatolt Felvidék folyóinak hal­állománya szomorú képet mutat. Könnyű elgondolni, hogy ahol húsz évig intézmé­nyesen nem gondoskodtak a halak védel­méről és ahol csak rablóhalászat folyt, ott a halállománynak évről-évre történő folytonos csökkenésével és a teljes ki­pusztulással kell számolnunk. Ilyen szo­morú állapotban kerültek vissza felvi­déki folyóvizeink. Ennek a határtalan nemtörődömségnek köszönhetjük a folyóinkban rejlő közgaz­dasági haivagyon elpusztulását és nyomá­ban a hivatásos halászok százainak (mind­annyian magyarok!) megélhetésében oko­zott felmérhetetlen károkat. A halászat történetében még nem volt olyan időszak, mint ez a húsz év, mely a kézigránát mellett a legagyafurtabban ki­eszelt halfogó eszközök használatára adott alkalmat. Természetes, hogy ily körülmé­nyek között a halállomány egyre fogyott s a még megmaradt, agyonhajszolt hal búvóhelyeken, fészkekben keresett mene­déket, de hiába. A rablóhalász keze ott is ' utolérte őket. Jött ᣠlegkegyetlenebb pusz­tító: a búvárhalász. A maga öszeállította. primitív búváröltözetében a legmélyebb helyeken rejtőző halakat is felkutatta Vakmerő bátorságánál csak a halra éhes­sége volt nagyobb, s hogy milyen ered­ménnyel működött, mutatja, hogy Komá­rom vízvidékónek halállományát egy ilyer búvár képes volt kipusztítani. Az utóbbi években úgy látszott, hogy A „Diario da Manha” így ír: Portugá­lia örömmel és lelkesedéssel üdvözli az egyezmény megkötését. A portugálok soha nem fogják élfelejteni, hogy Franco kato­nái és tisztjei bátorságának, valamint a főparancsnok ügyességének és kitartásá­nak köszönhetik a rákdaganat kiégetését az ibér félszigeten. Az indulás előtt Hudson államtitkár fo­gadta a sajtó képviselőit s olyan kijelenté­seket tett, amelyekből arra lehet követ­keztetni, hogy útjának most már nemcsak kereskedelmi szempontból bsz jelentősége, hanem politikai szempontból is. Eredetileg csak kereskedelmi kérdésekről akart tár­gyalni, — mondotta Hudson — erre a célkitűzésére azonban most sötét felhőkért borult rá az utóbbi napok politikai törté­nése. Hvd°on egyébként annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy sikerül fenntar­tani a békét. a cseh hatóságok megelégelték a vandaliz­must s a halvédelemre intézkedéseket tettek. Azonban kitűnt, hogy ezek a hal­védelem helyett a magyar halászok meg­szorítását és bosszantását szolgálták, Húsz év alatt itt semmiféle hatóság nem gondoskodott arról, hogy a tavaszi áradá­sok után az árterületeken, kubikgödrök- ben künnrekedt apró halnemzedék a fo­lyókba visszakerüljön. Ott nusztult el va­lamennyi a kiszáradt gödrökben. Ilyen előzmények után a magyar állam­hatalomnak a halászat és a halvédelem ügyét elősegítő erejére a legnagyobb szükség van, hogy a teljes kipusztulással fenyegető veszedelmet, amelyet a húsz­éves múlt előidézett, a halászati törvény életbeléptetésével és a jobbrafordulás le­hetőségének előmozdításával megszüntes­se. Éhre nézve javasoljuk a következőket: 1. A Felvidék vizeire a halászati fel­ügyelőségek hatáskörét ki kell terjeszteni. A felügyelőségeknek a halászat fellendíté­sére irányuló tevékenységében segítségére legyenek a létező és a szükséghez képest megalakítandó halásztársulatok és sport­korgász-egyesületek, mint gazdasági té­nyezők, illetőleg mini érdekképviseletek. 2. Az idei tilalmi időre intézkedéseket kell tenni. 3. Egyszersmindenkorra meg kell til- 'atti a búvárhalászatot, valamint a kocct- is a dobóháló használatát. 4. Létesítsenek költőhelyekét. (Komá­rom környékén erre négy alkalmas hely kínálkozik.) A keltetést már az idén mec" kell kezdeni. 5. A megszabott méternél kisebb halak kifogását és árusítását meg keU tiltaná. 6. Köteleztessenek az ármentesítő tárv sülatok és áltálában a vízjog tulajdonosai,, hogy a területükön künnrekedt apró hala­kat a folyókba juttassák. Ezek volnának a legszükségesebb és legsürgősebb intézkedések, melyeket az; államhatalom részéről kérünk. Bizton re­méljük, hogy a halászat közgazdasági, jelentőségére és ahhoz fűződő fontos érde­kekre való tek’nte+tel a szükséges intéz­kedések megtörténnek egy pusztulásba! siető speciális termelési ág megmentése végett. (Révkomárom.) Vaskó Imre. Módosították a zsídójavaslatnak az egyetemi felvételekre vonatkozó szakaszát A képviselőház egyesített bizottsága pénteki ülésén Makkai János előadó in­dítványára módosította a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásá­ról szóló törvényjavaslat 7. §-át is. A mó­dosítás értelmében az egyetemek és a fő­iskolák első évfolyamára zsidót csak olyan arány számban lehet felvenni, hogy a zsidó hallgatók (növendékek) száma az egyetem vagy a főiskola illető karára (osztályára) felvett összes hallgatók (nö­vendékek) számának 6 százalékát, a Jó­zsef Nádor műszaki és gazdaságtudomá­nyi egyetem közgazdasági karának köz- gazdasági és kereskedelmi osztályán ffi hallgatók 12 százalékát ne haladja meg. A szakasz módosított szövege a képvi­selőház előtt fekvő szövegezéssel szemben szigorítást jelent abban a tekintetben,, hogy a módosítás értelmében a jövőben az egyetemek és a főiskolák első évfolya­mára felvehető zsidó hallgatók 6 száza­léka, illetőleg a József Nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem közgazdasági karának közgazdasági és kereskedelmi osz­tályán 12 százaléka nem az első évfo­lyamra felvett hallgatók számához, hanem az egyetem vagy főiskola illető karának vagy osztályának összes hallgatója szá­mához arányítandó. Ángo*-magyar est Londonban London, március 18. Barcza György ma­gyar királyi követ és neje az Angol-Magyar Társaság tagjainak tiszteletére fogadóes­télyt rendeztek. Az estélyen nagyszámú előkelő közönség vett részt, amelynek sorai­ban ott volt: Beauchamp gróf és neje, Den­bigh gróf és neje, Lord Sempill, Lord In- verförth, Lady Snowden, Lady Melchett, Lady SwaytÚing, Lady Domviüe. özvegy Rotschild Károlyné, Bowes-Lyon Ma'éojpi- né, Erzsébet királyné nagynénje, Hohenlohe hercegné, Sir Robert Gower képviselő, az alsóház angol-magyar csoportjának elnöke és a csoport következő tagjai: Sir Thomas Moore ezredes, Victor Cazalet, Sir Ralph Ghjn, Leonard Plugge, Geoffrey Mander, Taufneil alezredes és Taylor áltengernagy képviselők családjukkal, továbbá vitéz l’a- roSy Ferenc követségi tanácsos, sir.William Goode, a követség tagjai és a londoni ma­gyar kolónia vezetői. Az estélyen Kilényi Ede, a kiváló magyar zongoraművész, Bartók, Kodály, Dohnányi Liszt több darabját játszotta ragyogó vir­tuozitással. Magyarország és Finnország koz HU isméi életbelép a vízumkényszer A magyar és a finn kormány között 1936. évi április hó 3-án Helsinkiben jegyzékváltás útján létrejött megállapo­dást, amely a vízumkényszert Finnország­gal szemben a viszonosság alapján meg­szüntette, a finn kormány a megállapodás 3. pontjában foglalt rendelkezés alapján 1939. évi április hó 8-iki hatállyal fel­mondta. Ennek folytán a megállapodás rendelkezései a most említett időponttól kezdődőleg hatályukat vesztik és a vízum­kényszer Finnországgal 1939. évi április hó 8-átóI ismét életbelép. 1939 MÁRCIUS 1», TASARWAP lapon visszautasította Anglia, Franciaország és Amerika „pénzügyi" tiltakozását Tokió, március 18. A külügyminiszté­riumhoz közelálló körök tudomása szerint a japán külügyminiszter erélyesen vissza­utasította a tokiói angol nagykövet lépé­sét, amidőn tiltakozást jelentett be a kínai pénz érvényének megszüntetése ellen Északkínában. A külügyminiszter hangoztatta, hogy nem tűr beavatkozást Japán gazdasági, vagy pénzügyi politikájába semmilyen külföldi hatalom részéről sem. Ugyanezt a választ adta Franciaország és Amerika nagyköveteinek is. A külügyminiszter nyilatkozatában leszögezte azonban, hogy a japán valuta bevezetése Északkínában semmiesetre sem irányul más hatalmak érdekei ellen és csupán Csangkaisek kor­mányára akarnak ezzel súlyos csapást mérni * 1 2 3 4 Kan Elindult Keleteurópába Hudson angol kereskedelmi államtitkár A Felvidék szomorú halászati viszonyai Húsz érig tartó rablóhalászat — A halállomány pusztulása — Sürgős intézkedések szükségesek

Next

/
Oldalképek
Tartalom