Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-19 / 65. szám

tfhjidíki -^MxVätih mm í i MÁRCIUS 13, VASÁRNAP 33 5 Daladier diktatúra­javaslatát megszavazta a (randa kamara Világszerte ruygy érdeklődéssel várják azt a reakciót., amit Hitler legújabb kö­zépeurópai előretörése a* nyugati nagy­hatalmakon, elsősorban Angliában, Fran­ciaországban és Amerikában okozott. Az első pillanatban dermedt csönd fogadta a prágí# bevonulás híreit és Chamberlain a b'^vonulás napján az angol alsóházban tóéig látszólag szenvedélytelen és kitérő hangú beszédet mondott. Időközben azon­ban a nyugati demokráciák közvéleménye kristályosodni kezdett és a közönyt fel­háborodás váltotta föl. A sajtó min­denütt a legélesebben a müncheni poli­tika ellen fordult és hibáztatta Chamber­laint, ennek a politikának a vezérét, hogy engedékeny magatartásával lehetővé tette a németek akcióit. Angliában a lapok ki­vétel nélkül kifejezték türelmetlenségüket és legtöbbnyire azt követelték, hogy Chamberlain változtassa politikáját és vegye be a kormányba Churchillt és Edent. Franciaországban Daladier párat­lan simasággal elérte célját és megsze­rezte azt a teljhatalmat, amellyel a szét- .züllött francia közállapotokat ismét fel­virágoztathatja és a hadsereget újjászer­vezheti. Amerikában Roosevelt bejelen­tette, hogy revízió alá kell vennie az unió semlegesség! politikáját és felké­szülni minden eshetőségre. A legfontosabb azonban Chamberlain péntekesti nagy érdeklődéssel várt bir­minghami beszéde volt, amelyben élesen támadta Cseh- és Morvaországnak a Né­met Birodalomba való bekebelezését. Az angol államférfiú még sohasem nyilatko­zott ily élesen Hitler ellen. Beszédének' elején vázolta a müncheni politika szándé­kait és kijelentette, hogy Anglia a világ­háború elhárítása érdekében nagy áldoza­tokat hozott, de célja nem sikerült. Hitler Berchtesgadenben azt mondotta, hogy a szudétanémet terület leszakítása az utolsó területi törekvése Európában és Chamber­lain elhitte ezt. Most bebizonyosodott, hogy Hitler tovább halad a területi hódí­tások útján. Szerencsére Anglia München után meggyorsította fegyverkezését és most még jobban gyorsítani fogja. Helyte- ’enítette a miniszterelnök azt is, hogy Hitler tervezett csehországi lépései előtt nem lépett érintkezésbe a müncheni egyez­ményt aláíró hatalmakkal. Az önrendelke­zési joggal nem törődött a német vezér — mondotta Chamberlain —, amikor Prágába bevonult. Anglia nem maradhat tovább ér­dektelen aziránt, ami Délkelet-Európában történik. Az események megrendítették a sarjadzó bizalmat és noha alig van olyan áldozat, amit Anglia meg ne hozna a bé­kéért, a szabadságról nem mond le és nem válik olyan gerinctelenné, hogy nem szállna szembe ereje végső megfeszítésével az ilyen kihívásoknak. A beszéd egész Angliában általános tet­szést keltett. Megállapítható, hogy a nyu­gati nagyhatalmak elsősorban úgy vála­szolnak Csehország német bekebelezésére, hogy hatványozott mértékben folytatják fegyverkezéseiket, szakítanak eddigi min­den áron való békepolitikájukkal és erélye­sen felkészülve várják az újabb európai eseményeket, a melyekben az eddigieknél határozottabban kívánnak majd állást fog­lalni. Franciaország és Anglia tiltakozó lépést tett Berlinben Párizs, március 18. Bonnet külügymiijjszter Utasította Coulondre berlini francia nagykö­vetet, tegyen lépést a német hirodabni kül­ügyminiszternél s tiltakozzék a Cseh-Szlová- kiában a müncheni egyezmény megsértésével teremtett helyzet ellen, amelyet a francia kormány nem ismer el jogszerűnek. A berlini angol nagykövet szintén utasí­tást kapott kormányától, hogy tegyen hasonló lépést. Berlinből jelentik a Havas-Irodának: Cou- londre berlini francia nagykövet kormánya utasítására délelőtt a külgyminisztériumba ment. ahol Weizsäcker államtitkár fogadta. Az államtitkár délután fogadta Henderson angol nagykövetet. Coulondre berlini francia nagykövet — minden valószínűség szerint — hétfőn Pá­rizsba érkezik, hogy beszámoljon kormányá­nak a helyzetről. London, március 18. Hivatalosan jelentik: Az angol kormány közölte a német kor­mánnyal, hogy az utóbbi események a mün­cheni egyezmény és a békés együltmű ö- désre vonatkozó kölcsönös kötelezettségek tel­jes felmondását jelentik. Közölte továbbá az angol kormány, hogy az angol kormány azo­kat a változásokat, amelyek a német hadse­reg igénybevételével Cseh-Szlovákiában létre­jöttek, teljesen jogalapnélkülieknek tekinti. Mindezt utasítás formájában közölték Sír Neville Henderson berlini angol nagykö­vettel. Elfogadta a francia kamara a „diktatúrajavaslatot" 334:258 arányban bizalmat szavaztak a Daladier-kormánynak Párizs, március 18. A kormány a kama­rában kérte, hogy vegyék haladéktalanul tárgyalás alá azt a törvényjavaslatot, amely különleges felhatalmazással ruházza fel a kormányt. Az előadó kifejtette, hogy a kormány által tervbevett intézkedések között legna­gyobb helyet a katonai intézkedések fog­lalják el. Ezek elsősorban arra vonatkoz­nak, hogy meggyorsítsák a hadianyag gyártását és készleteket halmozzanak fel a nyersanyagokból. Kerilis szólalt fel elsőnek, aki éles bírá­latban részesítette a Daladier-kormány po­litikáját. Csehország romlásának az a poli­tika volt az oka, — mondotta — amelyet a kormány München óta követett. Súlyos órákat él most az ország és ebben a hely­zetben a maga részéről nem szolgáltathatja ki Franciaország sorsát korlátlan felhatal­mazás biztosításával a Daladier-kormány- nak. Bergery helyeselte Daladier miniszter- elnöknek azt a kijelentését, hogy Fran­ciaországnak fel kell készülnie és min­dent meg kell tennie a legnagyobb sür­gősséggel, ami a nemzetvédelem kiépíté­séhez szükséges. Németország — mon­dotta — világuralomra törekszik és en­nek a törekvésének gátat kell vetni. Ki­jelentette, hogy tárgyalásba kell bocsát­kozni azokkal az országokkal, amelyeket a német törekvések fenyegetnek és velük együtt kell megállapítani, milyen feltéte­lek mellett lehetne e törekvéseknek ellen- állani. Az európai kibékülés politikájának szükségét hirdette. Kerilis most azt javasolta, hogy a ja­vaslatot ne vegyék tárgyalás alá: Dala­dier ezzel az indítvánnyal szemben fel­vetette a bizalmi kérdést. Louis Marin kijelentette, hogy a maga részéről meg­szavazza a javaslatot. Escartefigue de­mokrata balpárti, képviselő az Olasz­ványát és bizalmat szavazott a nak. országhoz való közeledés szükségét fejte­gette. A kamara ezután S3If szavazattal 258 szavazat elleniben elvetette Kerilis indít­Az ülést ekkor délután 3 óráig gesztették. Daladier jogot kap arra, hogy elrendelhesse a részleges mozgósítást és támadás esetén hadüzenet felől is dönthessen Párist március 18. Daladier miniszter- elnök a pénzügyi bizottság éjszakai ülésén közölte, hogy javaslatának semminő módo­sításához sem járulna hozzá. A miniszter- elnök kijelentette, hogy a javaslattal élve, meg fogja növelni a heti munkaórák szá­mát, összhangot fog teremteni a hadiipar és a magánipar munkája között, amellett pedig a felhatalmazást a hadsereg keretei­nek átszervezésére, valamint a határmenti védelmi művek tökéletes kiépítésére fogja felhasználni. Az Epoque értesülése szerint a rend­kívüli felhatalmazás módot nyújt a minisz­terelnöknek arra, hogy igen messzemenő katonai intézkedése­ket tehessen a parlament véleményé­nek kikérése nélkül. Szükség esetén Daladier elrendelheti a részleges mozgósítást, sőt Franciaország területe dien irányuló támadás esetén hadüzenet felől is dönthet. Politikai téren a javaslat módot ad a miniszterelnöknek arra, hogy a sajtó sza­badságát bizonyos mértékig korlátozza. A miniszterelnök a bizottság ülésén a szó'sőbaloldal aggodalmainak lecsillapítá­sára kijelentett^, hogy nem szándékszik megsérteni a. köztársasági’rendszer alap­ját alkotó közszabadságot. Kijelentette, hogy mindaddig, amíg a kommunisták szembe nem kerülnek, a köztársaság törvé­nyeivel, nincs szándékában feloszlatni a kommunista pártot. A szélsőbaloldali ellen­zék Daladier megnyugtató kijelentései da­cára a bizottságban a javaslat elCen sza­vazott. A rendkívüli felhatalmazási törvényt a pénzügyi bizottság a következő szövege­zésben fogadta el: ■— A kormány felhatalmazást kap arra, hogy a minisztertanács által elfo­gadott rendeletekkel végrehajtsa azokat az intézkedéseket, amelyek Franciaor­szág katonai erejének fenntartása és fo­kozása érdekében szükségesek. A kama­rának ezeket a rendeleteket 1939 de­cember 31-ikéig ratifikálnia kell. Politikai körökben úgy látják, hogy azok az intézkedések, amelyekről Daladier miniszterelnök a kamarában beszélt és amelyeknek célja Franciaország katonai teljesítőképességének fokozása, három irá­nyúak lesznek. A francia kormány a fran* cia néptől. több munkát., pénzt és belső békét kíván. Gazdasági körökben tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi negyvenórás mun­kahét mellett, még akkor is, ha az erre vonatkozó törvényes rendelkezéseket ru­galmasan hajtják végre, nem lehet lénye­gesen fokozni a francia fegyverkezési ipart. A negyvenórás munkahét eltörlése azonban ismét a baloldali agitációt élén­kítené s ennek lármás kihatásai éreztet­nék következményeiket a gazdasági élet­ben is. A kamara folyosóin, főleg azonban a szenátorok körében, mindinkább erőseb­ben követelik, hogy a kormány törje le a kommunisták tevékenységét. A legfonosabb, amit Daladier minisz­terelnök most a francia néptől kér, hogy a szükséges pénzösszegeket bocsássa a kormány rendelkezésére. Szombaton reggel a lapok abban foglal­ják össze véleményüket, hogy Daladier, miniszterelnök számára minden tánwga- tást meg kell adni. Kivételt csupán a kommunista és a szocialista lapok tesz­nek és a szélsőjobboldal lapjaiban hang­zik nemi ellenvetés. A jobboldali Matin, a francia közvé:** meny túlnyomó többségének alaphangú* latát tükrözi vissza vezércikkében, ami­kor annak ezt a felírást adja: ,Prág<z után felkészültebbnek, erősebbnek es egy­ségesebbnek kell lennünk”. A lap így ír: — Legyünk jó franciák, száz százalé­kos franciák és ne engedjünk külföldi be­folyásolásoknak, akár Moszkva, akár másfelől jönnek azok. De la Rocque ezredes lapja, a Petit Journal, azt írja, hogy minden a hatalom kérdése. A francia nemzet most azt kéri Dala- diertől, hogy alakítsa át kormányát, mert Franciaországnak igazi vezetőkre van szüksége. A lap főleg azt a kérdést vizs­gálja, hogy a francia és az angol kor­mány most a középeurópai új események után milyen politikát akar követni. — Bármiképpen is döntsön a francia és az angol kormány, francia részről egy dologban biztosak, nevezetesen, hogy a két kormány döntéseit a legszorosabb egyetértésben határozzák el. Olaszország és Németország támogatja egymást az igazságtalanságok jóvátételében Róma, március 17. Ansaldo a Ciano gróf­hoz közelálló Teiegrafo című lap vezér­cikkében „Az olasz álláspont” cím alatt a következőket írja: Olaszország és Németország már régeb­ben belátta, hogy két egészen különálló területen kell helyrehoznia azokat az igaz­ságtalanságokat, amelyeket a békeszerződé­sekben velük szemben elkövettek: Német­országnak Délkelet-Európában, ahol be­folyása már évszázadok óta leginkább ér­vényesült, Olaszországnak pedig a Föld­közi-tengeren és a gyarmati téren. E felismerésnél fogva Olaszország és Németország vezetői megegyeztek abban, hogy a kölcsönös szükségletek tiszteletben tartásával támogatják egymást az elköve­tett igazságtalanságok jóvátételében. Ter­mészetesen Németországnak könnyebb fel­adata volt, mert két gyenge állammal állott szemben: Ausztriával, arnélyet a német faji szellem már előzőleg áthatott és Csehországgal, amely súlyos belső vál­ságba jutott. Olaszországnak ezzel szemben olyan te­rületen kellett fellépnie, amelyet két nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom