Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-15 / 61. szám

12 telvideKi •ÄgVaRHIRME 1939 MÁRCIUS 15, SZERDA Átvették a magyar hatóságok képviselői a Magyarországhoz visszacsatolt abauii községeket Kassa, március H. A határmegállapító bizottság döntése alapján Magyarországhoz visszacsatolt abauji községeket kedden dél­ben vették át a magyar katonai és polgári hatóságok. Délben a Szepsi és Jászó közötti országúton Heténypuszta közelében történt meg a jelenlegi demarkációs vonal átlépése. A magyar királyi honvédség képviseleté­ben vitéz Murányi Mátyás alezredes, a 28. határ-vadászzászlóalj parancsnoka vette át a területet a cseh-szlovák katonai közegek­től, a magyar közigazgatás nevében pedig Szentimrey Pál alispán és Sternegg Géza báró főszolgabíró vette át Jászó, Jászó- mindszent és Rudnok községeket. Ájfalucs- ka átvételénél a magyar hatóságok képvise­letében Fáy Barna, a csornai járás főszolga­bírója intézkedett és Aranyidát és Rékát Kátra Kálmán dr., a kaseai járás főszolga­bírója vette át. Nagy lelkesedéssel fogadta a felszabadult községek lakossága a magvar honvédeket Kassa, március H. (Tudósítónk, tele­fonjelentése.) Kedden délután 11 és 12 óra között történt Jászó megszállása. 12 óra 10 perckor haladt át a honvédség elővédje a volt magyar csehszlovák hatá­ron. Az elővédet Murányi Mátyás alezre­des zászlóaljparancsnok vezette, a kerék­páros zászlóaljat motoros katonaság, ke­rékpárzászlóalj, majd csendőrség követte. Jászó község határában történt meg az ünnepies üdvözlés. Kassáról résztvett a bevonuláson az Egyesült Magyar Párt egész vezetősége, élén Pajor Miklós dr. országgyűlési képviselővel, Tost Barna prelátus plébános pártelnök felsőházi taggal, Borbiró Ferenc dr.-ral, Kassa vá­ros főispánjával, Tost László kassai pol- gámesterrel, Buczkó Emil dr. premontrei kanonok főgimnáziumi igazgatóval. Az egész jászóvári prépostság, a préposttal az élén megjelent a fogadtatáson. Az ünnepélyes fogadtatásnál Tóth Ju­liska jászói lány kenyeret, sót és kulcsot adott át vitéz Szentimrei Pál alispánnak. Ezután Manczos plébános magasszárnya- lású beszéddel üdvözölte a bevonuló hon­védség parancsnokát, vitéz Heszlényi ve­zérkari ezredest. A jászói magyar lányok pártában álltak sorfalat és Manczos plé­bános üdözlő beszéde után Borsodé, Sán­dor, az Egyesült Párt elnöke, majd Ma- cza Ödön, a keresztény szocialista szak- szervezet elnöke mondta az üdvözlő beszé­det Utánuk ifj. Eiben Imre a jászóvári ifjúság nevében, Hijovszky Böske, a leányegyesület nevében mondott üdvözlő beszédet. Az üdvözléseket vitéz Heszlényi vezér­kari ezredes köszönte meg szép beszédben, mondván, hogy a magyar honvédség boldo­gan és büszkén lépett e területre, de az igazi boldogság csak akkor fog elkövet­kezni, amikor helyreáll az ezeréves Ma­gyarország. Reméljük, hogy a legközelebbi jövőben további lépéseket tehetünk e cél megvalósításáért. Az üdvözlések után a katonaság díszfelvonulása és a környékbeli diszbandériumok felvonulása következett. Ugyancsak ma délben 12 órakor vonult be a honvédség Rudnok községbe, ahova Balogh István hadnagy vezette a honvéd­ség bevonuló osztagait. Demkó Jakab köz­ségi bíró és Misák Pál plébános mondott üdvözlő beszédet, majd két gyermek sza­valt. Ezután a templomba vonultak, ahol ünnepélyt tartottak, s ennek végeztével el­énekelték a Himnuszt. A délutáni órákban történt a bevonulás Jászómindszent községbe, amely négy kilo­méternyire fekszik Jászótól. Jászómind­szent lakossága hallatlan lelkesedéssel fo­gadta a magyar honvédséget. Bevonulás Magvarád községbe Ipolyság, március 14. A magyar honvéd­ség csapatai ma vonultak be a hontmegyei Magyarád községbe, amely a határ rende­zése során Magyarországhoz került. A köz­ség határában Suhay látván községi bíró üdvözölte honvédeinket. Meghatottságtól I remegő hangon üdvözölte a rég nem látott | A máskor néptelen Pestszenterzsébet utcái kedden délben feketéllettek az em­berektől. Megindult a város. Az ember- áradat a temető felé hönxpölygött. Három órára az élők teljesen ellepték a halottak uradalmát. Három órakor helyezték ugyanis nyu­galomra Kiss Ernő főhadnagyot, Munkács egyik hősét. A ravatalt a halottasház előtt a szabad­ban állitották fel s a koporsót négyszög­ben állták körül a bajtársak. Kiss Ernő, élt harminc évet. Ezt betűzhették könnybelábadó szemmel a gyásztisztesség résztvevői, majd a tekin­tetek a piros-fehér-zöld selyemszalagok tömegei között keresték meg a kegyelet lerovóinak nevét. Az egyik szalagon ennyi volt olvasható: Mami. A hős főhadnagy édesanyja a koporsó jobb oldalán állott, családja tagjai között. Könnyei már kiapadtak s a magyar nagy­asszonyok szilárdságával és méltóságával viselte dicsőséges gyászát. Egymásután járultak hozzá a nagyszámú küldöttséggel megjelent tisztikar tagjai, hogy kifejez­zék részvétüket, az elsők között Bartha Károly szkv. táborszernagy, hadügymi­niszter, majd Jány Gusztáv budapesti hadtestparancsnok. Küldöttségileg képviseltette magát a két Ludovika Akadémia, melyek egész magyar katonákat, s elpanaszolta beszédé­ben, hogy bár a község lakossága szín tiszta magyar volt, húsz év óta nem volt magyar iskolája a községinek. Megható jelenetek játszódtak le az ün­nepélyes átvétel során, mert a Szlovákiának jutott Szántó község majdnem egész la­kossága kivonult, hogy szemlélője legyen az eseménynek. Elmondották a szántóiak, hogy csak a telepeseken múlt, hogy ez a község is nem kerülhetett vissza Magyar- országhoz és megindult hangon ismételget­ték, hogy minden körülmények között hű­ségesek maradnak a magyar nemzeti érzé­sükhöz. A bevonulásnál jelen volt Sáska Dezső alispán ,és Gálfy Ernő főszolgabíró. tisztikara testületileg jelent meg. Le­venték, díszszázadok merev vonala között egyszerű feketeségükben helyezkedtek el a Rongyosok, akik gyönyörű koszorújukat fehér kettős kereszttel díszítették. Körü­löttük hullámzott, szinte végeláthatatla- nul a tengernyi nép. Három órakor pattogó vezényszavak jelezték, hogy megérkezett a kormányzó, aki személyes jelenlétével fejezte ki az egész nemzet tisztelgését a hős iránt A ravatal felé fordulva tisztelgett a kormányzó, majd fogadta a hadügymi­niszter és hadtestparancsnok jelentkezését és fogadta a tisztikar tisztelgését. Alig tűntek el a magasbalendült fehérkeztyüs kezek, felhangzott a gyászének és fényes papi asszisztenciával megkezdődött a gyászszertartás. Egyre több szem vált könnyfátyolossá, egyre több torokból hangzott fel a sírás csuklása, amely végigterjedt a sokaságon, amikor Vozáry Aladár, Munkács városá­nak képviselője a gyászszertartás befeje­zése után ékes, szárnyaló szavakkal raj­zolta meg a hős Kiss Ernő főhadnagy lelki protréját. A beszéd után a kormányzó a ravatal mellé lépett és közvetlen, meleg szavak­kal fejezte ki részvétét a gyászbaborult anyának és a családtagoknak, majd eltá­vozott. Ezután gyászmenetté alakult a tömeg. Hait honvéd vállára vette a koporsót és vitte, feszes dobbanóléptekkiel örök nyug­vóhelyére, a magyar anyaföldbe, amelyért Munkácson ontotta vérét. A sírnál Pestszenterzsébet nevében a város polgármestere búcsúztatta, majd beszentelték a koporsót Eltemettél* Cristea Mir ont BuJcarest, március 14. Cristea Miron pátriárka hamvait ma délelőtt helyezték örök nyugalomra a patriarkátus kápolnájá­ban. A szertartáson jelen voltak az állam legfőbb hatóságainak, a kormánynak és a diplomáciai testületnek a képviselői. Felvidékünk - honvédségünk! A Vitézi Rend Zrínyi-csoportja író- munkatársainak, katonai, politikai szak­íróknak és a legjobb keresztény magyar újságírók egész gárdájának bevonásával gyönyörű, díszes kiállítású műben adja most ki a magyar Felvidék visszatérésé­nek történetét Felvidékünk — honvédsé­günk! címmel jelenik meg a hatalmas munka, amely a felszabadító honvéd- csapatok bevonulásának, a történelmi nagy napok eseményeinek megörökítése mellett felvázolja a magyar honvédség egész történetét és szerepét a nemzet éle­tében. A vitézi rend főkapitányának, Magyar- ország kormányzójának színes arcképe díszíti a gyöyörű munka első oldalát, az­után vitéz Rátz Jenő volt honvédelmi miniszter előszava, majd Jaross Andor felvidéki miniszter ajánlása következik. Ezzel megindul a beszámoló a történelmi események sorozatáról, a közelmúlt hóna­pok válságairól, küzdelmeiről, a megpró­báltatásokról, a kétségekről, végül a ma­gyar igazság csodálatos, vértelen győzel­méről. Megkapóan nagyvonalú, hatalmas per­spektívákat megnyitó a? elgondolás, amely egységes egésszé, hiteles történelmi doku­mentummá és egyúttal lélegzetelállítóan izgalmas olvasmánnyá teszi ezt a köny­vet. Egy-egy rövid fejezet felvázolja a magyar Felvidék helyzetét a húszeszten­dős cseh elnyomás alatt, azután a világ- .pci’jJ'kai helyzetet, amely az események kiindulópontja volt: Ausztria csatla­kozását a német birodalomhoz, a cseh vál­ság kiélesedését,' a hazugságból, ámítás­ból összetákolt Cs.eh Szlová.kia ösz- szeroppanását- Megelevenedik az olvasó­ban a komáromi tárgyalások, az utána következő diplomáciai küzdelem minden izgalma, azután a már szinte elviselhe­tetlen feszültség, amely a bécsi döntő­bíróság összeillését és Ítéletének kihirde­tését megelőzte. Végül következik a fel- szabadulás: a magyar honvéddandárok felvonlása az északi határra, a trianoni határsorompó leomlása, egymillió magyar visszatérése a sokat szenvedett nemzet­hez. Megható és feljegyzésre érdemes gesz­tus, hogy a vitézi rend Z r i n y i-csoportja minden megvásárolt példányért ajándékba ad egy albumot a leszerelő honvédeknek, akik a Felvidék felszabadulásában részt vettek, valamint a szegénysorsú vitézek­nek, hogy a magyar katonaszellemet ébren tartsa és ápolja. Egy életre szóló emléket ad ezzel á Z r i n y i-csoport a honvédek­nek, vitézeknek, amelyet évtizedek elmúl­tával is felvillandó tekintettel,, felderülő arccal fognak nézegetni. A vitézi rend Z r i n y i-csoportjának megbízásából a legnagyobb keresztény sajtóvállalat, a Stádium rt. készítette el a müvet, a magyar nyomdai technikának igazi remekét. A szövegrészeket kilencven­hat oldal mélynyomású kép és számos tér­kép illusztrálja- Az anyag összeválogatása olyan, hogy valóban hiánytalan képet ad se eseményekről technikai kiállítása pedig valóban a legjobb, a legmodernebb. A Felvidékünk — honvédségünk! min­den tekintetben méltó a nagy napokhoz, amelyekről beszámol, kiadásáért hála és elismerés illeti meg a vitézi rend Zrinyi- csoportját és a Sfáditm-saitóvállala-- tot, mert erre a munkára valóban szük­ség volt. Felelős szerkesztő: POGÁNY BÉLA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ XIL Pius pápa a koronázás után Urbi et orbi áldást ad MM A kormányzó elkísérte utolsó útjára Kiss Ernő főhadnagyot, a munkácsi STÁDIUM SAJTÓVÁLLALAT RT., BUDAPEST, VIII, RÖKK SZILÁRD-UTCA 4. — FELELŐS: GYŐRY ALADÁR IGAZGATÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom