Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-12 / 59. szám
. 1939 március 12. vasárnap YEIsVIDEKI •Aü^-HIßliÄß LÁTOGATÁS OTT, AHOL A VILÁG MINDEN NÉMET CSALADJÁT SZAMONTARTJÄK Idehaza Magyarországon legfeljebb a kisebbségi kérdéssel közelebbről foglalkozók előtt ismeretes, hogy Stuttgart városa nemcsak fejlett iparáról, a Daimler-Benz művekről, a Dornier repülőről és Zeppelinről nevezetes, hanem elsősorban arról, hogy ez a külföldi németek városa. 1936-ban, mikor Hitler vezér és kancellár Stuttgartban járt és megtekintette az Auslandinstitut múzeumát, nyilvánosan bejelentette, hogy a városnak a „Stadt, der Auslands- deutschen,> melléknevet adja és azóta ez a stuttgartiak legnagyobb büszkesége. .Minden képeslapon, minden emléktárgyon, minden levélpapíron, még a posta bélyegzőjén is ott büszkélkedik a felírás: „Stuttgart-Stadt der Auslands- deutschen’>. fis tényleg, a tudományos munka, amely immáron 21 esztendeje évről- évre nagyobb lendülettel az Ausland- institut-ban folyik, méltán adja meg ennek az elnevezésnek az alapját. Stuttgart város nevét ez a növekvő tudományos munka teszi Középeurópában és az egész vüágon mind ismeretesebbé s mi magyarok is egyre sűrűbben halljuk emlegetni ezt a nevet. S ezt nem is lehet csodálni, ha meggondoljuk, hogy a németek a völkisch-gondolat alapján minden egyes külföldre származott né- mgt családot a leggondosabban nyil- vaMta.rta.nak s így a magyarországi németség életével is évről-évre behatóbban foglalkoznak. Stuttgart így kerül egészen közel hozzánk, a magyar nemzet és magyai1 állam nagy kérdéseihez, 8 magyar szempontból is ezért válik évről-évre nagyobb fontosságúvá. S nekünk, magyaroknak — akik a külföldre vándorolt és háború után nemzetkisebbségi sorsba jutott magyar testvéreink révén amúgy is közelről érdekeltek vagyunk a kisebbségi kérdésben •—, ezért kell fokozott gondossággal figyelnünk a németek alapos, átgondolt és rendszeres munkásságát, amelyet saját népiségük gondozása és szemmel- tartása terén kifejtenek. A mithikus erő Az a munka, amely ma Stuttgartban mind nagyobb erővel folyik, alig két évtizedre tekinthet vissza, 21 év alatt futotta be a fejlődés magasba szökő ívét. Ha felvetjük a kérdést, hogy miért éppen Stuttgartban és miért a világháború kellős közepén, 1917-ben indult meg a külföldre származó németséget figyelő és számon tartó munka, természetes feleletet kaphatunk a kérdésre. Stuttgart a Schwabenland-nak, annak a területnek a központja, amely évszázadokon keresztül egyrészt Dél- keleteurópa, másrészt pedig a vüág minden tája felé mindig újabb és újabb kivándorló rajokat bocsátott ki s úgyszólván állandó vastag sugárban fecskendezte szét a világ minden tájára azt a német vért, amely a német népben mindig mithikus erőt képviselt, amelyre az egész német fajelmélet felépült. Ezt a vért a németek legszentebb kincsüknek tartják. Ezért természetes tehát, hogy a külföldi németség felé figyelő szem először itt nyílott fel, ennek 3Z elvándorlási területnek a központjában, Stuttgartban. A világháborús vérzivatar harmadik esztendejében pedig azért alapították az intézetet, mert a világháború három esztendeje megtanította a német katonát arra, hogy Európa bármely részében járjon is, mindenütt talál német népcsoportokra, vagy legalább is töredékekre, szórványokra, akik ha nehezen is, de megértik a szavát. A már akkor ébredező német népi öntudat felismerte azokat a IRTA: CSUKA ZOLTÁN vérségi és népi összefüggéseket, amelyek a birodalmi és birodalmon kívüli német néprészek között fennállnak. II. Vilmos würtembergi király védnökségével így alakult meg 1911-ben a külföldi németek stuttgarti intézete, amely akkor még egészen szűk keretek között, kevés tapasztalattal és inkább ösztönösen kezdte meg a munkát. Ez a munka már a weimari Németországban is mindinkább fejlődött, 1933-ban azonban a fajelméletet diadalra juttató nemzetiszocializmus korában teljesen tudatossá érlelődött. Ma már másfélszáz tisztviselő dolgozik a Deutsches Auslandinstitut-ban, amelyet két hatalmas palotában helyeztek el s nemcsak Stuttgart városa (az intézet elnöke Strelin dr. főpolgármester), hanem a német állam is teljes súlyával, anyagi és erkölcsi támogatásával és tekintélyével igyekszik elősegíteni az intézet működését és fejlődését. Az egyik palotában maga az intézet működik, egész sereg alosztályával, a másik palotában pedig, amelyet II. Vilmos bocsátott még az intézet rendelkezésére, az ,(Ehrenmal der deutschen Leistung irn Ausland” néven az intézet múzeumát helyezték el. Ami nálunk hiányzik Az intézet élén Csáky Richárd dr. áll, aki tulajdonképpen erdélyi szász származású férfi, dfi mint a neve is mutatja, bizonnyal köze van a magyarsághoz is. Vele nem tudtam személyesen beszélni s közelebbi adatokat, sem mondottak az intézetben róla, ellenben Isberth professzor, aki a középeurópai és így a magyarországi németség viszonyainak is közeli ismerője, szívesen állt a rendelkezésemre. Isberth profesz- szór magyarul is beszél, hosszabb ideig tartózkodott Budapesten is, a berlini magyar intézetben pedig évekig folytatott tanulmányokat, ő adott kalauzt mellém, egy Kurz dr. nevű tisztviselőt, aki az intézet termein végig vezetett. Miközben az egyes osztályok termeit végigbarangoltuk, vezetőm elmondotta, hogy az intézet lényeges különbséget tesz a külföldön élő birodalmi németek és az idegen állampolgárságú németek között. Az előbbieket reichsdeutschok- nák tekintik, az utóbbiakat pedig volksdeutschoknak, akiknek vendéglátó államukhoz, illetve mai szülőföldjükhöz való hűségét nemcsak természetesnek, hanem szükségesnek is tartják. Maga az intézet politikával nem kíván foglalkozni, munkáját tisztán tudományos alapon folytatja s tudományos szempontokból figyeli a külföldön élő németek gazdasági, politikai és kulturális életét. Azt is lehet mondani, hogy az intézet a külföldön élő birodalmi németek és volksdeutschok életének tudományos gyűjtőhelye. (Wissenschaftliche Sammelstelle,.) így az intézet egybegyűjti valamennyi külföldi német népcsoport nyomtatványait, hírlapjait, könyveit, a népszokásokat, a néperkölcsöket, népviseletet, fényképeket a külföldi németek lakásairól, munkájáról, alkotásairól, stb. Ezek egyrészét az intézet belső termeiben gyűjtik egybe s kartotékozzák, másrészüket pedig a múzeumokban állítják ki. A múzeum a maga nemében egyetlen Németországban, Az, Auslandinstitut egyik legidőszerűbb és legfontosabb munkáját az a tanács végzi, amely a külföldre vándorolt németek gyakorlati elhelyezkedését, életstandardját. elvándorlását vagy visszavándorlását ellenőrzi és szükség esetén nemcsak gyakorlati tanácsokat, hanem segélyt is ad. Az egész világból érkeznek ehhez a tanácshoz érdeklődések, amelyekben a délamerikai, vagy akár a Kínában élő külföldi német az iránt érdeklődik, hogy szakmabeli elhelyezkedése anyagi szempontból kielégítő-e, milyen munkalehetőségei vannak a világ különböző részein, merre vándoroljon, ha nem tud megélni, visz- sza a birodalomba, vagy pedig a föld más tájaira. A legutóbbi években a tanácsnak főleg a délamerikai vissza- vándorlók kérdése ad sok gondot. A gazdasági viszonyok romlása, de más körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy Délamerikáből a birodalom felé jelenleg erős visszavándorlás van folyamatban. Az intézet tanácsa elsősorban ezekről a visszavándorlókról kíván gondoskodni. Németországban ma szükség van szakmunkásokra és így elhelyezésük nem okoz túlságos gondot. A visz- szavándorló Stuttgartban kap lakást és ellátást mindaddig, amíg a birodalom valamely részében el nem helyez- kedhetik. Tizenötezer térkép Az intézet másik ága a gyarmati kérdésekkel foglalkozik, természetesen itt is szigorúan elvi és tudományos alapon. Magának a gyarmatoknak a visz- szaszerzése, a gyarmatpolitika, kialakítása már a Reichskolonialband feladata. Maga az intézet csupán a német farmok, német lakosságú gyarmatok fejlődését figyeli, a különböző növények termesztési lehetőségeivel foglalkozik (így az utóbbi időben a németafrikai lucernatermesztéssel tesznek kísérletet) és hasonló gazdasági és tudományos kutatásokkal foglalkozik. Az intézet könyvtárában százezer kötet áll rendelkezésre. A katalógus- teremben a könyvek címe, szerzők neve és származási hely szerint lehet a könyveket kikeresni. A könyvtárban csupán olyan könyveket találunk, amelyek a világ németségének kérdéseivel foglalkoznak, vagy pedig külföldi német írók szerzeményeit. Itt találjuk a külföldi németség szépirodalmi termékeit is, persze meglehetősen kicsiny számban, mivel a szépirodalmi termeléshez fejlettebb és gyökeresebb városi élet is szükséges, amit már kisebb mértékben találunk meg a külföldi németeknél. (Első helyen az erdélyi szászok állnak.) A térképosztályban Í5.000 térkép sorakozik egymás mellett, amely a világ németségének elhelyezkedését mutatja be, a legkülönbözőbb szempontokból. Külön hatalmas termei vannak a fényképosztálynak, ahol a világ minden részéről fotográfiák mutatják be a németség életét, házait, ruházatát, népszokásait, alkotásait, stb. A legtöbb fényképet diapozitív is kíséri, azok, akik & németségnek bármely részéről előadást akarnak tartani, diapozitívet és fényképet kellő számmal találhatnak előadásuk kísérésére. Újabb hatalmas teremben a külföldi németek újságjai és folyóiratai sorakoznak elénk. Nem kevesebb, mint 17.000 különféle lapot tartanak itt nyilván. Természetesen legtöbbjükből csak kivágják a külföldi németséget érintő fontosabb cikkeket és ezeket kartonokon kezelik, de minden újságból eredeti példányokat is félretesznek. A Sippen kunde-terem Az intézet leggondosabban ápolt és egyben legféltettebben őrizett része a Sippenkunde terme. Aránylag kicsiny terem és nem is nagyon régen folyik benne a munka, de német szempontból ez egyike az intézet legfontosabb ágazatának. A hajdani birodalom területéről elvándorolt németek családi adatait őrzik ebben a teremben, a kartonok tíz és százezrei. A családi leszármazás kutatása a mai német fajteória egyik igen fontos alkotórésze s az iránta megnyilvánuló érzéket már az ifjúságba belenevelik. A Sippenkundé-vel már a Hit- ler-ifjú is foglalkozik s a világ minden részén vannak kutatóhelyei. Ha egy külföldi sváb család a származása iránt érdeklődik, az intézet a legpontosabban kikutatja az őseit és erről írást és családfát ad az elvándorolt németnek. Néhány ilyen írást és családfát is volt alkalmam megtekinteni. Jelenleg főleg az Oroszországba elvándorolt németség származását kutatják. Würtembergben alig akad falu, ahol ne élne néhány olyan család, amelynek ősei a világ valamely tájára elvándoroltak. A Sippenkunde gondosan felkutatja ennek a családnak adatait és elmondhatni, hogy minden német családot a leggondosabban számon tart. — Mi volt az oka a nagy elvándorlásnak? — kérdezem s azt a feleletet kapom, hogy a Franciaországgal folytatott háború, a koalíciós krízis, a túlnépesedés. Szociális okot, amely pedig szintén közre játszott az elvándorlásban, érthetetlen módon nem említ a vezetőm. A sajtóosztályon, amelyet Herman Rüdiger dr. vezet, három főbb kiadvány jelenik meg; a Pressekcrrespon- denz, amelyet a világ minden német újságja megkap s amely mintegy a könnyűlovasság szerepét játssza, a Deutschtum im Ausland című folyóirat, amely egyrészt a birodalomban ismerteti a külföldi németek életét, másrészt pedig a külföldi németek felé jelenti az összekötő kapcsot, végül a Volksforschung, amely az elköltözött nemzetrészek népi kutatásával foglalkozik. A sajtóosztály természetesen még egész sor önálló könyvet, kalendáriumot és más kiadványt is megjelentet. Külön osztály áll a rádió hírszolgálat rendelkezésére és ugyanez az osztály végzi a rádióreferátumot is. Az intézet anyagi alapját egyrészt a Volksbund für das Deutschtum irn Ausland című szervezet adja, ami a Magyarok Világ- szövetsége című szervezetünknek felel meg. (Milyen sajnálatos magyar szempontból, hegy ez a világszövetség csak az idén alakult meg.) Á Volksbundnak több millió tagja van a birodalomban és a külföldön. Arra a kérdésemre, milyen érdeklődés nyilvánul meg az intézet és kiadványai iránt a német társadalomban, ezt a választ kapom: a lehető legnagyobb. Míg a munka kezdetén csak érzelmi szempontból tekintették ezt a kérdést, ma minden német ember saját nemzeti ügyének tekinti a külföldi németek kérdését, bensőségesen, tudományosan is érdeklődik iránta és a legnagyobb figyelemmel kíséri az intézet munkáját. Állam, város és német társadalom fog
